Megmaradt a tojásfehérje? - A megoldás a kókuszos puffancs

2014. Dec. 02.

Édes, gluténmentes, nassolnivaló 20 perc alatt kókuszból, tojásfehérjéből és némi nyírfacukorból.

Rettentően csúnyák szegények, valójában a kókuszos nyomoronc elnevezésre gondoltam elsőre, aztán lett pöffeteg, majd puffancs. Számít valamit hogy hívjuk? Naná, hogy nem, finom és állati kókuszos, némi vaníliás beütéssel, ebből a kettőből pedig csak finomság sülhet ki.

Szerethetőek na, és bár a kókusz nem kalóriaszegény, de egy reggelihez is tökéletes megoldás, akár joghurtba belemorzsolni kevés gyümölcs mellé, jóféle energiaforrás lehet. De napközben éhenhalás ellen is beválik!

Hozzávalók:

4 db tojásfehérje

5-8 dkg nyírfacukor ízlés szerint

5 dkg kókuszreszelék

10 dkg kókuszliszt

1-2 deci tej

késhegynyi vaníliapor

A tojásfehérjéket kemény habbá vertem, összekevertem egy tálban a cukrot a kókuszreszeléket, a vaníliát és a kókuszlisztet, majd a kettőt összeforgattam. Pici tejet öntöttem hozzá, ragacsos formázható massza lett, amiből diónyi gombócokat gyúrtam és a egy sütőpapírral bélelt tepsre tettem, majd finoman lelapítottam őket. 160 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt elkészült. Érdemes megvárni, míg kihűl, különben könnyen törik.

Süssünk Panettonét akár ajándékba is!

Pálmafa

2014. Nov. 30.

Hozzászólások (0)

Karácsonyi kuglóf Olaszországból, benne kandírozott és aszalt gyümölcsökkel. Ízével és illatával is adventi hangulatot teremt. Már tavaly karácsonykor szerettem volna megosztani ezt a receptet, de akkor valamiért hátracsúszott a sorban egészen mostanáig. De nem is baj, idén olyan kis csinosan pöffeszkedve pózolt nekem a konyhában kuglófunk.

Nagyjából két sütemény kedvéért vagyok hajlandó még fehér lisztet használni, az egyik a bejgli, bár abból is sütögetem rendszeresen a reform verziót is, a másik pedig a panettone. Most azért csak sikerült ebbe is graham lisztet csempészni, nem is kis mennyiségben, de az a helyzet, hogy nem tartok itthon fehér lisztet, ez a 10 dkg volt a maradék…Teljesen jól működött a grahammel és szépen megkelt a tészta. Nyugodtan csinálhatjátok fele-fele arányban fehér liszttel és grahammel, ami nem más, mint teljes kiőrlésű búzaliszt. De ha az igazira vágytok (a kuglófról van még szó mindig), akkor bátran lehet mérni mind az 50 dekát a fehér lisztes edényből… Egyszer van karácsony na.

Ajándéknak is kitűnő ötlet, én tavaly kicsi, 10 cm átmérőjű papírokat is vettem a nagy mellé.

Akkor a mazsola nem játszott, mert a környezetemben sokan mumusnak tekintik, így csak némi kandírozott citromhéj és narancshéj volt benne. De lehet akár csokidarabokat is belecsempészni, ebből fogyókúrás kalács úgysem lesz sosem, a nyírfacukor sem lehet most főszereplő, mert akkor nem fog megkelni a tészta.

Az elkészítése nem bonyolult, de a sütésnél résen kell lenni, legalábbis nekem sikerült majdnem odaégetni kívül, viszont a közepe meg majdnem nyers maradt. Így szinte a sütés elején le is takarom a tetejét alufóliával, mert különben szénné égne a magas tészta. Panettone sütőpapírt néhány boltban kapni, illetve a világhálón is biztos találtok, de ha mégsem, no para. Elég egy tiszta virágcserép is akár, vagy egy 18 cm-es kerek sütőforma, amit körben egy darab sütőpapírral meg lehet magasítani, így nem tud kifolyni a tészta.

Hozzávalók:

50 dkg liszt (nálam 10 dkg fehér 40 dkg graham)

10 dkg nádcukor

15 dkg vaj

3 dkg élesztő

4 tojás sárgája

kb. két deci tej(nekem 180 ml elég volt)

1 mokkáskanál vaníliapor

10 dkg mazsola,

10 dkg kandírozott citromhéj, narancshéj, aszalt áfonya vegyesen

rum az aszalt gyümölcsöket beáztatni (elhagyható, lehet sima víz is)

1 citrom reszelt héja

1 csipet só

Tetejét lekenni:

3 dkg vaj

1 teáskanál nád v nyírfacukor

Az élesztőt 1 deci langyos tejbe morzsoltam, amibe előtte egy kis kanál cukrot is belekevertem. Letakarva langyos helyre tettem negyed órára, míg az élesztő felfut.

A liszteket összekevertem és egy tálba szitálva, megszórtam egy csipet sóval, belereszeltem a citrom héját és a vaníliát is belekevertem, majd felolvasztottam a vajat.

Mikor az élesztő felfutott vagyis habos réteg képződött a tej felszínén, beleöntöttem a liszt közepébe, beleszórtam a többi nádcukrot és hozzáöntöttem a langyos vajat és a tojások sárgáját is. Apránként öntöttem hozzá a maradék langyos tejet és összegyúrtam az egészet. Lágy tésztává kell összeállnia. Konyharuhával letakarva langyos helyen kelesztettem 1 órán át.

Ezalatt az aszalt gyümölcsöket rumba áztattam, hogy puhábbak legyenek. Mikor a tészta megkelt, egy lisztezett gyúródeszkán téglalap alakban kézzel kissé kilapítottam és rászórtam a rumból lecsepegtetett aszalt és kandírozott gyümölcsöket, majd alaposan beledolgoztam őket a tésztába. Ismét egy gombóccá gyúrtam a tésztát, kivajaztam a panettone formát és ebbe tettem vissza, majd még egy órát töltött letakarva langyos helyen, míg a duplájára kelt.

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra. A tészta tetejét kb. fél cm mélyen kereszt alakban bemetszettem és betettem a sütőrácsra. 10 perc után levettem a hőfokot kb. 160 fokra, ahol fél órát csücsült a tészta. Én kb. 20 perc sütés után lefedtem egy alufóliadarabbal a kuglóf tetejét, mert elkezdett feketedni. Ekkor kivettem rácsorgattam a tetejére egyenletesen az olvasztott vaj és cukor keverékét, majd visszatettem még negyed órára a sütőbe.

A tök és a mák randevúja rétes helyett palacsintában

Pálmafa

2014. Nov. 24.

Hozzászólások (0)

Szeretitek a tökös mákos rétest? Akkor próbáljátok ki ezt a palacsintát. Lehet, hogy ronda, de annál finomabb. És nincs is igazából “reform” íze, ami sok embert még mindig visszatart a próbálkozástól. Palacsinta sütéséhez jobb megoldás a hajdinaliszt szerintem, mint a tönköly vagy rozs, ráadásul ebben a receptben a kókusztej is csavar még egyet az ízeken, mind a tésztában, mind a töltelékben.

Valójában én is csak egy “egyszerű” tökös mákos rétesre vágytam, viszont egy laza rétesnyújtásnak még nem ugranék neki, majd egyszer….ha….talán… És persze az sem volt utolsó szempont, hogy inkább áhítoztam valami gluténmentes édesség után, így született ez a kombináció. Az aszalt gyümölcs és a mandarin már csak plusz ízfokozás, akár el is hagyható, de szerintem jól passzol a töltelékbe édesítőként is. Pláne, hogy sikerült megvennem a piacon az elmúlt év legízetlenebb sütőtökét…se íze se bűze, én még így nem jártam kanadai tökkel. Ilyenkor megértem, ha valaki éppen kísérletet tenne, hogy megbarátkozzon az ízével, de megkóstol egy ilyen példányt csak úgy magában, és örihari lesz a kapcsolat vége.

Na, de ezek a fancsali példányok sem tompítják sütőtök imádatomat és pont jók az édességekbe, remekül fel lehet turbózni őket minden földi jóval. Sőt még akár a palacsinta tésztájába is keverhettem volna a sült tökből..Majd legközelebb.

Próbáljátok ki a többi édes és sós reform palacsinta receptet is!

Hozzávalók 5 darabhoz:

Palacsintához:

2 db tojás

8 evőkanál hajdinaliszt

2 deci kókusztej

csipet só

1 evőkanál nyírfacukor

Töltelékhez:

1/4 hosszúkás kanadai sütőtök

5 dkg darált mák

kb. 1 deci kókusztej

1-2 evőkanál méz vagy nyírfacukor

1 kis marék aszalt gyümölcs (nálam szilva és sárgabarack)

1 fél narancs leve, vagy 1 mandariné

1 teáskanál citromlé

A sütőtököt nagyobb darabokra vágtam és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam. Az aszalt gyümölcsöket felaprítottam és pár kanál kókusztejbe áztattam őket.

