Igazi, hétvégi ráérős, hol kanállal, hol villával evős, hol az asztalnál, hol a kanapén elfalatozós ételt hoztam ma nektek.
Ha hétköznap főztem volna ezt az ételt, akkor a hús mellé szórtam volna a borsót és az édesburgonyát, és ezalatt gyorsan kifőztem volna egy adag rizst, vagy kölest, és pikk pakk kész az étel. Most viszont mindent külön készítettem, sőt még zabgaluskával is volt kedvem pepecselni. Az oka ennek az, hogy még én sem döntöttem el, hogy hússal vagy anélkül kívánom elfogyasztani, vagy csak a húst a zöldségekkel vagy ebben a sorrendben, hiszen a galuska a zöldségekkel is pompás, sőt eredetileg a fagyasztóban rejlő maradék sajtot is terveztem a végén ráreszelni, de aztán elfelejtettem…
Illetve a másik indok, hogy egy kedves vendég is betért hozzánk, és a süti mellett, gondoltam, ha megéhezik, akkor ő is tud belőle enni, de mivel nem igazán eszik húst, hát azt majd nem tesz rá. Na, ennek a vége az lett, hogy aznap éppen húst kívánt a lelkem, így letolt egy nagy tányérral vidáman… Hétvégén jól jönnek a jól variálható kaják, mindenki arra a hozzávalóra megy rá, amihez éppen kedve van.
Ja és a savanyúság is jó passzolt hozzá, egy jó csalamádé vagy ecetes uborka még simán lecsúszott mellé. Jó étvágyat!Hozzávalók:
1 kg pulykamell
fél kg zöldborsó
1 nagyobb méretű édesburgonya
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál mustár
1 evőkanál szárított majoranna
kis csokor petrezselyem
só, bors
kókuszolaj
Köret:
12 evőkanál zabliszt
2 evőkanál őrölt lenmag
1 tojás
1 mokkáskanál szódabikarbóna
fél csokor petrezselyem
kb. 4 deci víz
só, bors
olívaolaj
Elkészítése:
A húst felkockáztam, a vöröshagymát szintén, majd kókuszolajon üvegesre pároltam, aztán hozzáadtam a húst, fehéredésig pirítottam, majd fűszereztem, öntöttem alá kb. 1 deci vizet és lefedve hagytam puhulni. Közben hozzáreszeltem a fokhagymákat is, majd mikor a hús megpuhult, hozzáadtam a mustárt, kicsit lepirítottam még az egészet és elzártam a gázt.
Míg a hús sült, vizet forraltam, ebbe beleszórtam a zöldborsót, és a kockára vágott édesburgonyát, és kb. 5 perc alatt megfőztem és leszűrtem. A főzővizét megtartottam, mert ebben főztem ki a nokedlit.
Egy tálba szórtam a zablisztet, a lenmaglisztet, a szódabikarbónát, sót, borsot, felaprított petrezselymet, reszelt fokhagymát, beleütöttem a tojást, majd a víz felét is hozzáöntöttem, elkezdtem összekeverni, a többi vizet pedig apránként adtam hozzá, nehogy túl híg legyen. Sűrű, de még kissé folyós galuska állagúnak kell lennie. Forrásban lévő vízbe szaggattam egy kis kanállal a galuskákat és kb. 5 percet főztem, majd egy szűrővel egy lábosba szedtem és pici olívaolajat öntöttem rá, hogy ne tapadjanak össze.
Ha elkészült a nokedli, akkor lehet tálalni, friss petrezselyem mehet a tetejére, de akár sajtot is reszelhettek még rá.
Hasonló bejegyzések:
Barackos karácsonyi pulykasült mangós édesburgonyás körettel
Sütőtökös, édesburgonyás marhahúsos pite
Édesburgonyás húsgolyók extrákkal
Mentás spárgás zöldborsós tészta és krém
Marhahúsos édesburgonyás borsós egytál
Édesburgonyás sárgarépás curry ananászkockákkal
Téli lecsós pulykamell
Édesburgonyás mangós panzanella
Több tormakrémet készítettem már az elmúlt években, a klasszikus majonézes tormától elkezdve az almás, narancsos kombinációkig. Nem tudom megmondani, hogy jutott eszembe, hogy zellert is tegyek bele. Talán, mert a zellergumó állaga és színe hasonlít a tormáéhoz vagy csak nem volt kedvem a konyhában zokogni, míg egy egész tormát lereszelek? Tény, hogy nem szeretem mikor a szemgolyóm is kifordul a húsvéti reggeli közben a tojásba harapván, amire előtte rákentem ezt a kis alattomos, de nagyon is jótékony és baktériumölő zöldséges kencét. Szóval a zeller tökéletes megoldás lehet, ha nem akarjátok édes ízzel, például almával párosítani a tormát, és nem akartok más karakteresebb ízt érezni mellette.
Hozzávalók:
Úgy tűnhet, hogy túl sok minden került a tányérra, és tényleg így van… De higgyétek el, hogy szemnek és léleknek is jót tesz ez az étel, és az egészségnek is természetesen. Mostanában rácsúsztam a korianderre, ez most sem hiányozhatott az ételből, de nyugodtan cseréljétek ki petrezselyemre, ha nem kaptok, vagy nem szeretitek.
Hozzávalók 2 főre:
Semmi trükk nincs a dologban, ugyanúgy készítettem a lazacot, mint eddig csak éppen a végén került rá egy vékonyabb, na jó, vastagabb pesto réteg is. A köret is egyszerű párolt rizs és ropogós zöld saláta, semmi szükség ezt túlbonyolítani.
Hozzávalók 2 főre:
Elég megosztó egy ződség, utálni és imádni lehet, én sokáig csak a koriander magot ismertem fűszerként és ritkán használtam. Korianderrel a keleti konyha rajongói találkozhatnak leginkább, ázsiai ételekből szinte kihagyhatatlan, de a mexikói konyha is előszeretettel használja. Kinézetre olyan, mint a petrezselyem, de az ízét semmihez nem tudnám hasonlítani, annyira egyedi és különleges, sőt az őrölt koriandermaggal sem összemérhető.
Hozzávalók 1 kis üveghez:
A fokhagymát kicsit túl is toltam a spenótkrémben azt hiszem, szerintem sikerült az 5 méteres hatósugaramban tartózkodók körében is vírust irtani vele… Annyi baj legyen, mert szuper finom így a spenót, akár főzeléket is főzhettek ezekkel az ízekkel, a blogon is találtok hasonlót, de ez a sűrűbb kence mehet pirítósra, sós palacsintákhoz, mártogatósnak, vagy tésztára is sajttal, ha úgy tetszik. Sült hús mellé is ok, de ez a fogás, hús nélkül lett nekem tökéletes. A múltkori rejtélyes vírusom után, ezek az ételek és minél több zöldség esik igazán jól, az állati fehérjét pedig igyekszem leredukálni egy ideig, hogy gyorsabban regenerálódjon az emésztőrendszerem.
Egyszer készítettem réges régen az eredeti svéd húsgolyós ételt, Stahl Judit szakácskönyvéből, annak is nagy sikere volt, hagyományos krumplipürével és ikeás áfonyalekvárral. Most első körben a lekvárt cseréltem le, mivel éppen feléltem a lekvár tartalékaimat és amúgy sem szerettem volna cukros lekvárt enni, tehát elő a fagyasztó kincseivel, amiben lapult, anyósomnak hála fagyasztott szeder és kb. negyed óra alatt varázsoltam belőle rapid lekvárt.
A gasztroblogger halála, ha rendetlenkedik a gyomra, de mindenkivel előfordul, pár nap és átrobog rajtad a kór. Vagy nem. Így jártam én is. 3 héten keresztül fogalmam nem voltam róla, hogy mi a bajom. A gyomrom egyik napról a másikra úgy döntött, hogy elfelejti hogyan is kéne működnie. Első héten nem igazán tudtam megemészteni bármit is ettem, pedig ugyanazokat a kajákat toltam, amit a blogon is láttok, de reggelente egy egyszerű zabkásától is úgy éreztem, mintha egy xxl-es húsimádó pizzát küldtem volna le, megfejelve még egy csokis shake-kel is. Aztán kezdődött az ételundor, rá sem bírtam nézni azokra az ételekre amit eddig ettem, nem éreztem éhséget csak hányingert helyette. Nem, nem vagyok terhes, sem glutén- és laktózérzékeny sem. Aztán 1 hét után jött pár nap erejéig a reklámból jól ismert szöveg után szabadon, a “Zsuzsinak megy a hasa, Zsuzsi meg szalad a hasa után” sztori. Majd zárult azzal, hogy megnéztem közelebbről a wc csésze belsejét is. Mi jön ilyenkor? Diéta, széntabletta, probiotikum, jó kislány voltam, doktorbácsit is meglátogattam, akitől megtudtam, hogy nagyon fontos ilyenkor a diéta, széntabletta probiotkum és elküldött haza.
Hiszek abban, mivel nálam működik évek óta, ha valamire nagyon szeretném tudni a választ és a megoldást, akkor azokat odadobja az élet, csak persze észre kell venni, hogy el is kapjam. Szóval miközben szürke árnyékként tengettem hétköznapjaim, -persze közben bejelentkeztem magán hasi UH-ra, ami negatív lett – ajánlott egy barátnőm egy könyvet, anélkül, hogy tudta volna mivel kínlódok éppen, azt írta, hogy kötelező olvasmány. Anthony William: Gyógyító médium(Medical medium) című könyvéről van szó. És igen, kötelező olvasmány! Eddig is tudtam, hogy mennyire fontos jól enni, ahhoz, hogy jól legyünk, egyértelmű volt, hogy ilyen irányban is kerestem a megoldást.
Gyakorlatilag elvágta 3 hét kínlódását! Éhgyomorra beküldtem majdnem fél litert, és megmondom őszintén, hogy gyümölcsökkel turmixolva eddig is fogyasztottam már párszor a halványítózellert, de inkább salátákba szeretem tenni a ropogóssága miatt, viszont így egymagában, azért nem akkora élmény, annak ellenére, hogy nagyon szép kinézetre. Nekem nincs gyümölcscentrifugám, így kevés vízzel turmixoltam, szóval a rostok benne maradtak, ezáltal sűrűbb az állaga. Azonnal jobb lett a gyomrom és a közérzetem, pedig előtte egy korty víztől már hányingerem lett, küzdöttem, hogy legalább annyit igyak, hogy ne száradjak ki. Az ebédem végre jólesett aznap és mikor este korogni kezdett a gyomrom és nem émelygés és feszülés jelezte, hogy kéne már enni valamit, kedvem támadt örömtáncot lejteni a rendelő előtt, miközben az ultrahangra vártam. Azóta már A férfi is issza, és imádja. Követeli reggelente a zellerlevet. Komolyan mondom! Aki sok húst fogyaszt, annak külön áldásos lehet a hatása, illetve bármilyen nehéz étel után pár órával szépen lenyugtatja a gyomrot.
Hétköznapokon mindig nagy sikere van nálunk egy olyan ételnek, ami édes is, savanyú is, csípős is, ha éppen arra is igény van. Utóbbiról a gyömbér vagy a chili gondoskodik, ez kedv függő, most elég volt a gyömbér enyhén csípős aromája, így A férfi gyomra sem robban fel, ha ezt egy késő esti vacsora gyanánt támad kedve elfogyasztani.
Nem titok, hogy ez az én kedvenc távol-keleti levesem, először Thaiföldön ettem ilyet, illetve azóta találtam egy klassz éttermet itthon, ahol az esetek 90 %-ban ezt rendelem. Az történt, hogy kedves barátném gondolt rám, miközben Koh-Samui szigetén süttette magát és hozott nekem egy kisebb zsáknyi fűszert. Bemutatom nektek ezeket először is, de ne ijedjetek meg, mert bár nem kaphatóak minden sarki közértben, de nagyobb ázsiai fűszerboltokban igen, viszont azért ezek nélkül is tudtok majd hasonlóan finomat készíteni.
Hozzávalók 3 főre:
