Castagnaccio vagyis az olaszok gesztenyetorta receptje jött velem szembe pár napja a neten és rákattantam. Nem akartam elhinni először, hogy ha ebben tényleg csak gesztenyeliszt van, némi vízzel és olívaolajjal összekeverve, és pár szem aszalt gyümi és mag ízesíti, akkor ez hogy a bánatba áll össze a sütőben?
Dehát valszeg pont úgy, mint ahogy a csicseriborsólisztes lepény is a serpenyőben, mert megszívja magát a liszt a folyadékkal és ez elég neki, hogy egyben maradjon. Nagyon izgalmas ez a recept, pláne, hogy picit sós és édes is, viszont egy deka hozzáadott cukor sincs a tésztájában, kivéve persze az aszalt gyümölcs cukortartalmát, de az a pár szem elenyésző. A rozmaringtól pedig pikáns lesz az egész és mikor a süti széle ropogósra sült és azt frissen én lenyestem persze, hmmm, na ott bódogság volt…
A gesztenyeliszt nem olcsó ez tény, most vettem én is először, viszont a többi hozzávalóval lehet spórolni, Fenyőmaggal készül az eredeti verzió, én diót használtam helyette és mogyorót, az aszalt gyümi bármi lehet, mazsola is, sőt el is hagyhatjátok, akkor is mennyei lesz! 25 dkg gesztenyelisztem volt csak, hát adtam hozzá darált diót még, de így is a gesztenye érződik benne, szóval picit lehet “csalni”. Imádnivaló, de tényleg, nálam kedvenc lesz érzem! Nevezhetném mindenmentesnek, de nem szeretem ezt a szót, hiszen egy ilyen rusztikus sütiben a legjobb dolgok rejlenek, amire csak szükségünk van.
Hozzávalók:
35 dkg gesztenyeliszt (más magliszttel is kombinálható)
kis marék dió, mogyoró v fenyőmag
kis marék aszalt áfonya
nagy csipet só
3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál friss aprított rozmaring
4-5 deci víz
A gesztenyelisztbe beleszórtam a magokat és az áfonyát, aprított rozmaringot, csipet sót és felöntöttem a víz és az olaj keverékével. Először inkább kevesebb vizet öntsetek hozzá, keverjétek simára, aztán ha még nagyon sűrű, akkor mehet hozzá víz. Állagra olyan “nehezebben” folyós masszának kell lennie, az átlagosnál sűrűbb palacsintatészta massza kb. Na értitek… Ezután mehet a tepsibe, ez a mennyiség egy 24 cm-es tortaformához elegendő, vagy egy közepes téglalap alakú tepsihez. Elég lapos lesz, de ez így jó.
A tetejére még pár szem magot, aszalt gyümit és rozmaring levelet szórtam.
200 fokon 40 percet sült, kihűtve szépen szeletelhető.
Volt két csomag főtt gesztenyém és mivel a karácsonyi vacsoránál végül nem volt rá szükség, gondoltam most van időm és kedvem, hogy ismét gesztenyepürét kreáljak. Van már hasonló a blogon, igaz az inkább krém lett, mint püré. Most viszont tényleg püré állaga lett, és nem kellett sütögetni, pucolni, aztán még főzni a gesztenyét stb. Sima boltban kapható zacskós natúr egész főtt gesztenyét használtam, rum helyett, pici házi diólikőrt löttyintettem bele, és hogy kicsit krémesebb legyen, a hűtőben figyelő mascarponéból kívánkozott bele pár kanállal, az olvaszott kókuszzsírtól pedig összeállt az egész és már mehetett is a mélyhűtőbe.
Kb. 1 óra múlva pedig már kanalaztuk is a mennyei mannát, amit végre én is meg tudtam enni szívesen, mert nem volt mellékíze, mint a bolti masszáknak, ami számomra ehetetlen. Ja és cukrot sem tettem bele, a tejszín és a krémsajt zsírossága nekem már eléggé “megédesíti” a pürét, de ha szeretnétek akkor tegyetek hozzá mézet.
Picit variálni kényszerültem a hozzávalókkal, nem csak édesburgonya, hanem répa is van benne, de akár sütőtök is lehetne, mindegyik ahhoz járul hozzá, hogy sokáig puha marad és nem szárad ki a tésztája. A cukrot felére vettem, hiszen a csoki és az aszalt áfonya is édesek, a rizsliszt meg elfogyott, így tönkölyliszttel készítettem.
Hozzávalók 2,5 decis bögrével mérve:
Az történt ugyanis, hogy kaptam egy hatalmas csomag növényi tejet a The Bridge Magyarország jóvoltából és megkértek, hogy teszteljem, kóstoljak és klassz recepteket virítsak nektek természetesen! Lehet erre nemet mondani? Lehet amúgy, ha nem tetszene a termék, amivel főznöm kéne, de itt erről szó nincs, ugyanis már régóta használom a termékeiket, főleg a rizstejszínt és a rizstejet és mindkettő finom és bevált, és ami még mellette szól, hogy az ára is rendben van.
Hozzávalók adagonként:
Recept elkér, majd gondolatban már dobtam is ki belőle a marcipánt, mert nem vagyunk jóban…. Mozart kugel formájában még lecsúszott nagy duzzogva Salzburg magasságában pár éve, de töményen nem. Mire kedves barátné közölte, hogy de az kell bele, majd lájtos vitába lendültünk. Na jó, konkrétan hisztiztem, mert amúgy is szuper hangulatban voltam, hogy de nem lesz benne, de lesz, de nem lesz. Ok, legyen, megadom magam, de akkor te hozod a marcipánt, mert én nem veszek, azt sem tudom hol lehet kapni… Mint megtudtam azóta, a boltban. Olyan kis hengerbe csomagolva.
Az eredeti recepttől én eltértem kissé az arányokban, de nekem ekkora mennyiségekkel lett gyúrható a tészta.
Gondoltam, ha már túrós, akkor legyen egyből juhtúrós, amivel a kapor még jobban harmonizál. Nem bántam meg, klassz lett, és bár ez egy édesség vagy mi, de csak enyhén, inkább édeskésnek nevezném. Nagyon jó alapokon áll, egy kelt tönkölylisztes ágyba kerül a krémes töltelék, az illata pedig mesés mikor sül.
Nem mondom, hogy kalóriaszegény, de azért a tömény csokis cucc után, ez jóval könnyedebb és, az ott megmaradt tojásfehérjék sem vesztek kárba, hanem felhasználásra kerültek a torta tetején.
Hozzávalók 28 cm-es tortaformához:
Szóval pont olyan jó lett így a muffin, mintha csak alma vagy répa került volna bele, kellemesen szaftos, nem száradt ki és nincs céklaíze, ettől nem kell tartani. Céklából általában csokis sütik készülnek, én is próbáltam, nekem annyira nem jött be, de így, hogy csak éppen beköszön a sütibe, teljesen jó, az alma dominál egyébként. Ne kutassátok fel a piacot azért sárga cékla után, ritkán látni, lila is jó lehet bele, de el is hagyható, elég az alma-répa kombó.
