Nagyon mákos ribizlis süti - lisztmentes

2014. Jul. 04.

Úgy döntöttem ez lesz az “útisüti” az előttem álló ~~ereszdelahajam~~ láblógatós, kulturáltan szórakozós csajos hosszú hétvégére. Próbálkoztam érzékeltetni a kedves résztvevőkkel, hogy nem lesz időm sütögetni indulás előtte, de volt aki szintén érzékeltette, hogy akkor véletlenül nem lesz majd hely az autóban a számomra, úgyhogy vigyázzba vágtam magam és este 9kor összedobtam egy tepsivel ebből a tömör mákos gyönyörből.

Nagyon magabiztos voltam mikor letettem a voksom eme sütemény mellé, majd mikor elújságoltam reggel az egyik kedves barátnémnak, hogy mit kreáltam, közölte, hogy ühüm ez klassz, de ugye nincs benne sok mák, mert ő allergiás rá…. Hm, ninnncs vééégülis, alig fél kg kell hozzá, mert a lisztet is ez helyettesíti… szóval ez annyira mákos, hogy aki allergiás rá az jobb ha rá sem néz… Az az én szerencsém, hogy nem ő a sofőr és bízom benne, hogy lesz más útitárs aki mondjuk nem mákos pitét fog magával hozni…

Nem titok, hogy ez süti a mascarponés máktorta recept alapján készült, mert azt mindenki imádja, főleg a mákrajongók, ráadásul könnyű elkészíteni és még liszt sem kell hozzá. Mivel ez most utaztatva lesz kicsit a melegben, nem került rá krém, de akár mascarponét, akár joghurtot bármikor lehet még rá vagy mellékanalazni. Nem szükséges, anélkül is puha a tésztája, a gyümölcsnek köszönhetően pedig nem szárad ki könnyen. Bármilyen piros gyümölcs jó hozzá, de szerintem a savanykás és méltatlanul hanyagolt ribizli remekül passzol az édes mákos tésztába. Mivel elfogyott a citromom, így reszelt citromhéj helyett pici rum és fahéj lett az ízfokozója a máknak.

Hozzávalók:

50 dkg darált mák

30 dkg nyírfacukor

5 db L-es méretű tojás

10 dkg puha vaj

1 csomag sütőpor

1 kupak rum

1 mokkáskanál őrölt fahéj

csipet só

30 dkg ribizli

A ribizlit megmostam, lecsöpögtettem és egy villával lehúztam a szárakról a bogyókat. Tényleg így a legkönnyebb és leggyorsabb elbánni a ribizlivel!

A mákot összekevertem a sütőporral. A tojások sárgáját habosra kevertem a puha vagy olvasztott vajjal, a cukor felével és a fahéjjal és a rummal. A tojások fehérjét kemény habbá vertem a cukor másik felével és egy csipet sóval.

A mákhoz kevertem először a vajas keveréket majd a fehérje habot. Kivajazott lisztezett tepsibe öntöttem és a tetejére szórtam a ribizlit.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsült. Tűpróbával ellenőrizzük, ha nem tapad rá a tészta akkor megsült.

A nyugató levendula áfonyás krémsajtos fagyiban

Pálmafa

2014. Jun. 23.

Hozzászólások (0)

Mennyei megnyugtató manna!

Nem mintha ideges lettem volna, de tényleg van valami a levendula aromájában, ami ha találkozik a tejjel, akkor kisimulnak a (természtesen nem létező) ráncaim, miután elszürcsölök belőle egy kortyot. Így indult a fagyi elkészítése ugyanis, és majdnem meg is hiúsult, mert picit megkóstoltam a tejes, tejszínes keveréket, amiben levendula virágok áztak cirka fél órát, aztán még egy kicsit…és lám, már csak alig pár gombóchoz elegendő mennyiségű folyadék maradt…

Pont most virágoznak a szépséges lila színű levenduláim, és már pár csokor felakasztva szárad a szobában, így tuti, hogy a bogarak, szúnyogok!!! is távol maradnak, az illata is isteni, jól mutatnak és téli estéken egész biztosan rendszeresen fogok meleg tejet kortyolgatni amiben, a szárított virágok áztak néhány percet. Ha megérik a telet…, ugyanis rákattantam… Már nem tartok tőle, hogy molyirtó ízű lesz az étel amibe ez kerül, tényleg csak néhány virágot kell belemorzsolni, akár gyümölcslevesbe, sőt lekvárba, pitékbe és eszméletlen jó ízt kölcsönöz a többi gyümölcs mellé. Limonádéba is bátran lehet áztatni!

Tavaly készítettem már levendulás fagyit, az egy gyorsabb verzó volt főzés nélkül, ez sem bonyolult, csak egy fél órával tovább tart, de megéri kipróbálni szerintem. Már az áfonya nélkül is megállná a helyét, de mivel volt itthon egy kevés, ezért beleturmixoltam azt is. Nincs fagyigépem, és általában elfelejtem a mélyhűtőbe kerülés után fél óránként kivenni és átbotmixelni a teljes dermedésig a fagyit, ráadásul itt is fenn áll a veszélye, hogy elfogy az egész…. De az tény, hogy ajánlott az átkeverése, mert úgy krémesebb a végeredémény és kevésbé kristályos. Mivel ez főzött fagyi illetve krémsajt és tojássárgája is van benne, ezek szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy selymesebb állagú legyen. Ezt tapasztalni fogjátok, ha időt adtok neki, hogy szépen olvadozzon a pulton egy 20 percet legalább fogyasztás előtt. Én ezt nem bírom kivárni általában, de nem élem meg tragédiának…

Hozzávalók kb. 9 gombóchoz:

5 dkg áfonya (lehet picit több is, hogy élénkebb színe legyen a fagyinak)

2 szál levendula

2,5 deci habtejszín

2 deci tej

2 tojássárgája

5 dkg natúr sótlan krémsajt (nálam házi, de lehet mascarpone is)

2 evőkanál nyírfacukor (ízlés szerint)

1 teáskanál méz

A tejet és a tejszínt összeöntöttem egy lábosban 1 evőkanál nyírfacukorral és felmelegítettem. Nem kell forralni, csak legyen forró. Ezután elzártam a gázt és beletettem a levendulavirágokat, amik benne áztak, míg a tej kihűlt. Addig a tojássárgájákat habosra kevertem 1 evőkanál nyírfacukorral és a krémsajttal. A tejből kivettem a levendulát és ismét elkezdtem melegíteni, majd mikor forrás közeli állapotba került, folyamatos keverés mellett, lassan hozzáöntöttem a tojásos krémsajtos masszát. Állandó keverés mellett megvártam, míg besűrűsödik és elzártam a gázt alatta. Ha darabos lenne szűrjük át.

Az áfonyát pici mézzel összeturmixoltam, majd azt is a fagyiba kevertem. Mikor kissé lehűlt, mélyhűtőbe tettem. Vagy ha géppel készül akkor abba tegyétek, ha nem, akkor dermedésig botmixerrel fél óránként érdemes átmenni rajta.

Reform cseresznyés béles

Pálmafa

2014. Jun. 17.

Hozzászólások (0)

Hétvégén sikerült szert tenni egy kisebb adag fekete cseresznyére, hogy finoman fogalmazzak… ~~A szomszéd fája mindig pirosabb alapon.~~ DE mivel kevésnek bizonyult, ezért teljesen legálisan vásárolt plusz gyümölccsel pótoltam a sütibe szükséges mennyiséget.

Vágytam is cseresznyés édességre, de az irodába be sem engedtek volna nélküle hétfő reggel, szóval nem volt mese, sütni köllött. Pitére gondoltam, de szokás szerint variáltam össze vissza, és csapongtam a receptek, hozzávalók meg a saját ízlésem tengerében, aztán végül fellapoztam Horváth Ilona szakácskönyvét, ahol pite nem volt, na de béles annál inkább. Nagy különbség nincs, csak itt a töltelék még fel van turbózva tojással és kevés vajjal. Úgyhogy lefordítottam a receptet pálmafásra és már álltam is neki.

Ami a tésztáját illeti az Ő verziója is egy az egyben ezekkel a mennyiségekkel készül, a töltelék szintén, a cukrot kivéve, azt én megfeleztem, így is bőőőven édes. 4 édesszájú pasi is tesztelte és elégedetten hümmögtek, szóval édes ha mondom. A cseri kapott még pár szem epret és kevés ribizli lekvárt is kiegészítésnek pici fahéjjal megszórva. Kimondottan jó volt a három gyümölcsíz triumvirátusa, de tulajdonképpen ez a desszert bármilyen más piros gyümivel is jó lehet. Dió helyett mogyoró és zabkorpa keveréke került bele, mivel ez volt kéznél.

Nincs kánikula, nincs forróság, nincs kifogáss, most lehet sütni, anélkül, hogy a víz leverne minket a lakásban, úgyhogy hajrá, ígérem a cseresznyerajongóknak ízleni fog ez a verzió is!

Amúgy meg nem titok , hogy én is rendelek néha ételt és hagyom, hogy más kényeztessen jó falatokkal. Ehhez remek megoldást kínál a Food Panda, hiszen az ország bármely pontján is laktok, a közelben lévő legjobb házhoz szállítós éttermekből válogathattok az oldalukon!

