“Az egyik legjobb kacsacomb amit ettem” hangzott el A férfi szájából az első falat után, szóval pasibiztos a recept, ne habozzatok kipróbálni!
Kacsát szinte csak ősszel jut eszembe sütni, ez olyan tipikus ráérős vasárnapok kajája, hiszen az elkészítése abszolút nem bonyolult, csak a sütés tart sokáig, de ez függ a combok méretétől is. Viszont megéri kivárni, én próbáltam már nagyobb hőfokon “gyorsabban” kacsacombot sütni, sosem lett ilyen puha omlós a húsa, szóval a konfitálás a megoldás, vagyis félig legalább lepje el a zsíradék a kacsánkat és alacsonyabb hőfokon, hosszabb ideig időzzön a sütőben. Ezt alapesetben kacsazsírral teszik egyébként, hát én meg kókuszzsírral, hiszen nem veszi el a kacsa ízét és abból még amúgy is sül ki bőven zsír így is.
El sem tudnék képzelni olyan köretet mellé, amiben nem szerepel valamilyen gyümölcs, áfonya, szilva, szőlő, alma tökéletesek hozzá. Ha pedig alma, akkor ősszel birs, ami a savanyú ízének köszönhetően mennyei a zsíros hús mellé. Azért a szilvát sem hagytam ki, ugyanis szinte lekvár állagút kaptam a piacon, ami a kicsit szárazabb kölest feldobni, ideálisnak bizonyult.
Nem ragozom, süssetek kacsát, de libából is ugyanilyen módon elkészíthető, hiszen mindjárt itt a Márton nap!
Hozzávalók 4 főre:
4 db kacsacomb
4 db fokhagyma
rozmaringág
só, bors
kókuszolaj
Birsalmakrémhez:
2 db birsalma
2-3 evőkanál eritrit v nádcukor
Köleshez:
3 deci köles
4 db puha szilva
pár csepp citromlé
só, bors
olívaolaj
A kacsacombokat, sóztam, borsoztam, bevagdostam a bőrét, és megtűzdeltem vékonyra szeletelt fokhagymával. A tepsibe kb. 6 evőkanál kókuszolajat kanalaztam, ráfektettem a combokat, ezekre is tettem még 1-1 kanál kókuszolajat, rátettem a rozmaringágakat és 130 fokra előmelegített sütőbe toltam őket alufóliával lefedve másfél órára. Ezután levettem róla a fóliát, a hőfokot 180 fokra állítottam és kb. még 1 óráig sütöttem őket, míg szép pirosra pirultak.
Ezalatt a birsalmát kimagoztam, felkockáztam, megszórtam az eritrittel és lefedve kb. 20 perc alatt puhára főztem, szinte püré állaga lett, de még botmixerrel rásegítettem azért.
A kölest dupla vízben puhára főztem, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a pár csepp citromlevet, apróra vágott szilvát, és pici olívaolajjal együtt összekevertem, majd a kacsával és a birspürével tálaltam.
Gyümölcsös pitére vágytam és receptek után kutatva találtam egyet, ami megfogott és már gondolatban szeltem is a langyos, szaftos pitét. Az egyetlen bibi, hogy dió nem volt otthon csak mák, dehát, annyi baj legyen! Bár előbbit jobban szeretem, de a mák és a birs is nagyon jó páros, sőt én még körtét is adtam hozzá.
Hozzávalók a tésztához:
Tényleg nem fűz szoros barátság a májhoz, gyakorlatilag semmilyen formában nem eszem meg. Gyerekkoromban szerettem a májkrémet, de a bolti verziókat inkább már hagyom a polcon. Néha megkívántam ugyan egy jobb minőségű kacsamáj pástétomot, de amúgy évek óta nem ettem.
Hozzávalók:
Ráérős őszi hétvégéken kerül ilyen étel az asztalra, főleg, ha vendég is érkezik a házhoz. A szőlőt általában kacsa mellé szoktam hasonló formában köretként tálalni, de most annyi időm nem volt, így maradt a csirke, bár nem ápolok szoros barátságot vele az elmúlt 7 hónapban, de lehet, hogy 2 hónap múlva ismét többször kerül a tányéromra!?
Hozzávalók 4-6 főre:
Egy szülinapon ezt senki nem fogja felróni nektek, és muszáj volt kipróbálnom végre valamilyen sós karamellás nyalánkságot. Nem vagyok nagy rajongója amúgy, a túl édes, túl gejl desszerteknek pláne, de pont azért, mert a torta többi része nem látott cukrot és nem túl édes, ezért ez a vékony karamell bevonat a tetején elfért a ropogós tökmaggal együtt.
Hozzávalók egy 24 cm átmérőjű sütőformához:
Találkozhattatok már hasonló receptekkel a blogon, először 
Hozzávalók a húsos réteghez:
Nem vagyok egy nagy palacsinta sütögető, nem én vagyok az a személy, aki 50 db-ot süt egyszerre 4 serpenyőben, de évente egyszer megkívánom és ez az egész sztori most a túróból indult ki egyébként. Az csücsült a hűtőben már egy ideje és felhasználásra várt, így került bele aztán csak úgy spontán a szintén maradék tök, aztán az építkezés tovább folytatódott a maradék darált dióval, és ha már lúd legyen kövér, volt szőlő is kéznél, abból baj nem lesz, ha az is belerepül. Duplán diósra sikerült, a tésztát és a tölteléket is ez gazdagítja és ez így lett jó.
Hozzávalók 8-10 vastagabb darabhoz:
A bélszín nem az az étel, ami túl gyakran kerül az asztalra, legalábbis mi nem állunk sorban érte minden héten a hentesnél. Legutoljára, ami az első is volt egyben, karácsony előtt zsákmányolt A férfi két szép példányt a piacon, és az egyik Wellington bélszínként végezte az ünnepi vacsorán illetve készült egy borsmártásos verzió is. A másik viszont a fagyasztóba került és most bukkantam rá. Ebből ugye már a Wellington nem jöhetett szóba, azt inkább csak frissből készítsétek, úgyhogy végre kipróbálhattam Stroganov gróf kedvencét.
Hozzávalók 4 főre:
Őszibarackkal már főztem sütőtökkrémlevest, most viszont a körte került a porondra, nem is akárhogy, rozmaringgal fűszerezve és egy pici vajon megfuttatva illetve egy nem túl feszes külsejű példány a levesben is végezte, ami külön jót tett neki. Semmi agyontejszínezett, leveskockás híg lötty, hanem jó sűrű, tiszta ízű, selymes kanalaznivaló lett a végeredmény.
Hozzávalók:
Az íze ugyebár édesebb, mint a hagyományos krumplié, ami egy desszerthez eleve jól jön, hiszen plusz cukor nélkül elkészíthető, mint ahogy itt sem hiányzott belőle. Csak egy egész pici édesítés került még a töltelékbe, ha a szilva is édes, semmi szükség egy kiló porcukorra a tetején, ami csak elnyomja az összetevők ízét. Ehelyett kimondottan klassz volt rá a cukormentes házi szilvalekvár.
Hozzávalók kb. 15 db-hoz:
