Folytatom a sütőtökös ételek sorát, és ez a spagetti a tárkonyos tökös raguval a tetején a pirított mandulával és parmezánnal megszórva, szerelem volt első falásra, aki megkóstolta repetázott…
Mindig egyszerű dolgom van és szeretek olyan brigádnak főzni, akikről tudom, hogy kb. olyan az ízlésviláguk, mint az enyém, vagyis minél több zöldség legyen, a hústól nem jönnek lázba és bátran megkóstolnak mindent, amit eléjük teszek. Mondjuk nincs más választásuk… Na jó, szó sincs gasztroerőszakról, legalábbis ez a főzés olyan jól sikerült, hogy majdnem nem volt mit tálalni délben, mert a mártás úgy magában nagy kanállal is kelendő vót, a mandula és a parmezán pedig csak úgy lazán kézzel, és a tésztát is majdnem az ujjunk közé csavartuk…
A fűszerezés spontán történt, mi tegyek bele, nem tudom, a kezem a római kömény után lendült volna, de tényleg lassan már mindenbe azt szórok, így gyorsan rácsaptam, kakukkfű, rozmaring messze van, esik az eső nincs kedvem megtenni azt az 5 lépést a szabadban, így jobbról érkezett az ötlet, hogy tárkony. Jó az hozzá? Nem tudom, de most az lesz…. és az lett, de nagyon!
Hozzávalók 4 főre:
1 csomag spagetti
1 hosszúkás kanadai tök fele
3 gerezd fokhagyma
4 evőkanál tejföl(laktózmenteset használtam)
1 teáskanál mustár
1 mokkáskanál szárított tárkony
só, bors
kókuszolaj
Tetejére:
10 dkg mandula
10 dkg parmezán
A tököt meghámoztam, kimagoztam, felkockáztam, egy lábosba tettem, felöntöttem vízzel és forrástól számítva kb. 15 perc alatt puhára főztem. Leszűrtem, a főzővízéből kb. 3 decit félretettem, sőt akár az egészet is érdemes megtartani és a tésztát kifőzhetitek benne.
Egy száraz serpenyőbe beleszórtam a mandulát, pár perc alatt illatosra pirítottam és mozsárban darabosra törtem, félretettem. Ugyanebben a serpenyőben felhevítettem kevés kókuszolajat rászórtam a sütőtököt, belereszeltem a fokhagymákat, kicsit átkevertem. A tök gyakorlatilag egyből elkezd szétfőni, a félretett főzővízből öntöttem hozzá egy kicsit, aztán még néhányszor egy keveset, hogy krémes, de nem túl folyós állaga legyen a mártásnak. 5-10 perc elég neki. Közben fűszereztem, a végén hozzákevertem a tejfölt és a mustárt, hagytam azzal is egyet rottyanni és kész is.
Kifőztem a spagettit, tányérra tettem, a parmezánt lereszeltem és a tört mandulával együtt a sütőtökös mártás tetejére szórtam.
Gyomorpanaszokra, köhögés csillapítására használják elsősorban és állítólag nagyon finom ízt kölcsönöz az ételnek, amit a sáfrányos szeklice esetében, – ami egyébként egy teljesen más kinézetű virágból kinyert fűszer -, viszont én sajnos nem bírtam felfedezni… Valószínűleg ezt inkább az ételek színezésére használják illetve olajat is állítanak elő belőle. Én egy nagyobb csipetet is beletettem az ételbe, de semmi extra ízt nem éreztem. Azonkívül, hogy amúgy a rizottó nagyon finom lett, fokhagyma, citrom, és hát a mascarpone varázsolja el az egészet, amit most nagyon megkívántam és ezer éve nem ettem, úgyhogy feldobta az ételt és a napomat is.
Hozzávalók 2 adaghoz:
Rizstészta ment alá, ebből célszerű a szélesebb verziót választani a boltban, de nekem most csak a vékony cérnametélt volt itthon, persze az ízén ez nem változtatott, de a másik jobban magába tudja szívni a szaftot. A kacsamell nagyon átsütve szerintem nem jó, erre megint csak rájöttem, mikor egy étteremben ilyen ételt kértem nem rég és cipőtalpszerű száraz húsdarabokat kaptam, amit aztán győztem elrágni. Egy fél kacsamellnek tényleg elég volt most is bő negyed óra a serpenyőben, hogy kívül ropogós legyen belül pedig szép rózsaszín, de nem véres, mert azt már én sem szeretem.
Hozzávalók 2 főre:
Ettem volna valamit pirítóssal reggelire, és kellett valami kenhető cucc, ami nem vaj. Ilyenkor általában valami zöldséges krémet gyártok, abból ami éppen kéznél van, így most ez a kombináció ugrott be. A szezámmag krém tulajdonképpen a csicseriborsókrém vagy más néven hummus egyik összetevője is, tahini néven lehet a boltokban is kapni. Csicserit most nem volt kedvem, sem időm főzni, így ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Szuper finom lett, a szezámmag telt, kissé füstös íze, ahogy találkozik a krémes barackpéppel, a római köménytől és a citromtól pedig életre kelnek az ízek. Ehettek mellé meg sajtokat, vagy jóféle vékonyra szelt szárított sonkát is akár.
A gombakrémlevesről az első emlékeim egy porleveshez fűződnek, teljesen rá voltam kattanva , hogy az milyen finom. Persze ez még nagggyon régen volt, mikor azt hittem abban tényleg baromi sok gomba van és ááá nincs is benne tartósítószer. Aztán mikor megcsináltam az első igazi levest igazi gombából rájöttem, hogy ez egyrészt nem tart tovább sokkal, mint a zacskósat megfőzni, másrészt tényleg igazán illatos és gombaízű. Sőt azt is elárulom, hogy ezt még egyszer az öcsémmel is megetettem, aki szintén csak porleves formájában volt addig hajlandó gombát enni és kb. azóta is…
Ayurvéda témában próbálok okosodni mostanság, vagyis érdekel az 5000 éves indiai orvoslás, a gyógynövények, az ételek, fűszerek hatásai testre és lélekre. Klassz lenne, ha a nyugati orvoslással ez harmóniában működhetne, pontosabban így kellene működnie…