Itt meg jön a cseresznyés bélesünk receptje:

Hozzávalók 20 x 30 cm tepsihez:

Tésztához:

10 dkg nyírfacukor

30 dkg liszt (nálam fele -fele teljes kiőrlésű tönköly és fehér tönköly)

20 dkg vaj

1 db tojás

csipet só

Töltelékhez:

60 dkg cseresznye (nálam 45 dkg cseresznye + 10 dkg eper+ 5 dkg ribizli lekvár)

10 dkg cukor (nálam 5-5 nyírfa és nád)

10 dkg dió (nálam 5 dkg darált sótlan földimogyoró + 5 dkg zabkorpa)

1 mokkáskanál fahéj

5 dkg vaj

4 db tojás

A tésztához egy tálba öntöttem a lisztet, csipet sót, cukrot, beleütöttem a tojást és belemorzsoltam a vajat, majd az egészet összegyúrtam egy gombóccá és a hűtőben pihent, míg a töltelék elkészült.

A cseresznyét kimagoztam, és az eperrel együtt egy tálba tettem és lecsöpögtettem róla a vizet. A tojások sárgáját habosra kevertem a vajjal és a cukorral, elkevertem benne a mogyorós zabkorpás keveréket és a fahéjat is. Ezután beleforgattam a gyümölcsöket, majd a tojásfehérjék felvert habját.

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra. A tésztát megfeleztem, alaposan lisztezett deszkán kinyújtottam és a tepsibe fektettem, hogy legyen némi pereme is. Ráöntöttem a tölteléket, majd befedtem a másik lappal, a tetejét pedig villával megszúrkáltam. Kb. 35-40 perc alatt készre sült.

Vakondtúrás torta

Pálmafa

2014. Jun. 09.

Hozzászólások (0)

Minden kertész rémálma torta is lehetne a neve tulajdonképpen…Akinek nagy kertje van szép zőőőd gyeppel és sok kis helyes tereprendező vakonddal az biztos tudja mire gondolok. Pedig olyan kis helyes állatok, a szomszéd kertjében legalábbis…

Na, de bosszankodás helyett inkább együk meg a vakondtúrást. Természetesen torta formájában, a tetejére pedig ültessük oda a vakondot. Ha az igazi nem vállalná a pózolást, akkor jó lesz egy marcipán is helyette.

A gyerekeknek biztos tetszeni fog, ez is egy 7 éves legény szülinapjára készült, aki néhányszor már segédkezett nekem a konyhában tortasütésnél. Ráadásul arra a csokitorta receptre, aminek a sütésében Ő éppen részt vett legutóbb, most is szükség lesz, legalábbis a piskótáéra. Sok receptet elolvastam, de a legtöbb helyen kis méretű tortához vannak megadva a mennyiségek, én meg amúgy is csak ebben a kakaós tortalapban bízom, mert sokszor próbáltam és mindig sikerült, úgyhogy le is cseréltem rögtön a sajátomra. A krémen is variáltam, picivel több tejszín és naná, hogy sokkal kevesebb cukor került bele, mivel a piskóta elég édes.

Ez a vakondtúrás banánalapokra épült, de legközelebb lehet eperet tennék bele, ha már szezon van és ha már akadt egyetlen hölgyemény a társaságban, aki nem szereti a banánt…viszont cserébe lelkesen megskalpolta a vakondot, meg is ette…aztán a kezét és a lábát harapta le….mai fiatalok hiába…

Amúgy az elkészítése nem bonyolult, ahogy mondani szoktam, ha nekem sikerült másnak is fog, mert én nem vagyok egy tortazsonglőr, díszítésben pláne, de azért most kihasználtam, hogy van kéznél friss menta, citromfű és végre virágzik a levendula is, és a vakond is örült, hogy volt némi szín körülötte mikor a felszínre bukkant. Egyébként meg abszolút olyan torta, amit máskor is szívesen megcsinálnék, mert ízlett mindenkinek.

Hozzávalók 28 cm-es tortaformához:

Tésztához:

6 db tojás

20 dkg cukor (nálam nádcukor)

18 dkg liszt

1 csomag sütőpor

4 dkg étkakaópor

6 evőkanál víz

Krémhez:

3 db banán

10 dkg étcsokoládé (nálam 70 %-os kakaótartalmú cukormentes )

6 deci habtejszín (cukrozatlan)

2 csomag habfixáló

1 csipet vaníliapor

1 biocitrom reszelt héja

2 evőkanál nyírfacukor

A tészta elkészítése:

A tojások sárgáját a cukorral és a vízzel habosra kevertem.

A lisztben elkevertem a sütőport és simára kevertem a cukros keverékkel.

A tojások fehérjét kemény habbá vertem és óvatosan beleforgattam ezt is a masszába, végül pedig a kakaóport is egyenletesen beledolgoztam.

Vajazott, lisztezett kapcsos tortaformába töltöttem és 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsütöttem, tűpróbával ellenőriztem a közepét, hogy átsült-e.

Langyosra hűtöttem, hogy majd körben a szélétől kb. 1 cm-re egy késsel óvatosan körbe vágtam, kb. 1,5 cm mélyen, hogy az alját és a peremét ne vágjam át. Majd kézzel kiszedtem belőle a piskótát és szétmorzsoltam egy tálban.

A banánokat félbevágtam és körben belehelyeztem a kikapart piskótába.

Krém: A krémhez robotgéppel felvertem a tejszínt, mikor félkemény volt a hab, belekevertem a cukrot, vaníliát, és a két csomag habfixálót, majd tovább vertem, míg kemény hab lett belőle. A csokit lereszeltem és azt is a krémbe forgattam, majd az egészet a banánok tetejére halmoztam.

Ezután az apróra morzsolt piskótadarabokat rászortam a krém tetejére körben egyenlő vastagságban, finoman belenyomkodtam, hogy ne tudjon leszórodni, majd a torta hűtőben csücsült egy éjszakát.

Blog szülinap női szeszéllyel fűszerezve

Pálmafa

2014. May. 30.

Hozzászólások (0)

Vagy egy szeszélyes nővel? Nézőpont kérdése, mindenesetre 1 éves lettem én.

Pontosabban a blog.

10 oldalas hegyibeszéd és évértékelő megírása helyett, szimplán csak örülök, hogy 1 évvel ezelőtt, remegő kézzel ugyan, de volt bátorságom útjára indítani a Pálmafa Projectet. Azóta sok minden változott körülöttem, bennem, de a lelkesedés a jó minőségű, egészséges evés, ivás, főzés irányába mindig állandó maradt, ezért persze hálás köszönet annak a néhány embernek , családtagnak, barátnak, akik az elejétől fogva bátorítottak, osztottak a kedvenc közösségi portálon, aztán meg néha én osztottam őket szóban és tiltakoztam hevesen a hirtelen jött “reflektorfény” ellen, de esélyem nem volt ellenük. Úgyhogy inkább csak hagytam sodródni az egészet a maga ritmusában arra amerre menni szeretett volna.

Azt azért még nagyon szeretném ha tudnátok, hogy minden egyes olvasóm fontos és minden alkalommal ha kapok egy “tetszik” -et az arckönyvben akkor az én arcom is mosolyra derül és ugyanúgy fogok örülni a 365. emberkének is aki velem főzöcskézik, mint majd pár hónap múlva a 10.000-nek is. 🙂 Fő az önbizalom és az étel a fazékban! Egy szó, mint száz köszi Mindenkinek aki örömét leli az oldalon és jókat eszik ezáltal!

Bátran írjatok véleményt, ~~csakis kizárólag szép és jó~~ kritikát negatívat, pozitívat egyaránt, és küldhettek recepteket amik megreformálásra várnak! 🙂

Valamint köszönöm Anyukámnak, Apukámnak, a jó Istennek, világbéke stb. Éééss őszinte hála a Cafeblognak a lehetőségért, mert a nézettségemhez és a világhírnévhez vezető utamhoz maximálisan hozzájárulnak! 🙂

Nnnaa éhes vagyok inkább együnk!!!

Mert szeszélyes vagyok és Nőőő, a női szeszély pedig az a süti amit a Nagymamám nagyon sokat sütött, aki történetesen ma lenne 89 éves…. Felsorolni sem tudnám hány olyan pillanat, beszélgetés, illat, étel, élmény van amiért neki hálás lehetek… Ez a süti amúgy az én Anyukám kedvence aki a Nagyikám lánya, és véletlenül holnap érkezik a Zapukámmal, hogy megpróbálják felvenni a fővárosi pörgést két nap erejéig a kicsi lányukkal, de menni fog ez, mint mindig! 🙂

Eldugultam.

Női szeszély tortaformában (pálmafásítva)

A szakácskönyv amiben a receptet találtam majdnem velem egyidős, mert 1976-os kiadás. Az eredeti mennyiségeket írom, mellé megjegyzésként pedig az én verzióm. Én a tészta hozzávalóit megfeleztem, mert nem akartam, hogy túl vastag legyen, illetve tettem bele friss epret is. Előre szólok, hogy a friss gyümölcs levet fog ereszteni, szóval ha a hagyományos állagra vágytok akkor csak lekvárral süssétek. Az epres verzió is szeletelhető lesz, viszont a tészta tutira nem lesz száraz inkább szaftos, ahogy átjárja az eperlé, ami hűléskor besűrűsödik.

