Ezentúl csak így készítem a vadast! Ezt a két főszereplőre értem elsősorban, a marhafelsálra, mert vadasban nekem jobban ízlik, mint a lábszár, illetve a gombócra, hiszen a fura kinézetű zsemlegombóc sosem hozott lázba. Párszor csináltam már korábban és jó sok szafttal elment, de szorosabb emlékek nem fűznek hozzá.
Aztán bukkantam rá a szalvétagombóc receptjére, és megmondom őszintén még életemben nem hallottam róla, de éreztem, hogy képes megváltoztatni a zsemlegombóchoz fűződő viszonyomat és muszáj kipróbálnom. Naná, hogy variáltam rajta és fehér liszt helyett a zabliszt került számításba. Ha a galuska klassz lett belőle, akkor ez is az lesz úgy döntöttem. És tényleg!
Hogy mitől szalvétagombóc? Attól, hogy textil szalvétában fő meg gyakorlatilag, és szépen szeletelhető lesz. Senki ne kezdjen el textil szalvéta után böngészni a világhálón, egy vékonyabb konyharuha is tökéletes lesz hozzá. Mint egy szaloncukrot, bele kell csavarni a masszát és megfő. Ennyi. Komolyan mondom reggelire is elnyammognám.
Na, de azért a gombóc készült a marhához és nem fordítva, bár ismertek, én a gombóccal és csak a mártással is el lennék, dehát A férfi is had örüljön… Egyébként ennek az ételnek az elkészítésében egy másik férfinak, A hentesnek is nagy szerep jutott, hiszen a legszebb húst adta nekem és megerősített benne, hogy a felsál lesz a tökéletes választás a vadashoz. Isteni finom színhúst kaptam, ami a sok zöldséggel szinte porhanyósra puhult, szuper kaja, próbáljátok ki!
Hozzávalók:
6 szelet marhafelsál
4 nagyobb sárgarépa
2 fehérrépa
1 db vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 db babérlevél
pár szem borókabogyó
1 teáskanál mustár
pár csepp citromlé
só, fehérbors
kókuszolaj
Gombóchoz:
20 dkg zabliszt
4 kisebb vékony szelet teljes kiőrlésű kenyér
1 kis fej vöröshagyma
2 db tojás
2 deci tej v víz (nálam 1 púpos evőkanál joghurt + víz)
fél mokkáskanál szódabikarbóna
kis csokor petrezselyem
só, bors
vaj v olívaolaj
Elkészítése:
Vadas mártás: A hússzeleteket sóztam, borsoztam, majd egy nagy serpenyőben kevés kókuszolajon minden oldalán pár perc alatt lepirítottam őket.
A répákat meghámoztam, és felkarikáztam, a vöröshagymát és fokhagymát felaprítottam. Mikor a hús megpirult, mellészórtam a hagymákat, a borókabogyót, babérlevelet, sót és borsot, majd lefedve hagytam a saját levében főni, mikor ezt elfőtte, öntöttem alá kb. 2 deci vizet és még legalább 30-40 percig hagytam főni, míg a hús félig megpuhult. Ennek az ideje nyilván attól is függ milyen húst használtok és milyen vastag a szelet. Ezután hozzáadtam a fehér- és sárgarépát is, és ismét lefedve főztem tovább még kb. 25 percig, míg a zöldségek is megpuhultak és egy villát simán bele tudtam szúrni a húsba. A vizet azt mindig pótoltam alatta, nagyjából félig lepte el a folyadék a húst és a zöldségeket.
Ezután kivettem a húsokat és félretettem egy tálra, majd kibányásztam a babérlevelet és a borókabogyókat a serpenyőből, a többi zöldséget a levével együtt pedig egy nagy és mély tálba öntöttem, hozzákanalaztam a mustárt, majd botmixerrel simára turmixoltam a mártást. Ezután valaki még átszűri az egészet, szerintem ez viszont felesleges meló, ráadásul kárba vész a sok zöldség, így sokkal intezívebb az íze is, és sűrűbb, tartalmasabb lesz a végeredmény.
A mártást visszaöntöttem a serpenyőbe, ha túl sűrű, akkor lehet még pici vizet adni hozzá, ha túl híg, akkor behabarhatjátok, amit amúgy ettől függetlenül is sokan megtesznek még a végén, vagyis pár kanál tejfölben simára kevertek 1 evőkanál bármilyen lisztet (én mostanában rizslisztet szoktam ilyen célra használni), majd hozzákevertek pár kanállal a meleg mártásból és visszaöntitek a serpenyőbe és összeforraljátok, míg besűrűsödik. Amúgy a tejfölt a tálalásnál is kínálhatjátok mellé, így mindenki eldöntheti, hogy kér-e hozzá vagy sem.
Gombócok: Én a húst előző nap már megfőztem, és a másnapi ebéd előtt csak a gombócokat főztem ki hozzá, de amíg a hús fő ezt közben is megtehetitek. Egy lábosban feltettem a vizet forrni. A kenyeret felkockáztam és pici olívaolajon egy serpenyőben megpirítottam, kicsit kihűtöttem, majd leöntöttem a joghurt és víz keverékével, csupán azért ezzel, mert ez volt itthon, de sima víz is jó, vagy tej. Növényi tejeket én itt nem használnék az édességük miatt illetve az ízét is megváltoztathatja a gombócnak.