Ezalatt megsütöttem a palacsintákat. A tojásokat felvertem, majd simára kevertem benne a lisztet, felöntöttem a kókusztejjel. Célszerű a tejet apránként hozzáadagolni, mert a liszt típusától is függ, hogy mennyire lesz sűrű a tészta és azon még mindig lehet hígítani. Megszórtam egy csipet sóval és a cukrot is belekevertem.

Egy kisebb méretű serpenyőben pici kókuszzsírt felforrósítottam és merőkanalanként kisütöttem a palacsintákat a szokásos módon.

Mikor a tök megpuhult kikapartam a belsejét egy mély tálba tettem, hozzászórtam a mákot, a cukrot, a meglocsoltam a citrom és a mandarinlével, majd hozzáöntöttem a kókusztejet. Itt is inkább kevesebbet öntsetek hozzá, hogy ne legyen túl híg. A lényeg, hogy sűrű, de kenhető legyen a töltelék.

Ezután lehet tölteni és tekerni a palacsintákat, a tetejére pedig én facsartam a mandarin levéből is, illetve pár szelett mandarinnal tálaltam.

Fitness kávétorta

Pálmafa

2014. Nov. 20.

Hozzászólások (0)

Ha szeretitek a szaftos sütiket, ami nem túl gejl és édes, akkor ennek bátran álljatok neki. A tésztájában is kávé van, attól néz ki úgy, mintha szénné égettem volna, illetve jó sok étkakaópor járul még hozzá a szinte fekete külleméhez. Ettől még szaftos nem lenne, viszont sütés után is szomjazott, így nyakon lett öntve kávéval és azt bizony a tészta mind magába és szívta és felpörgött tőle.

Az eredeti receptre ITT bukkantam rá, de aztán többé kevésbé átalakítottam a saját ízlésemre, illetve kicsit leegyszerűsítettem, hogy ne kelljen annyi mindent beszerezni hozzá Én például szójalisztet nem használok, de ki lehet próbálni azzal is illetve bármivel ami kéznél van. Itt most nem egy marék homokra gondolok, hanem akár lehet csak darált dió a liszt helyettesítő, vagy mandula és akkor teljesen gluténmentessé is varázsolható, így viszont ez határeset a zabliszt miatt.

Nem lett édes, mivel a kávéból én kihagytam a mézet, csak kevés nyírfacukor ment hozzá, illetve a tetejére sem kívántam már csokoládé öntetet, mivel ez a torta csak mellékszereplő volt egy szülinapon a brutál csokitorták és somlóik sorában… Persze ezen változtathattok ízlésetek szerint, csicsázzátok bátran ha jól esik! Kinézetre hasonlít a múltkori Guiness tortára, bár az tényleg igazi fekete gyöngy lett és ízében is eltér! Az a legegyszerűbb ha a hétvégén mindegyiket megsütitek!

Hozzávalók 18 cm átmérőjű tortaformához:

10 dkg darált dió

5 dkg lenmagliszt

5 dkg zabliszt

3 dkg étkakaópor

10 dkg nyírfacukor

2 deci kávé mézzel édesítve

1 kupak diólikőr v rum

2 db tojás

1,5 dl olívaolaj

fél teáskanál szódabikarbóna

1 teáskanál sütőpor

A diót, a lenmaglisztet, a zablisztet, a szódabikarbónát, a sütőport és a kakaóport összekevertem. A felvert tojásokat habosra kevertem a cukorral majd lassan hozzácsorgattam az olajat és simára kevertem. A kávéba belekevertem a diólikőrt és pici cukorral édesítettem, majd másfél decit hozzáöntöttem a tojásos keverékhez. Végül összeöntöttem a száraz és a nedves alapanyagokat és elkevertem. Kivajazott sütőformába öntöttem, 180 fokon kb. 35 perc alatt megsült. Tűpróbával ellenőrizzétek, hogy átsült-e. Még melegében ráöntöttem a maradék fél deci kávét a tetejére, hogy jól beszívja a tészta. Megvártam míg kihűl kicsit, ezután vettem csak ki a kapcsos tortaformából.

Alaprecept - Reform keksz 30 perc alatt

Pálmafa

2014. Nov. 18.

Hozzászólások (0)

Tokkal vonóval 30 perc, de tényleg! Nem melóigényes, kezdő konyhatündérek is bátran essenek neki.Nem készítettem elő semmit, csak hazaestem, kirántottam a konyhaszekrényből két darab tálat és egy mérleget, aztán indult a kekszgyártás. Egy tiramisura hajazó nyalánkságba volt szükségem kekszalapra és mivel ~~utálom~~ nem ápolok túl jó barátságot a bolti kekszek nagy részével, pláne nem a műanyag kekszmorzsával, ezért nyúlok mindig ehhez a recepthez.

Erre rábeszélnélek Benneteket is, mert pofonegyszerű az elkészítése. Ha például sajttortát készítetek ahhoz is szuper, de ha csak szeretnétek bespájzolni valami gyorsan előkapható nasit akkor is jó megoldás. Lehet bele csokidarabokat keverni, vagy aszalt gyümölcsöket, fahéjat, kakaót, kókuszt stb. Szinte már mindegyiket próbáltam, sőt a lisztet is lehet csereberélni, a tönkölyös népszerű még nálam, illetve fele- fele arányban a liszt mellé zabkorpát is szoktam tenni. Ez nem egy ropogós keksz lesz, mint a zabpelyhes verzió vagy az aszalt gyümölcsös, hanem inkább puha, de szintén sokáig eláll.

Az eredeti recept itt található, szeretem ezt az oldalt, mert abszolút jók a receptek, a leírások, a megadott mennyiségek és sok jó használható ötletre lehet bukkani.

Ismét egy jó bizonyíték, hogy a “jó napot” kekszen túl is van élet…ízfokozó, tartósítószer és egy tonna finomított cukor nélkül…

Hozzávalók:

20 dkg rozsliszt

10 dkg nyírfacukor

10 dkg vaj

1 db tojás

fél teáskanál szódabikarbóna

fél teáskanál sütőpor

csipet só

A lisztben elkevertem a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. A puha vajat habosra kevertem a tojással és a cukorral, majd összeöntöttem a száraz és a nedvesanyagokat és alaposan összedolgoztam. Jó sűrű massza lesz. Egy sütőlemezt kibéleltem sütőpapírral és diónyi nagyságú gombócokat formáztam a tésztából amit aztán a kezemmel kicsit kilapítottam, de ne legyen túl vékony. Egy pohárral aljával is elvégezhető ez a művelet, csak előtte vizezzétek be azt, hogy ne ragadjon hozzá a tészta.

180 fokra előmelegített sütőben, 15-20 perc alatt megsült.

Reform smarni mákos szilvaszósszal

Pálmafa

2014. Nov. 04.

Hozzászólások (0)

Megkíséreltem előállítani gluténmentes és laktózmentes smarnit vagy más néven császármorzsát. Elsőre egész jó lett. A csicseriborsóliszt már korábban is bevált hasonló édesség készítésénél, úgyhogy bátran szórtam a smarni tésztájába is, de helyette kipróbálnám még lenmagliszttel, hajdinaliszttel, vagy kukoricaliszttel. Ha nem szeretnétek teljesen gluténmentesre, akkor pedig keverni is lehetne ezeket tönkölyliszttel mondjuk vagy zabliszttel. Tehéntej helyett kókusztej csordogált hozzá, aminek az ízével, én azt gondolom nem lehet tévedni, legalábbis kókuszrajongóknak mindenképp javasolt kipróbálásra.Szóval kísérletezni jóóó!

Ami a szószóka részét illeti, természetesen jó bármilyen lekvár rá, de én valami friss gyümölcsös sztorira vágytam most és mivel kaptam puha szilvát, így azt csak leturmixoltam, kevés mézzel, fahéjjal édesítettem és fűszereztem. Sőt, pici szilvalekvár is került bele, valamint darált mák, és néhány szem aszalt áfonya. Ja és hogy valami ropogós is kerüljön már rá, pirított mandula koronázta meg. Hűűű, akkor fel sem tűnt, hogy ennyi mindennel meg lett pakolva…nem annyira kalóriaszegény, de legalább vitamindús is, legalábbis ezzel vígasztaltam magam, mert elnyammogtam az utolsó morzsáig, nem is voltam éhes a nap többi részében…

Amit még érdemes tudni róla, hogy ugyebár a smarnit gázon sütik legtöbbször, folyamatos keverés mellett és ahogy pirul kis darabokra van szaggatva, amíg meg nem pirul. De naná, hogy lehet sütőben is készíteni, ott is néha át kell keverni, darabokra vágni és várni míg átsül. Én nekiálltam gázon, aztán rájöttem, hogy ez hülye ötlet vóót, mert liszt nélkül azért másképp viselkedik őnagysága és ahogy elkezdett összeállni elég ragacsos masszát kaptam. Pánikroham helyett, fogtam és ráöntöttem egy sütőpapírral bélelt tepsire, szétkentem egyenletesen, majd időnként átkeverve darabokra vagdosva arany barnára pirítottam.

