Pálmafa Project

Nasi goreng

Nem kell Ázsiába utazni, ha keleti ízekre vágytok, könnyedén elkészíthető itthon is! Baliról nem csak élményeket, hanem ízeket is hoztunk haza, bár előtte is népszerűek voltak már a keleti fűszerek a konyhámban, mostanában túlnyomó részt chili, gyömbér, koriander szerepel az ételeimben, dehát rákattantunk na.

A nasi goreng magyarul sült rizs, úton útfélen találkozni vele Balin, és Ázsia szerte, viszont alapvetően indonéz étel, ami nem létezik, chili, rizs és tojás nélkül. És persze a lángoló falatok után istenien passzol mellé a hűs kígyóuborka. A nasi gorenget készítik csirkével, rákkal, utóbbi kettővel együtt, de van vega, gombás változat is. Mindegyik mennyei. Ehhez képest én ezt az ételt mégis ritkán ettem kint, mivel minden reggelire tojást kaptunk a szállásunkon, bármilyen verzióban, szóval megettem az éves tojásadagomat két hét alatt. Ez nem panasz, megenném ismét, csak találjak egy óccó repjegyet…

Van egy titkos összetevő benne a sambal, ami hagymából, chiliből, zöld citromból, gyömbérből készülő paszta vagy szósz, illetve az éttermekben aprítva kerülnek a hozzávalói az étel mellé. Ahány ház, annyi sambal, variálják sokféleképpen. Ezt kihagyhatjátok amúgy belőle, de itthon is találni jó minőségű chiliszószokat, viszont elég a rizsbe a sima chili paprika is, pláne, ha nem szeretitek a nagyon csípős ízeket, már pedig a sambal odacsap… Hoztunk magunkkal egy üveggel, de csak óvatosan nyomkodom a tubust, A férfi bátrabb, szeret izzadni… Ez is olyan étel, amit minden héten megennék, legközelebb garnélásat csinálok…

Hozzávalók 4 főre:

3 deci rizs

4 db csirkecomb filé

fél hüvelykujjnyi gyömbér

1-2 db chili

kis csokor koriander

4 szál újhagyma

negyed kelkáposzta (vagy kínai kel)

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál szójaszósz

pici chiliszósz ízlés szerint (elhagyható)

kókuszolaj

Tetejére: adagonként 1 tükörtojás

Tálaláshoz: 1 kígyóuborka

Elkészítése:

A rizst a szokás módon dupla vízben megfőztem, hagytam kicsit hűlni, akkor még jobb, ha másnapos a rizs.

A húst felkockáztam, kevés kókuszolajon lepirítottam, közben hozzáadtam a medvehagymát, aprított chilit, reszelt gyömbért, szójaszószt. Pici vizet lehet alá önteni, nehogy leégjen. Ezután mehet hozzá a rizs, a felcsíkozott kelkáposzta, az aprított koriander, és itt tettem hozzá a chiliszószt is, miután megkóstoltam, hogy mennyire csípős eddig az étel…

Alaposan összekevertem, hagytam, hogy a rizs is lepiruljon kicsit, ezalatt sült a tükörtojás egy másik serpenyőben, majd a meghámozott felkarikázott uborkával tálaltam az ételt.

 

 

 

Burgundi marharagu

A siker garantált, ha ezt elkészítitek! Bizton állíthatom hölgyek, ha pasit akartok fogni, vagy megtartani, vagy levenni a lábáról, vagy gyémántgyűrűre vágytok, akkor főzzétek meg neki a híres boeuf bourguignon-t. Ejtsétek, ahogy jól esik…burgundi marharagu magyarul.

Biztos sokan láttátok a Julia Child élete című filmet, a hölgy egy híres amerikai szakácsnő volt, és francia konyhaművészetével remekelt elsősorban. Én meg voltam róla győződve, hogy francia származású amúgy a hölgyemény, aki nem mellesleg 188 cm magas volt, de nem. A filmben Meryl Streep alakítja, szokásához híven nagyszerűen. Legismertebb receptje talán ez az étel, most már mondhatom, hogy nem véletlenül.