Természetesen sima tepsiben is készíthetitek én a hagyományos nagy kapcsos tortaformát használtam.

Hozzávalók:

Tésztához:

50 dkg liszt (nálam fele teljes kiőrlésű tönköly és fehér tönköly)

25 dkg vaj

15 dkg cukor (nálam fele nád és nyírfa)

fél deci tej

2 dkg élesztő

2 tojássárgája

Tetejére:

15 dkg baracklekvár (nálam ribizlilekvár + 20 dkg friss eper szeletelve)

6 tojásfehérje (nálam 5)

20 dkg vaníliás porcukor (nálam késhegynyi vaníliapor és kb. 3 evőkanál nyírfacukor)

5 dkg durvára aprított mandula (nálam dió)

A lisztben elmorzsoltam a vajat, majd hozzáadtam a tojássárgáját, a cukrot, és a langyos nádcukros tejben felfuttatott élesztőt és összegyúrtam egy gombóccá, majd fél órát pihentettem. Addig megmostam az epret és felszeltem, felvertem a tojások fehérjét, mikor félkemény volt a hab, beletettem a vaníliás nyírfacukrot és kemény habbá vertem. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tortaformát kivajaztam. A tésztát lehet nyújtani is, de én inkább kézzel belenyomkodtam a forma aljába, rákentem a lekvárt és a szeletelt epret egyenletesen elolszlattam rajta. Szórtam rá pici diót is és kb. 25 percre a sütőbe toltam. Majd kivettem, rákanalaztam a tojáshabot, elkentem, kicsit felborzoltam egy kanál hátuljával a tetejét, megszórtam a darabolt dióval és alacsony hőfokon szárítottam a habot, míg kissé megszilárdult és a teteje pirulni kezdett.

Tojás és gluténmentes túrógombóc eperrel

Pálmafa

2014. May. 24.

Hozzászólások (0)

Remek ötlet ahhoz, hogyan lehet egyszerűen és egészségesen túrógombócot készíteni!

Na erre tényleg senki nem mondhatja, hogy nagyon “reform” ízű, mert szerintem nem is igazán észrevehető a különbség az eredeti túrógombóccal szemben. Ráadásul biztosan elkerülhető vele a sűrű káromkodásokat helyettesítő hosszú sípszó, mikor a forró vízbe csobbanó gombócok szétesnek, ha éppen véletlenül nem sikerült volna a megfelelő arányokat eltalálni a búzadarával és a tojással…

Na kitaláljátok mivel készült? Hááát persze, hogy a jó öreg kölessel. Nagyon sokat használom, itt elolvashatjátok, hogy mik a kedvenceim. Az a legnagyszerűbb, hogy bármilyen más hozzávalóval lehet kísérletezni ízlés szerint, aszalt gyümölccsel, kókusszal, friss gyümölccsel, pl. szilvásgombóc “pótlónak” isteni, de természetesen a hagyományos tejfölös változathoz is remek partner a köles. De ha már eperszezon van akkor ki nem hagytam volna, hogy eperszósszal legyen nyakon öntve, majd másnap egy hideg, nyers tejszínes eperlevesben csücsüljenek a gombócok, így legalább megmentésre került a tejszínmaradék a hűtőből. Igazi kánikula étel, de mégis laktató és tápláló, viszont kb. fele annyi kalóriát tartalmaz, mint a hagyományos verzió.

Hozzávalók a gombóchoz 7 db gombóchoz:

1 pohár köles

25 dkg túró

kb. 2-3 evőkanál nyírfacukor

1 citrom héja

pár csepp citromlé

vaníliapor

10 dkg darált kesudió vagy dió, mandula

Az eperszószhoz: 25 dkg eper, pár darab menta és citromfű levél felaprítva, 1 kis kanál balzsamecet, méz ízlés szerint, majd az összes hozzávaló összeturmixolva.

Az eperleveshez: 25 dkg eper, 1 deci tejszín(maradék főzőtejszínt használtam de sima víz vagy kókusztej is jó helyette, amennyi éppen ellepi) nyírfacukor vagy méz ízlés szerint, pici citromlé, szintén botmixerrel leturmixolva.

