Ha vágytok egy könnyed nyári étel után, ami kicsit pikáns, szóval akár a vendégek előtt is lehet villantani vele, de mégis elég kiadós ahhoz, hogy egy forró napon vacsoraidőben kerüljön az asztalra, akkor ez a Ti receptetek!
A rukkoláról akkor még hírből hallottam, de a ződekkel már megbarátkoztam, gondoltam ződ, ződ, hát megvettem. Friss őszibarack helyett pedig konzervet… Mikor elkészült a remekművem az első falat után állapítottam meg, hogy utálom a rukkolát, a konzerv barack pedig kimondottan sz… ezekkel az ízekkel keverve. Így kiturkáltam a mozzarellát és a sonkát a többi alkatrészt pedig megreptettem a kuka irányába.
Egy éve mégis megtörtént a csoda, és finoman, de megszerettem a ezt durva ízű ződikét is, ugyanis kaptam ajiba egy zacskó saját természtésűt. Sokkal nagyobb levelű, mint a boltban kapható és nem, nem azért, mert génmódosított, sőt teljesen bio cuccról van szó, hiszen többek között az irodában a balkonon is ilyen terem. És igen, teljesen biztos vagyok benne, hogy ez rukkola és nem egy másik növény… Ugyanis rukkola íze van, de mégsem annyira zavaróan, amiért régen ki nem álltam.
A végeredmény pedig most nem a kukában landolt, hanem annyit ettem belőle, amit még nem szégyellek, mert imádnivaló.
Hozzávalók fejenként:
1 nagy marék rukkola vagy más zöld saláta, vegyesen is lehet
2 szelet sonka (nálam szicíliai sonka)
1 db nektarin v őszibarack
1 cs mozzarella
1 szál újhagyma
só, bors
pár csepp lime v citromlé
1 evőkanál olívaolaj
friss chilipaprika, ha csípősre szeretnétek
A rukkolát megmostam, lecsöpögtettem tányérra tettem, rátépkedtem a mozzarellát, a sonkadarabokat, a felkarikázott hagymát. A nektarint cikkekre szelve szintén rátettem. Picit megsóztam, borsoztam, vékonyan meglocsoltam az olajjal, facsartam rá zöld citromot és már ehető is.