Ha nagyon egyszerűen akarom leírni, hogy mi  is ez, akkor egy sütőben sült marhapörkölt, amire megéri várni 4 órát. Általában “slow cooker” vagyis lassú főző edényben készítik, de mivel én többnyire “fast cooker” vagyok, nekem nincs ilyen és nem volt kedvem most beruházni erre, ezért egy sima jénaiban készítettem és tökéletes lett a végeredmény.

Nagyon sok recept van a neten, általában több oldalas leírásokkal, nagyon aprólékosnak és bonyolultnak tűnik a legtöbb, én “Az élet napos oldala” blogon találtam meg a kedvemre való leírást, amit csak nagyjából követtem, hogy hű legyek önmagamhoz. Nem volt cél, hogy megreformáljam a receptet, ezt nagyon nem is lehet, jó ez így, ahogy van, csak a köret lett édesburgonya sima krumpli helyett, mert utóbbit én nem tartok itthon. Szerintem, és a A férfi is helyeselt, az édesburi még jobb is hozzá, mivel a raguban gyöngyhagyma van és a savasságát tök jól ellensúlyozza az édesebb batáta. Eredetileg az volt a terv, hogy ezt én majd savanyú káposztával eszem, de a gyöngyhagyma miatt végül nem kívántam hozzá. A receptben pedig párolt borsó kínálnak mellé köretként, az is klassz ötlet, legközelebb kipróbálom.

Miközben írok, a A férfi meg bököd, hogy “deugyelírodhogyanáradoztamróla”? Leírnám, de nem merem, csak hosszú sípszóval tudnám helyettesíteni a szavait, mert elalélt tőle a lelkem és majdnem a székről is leesett, hogy ez mennyire állat kaja. Marhajó valóban!

Hozzávalók:

1 kg marhahús kb. 2 x 2 centis kockákra vágva (én felsálból készítettem)

15 dkg szalonna (ezt én kihagytam)

20 dkg barna csiperke gomba (másfajta is jó)

20 dkg gyöngyhagyma(savanyítottat használtam)

1 db vöröshagyma

1 db nagyobb répa

fél zeller (elhagyható)

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál paradicsompüré

3 deci száraz vörösbor

3 deci marhahús alaplé (én zöldségalaplét használtam)

4 db kakukkfűág vagy 1 teáskanál szárított

2 db babérlevél

2 ek tönkölyliszt (v más)

só bors

1 evőkanál vaj

mangalicazsír vagy a lepirított szalonnából megmaradt zsíradék

Köretnek: főtt krumpli, édesburgonya vagy zöldborsó ízlés szerint

Elkészítés:

Ha szalonnával készítitek, akkor először azt kell lepirítani, majd a pörcöket félretenni és a visszamaradt zsíradékon indítani a húst.

Mivel szalonnám nem volt, a húst 3 részletben lepirítottam nagy lángon kb. 1 evőkanál mangalicazsíron, kb. 5 perc alatt adagonként. Azért nem egyszerre, mert akkor párolódni kezdenek és nem pirul barnára a külseje. Kiszedtem a minden oldalon megpirult húskockákat, majd jött a következő adag. Mikor ez elkészült ugyanezt megtettem a felszeletelt vöröshagymával és a felkarikázott répával,  zellerrel is.

A húst és a zöldségeket egy nagy jénaiba tettem, rászórtam 1 evőkanál tönkölylisztet, kicsit összeráztam és 225 fokos sütőbe toltam 4 percre, hogy a liszt rápiruljon a külsejére, kivettem ismét szórtam hozzá 1 evőkanál lisztet majd ismét visszatettem 4 percre, ezután kivettem, hozzáöntöttem a bort és az alaplevet, a paradicsompürét, belereszeltem a fokhagymákat, megszórtam a fűszerekkel és visszatoltam a sütőbe, aminek a hőfokát 150 fokra csökkentettem, a tálat pedig az alsó rácsra helyeztem és rátettem a tetejét. 3,5-4 óra a sütési ideje, mivel kisebb kockákra vágtam a húst, ezért nekem 3,5 alatt elkészült, de óránként ránéztem és kóstoltam.

Az utolsó fél órában megpirítottam a gombát  egy kevés vajon, majd félretettem és a félbevágott gyöngyhagymákat is átforgattam pár perc alatt ugyanígy. Kivettem a húst, belekevertem a gombát és a hagymát, itt adjátok hozzá a szalonnapörcöket is. Kb. 10 percre visszadugtam még a sütőbe, hogy az utólag hozzáadott zöldségek is átvegyék az ízeket. Ezalatt megfőztem az édeskrumplit és tálalható is az étel, némi friss kakukkfűvel megszórva. Nem kell megijedni, ha túl hígnak tűnik a szaft, az majd ahogy hűl, besűrűsödik. Tipikusan az a kaja, ami másnap még finomabb!

Forrás: http://www.azeletnaposoldala.hu/2012/01/boeuf-bourguignon-burgundi-marharagu.html

 

Sütőtökös padlizsános krém

Univerzális kence a javából! Indul a sütőtök dömping, legalábbis nálam, frankón hiányérzetem támad, ha nem csücsül egy példány a konyhapulton szeptembertől év végéig.

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy sütőtökös humuszt készültem gyártani, vagyis csicseriborsóval szerettem volna kombinálni a tököt. Hogy került bele padlizsán? Nem tudom, de tényleg. Bementem a boltba csicseriborsóért és sütőtökért, majd kitettem otthon a pultra egy sütőtököt és két padlizsánt, hogy a kettő között mi történt fogalmam sincs, de elgondolkodtam, hogy normális vagyok-e. Egész egyszerűen a csicseri aznap padlizsánná változott a fejemben… Nagyon nem estem kétségbe, biztos egy jel volt, hogy nekem padlizsános tökös krémet kell kreálnom. Ám legyen.

Nem bántam meg, maximum azt, hogy csak ennyit készítettem, mert hamar elfogyott. Nem tettem hozzá most semmilyen extra fűszert, de ti ezt persze megtehetitek nyugodtan. Amúgy általában római köményt, vagy curry keverékeket használok bőszen ezekhez a kenceficékhez, de most szerettem volna tisztán érezni a zöldségek ízét, úgyhogy csak citromlé és pár csepp szezámolaj került a tetejére. Na és persze fokhagyma, mert az alap.

Tökéletes vaj helyett szendvicsbe, sós palacsintákhoz illetve ahogy mi szeretjük hajdinalisztes vagy amaránt lepényre kenve és valamilyen sajttal, paradicsommal megfejelve, bármely napszakban szuper, de akár tésztára is tehetitek vagy húsok mellé is ehetitek, vagy csak úgy éhenhalás ellen mártogassatok bele szárzellert, répát bármit. Na jó chipset ne, csak ha nem nézek oda…

Hozzávalók:

fél kanadai sütőtök

1 közepes padlizsán

1 duci gerezd fokhagyma

1 citrom leve

só, bors

1 teáskanál szezámolaj (helyette olíva is jó)

A tököt 4 kisebb darabra vágtam, a padlizsánt hosszában félbe, a sütőt előmelegítettem 200 fokra és egy sütőpapírral lefedett tepsire tettem őket, de a padlizsánt húsával lefelé, vékonyan kókuszolajjal megkenve, hogy ne égjen oda és előtte a húsát egy késsel bekockáztam, úgy, hogy a héját ne vágjam át. Kb. 20 perc alatt át is puhult mindegyik. Mindkét zöldség húsát egy tálba kanalaztam, hozzáadtam a reszelt fokhagymát, fűszereket, citromot, szezámolajat és leturmixoltam. Akkor a legjobb, ha legalább 1 órát áll a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek, de amúgy napokig is el van ott egy csatos üvegben.

Gyömbéres spenót datolyás csirkével

Spenótfőzélek, ahogy még nem biztos, hogy kóstoltátok! Nekem viszont az egyik kedvencem a hagyományos verzión túl.

Még pár éve találtam egy hasonló receptet egy másik blogon, ahol kókusztejjel készült a spenót, sőt még egy csepp méz is került hozzá a végén, és akkor nagyon rákattantam, azóta sokszor készítem így. Ha valaki meghallja, hogy spenót és kókusztej egy tányérban, néha úgy néznek rám, mintha valami bűnt követtem volna el, pedig tévhit, hogy a spenótfőzeléket csak egy bödön tej és liszt segítségével lehet ehetővé varázsolni…

Ennél sokkal több lehetőség rejlik még a spenótban, a lisztet és a tejet már rég nem használom, szerintem semmi szükség rá, pláne, ha csak mirelit spenót áll rendelkezésre, az egyszerűen magától is sűrű lesz, ha kienged. Ha meg túl hígra sikerül véletlenül és megszaladna a kókusztej, akkor 1 kanál zabliszt, vagy rizsliszt megoldja a problémát.

Utoljára talán gyerekkoromban ettem hússal, konkrétan pörkölttel ezt a főzeléket, amúgy is a bundáskenyér volt a kedvencem mellé, most viszont az ízesítése miatt, illetve A férfi kívánságára hús került rá, de akkor már passzoljon legalább a gyömbéres,  kókuszos ízvilághoz, így aszalt datolya is ment hozzá. Jó cucc, tényleg, adjatok egy esélyt neki, aztán legközelebb jöhet ismét rá a tojás, bundáskenyér stb.

Hozzávalók:

80 dkg fagyasztott spenótpüré

fél hüvelykujjnyi gyömbér

3 gerezd fokhagyma

1,5 deci kókusztejszín v kókusztej

só, bors

Feltét:

fél csirkemell (pulyka is jó)

fél marék datolya

só, bors

kókuszolaj

A spenótpürét egy  mély edénybe tettem, kicsit még fagyos volt, lassú tűzön megvártam, míg kienged teljesen, ezután belereszeltem a fokhagymákat, gyömbért, sóztam, borsoztam, összeforraltam, majd hozzáöntöttem a kókusztejszínt. Itt már turmixolni nem szükséges, ha friss spenótból készítitek, akkor viszont itt pürésítsétek.

Ha szükséges én még ilyenkor reszelek hozzá gyömbért, ha nem elég intenzív az íze, sózom, borsozom,ha kell.

A feltéthez a csirkemellet felkockáztam, kevés kókuszolajon lepirítottam, sóztam, borsoztam, és hozzáadtam a kis darabokra vágott datolyát, majd a spenóttal tálaltam.

 

Gravlax, a svéd pácolt lazac

Alcím: “Segítség, pasi a konyhában!” Megjegyzés: Isten tartsa meg jó szokását! Mert ez egy fejedelmi halétel, de tényleg. Igen, ezúttal más tollával ékeskedem. Mostanában a blogon “A férfiként” elhíresült egyed, jött, látott, ígért nekem gravlaxot még szerelmünk hajnalán és győzött. Pontosabban inkább én, hiszen elkészült végre 9 hónap után. Nyilván ki kellett érdemelnem, kicsit aggódtam is nem tagadom, mert eddig mindig csak a rántottáig jutottunk (mondjuk az is a kedvencem), és halvány lila dunsztom sem volt, mit kell tennem még a gravlaxért… Deee kanyarodjunk is vissza eme nemes halhoz, a többit meg fantáziátokra a bízom, de tanácsadást nem vállalok…Ha imádjátok a lazacot, mint mi, akkor irány Svédország, legalábbis gondolatban egyenlőre. Ez bizony egy nyers halacska, amit a pác ízesít, tartosít, főzni nem kell, szóval a rántotta tényleg bonyolultabb…

Ami fontos az elkészítésénél, hogy a hal friss legyen, szóval menjetek északra horgászni és versengjetek a medvével. Ha viszont ti sem vagytok ennyire szerencsések, akkor mindenképpen halbolt a megoldás, ahol a jégen csücsülnek a halak, kagylók, rákok, és egyéb tenger- és folyólakók. Nem, a lazac sajnos nem olcsó, akciózni sem nagyon szokták, ezt most tényleg más szemszögből kell nézni. Nem is eszünk minden nap lazacot, ilyet meg pláne, bár most egy hete tulajdonképpen mégis, ugyanis sikerült 3 kg lazaccal hazatérünk a Metroból. Ne kérdezzétek meg, hogy normálisak vagyunk-e…