Szerethető nyalánkság egy leves után tökéletes második fogás, de egymagában is bőven laktató!

Hozzávalók 2 adaghoz:

2 deci csicseriborsó liszt

2 deci kókusztej

3 evőkanál nyírfacukor

2 db tojás

fél mokkáskanál őrölt fahéj

1 kupak rum

csipet só

Tetejére

pár szem szilva

csipet őrölt fahéj és őrölt gyömbér

2 evőkanál darált mák

1-2 teáskanál szilvalekvár v méz

pirított mandula v dió

A csicseriborsólisztre ráöntöttem a kókusztejet, elkevertem benne a cukrot, a csipet sót, rumot és a tojások sárgáját, végül a felvert habot is. Állni hagytam, míg elkészítettem a szilvamártást. Pár szem szilvát kimagoztam, apróra vágtam, beleszórtam egy mély tálba, hozzácsorgattam a mézet, megszórtam mákkal, kanalaztam bele lekvárt, fűszereztem fahéjjal és összebotmixeltem. Ha túl sűrű lenne, kevés vízzel bátran hígítható.

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra, egy tepsibe sütőpapírt terítettem, kókuszzsírral picit megkentem és ráöntöttem a tésztamasszát, hagytam elterülni,betoltam a sütőbe. 5-10 percenként egy fanalállal megkevertem és apróra daraboltam. Akkor jó, mikor elkezd pirulni a külseje.

Tálaláskor megszórtam száraz seprenyőben megpirított mandulával.

Ez a süti tuti nem fog kiszáradni! - Almás-répás-diós szelet

Pálmafa

2014. Nov. 02.

Hozzászólások (1)

Bemutatkozik egy igazi szaftos süti, ami illatában és ízében is már már a karácsonyt idézi, de biztos, hogy megenném júliusban is. Az almának és a répának köszönhetően nem kell attól tartani, hogy kiszárad, de ideje sem lesz rá, mert gyorsan fogy. Bizonyított tény, hogy aki nem ápol szorosabb kapcsolatot a sárgarépával, az is le fogja tolni ezt a csemegét vidáman!

Az eredeti recept már évek óta el van mentve, évekkel ezelőtt nagy lendülettel, de annál kevesebb gyakorlattal szénné is égettem egy adagot a sütőben, mivel túl soknak bizonyult a sütési idő, az én sütőm számára legalábbis. Azóta tudom, hogy az teljesen sütőfüggő, hogy hány perc alatt és milyen hőfokon sül meg rendesen egy sütemény. De maga a recept amúgy tényleg remek, persze én a saját ízlésemre alakítottam ezúttal is, sőt legközelebb a cukormennyiséget még csökkenteném egy picit, de ez is ízlés dóga. Aztán meg nem tortának sütöttem, hanem egy 20×25 cm-es tepsiben, de ezt is rátok bízom.

Az én célközönségemnek ízlett azt hiszem ezt elmondhatom. Hiszen az irodába vittem a hónom alá csapva egy dobozzal, így a kollégák és a lelkes Greenlove csapat vetette rá magát reggel. Merték volna azt mondani, hogy nem kérnek és nem ízlik, tuti, hogy megint másik városba küldtem volna a rendelésüket ~~amire még sosem volt példa a történelemben~~…. Hogy értsétek is amiről itt zagyválok, a zúúggy van, hogy én dolgozom ITT, Greenék meg ITT. Tehát munkakapcsolatban állunk, és teljesen véletlenül, – bár azok ugyebár nincsenek -, kiderült, hogy két bloggertárs is van köztük. Vica a Zöldéletmód írója, aki megtanít minket kívül, belül szépülni és finoman terelget egy környezettudatosabb otthon kialakítása felé, továbbá Holdanyó szerepében is tündököl, hiszen Hallgass a Holdra közösségi oldalon napról napról tájékoztat az aktuális holdállásról és azok hatásairól. Amire én rendszeresen ráfogom minden nyűgöm és pillanatnyi apró cseprő problémáim… Másik bloggertárs pedig Gergő a Kertitörpe. Növények közt álldogálva a természetbe hívogat és praktikus ötleteket kínál a kertészetet kedvelőknek. Csemegézzetek az oldalakon ha van kedvetek, mert bizton állíthatom, hogy klassz csapat, jó szemléletmóddal és kiváló termékekkel!

Aztán meg kanyarodjatok vissza a konyhába és feltétlenül süssétek meg ezt az édességet magatoknak csak úgy, vagy másoknak. De csak ha megérdemlik.

Hozzávalók:

4 db alma(közepes méretű)

4 db répa(közepes méretű)

1 bögre darált dió (2 decis bögrével mérve)

1 bögre teljes kiőrlésű tönkölyliszt

1 bögre fehér tönkölyliszt

1 bögre nádcukor

1 bögre nyírfacukor

2 egész tojás

fél bögre olaj(nálam fele vaj, fele olívaolaj, de kókuszolaj is jó)

2 teáskanál fahéj

2 teáskanál őrölt szegfűszeg

fél teáskanál só

2 teáskanál szódabikarbóna

A répát és almát megpucoltam, majd az almát nagy lyukú, a répát pedig apró lyukú reszelőn lereszeltem és állni hagytam, hogy kiengedje a levét.

Összekevertem a liszteket a darált dióval, fahéjjal, szódabikarbónával, szegfűszeggel, sóval.

A tojásokat habosra kevertem a cukrokkal, majd hozzácsorgattam az olvasztott vaj és az olaj keverékét. Apránként hozzászórtam a lisztes keveréket és simára kevertem. Ezután finoman, hogy azért maradjon leve is, kicsavartam a répát és az almát. 1 decit félretettem a többit felhörpintettem. Belekevertem a tésztába a reszeléket is, végül a levével még higítottam, összekevertem és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt megsült. Sütőfüggő, tűpróbával ellenőrizni kell. Ha nagyon elkezdene pirulni a teteje fedjétek le egy darab alufóliával. Én lehagytam a tetejéről az eredeti receptben szereplő cukormázt, mert egyrészt nem szeretem, másrészt úgy aztán tényleg brutál édes lenne,

Nigella Guiness tortája kezdő konyhatündéreknek is!

Pálmafa

2014. Oct. 09.

Hozzászólások (0)

Imádni fogjátok akkor is ha a sört amúgy nem szeretitek! Ígérem. Keverem kavarom megsütöm kategóriába tartozik, de tökéletes szülinapi tortának is, ahogy nálunk is ő volt az egyik gyöngyszem a dupla ünnepen. Egyszerűen összeállítható, csak egy serpenyő szükséges hozzá, abba megy bele minden, onnan meg a sütőformába.

Nem, nem azért fekete a tésztája, mert szénné égettem, csak ezt műveli vele a Guiness sör. Amúgy nem szeretem a sört, de ezért a tortáért érdemes volt beruházni egy dobozba. Ráadásul nem kell bele az egész, a család férfi tagjai, pedig boldogan el fogják kortyolni a maradékot ebben biztos vagyok, sőt a női egyedek is adott esetben…annyira egyébként nem is rossz…. Kicsit meglepődtem mikor kiöntésnél a dobozban elkezdett csörögni valami, és kiderült, hogy van benne egy műanyag golyó…Aztán elképzeltem, hogy került az bele…,de mielőtt az egészet a csapba öntöttem volna mondván, hogy selejt, elolvastam, hogy tényleg odavaló-e… Nos, ez a golyó a sör habzását hivatott elősegíteni, így lesz olyan, mintha frissen csapolták volna. Megnyugodtam, folytatódhatott a sütés.

Köztudott, hogy Nigella merőkanállal méri a cukrot, de azért szeretjük, és van egy jó hírem a krémbe én bele sem sem tettem egy dekát sem az előírt cukormennyiségből és még a legédesebb szájúaknak (azaz nekem) sem hiányzott belőle, mert elegendő a tésztában lévő mennyiség. A lágy krémes mascarponés hab, pedig tökéletesen harmonizálja a sűrű masszív kakaós piskótát, aminek a sörtől valami egészen elképesztő aromája lesz, de még véletlenül sem zavaróan keserű.