A kölest dupla mennyiségű vízben puhára főztem, közben nyírfacukorral édesítettem, mikor az összes vizet felszívta elzártam a gázt és fedő alatt hagytam még puhulni kb. negyed órát, langyosra hűtöttem és belekevertem a túrót, a reszelt citromhéjat, citromlevet, vaníliaport és botmixerrel turmixoltam. Utóbbi művelet el is hagyható, de így egy kicsit jobban hasonlít az állaga az eredetihez. Jót tesz neki ha áll hűtőben még egy fél órát, de nem tragédia ha azonnal tovább dolgozunk vele.

A kesudiót egy száraz serpenyőben megpirítottam, majd ledaráltam.

A köleses túróból gombócokat formáztam és meghempergettem a darált kesudióban, majd tálalás előtt megkoronáztam eperszósszal illetve másnap a szintén nyersen összeturmixolt hideg eperlevesbe kerültek.

Eperhab könnyedén

Pálmafa

2014. May. 18.

Hozzászólások (0)

Ennél légiesebb desszert kevés létezik, ráadásul gyerekkorom kedvenc eperhabjára hajaz, amiről sajnos sehol nem találtam fotót. De a hozzám hasonlóan ártatlan, szemtelenül fiatalka ~~kétszer~~ 18 évesek biztosan emlékeznek a rózsaszín fedőpapíros, téglalap alakú dobozban kapható joghurthabra, amit én suli után, lestrapáltan hazaesve befaltam, persze szigorúan csak az ebéd után. Ez volt talán az egyetlen ilyen dobozos hűtős desszert, amit akkor szerettem. Mondjuk nagyon mást nem is lehetett kapni, talán még a krémtúrót, de én azt nem kedveltem túlzottan.

Azért is jó ez a pohárkrém, mert olyan, mint ha meg sem ettük volna, a kalóriatartalma egy nagyobb levegővétellel vetekszik. Emellett pofon egyszerű, gyorsan elkészíthető , de ami a legfontosabb nagyon finom. Természtesen kefír helyett, lehet joghurttal is készíteni.

Aki emlékszik az eredeti habra, annak talán az is rémlik, hogy ilyen szivacsos, apró buborékos volt a belseje, amit én külön bírtam benne. Ezt az állagot most úgy próbáltam elérni, hogy a végén mielőtt pohárba került, egy tejhabosítóval átmentem rajta, így sok pici bubi keletkezett benne és úgy dermedt meg.

Hozzávalók poharanként:

2 dl kefír

10 dkg eper

2 teáskanál nyírfacukor

1 db lapzselatin

Az epret megmostam, lecsöpögtettem, nagyobb darabokra vágtam és egy mély edénybe tettem. Ráöntöttem a kefírt, nyírfacukrot és egy botmixerrel összeturmixoltam. A lapzselatin hideg vízbe áztattam kb. 10 percre majd kicsavartam és belekevertem az epres krémbe, majd egy tejhabosítóval az egészet felhabosítottam (botmixerrel is lehet), hogy tele legyen apró buborékkal, majd pohárba töltöttem és pár órára hűtőbe tettem.

Rakott epres túrós zablacsinta

Pálmafa

2014. May. 08.

Hozzászólások (1)

Komolyan feltettem magamnak a költői “noooormáális Maaaargit?” kérdést, hogy este edzés után “az egész hűtőt felfalnám” érzéssel a gyomromban, miért kínzom magamat azzal, hogy ennek a desszertnek a képeit nézegetem, sőt még írok is róla. Csorog a nyálam, az meg kimondottan árt a laptopomnak, és még rosszul is nézek ki közben, bár ez a legkevesebb. Van itthon eper tulajdonképpen meg zabpehely is, tej is….na neeem, ki van zárva, hogy most nekiálljak, nyugszik, fekszik van. Majd Ti megcsináljátok ezen a rövid hétvégén és elmesélitek hogy ízlett, ok?!

Mit meséljek róla, imádnivaló, mert ~~én csináltam~~ az eper, joghurt, túró, citrom kombóval nem lehet nagyon mellé lőni, de azért a szószt kicsit megbolondítottam balzsamecettel és mentával, mert tavaly óta tudom, hogy igen csak élvezik egymás társaságát. Az eperszezon elindult végre, úgyhogy nem jövök haza vásárlásból nélküle, ha mégis akkor legalább visszafordulni nem felejtek el érte…

Még egy képet beszúrok és tuti nyálelszívóra lesz szükségem…. Nos, mindig megemlítem mikor palacsinta receptet teszek fel, hogy világ életemben utáltam palacsintát sütni, de ha van a kezem ügyében valami zab, akár pehely, akár korpa, akár liszt na és kókuszzsír, akkor már állok is neki lelkesen a feladatnak. Korlátozott számban azért persze, nehogy megerőltessem magam, 10 db fölé nem megyek… Ez sem volt több mégis jól lakott belőle egy kiadós leves után pár ember.