De legalább a jövő karácsonyi menühöz is elég lesz a mélyhűtőbe nyúlni. Szóval azzal vígasztaljuk magunkat, ha már nyaralni nem megyünk idén, hogy ez így gazdaságos volt. 5000 Ft egyébként kilója a Metroban, piacon 6-7e Ft ugyanez, az éttermekben pedig 3-4e Ft-ért lehet lazacos fogást enni, amiben a halfilé kb. 10 dkg.

A zsákmányunk gyakorlatilag 2 db lazac volt az egyiket feldaraboltuk, és legfagyasztottuk, a másikból lett A férfi keze által a gravlax. Természtesen egy 30 dkg-os filének is bátran álljatok neki. Amúgy egy egész halacska ilyen formában elkészítve, kb. 10 főnek elegendő, ha esetleg egy különleges alkalom tiszeletére akartok villantani ezzel az étellel. Általában előételnek tálalják pirítóssal, vagy valamilyen mustáros, szószokás kencével együtt. Mi egyikre sem vágytunk, szerintük a legjobb a saláta mellé, annyira tiszta és jó zsírokat tartalmaz a lazac, hogy bármilyen nehéz szénhidrát csak elnyomja azt. Persze ez ís ízlés dolga, de ez egy “gyúrós” gravlax lett.

Általában cukor is szerepel a pácban, ezt mi kihagytuk, bár eszembe jutott, ha már cukor, akkor lehet, hogy egy pici mézet legközelebb tennék még hozzá, mikor A férfi nem néz oda, de nádcukrot szoktak használni legtöbbször. Fokhagyma viszont nincs az eredeti receptben, de mi toltuk hozzá rendesen, a citrommal és a kaporral társulva eszméletlen illata volt, van, és még lesz a hűtőnek is legalább egy évig… Ami a citromot illeti, nagy mennyiségű citromhéj kerül hozzá, úgyhogy érdemes kezeletlen héjút választani, az Aldiban például lehet kapni, nem is drágán. Ha nem találtok mégsem, akkor én grapefruitmag kivonatot szoktam egy kisebb tál vízbe csepegteni és abba beáztatni a citromot, majd alaposan átsikálni még egyenként őket, ez az egyik legjobb módszer bármilyen gyümölcs héjának a fertőtlenítésére.

Egy lyukacsos téglalap alkú “ikejás” szűrőtálba tettük pácolás után a halat, mert a hűtőben csücsülés során a víztartalma távozik és kicsöpög a tálcára, amit alá tettünk. Tulajdonképpen ennyi a történt, eldolgozik a halunk magában és pár nap alatt az elkészítője besöpörheti a dícséreteket. A férfi is így tett, most egy darabig rántottát sem kapok szerintem, viszont volt még egy étel, amit megígért nekem az pedig a Wellington bélszín, Ígérem, belehúzok, hogy ne csak 1 év múlva tudjam megosztani veletek annak a receptjét….

Hozzávalók:

1,5 kg lazac

2 nagy csokor kapor

4 citrom reszelt héja (ha lehet biocitrom)

4 evőkanál Himalája só

3 duci gerezd fokhagyma

A lazacot megmostuk, papírtörlővel megtöröltük, a bőre alá nyúlva egy éles kés segítségével lefejtettük róla azt. A kiálló szálkákat egy szemöldök csipesszel vagy egy kés segítségével ki lehet húzni belőle. Nagyon egyszerű, ha végig húzzátok a ujjaitokat a halhúson, érezni, hogy hol áll ki a szálka, nincs sok belőle és jó hosszúak, könnyen kijönnek. A pác alapanyagait összekevertük, majd belemasszíroztuk a lazac mindkét oldalába jó alaposan. Egy tálcára került a lyukacsos tál, majd ebbe a hal, pakoltunk még rá citromszeleteket, nagyjából lefedtük és ment a hűtőbe legalább 4 napra, 2 nap után pedig megfordítottuk. Az 5. napon pedig Isten megteremté a gravlaxot vékonyan fel lett szeletelve és így került vissza tányéron a hűtőbe, innentől számítva 1 hétig biztosan eláll még.

