Ne bánjátok meg, ha ezt készítitek idén először desszert gyanánt a hétvégi ebéd mellé, akár vízkeresztkor, miközben búcsút vesztek a karácsonyfától és a díszek visszakerülnek a szekrény mélyére.
Igaz, hogy én ezt a sütit még szilveszterkor készítettem, de már az újévet is alig érte meg, pedig csak ketten voltunk rá, de ha A férfi nekiáll és egyből egy 3 szelet vastagságú darabot kanyarít a tányérjára… Na jó, engem se kellett félteni. Dehát, annyira könnyed és lágy desszert, liszt alig van benne, a számomra túl gejl tejszínt inkább görög joghurtra cserélem mostanában, na de azért a mascarpone odateszi magát a krémben, azzal a pofátlanul finom, krémes selymességével, de a joghurttal párban mégsem lesz tőle nehéz a töltelék.
Az ananász meg kimondottan jó az ilyen krémes desszertekhez, de helyette a tekercsbe használhattok gránátalmát is. Attól csak szebb lesz. Egyébként terveztem egy kis kókuszreszeléket is keverni a krémbe, de sajnos a közértből rendelt kókusz szállítmányom, nem érkezett meg, hiába véstem fel A férfinak a bevásárlólistára, így nemes egyszerűséggel kihagytam és nem bántuk.
Így vagy úgy, de finom ez, egyétek, vigyétek, búék!
Hozzávalók:
4 db tojás
4 evőkanál eritrit
4 evőkanál fehér tönkölyliszt
fél csomag sütőpor
fél mokkáskanál vanília őrlemény
Krémhez:
25 dkg mascarpone
1 nagy doboz sűrű görög joghurt ( vagy tejszínhab is lehet helyette)
pár evőkanál eritrit ízlés szerint
fél citrom leve
1 ananász felkockázva
késhegynyi vanília őrlemény
Tetejére:
pár kanál a krémből
5 dkg étcsoki
pár db ananász
A sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját elkevertem az eritrittel, vaníliával, a lisztben elkevertem a sütőport, majd a tojásos masszához kevertem, végül beleforgattam a fehérjék felvert habját is. 20 x 30 cm-es, sütőpapírral borított és vékonyan kivajazott tepsibe simítottam és kb. 12 perc alatt megsütöttem. Még melegen ráfordítottam egy konyharuhára, lehúztam a tetejéről a sütőpapírt és a konyharuha segítségével felcsavartam, majd hagytam így kihűlni.
Ezalatt a krém hozzávalóit összekevertem, az ananászt meghámoztam, felkarikáztam, a középső kemény részét kivágtam, majd összekockáztam és pár db kivételével a krémhez kevertem.
A csokit vízgőz felett felolvasztottam.
Kitekertem a piskótatekercset, megkentem a krémmel, ismét felcsavartam, majd kentem a tetejére is pár kanál krémet, rátettem az ananászdarabokat, és megcsorgattam a csokival. Hűvös helyen állni hagytam legalább 20 percet, aztán lehet szeletelni.
Azt hittem elég nagy adagot főztem és kitart legalább szilveszterig, de annyira ízlett, hogy a második fogás helyett inkább letoltam még egy tányérral és A férfit sem kellett győzködni. Így a karácsonyi maradék pulyka érdeklődés hiányában ment is vissza még egy kicsit a hűtőbe.
Hozzávalók 6 főre:
Ezer éve nem ettem máglyarakást, tökéletes volt erre a célra, de tegnap például maradék mákos bejgli lett az alapja egy csokis sajttortának keksz helyett. Szóval bármilyen unalmas, szárazabb süteményt, kuglófot, de természetesen az eredeti recepthez hasonlóan kenyeret vagy kiflit is felhasználhattok erre a célra.
Hozzávalók egy kis tepsihez:
Pedig én nem igazán szeretem a habos-babos, pudingos, krémes cuccokat, de ő még pont annyira krémes, amitől könnyed lesz és nem gejl.
Hozzávalók 25×30 cm-es tepsihez:
És igen, már látom, hogy a régi magyar konyha követői felszisszenek és jönnek a kommentek, hogy ez nem is töltött káposzta, mi az, hogy pulykahús, sőt még valaki hozzáteszi, hogy és miért piros??? Ezen én meg hangosan nevetek, mert én meg nem értem, hogy lehet paprika nélkül megenni. De elfogadom, hogy ahány ház, annyi szokás, és attól az még lehet finom, nem kell olyan szigorúan kezelni ezt.
Hozzávalók 6 főre:
Nem kell,hogy bonyolult legyen egy ünnepi étel, márpedig ez pofon egyszerű, kezdők is villanthatnak vele, pláne, hogy igazán kiadós, de mégis egészséges fogásról van szó, mert valakinek ez igenis számít karácsonykor is. Utána könnyebben csúszik a bejgli…
Hozzávalók 4 főre:
Ilyen vacsorákkal próbálkozok, mikor picit több időm van és nem akarok húsos ételt enni és A férfi elé tenni este, mert tudom, hogy napközben úgyis már legalább kétszer azt evett. Szerencsére nyitott az új hullámra és lelkesen kóstol, persze próbálna meg nem így tenni…
Hozzávalók:
Nem gondoltam, hogy valaha neki fogok állni ischlert készíteni, de most valahogy rám tört a vágy. Találtam is hozzá egy szimpatikus receptet, ami teljesen lisztmentes volt, pontosabban rizsliszttel készült a tésztája. Készítettem már hasonlót, így tudtam, hogy a rizsliszt tényleg működhet, az meg külön tetszett, hogy mellette még dió is van benne.
Hozzávalók 20-25 db-hoz:
A rizottó, amúgy nem feltétlen gyors étel, hiszen lassan kell adagolni a folyadékot a kerekszemű rizshez, kivárni, míg megpuhul, kevergetni közben, és ezzel nincs is semmi baj, de ha mégis szeretnék picit gyorsabban ételt látni a tányéromon, akkor lép színre a köles. Hamarabb megpuhul, közben, mosom, szelem a zöldségeket. Most egy kicsi spenót, kis darab kelkáposzta, némi maradék sült tök állt a rendelkezésemre, egy korty fehér bor is figyelt még a frigó ajtaján és kivételesen volt itthon mascarpone, amit nem használtam el a korábban eltervezett sütihez, így ezekből építkeztem.
Hozzávalók 3-4 főre:
Először kóstoltam a nyelvhalat is, eddig csak hallottam róla főzőműsorokban, hát gondoltam teszek egy próbát, olyan szimpatikusnak tűnt a halasnál, ráadásul az ára sem vészes, legalábbis a lazachoz képest. Nagyon kellemes a húsa, olyan tartalmas, de szinte krémes, nem esik szét sütés közben és lesz olyan vízízű, mint a fagyasztott halak többsége, amiket pont ezért nem szeretek.