Hozzávalók 8 darabhoz:

10-12 evőkanál zabliszt

2 tojás

1 deci tej

szóda

só

olaj a sütéshez (nálam kókuszzsír)

Túrótöltelékhez:

25 dkg túró

1 kis doboz natúr joghurt

1 fél citrom héja és 1 kanál leve

késhegynyi vaníliapor

2-3 evőkanál nyírfacukor ízlés szerint

Eperöntethez:

20 dkg eper

1 teáskanál balzsamecet

pár csepp citromlé

2-3 teáskanál méz

pár darab friss citromfű és mentalevél

A tészta hozzávalóit egy habverővel csomómentesre kevertem, – állagra legyen hagyományos palacsintatészta sűrűségű -1 , és egy kisebb méretű serpenyőben merőkanalanként 1-1 teáskanál felhevített kókuszzsíron kisütöttem.

A túrótöltelékhez a túrót egy villával széttörtem, ráöntöttem a joghurtot, nyírfacukorral és vaníliával megszórtam, ráreszeltem a citromhéjat, meglocsoltam a levével és alaposan összekevertem.

Az eperszószhoz az epret megmostam, felkockáztam, ráöntöttem a balzsamecetet, a mézet, a felaprított mentaleveleket és botmixerrel összeturmixoltam.

A palacsintát megkentem a túróval, majd megöntöztem az eperszósszal, aztán befedtem a következő palival, és így folytattam míg el nem fogyott, a tetejére pedig rálocsoltam a maradék túrót és az öntetet.

Anyák napjára! - Almarózsa torta

Pálmafa

2014. May. 04.

Hozzászólások (0)

Lisztmentes, nyírfacukros, egyszerűbb, mint aminek látszik és nagyon finom. Ennyi. Ja és még kicsit szép is lett. Azért csak kicsit, mert bénáztam az almával. Az eredeti recept itt található, de sok más helyen is rá lehet bukkani a neten, magyar oldalakon is.

Elvileg az almát félbe kell vágni, kivenni a magházát, aztán lehelet vékonyra kell keresztben szeletelni majd citromos vízbe áztatás után feltekercselni. Ez az ami nekem nem sikerült, mert eltörött, pedig igyekeztem pár mm-es példányokat kreálni, közben rettegve egy ujjlevágástól. Úgyhogy taktikát váltottam, és fogtam egy krumplihámozót és nemes egyszerűséggel megkopasztottam körbe körbe néhány alaposan megsikált szép piros almát a héjától, majd azokat tekercseltem fel. Na ez bevált. Próbáltam az alma húsával is aztán hasonlóan eljárni, de nekem az is eltört, de ez biztos alma típustól is függ. Természetesen a maradék alma nem veszett kárba, a turmixgépben végezte egy cékla társaságában és tökéletes volt elszürcsölni a torta mellé, egy kiadós babgulyás után!

A mentalevelek nem kötelezőek hozzá, azzal csak én próbáltam elterelni a figyelmet az apróbb szépséghibákról, de határozottan jó tett neki ízben is, már ha valaki szereti. Lehet helyette citromfű is akár, vagy zöld és sárga héjú alma, fantázia kérdése. Az fix, hogy sikere lesz és örülni fognak neki, a többi nem számít!

Hozzávalók 18 cm átmérőjű sütőformához:

Tésztához:

2 és fél bögre darált dió

4 evőkanál vaj v kókuszzsír

1 tojás fehérje

2 evőkanál nyírfacukor v méz

pici só

Krémhez:

1 bögre habtejszín (2 deci)

fél bögre tej

fél bögre méz vagy nyírfacukor(nálam utóbbiból kb 5 dkg)

negyed csésze kukoricakeményítő

fél mokkáskanál vaníliapor

pici só

4 tojás (nálam a tésztából maradt sárgája és 3 egész)

Díszítéshez:

2-3 darab szép piros héjú alma

citromlé

kb 1 deci sárgabaracklekvár

menta levelek

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, a darált diót összekevertem a tojásfehérjével, az olvasztott vajjal, cukorral, sóval és belenyomkodtam a tortaforma aljába, úgy, hogy legyen kb. 2 cm-es pereme is. Sütőbe toltam kb. 15 percre, majd kihűtöttem.