Zsályás lazac steak

Remélem nem unjátok még  a lazacot, mert ismét ez sült ki a konyhában egy szép nyári napon. Akkor se lapozzatok tovább, ha unjátok vagy ha nem szeretitek a halat, mert a mellé tálalt avokádós barackos cucc imádnivaló és grillhúsokhoz is ehetitek bátran!

Sosem főztem még friss zsályával, szárítottal is talán egyszer, ez eddig kimaradt. Viszont a szülői ház udvarán szembejött velem egy zsályabokor, ami dísznek van főleg, pedig már a levelei is illatosak és pici olívaolajban megfuttatva ízesíti meg legjobban a húsokat vagy a halat.

A semleges ízű avokádóhoz jól passzol a zamatos barack, ha krémnek készítitek, akkor is érdemes kombinálni a két gyümölcsöt, mert ugyebár az avokádó is az, becsesebb nevén aligátor körte. Az egyik legegészségesebb zsírforrás, hiszen arra nagyon is szükség van, a lazac pedig szintén elmondhatja ezt magáról. Minden nap megenném!

Hozzávalók 3 főre:

3 szelet lazacfilé

só, bors

8-10 db zsályalevél

olívaolaj

pár csepp citromlé

Salsához:

3 keményebb húsú őszibarack

1 puha, de még szeletelhető avokádó

1 teáskanál frissen facsart citromlé

fél hüvelykujjnyi gyömbér

1 duci gerezd fokhagyma

só, bors

A barackot kimagoztam és felkockáztam, az avokádó húsát szintén, belereszeltem a gyömbért és a fokhagymát, meglocsoltam citromlével, fűszereztem és állni hagytam, míg a lazac elkészült.

A zsályát kisebb darabokra tépkedtem, majd kevés olívaolajban megfuttattam és félretettem egy kis üvegben. Ezután a lazacot sóztam, borsoztam szintén pici olívaolajon (kókuszolaj is jó) mindkét felét kb. 3-3 perc alatt megsütöttem, majd tányérra tettem citromlével meglocsoltam.

 

Epres avokádós amaránt lepény

Ha unom már a zabkását, meg a chiamagot, meg a rántottát, akkor jönnek a reggeli lepények, jó sok zöldséggel néha gyümölccsel, néha mindkettővel.

Az amarántra kaptunk rá mostanság, a csicseri, a hajdina és az ezékiel liszt után. A különbség annyi, hogy az előbbieket sikerült tojás nélkül megsütni, az amarántos viszont 1 tojással lett igazán élvezhető. Egy amarántos recept van eddig a blogon, ott tojás nélkül kísérleteztem vele, finom volt, de így lett tökéletes , sőt az egyik kedvenc reggeli, A férfinak pedig gyors vacsora vált belőle. Nálam reggelire az abszolút favorit. Nem tart tovább, mint egy rántottát megsütni, ez a lepény is tökéletesen helyettesíti a kenyereket, gluténmentes és nagyon jó fehérje-és energiaforrás az amaránt, felesleges is hússal kombinálni.

A lepény vastagságát lehet még kedv szerint variálni, néha pizza helyettesítőként funkcionál nálunk, bármivel megpakolhatjátok, célszerű valamilyen kencét és friss harapnivalókat még a tetejére halmozni, és ha még koronát is szeretnétek rá, akkor az lehet jelen esetben például mandula és kecskesajt is. Nekem legalábbis ez a két fejedelmi hozzávaló jutott még eszembe reggel, de hiányérzetem nélkülük sem volt, hiszen az avokádónak hála a szükséges zsírokat már tartalmazza így is bőven ez az étel.

Az amarántliszt amúgy bioboltokban elérhető, az előző receptnél amaránt magot vettem, de az úgy nekem nem gyere be, nem ízlett kása formájában, így megdaráltam és lett belőle liszt, szóval ki ne dobjátok, ha ilyen van otthon. Aztán kapható a drogériákban puffasztott amaránt, szerintem túl drága és nekem ízre az sem jön be annyira, szóval a lisztet javasolnám, ha kipróbálnátok. És próbáljátok kiiiii!

Hozzávalók 1 lepényhez:

4-5 evőkanál amarántliszt

1 db tojás

fél mokkáskanál kurkuma

víz

só, bors

kókusz- v olívaolaj a sütéshez

Avokádókrémhez:

1 db puha érett avokádó

1 kis doboz kefir

1 gerezd fokhagyma reszelve

pár csepp citromlé

ízlés szerint chili és/vagy római kömény

só, bors

Tetejére: 

pár szem friss eper

frissen őrölt bors

pár csepp balzsamecet

A krémhez az avokádó húsát villával pépesítettem. Botmixerrel is csinálhatjátok, de az most nekem nem volt kéznél. Hozzákevertem a többi hozzávalót, majd állni hagytam, hogy összeérjenek az ízek.

Az amarántliszthez hozzáadtam a tojást, fűszereket és annyi vizet, hogy sűrű palacsintatésztát kapjak. Egy közepes serpenyőben kevés kókuszolajat felforrósítottam, majd beleöntöttem a masszát és mindkét oldalát kb. 5-5 perc alatt megsütöttem, tányérra húztam. Megkentem pár kanál avokádókrémmel, megszórtam az eperdarabokkal, tekertem rá borsot, pár csepp balzsamecetet is löttyintettem rá, majd elfalatoztam.

 

Almás spárga fehérrépa krémleves

Indítsuk egy jó kis tavaszi levessel a hetet. A fehér spárgát egyetlen módon szeretem csak igazán, méghozzá krémleves formájában és a fehérrépával illetve paszternákkal kiegészítve élvezetes kanalaznivaló született belőle.

Őszintén, hányszor vesztek és esztek fehérrépát egy évben? Húslevesimádók kivételek nyilván, de azonkívül? Én is meg tudom számolni hááát szerintem 1 ujjamon, hogy hányszor, a blogon is alig van recept vele, nagyon alul értékelt zöldség. Pedig finom édes, a hozzá hasonló, csak jóval nagyobb méretű paszternák pedig szintén és amíg sokan még ki is piszkálják egy hús- vagy zöldséglevesből őket, addig ebből nem tudják, sőt szerintem ki sem találják nagyon, hogy benne van. A citromtól és almától közelít ez az étel azért a gyümölcslevesekhez, így bízom benne, hogy nagyobb népszerűségre tehet szert, mint egy átlag zöldségleves.

Hideg, melegen, langyosan, reggel, délben, este is finom!

Hozzávalók 4 főre:

1 csomag fehér spárga

3 db közepes fehérrépa és/vagy paszternák

2 db alma

1 citrom héja

fél citrom leve

1 vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 deci rizstejszín (vagy másik tejszín)

fehérbors

nagy csipet kardamom (elhagyható)

kókuszolaj

A vöröshagymát kevés kókuszolajon megpároltam, majd hozzáadtam az apró darabokra vágott fehérrépát, paszternákot. Megvártam, míg kiengedi a zöldség a cukortartalmát elkezd kicsit barnulni karamellizálódni, majd fűszereztem, belereszeltem a citromhéjat és felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi. Ezalatt a spárga végeit letörtem ott ahol el akartak pattanni, mivel a végei fásak, azokat kidobtam, a többit meghámoztam, majd feldaraboltam és mikor a répa félig megpuhult ezt is hozzáadtam a leveshez. 5-10 percig együtt rotyogtak, míg a spárga is megpuhult, majd lehúztam a tűzről és simára turmixoltam az egészet.

Visszatettem a gázra, öntöttem hozzá rizstejszínt és beleszórtam a felkockázott almát is. Újra összeforraltam, majd forrástól számítva kb. 5 perc után el is zártam a gázt, hogy az alma ne legyen túl puha, inkább csak roppanós. Belefacsartam a citrom levét és kicsit kihűtve tálaltam.

 

Tojásos gombás pirított rizs

Annyira egyszerű, annyira gyors, hogy már csak ezért is felesleges házhoz rendelni az ételt, ha éppen kínai ízekre vágytok. Nem kell más a kamrapolcról, mint pár kanál szójaszósz, ezért is érdemes tartani egy üveggel otthon, mert nem kér enni és az ilyen pirított gyors ételeket, akár wokban, akár egy nagyobb serpenyőben pikk-pakk össze lehet dobni.

20161129_191640

Bármilyen zöldség jó lehet, ami a hűtőben árválkodik, kimondottan klassz hozzá a káposzta, és a répa, de nekem most felhasználásra váró gomba volt otthon. Olyan igazi kényelmes kaja, semmi flanc, akár kanapén ülve falatozós.

Tényleg semmi extra fűszert nem is tettem hozzá, de nyugodtan lehetett volna még gyömbérrel vagy chilipaprikával tovább spilázni az ízeket, de ti ezt még megtehetitek persze ízlés szerint. Szerintem a végén még kell valami ropogós hozzá, így vegyes zöld salátát tépkedtem bele.

20161129_191317

Hozzávalók 2-3 adaghoz:

30 dkg gomba

20 dkg barnarizs

2 gerezd fokhagyma

2 tojás

1 -2 evőkanál szójaszósz

só, bors

kókuszolaj

saláta levelek a tálaláshoz

A gombát alaposan megmostam és kis darabokra vágtam, de előtte a rizst, dupla mennyiségű vízben megfőztem.

Egy nagy serpenyőben kevés kókuszolajon nagy lángon megpirítottam a gombát, majd hozzáadtam az aprított fokhagymát, folyamatosan keverve, hogy le ne égjen, közben sóztam, borsoztam, majd meglocsoltam a szójaszósszal és hozzáadtam a főtt rizst, és tovább pirítottam pár percig. Végül hozzáöntöttem a felvert tojásokat. Pár percig kevertem még, hogy a tojás egyenletesen elkeveredjen benne és átsüljön, majd elzártam a gázt. Friss ropogós salátát összetépkedtem, belekevertem és mind megettem.

Édesburgonyakrém

Lassan már besárgulok a sütőtöktől és az édesburgonyától, de nem bánom. Most inkább az utóbbi zöldség arat nálam a konyhában, ismét érkezett egy szállítmány és elkészítettem az egyik kedvenc, ha nem a legfőbb kedvenc kencémet.

dscf0162Eredetileg ez egy sárgarépás recept, talán még a Dolce Vita blogon találta egy kedves barátném és küldte át nekem anno, aztán elkészítettem és rákattantam, és akárki kóstolta szintén rajongó lett. Aztán jött a sütőtök mániám és abból is megcsináltam, most pedig az édesburi került sorra. Nem tennék különbséget, hogy melyik a legjobb, mindegyiket próbáljátok ki ebben a sorrendben és amelyik zöldség éppen kéznél van.

Mennyei a legjobb szó rá, leggyakrabban pirítóssal eszem reggelire, de palacsintába is kentem már, tésztára, kölesre, sőt a hajamra is a turmixolásnál….

dscf0165

Hozzávalók:

1 db nagy méretű édesburgonya

1 duci gerezd fokhagyma

csipet chili

fél mokkáskanál fahéj

fél mokkáskanál római kömény

1 mokkáskanál almaecet v fehérborecet

3-4 evőkanál natúr joghurt v tejföl

pár csepp citromlé

1-2 ek szezámmag (elhagyható)

Az édesburgonyát megsikáltam, félbevágtam és 200 fokra előmelegített sütőben puhára sütöttem.

Kikanalaztam a húsát, hozzáreszeltem a fokhagymát, fűszereztem, meglocsoltam pici almaecettel, pár csepp citromlével, hozzáadtam a joghurtot és leturmixoltam.

Végül rászórtam a szezámmagot. Ezt érdemes előtte egy száraz serpenyőben megpirítani 1 perc alatt.

Hűtőben napokig eláll.

 

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!