Ez a torta biztosan sokszor el fog még készülni nálam, és már lelki szemeim előtt lebeg egy gluténmentes verzió is…

Itt található az eredeti recept, amit én megfeleztem és kis tortaformában sütöttem meg.

Hozzávalók 18 cm-es tortaformához:

125 ml Guinesss sör

125 gr vaj

37 gr étkakaópor

200 gr cukor (nálam fele nyírfa fele nád)

71 ml tejföl

1 L-es méretű tojás

1 fél mokkáskanálnyi vaníliapor

137 gr liszt (nálam grahamliszt)

1 1/4 teáskanál szódabikarbóna

A krémhez:

150 gram mascarpone

100 ml habtejszín

1 késhegynyi vaníliapor

A sört egy mélyebb teflon serpenyőbe öntöttem a vaníliaporral, a vajjal és cukorral együtt, majd összemelegítettem, hogy az utóbbi kettő beleolvadjon. Ezután elzártam a gázt alatta, beleszórtam a kakaóport is, simára kevertem, majd felvertem a tojást, összekevertem a tejföllel és a sörös keverékhez öntöttem ezt is, végül beleszórtam a lisztet a belekevert szódabikarbónával együtt.

180 fokra előmelegítettem a sütőt, a tortaformát kivajaztam és beleöntöttem a masszát majd kb. 30-40 perc alatt megsült, tűpróbával le kell ellenőrizni. Kihűtöttem.

A tejszínt kemény habbá vertem, belekevertem a mascarponét és a vaníliaport, majd a torta tetejére halmoztam az egészet.

Bögrés cukkinikenyér

Pálmafa

2014. Sep. 29.

Hozzászólások (0)

A jó hír az, hogy no cukkini íz érzékelhető benne, nem is látszik benne zöldsége, mert olyan apróra reszeltem. A rossz hír pedig ööö, nos olyan nincs. Pihepuha a tésztája még napok után is, és ezt köszönjük meg a cukkininek, lám mégsem olyan gonosz, mint ahogy sokan gondolják. Kókuszliszt + szénhidrátcsökkentett liszt keverékével készült, így “sejhaj” problémák sem fognak adódni az elfogyasztása után, már pedig gyorsan képes köddé válni, eteti magát ugyanis.

Annyira, hogy tőlem megszokott módon nem bírtam megvárni míg kihűl és bátran kifordítottam a sütőformából, a sütike meg bátran úgy gondolta, hogy akkor inkább ketté törik, viszont a karrierje nem, mert szerencsére pont félbetört, így tragédia nem történt, szépen lehetett szeletelni. Reggelire elnyammogni ideális, egymagában, joghurttal, gyümölcsökkel, lekvárral, de útisütinek is bevált, mert nem esik szét és nem morzsálódik.

Ami még a sütemény mellett szólt, hogy bögrével kell méricskélni a hozzávalókat. Annyiban viszont változtattam az eredeti verzión, hogy az enyém nem lett gluténmentes, de persze lehet variálni bátran a liszteket benne. Teljesen laktózmentes, mivel kókusztej került hozzá, de a sima tehéntej is jó bele. Bár nem akarok a cukkini ellen beszélni, de helyette jó még a sárgarépa vagy az alma is, hiszen annyi a funkciójuk, hogy szaftossá varázsolják kenyerünket.

Hozzávalók egy hagyományos méretű kenyérformához:

1 bögre (2,5 deci) apróra reszelt cukkini

1 1/4 bögre szénhidrátcsökkentett liszt ( vagy bármilyen másik)

1/4 bögre kókuszliszt (helyette lehet darált dió, mandula,mogyóró stb.)

1 bögre cukor (nálam nyírfa és kevés nád)

2 db L-es tojás

1/4 bögre kókusztej (lehet tehéntej is)

1/3 bögre olvasztott kókuszzsír (vaj v olaj is jó)

2 teáskanál szódabikarbóna

1 mokkáskanál fahéj

késhegynyi vaníliapor

csipet só

1 kisebb marék darabolt mandula (v dió, mogyoró)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Egy tálban habosra kevertem a tojásokat a cukorral, vaníliaporral, majd hozzáöntöttem a tejet és az olvasztott vajat is. Egy másik edényben összekevertem a liszteket a szódabikarbónával, sóval és a fahéjjal. A hámozott, kikapart belsejű és lereszelt cukkinit hozzákevertem a nedves anyagokhoz majd abba belekevertem a lisztes keveréket is végül a darabolt mandulát is beleszórtam. Sűrű ragacsos massza lesz, függ attól is, hogy milyen lisztet használunk, de pici tejjel lehet még hígítani ha szükséges, de folyós semmiképp se legyen. Egy kivajazott kenyérsütő formába egyenletesen belesimítottam a masszát, majd a sütőbe tettem, kb. 30 perc alatt megsült, de ez sütőfüggő, ellenőrizzük tűpróbával!

Régi magyar recept újratöltve: Kossuth kifli

Pálmafa

2014. Sep. 23.

Hozzászólások (0)

Megreformáltam egy régi családi kedvencet, a Nagymamám által gyakran készített diós süteményt, amit mi csak holdacskának hívtunk. Nem volt nyaralás gyerekkorunkban anélkül, hogy a kocsi ülése alatt ne lapult volna egy cipős doboz, benne dugig megpakolva ezzel az útisütivel, a pár 100 km-ekre pakolt fejenként kb. 10 db kóbászos szendó mellé…Nehogy már éhen haljunk az utazás alatt.

A eredeti Kossuth kifli története kicsit ködös számomra, hiszen a legenda szerint Kossuth Lajos a pozsonyi országgyűlés alatt az egyik vendéglőben rendszerint mandulával töltött kiflit evett, innen ered ugyebár a pozsonyi kifli, amit diós, mákos változatban készítenek inkább. És teljesen máshogy néz ki, mint ez, hiszen az egy élesztős töltött tészta. Érti ezt valaki? A lényeg, hogy mindegyik finom.

Adott volt egy alkalom, még hozzá egy workshop, ahova a sok blogger ~~elsősorban enni~~ okosodni jár, a szünetekben pedig kultúráltan falatozzuk a pestos csirkés szendvicset és valamilyen süteménnyel lefojtjuk. Gondoltam ez a keverem kavarom megsütöm diós csemege pont jó lesz a többi remekmű mellé a sorba. Mondjuk kicsit már bánom, hogy nem Demcsák Zsuzsa kedvenc bögrés palacsinta receptjét tettem fel a 10 legjobb töltelék tippjével. Hiszen, mint megtudtam, az előbbi mondatban nagyjából minden olyan kifejezés benne van, amitől a google keresőmotorjai hangosan felbőgnek és blogom látogatottsága az egekbe szökne…Na majd legközelebb.

Természetesen ismét akkor próbáltam ki egy új típusú lisztet, mikor elég ciki lenne elcseszni a süteményt. Így általában a sütés alatt már azon szoktam kattogni, hogy mi legyen a B terv, ha emberi fogyasztásra nem lesz alkalmas és mi van még a szekrényben, hűtőben, ágy alatt, amiből másnap reggelig összedobok valami ehetőt.

Szénhidrátcsökkentett liszt került bele konkrétan, de mivel tartottam a végeredmény állagától ezért fele-fele arányban kevertem fehér tönkölyliszttel, mert azzal még sosem fogtam mellé. A sütés előtt sűrű ragacsos volt a tésztamassza, de aztán szépen feljött és összességben jó lett. Annyit változtattam még az eredeti recepten, hogy a dió alá kentem baracklekvárt, hogy ne legyen annyira száraz. A dió meg a lekvár pedig jóban vannak, el is fogyott azt hiszem az összes.

Hozzávalók:

4 db tojás

18 dkg cukor

20 dkg liszt (nálam fele fehér tönköly, fele szénhidrátcsökkentett liszt)

20 dkg vaj

1 citrom reszelt héja

1 mokkáskanál sütőpor

1 kupak diólikőr (elhagyható, vagy rum is jó helyette)

késhegynyi só

Tetejére:

kb. 5 evőkanál baracklekvár

2 marék apróra darabolt dió

A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját habosra kevertem a vajjal és a cukorral, valamint a likőrrel és a citromhéjjal. A lisztben elkevertem a sütőport, egy csipet sót, és hozzászitáltam az egészet a nedves anyagokhoz. A tojások fehérjét kemény habbá vertem és azt is beleforgattam a masszába.

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra és egy sütőpapírral kibélelt 20 x 25 cm-es tepsibe öntöttem a tésztát és egyenletesen elterítettem, a tetejét megkentem lekvárral, majd megszórtam a darabolt dióval. Kb. 25 perc alatt megsült, tűpróbával ellenőrizzük. Mikor kihűlt egy pogácsaszaggató segítségével félhold alakú darabokra szeltem.