A tejet, a tejszínt beleöntöttem egy edénybe, beleszórtam a keményítőt, a cukrot, a sót, a vaníliát és csomómentesre kevertem, majd feltettem közepes lángon melegedni. A tojásokat felvertem. Mikor a tejes keverék felforrósodott, egy merőkanálnyit a tojásokhoz öntöttem folyamatos keverés mellett, aztán megismételtem egy újabb merőkanálnyi adaggal, hogy a tojások átmelegedjenek, majd az egészet hozzáöntöttem állandó keverés mellett a gázon tovább melegedő tejszínes keverékhez és megvártam míg felforr és besűrűsödik. Állandóan keverni kell, különben csomós lesz és leég. Mikor puding állagú lett elzártam a gázt alatta és egy műanyagfóliával letakartam, de úgy, hogy a fólia közvetlenül a krém felületére került, hogy ne bőrösödjön meg, majd kihűtöttem.

Az almákat megsikáltam és krumplihámozóval szép hosszú darabokat vágtam ki körben a héjából, amiket citromos vízbe tettem, hogy ne barnuljanak meg.

Ha a tészta és a krém kihűlt, vagy legalább langyos, akkor beleöntöttem a krémet a diós tésztába. Az alma héjakat pedig feltekertem és a krémbe állítottam, majd megkentem őket a meglangyosított és citromlével összekevert lekvárral. Ezután hűtőben csücsült a tálalásig.

Sütés nélkül - Mogyorós aszalt sárgabarackos rolád

Pálmafa

2014. Apr. 30.

Hozzászólások (0)

A legjobb dolgok mindig spontán születnek. Ez az édesség ugyanis kókusztekercsnek indult, de annyira elvarázsolódtam a tavaszi piaci zsongásban, hogy mindent vettem, a kókuszreszeléket kivéve. Leegyszerűsítve kavintont kéne szednem… A tésztájához amúgy sem kell kókuszreszelék csak kókusztej, amit szerencsére még lekaptam a polcról, viszont a krémje szinte csak abból állt volna, így felturbóztam a pár kanál otthon talált maradékot aszalt sárgabarackkal.

Nem túlzok, ha azt mondom mindenki imádta, laktató reformcsemege, azt nem mondom, hogy kalóriaszegény, de semmi mesterséges nincsen benne, ráadásul nyírfacukros, így nagy bűnöket nem vétünk vele. A krémhez én igazi vajat használtam az íze miatt, de akár kókuszzsírt is lehetett volna ahhoz is, és akkor laktózérzékenyek is fogyaszthatják. A tésztájába nem muszáj a zabkorpa, lehet az egészet darált mogyoróval, dióval, mandulával készíteni, mindenhogyan finom lesz, de így még több benne a rost. Az aszalt sárgabarack pedig igazi kálium és vasbomba a szervezetünknek, több van benne ebben a formában, mint a frissben. A kálium főleg sportolás alatt hajlamos kiürülni izzadtsággal, így pár szem barackkal pótolni lehet, a vas pedig nekünk csajoknak különösen fontos ugyebár.

De most csak az számít, hogy itt a hétvége, ez pedig finom, tessék nekiállni! 🙂

Hozzávalók:

15 dkg darált pörköletlen földimogyoró

10 dkg zabkorpa

2 evőkanál karobpor (étkakaó is jó helyette)

1 dl kávé

1 evőkanál rum

5 dkg kókuszzsír

1-2 evőkanál kókusztej

5 dkg nyírfacukor

A krémhez:

5 dkg kókuszreszelék

6-7 szem aszalt sárgabarack

kókusztej

5 dkg vaj

5 dkg nyírfacukor

A tésztához a darált mogyorót a zabkorpát, a karobport és a darált nyírfacukrot összekevertem és hozzáöntöttem 1 deci espresso kávét, a rumot, az olvasztott kókuszzsírt és pár kanál kókusztejet. A lényeg, hogy egy helyes kis gombócba összeálljon a tészta. Kiterítettem egy műanyag fólia darabot és azon téglalap alakúvá nyomkodtam a tésztát kb. fél cm vastagra. Természtesen sodrófával is lehet, de nekem most egyszerűbb volt így.

A krémhez az aszalt sárgabarackokat felaprítottam és leöntöttem éppen csak annyi kókusztejjel, hogy ellepje és megpuhuljanak a barackok kicsit. Kb. negyed órát áztak így. A vajat felolvasztottam, habosra kevertem a nyírfacukorral, hozzákevertem a kókuszreszeléket is. A barackdarabokat leszűrtem, a kókusztejet, amiben ázott félretettem. A vajas cukros keverékhez adtam az aszalt barackot, a kókusztejből pedig annyit kevertem még hozzá, hogy sűrű, de kenhető krémet kapjak. Ne legyen folyós.

Rákentem a krémet a tésztára és a fólia segítségével óvatosan feltekertem, majd a hűtőben pihent pár órát, így szépen szeletelhető lett.