Lusta asszony voltam egyik nap, viszont sütit kívántam és egyben vendégségbe is készült egy adag, de nem csak lusta asszonyoknak ajánlott az elkészítése! Ennek a receptnek az eredeti változata, talán az egyik legnépszerűbb süti, ha gyors és könnyű édességre vágytok és/vagy kezdő konyhatündérek vagytok. Ez alapján rittyentettem most egy mákos verziót, kihagyva belőle a lisztet.
Amiben barack, túró és mák szerepel, azzal mellényúlni nagyon nem lehet, de a gyümölcs lehetne akár körte, szilva, alma, a mákot meg dióra is cserélhetitek, ha úgy tetszik. Minek ide a liszt nem igaz?
Semmi meló vele szinte, csak a tepsibe kell beleszórni az alapanyagokat tulajdonképpen, a külcsín ezúttal nem számít, ronda, de finom a jelszó és nagyon gyorsan fogy, megéri dupla adagot készíteni egyből.
Egy pici csavar van még a sztoriban, na nem szó szerint, hanem bodzaszörp formájában. Cukor helyett én ezzel édesítettem a túrót és adott neki egy plusz ízt is. Ha van otthon, érdemes kipróbálni! Ha nincs, akkor is, mert nagyon jó kis desszert.
Hozzávalók 25×30 cm-es tepsihez:
30 dkg darált mák
50 dkg túró
2 nagyobb őszibarack (más gyümölcs is lehet)
3 db tojás
3 deci tej (kókusztejet használtam)
20 dkg eritritol v más cukor
2-3 evőkanál bodzaszörp (más is lehet)
2 evőkanál citromlé
5 dkg vaj
1 cs sütőpor
Elkészítése:
A mákban elkevertem a sütőport és a cukrot majd a felét a tepsibe szórtam és egyenletesen elterítettem.
A túrót villával összetörtem, hozzáadtam a bodzaszörpöt, citromlevet, majd összekevertem és a mák tetejére kanalaztam.
Rászeltem az őszibarackot kis darabokban. Majd rászórtam a mák másik felét.
A tojásokat összekevertem a kókusztejjel és az olvasztott vajjal, majd ezt is a tepsibe öntöttem, úgy, hogy mindenhová jusson és villával kicsit átkevertem az egészet, hogy a folyadék mindenhol érje a mákot és a túrót is.
180 fokra előmelegített tepsiben kb. 30 perc alatt megsült. Ha kihűlt szépen szeletelhető.
Semmi nagy titok nincsen benne, az egészet zablisztből készítettem, mert volt otthon egy rakással és mostanság ritkán zabozok. A fordított gyümölcstorták alja, ami végül a teteje, egy cukros, vajas karamellizált alap, erre jönnek aztán a gyümölcsök. Ehhez én annyi pluszt adtam, mivel a zabliszttől azért tömörebb lesz a tésztája, mint a fehér liszttől, hogy kevertem az alapba egy kis eperlekvárt, ami ráadásul a Zanyukámnak hála cukormentes volt, pontosabban eritrittel főzött.
Hozzávalók egy 24 cm-es formához:
Nagyjából minden évszakban készül nálam 1-1 galette, az éppen szezonális gyümölcsökből, zöldségekből, vagy mindkettőből egyszerre. Tulajdonképpen ebéd is lehet, de én mégis valamiért mindig reggelire készítem, olyan szendvics pótlék. Illetve annál sokkal jobb, mert édes, sós, pikáns egyszerre és minden különösebb konyhai jártasság nélkül kivitelezhető, ami általában a péksütik esetében nem árt.
Hozzávalók 30 cm átmérőjű pitéhez (4 szelet):
Persze nem is én lennék, hogy ha mindent a “nagy könyvben” előírtak szerint csináltam volna. Nem volt ugyanis kéznél fél kg kacsazsír a sütéshez, hiszen a konfitálás lényege, hogy sok zsírral és alacsony hőfokon órákig puhul a husika. A kacsazsírral amúgy semmi bajom, ami megmarad a sütés után, általában el is szoktam tenni üvegben a hűtőbe, ugyanis ő a jó zsírok közé tartozik, nyilván mértékkel fogyasztva, meg hát finom is. Szóval ciki, nem ciki, én kókuszzsírral oldottam meg a problémát, a konfitálás nagymesterei most biztos elátkoznak, és a művelet megszentségtelenítőjének tartanak, dehát a végeredmény isteni lett és omlósz, úgyhogy vállalom.
Hozzávalók 2 főre:
Egyébként volt már a kezemben sertésszűz egyszer. Rövid életű lett. Megvettem a piacon, betettem a hűtőbe, hogy másnap megcsinálom, de ez nem történt meg, így még egy napot töltött fagyasztás nélkül aztán kivettem, hogy na majd most alkotok belőle valamit, de kissé fura szaga volt, így meglendítettem a kuka irányába…
Hozzávalók 4 főre:
Hogy mik az extra ízek? Rozmaringos olívaolaj és baconchips kérem szépen, de annyira nem is meglepő, hiszen a sárgadinnyét sokszor kínálják prosciutto-val az olaszok például. Eszméletlen finom, egy hónapja nyaralás alkalmával egyik nap ebédre is ez került elő a strandtáska rejtett bugyraiból, felkockázott dinnye és szárított dalmát sonka, csak így egymagában rusztikusan, kézzel tépkedve nyammogva.
Rizstészta ment alá, ebből célszerű a szélesebb verziót választani a boltban, de nekem most csak a vékony cérnametélt volt itthon, persze az ízén ez nem változtatott, de a másik jobban magába tudja szívni a szaftot. A kacsamell nagyon átsütve szerintem nem jó, erre megint csak rájöttem, mikor egy étteremben ilyen ételt kértem nem rég és cipőtalpszerű száraz húsdarabokat kaptam, amit aztán győztem elrágni. Egy fél kacsamellnek tényleg elég volt most is bő negyed óra a serpenyőben, hogy kívül ropogós legyen belül pedig szép rózsaszín, de nem véres, mert azt már én sem szeretem.
Hozzávalók 2 főre:
Ettem volna valamit pirítóssal reggelire, és kellett valami kenhető cucc, ami nem vaj. Ilyenkor általában valami zöldséges krémet gyártok, abból ami éppen kéznél van, így most ez a kombináció ugrott be. A szezámmag krém tulajdonképpen a csicseriborsókrém vagy más néven hummus egyik összetevője is, tahini néven lehet a boltokban is kapni. Csicserit most nem volt kedvem, sem időm főzni, így ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Szuper finom lett, a szezámmag telt, kissé füstös íze, ahogy találkozik a krémes barackpéppel, a római köménytől és a citromtól pedig életre kelnek az ízek. Ehettek mellé meg sajtokat, vagy jóféle vékonyra szelt szárított sonkát is akár.