A zablisztben elkevertem a szódabikarbónát, beleütöttem a tojásokat, belereszeltem a vöröshagymát, beleszórtam az apróra vágott petrezselymet, sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam a beáztatott kenyereket a levével együtt. Nekem plusz folyadék nem volt szükséges a gombóchoz, de ha esetleg más lisztből készítitek, és túl sűrű a massza, akkor öntsetek hozzá annyit, hogy ha összedolgozzátok, akkor sűrű, ragacsos, de még formázható legyen a textúrája.
A masszát két részre osztottam és fogtam a textil szalvétát, kiterítettem a pultra, kicsit megvajaztam a közepét, ahova a tészta kerülni fog, hiszen ragacsos, de így nem ragad a végén hozzá. Kivettem kézzel a massza felét és ráhalmoztam a szalvéta közepére hosszában, majd kézzel egy kb. 18-20 cm hosszú hengert formáztam és mint egy szaloncukrot feltekertem, majd a két végén megcsavartam a szalvétát szorosan és egy cérnával összekötöttem. Mikor a víz felforrt, beletettem mindkét hengert a vízbe és kb. 15 perc alatt megfőztem. Látni fogjátok, ahogy a szódabikarbónától kicsit megdagad, viszont ezt azért tettem bele, hogy a zabliszt ne legyen olyan fojtós, könnyedebb legyen az állaga. Mikor elkészült kivettem a pultra, levágtam a cérnát és simán letekertem róla a szalvétát, majd szeletelhető és tálalható a vadassal.
Avagy kinyitom a hűtőt, lássuk miből élünk és persze igyekszem baromi kreatív is lenni közben. Nos, hogy sikerült-e, azt majd ti eldöntitek, ha megkóstoljátok eme salátát.
Hozzávalók adagonként:
Ez volt az első találkozásom a bélszínnel, még karácsony előtt, aztán a főpróbán ugyebár a nem rég közzétett Wellington bélszíné volt a főszerep. Az történt ugye az ünnepek előtt pár nappal, hogy A férfit elküldtem bélszínért és nem, hogy nem mert hazajönni nélküle, hanem egyből tripla adagot zsákmányolt, mint amennyire szükség lett volna. Ennél nagyobb bajunk nyilván sose legyen, ment a fagyasztóba, illetve egy pár szelet még frissen megsütésre került.
Ezer éve nem ettem klasszikus burgonyafőzeléket, ami nálunk mindig “piros” volt, tehát szép színes a piros paprikától , babérlevéllel fűszerezve és a végén pár csepp ecet lendítette be az ízét. Ez nekem így volt tökéletes. Aztán a krumplihoz való vonzalmam alábbhagyott és került képbe az édesburgonya, amit az íze és beltartalmi értékei alapján is sokkal jobban szeretek és használom tulajdonképpen ugyanúgy, mint a hagyományos burgonyát.
Hálás vagyok az ajándék üveg lecsóért, ami ötletet adott, mikor kreativitásom elhagyott (magyarul nem volt kedvem főzni,), hogy hogyan készítsem el a pulykamellet, úgy, hogy az ne legyen cipőtalp állagú. Egy dologban voltam csak biztos, hogy sok zöldséget akarok mellé, rá, hozzá, alá, mert mikor A férfit megkérdezem, hogy mi legyen a köret, akkor csak a rizs szót tudja kipréselni magából, a szemeim pedig lassan mandulavágásúra szűkűlnek le a szó hallatán is… Szeretem a rizst tényleg, de heti hétszer nem, na.
Hozzávalók 4 főre:
Hétvégén vizualizáltam magam előtt egy tálca gőzölgő almás pitét, majd rápillantottam a pulton felhalmozott almakupacra és kerestem a varázspálcámat, hogy megúszam a napot tésztagyúrás nélkül, mert azonnal szükségem volt legalább egy falatnyi pitére. Nos, “A hogyan teremtsük meg egy szemvillanás alatt álmainkat?” sztorira még gyúrnom kell, jelen esetben egy tésztát minimum…
Hozzávalók kb. 18- 20 darabhoz:
Olyan ez, mint egy olasz csirkepörkölt sütőben sütve tulajdonképpen, de mindegy is minek nevezzük, talán egyetértetek velem abban, hogy amiben paradicsom és bazsalikom van, azzal tévedni nagyot nem lehet. Nem sok a meló vele, el van a sütőben, én kétféle köretet is csináltam hozzá, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. A klasszikus spagettivel és a gyúrósoknak készült rizzsel is tökéletes vasárnapi eledel lett belőle.
Hozzávalók kb. 6 főre:
A rizstésztát általában ugye kínai kajákhoz főzöm, valamilyen zöldség, de főleg egy löttyintés szójaszósz társaságában, esetleg tofuval vagy csirkével. Húsra nem vágytam most, a tofutól meg a A férfi kifut a világból is… Na jó néha megeszi, mert elérakom csak azért is és rájön, hogy finom és nem történik tragédia, ha évente háromszor tofut eszünk.
Hozzávalók 2-3 főre:
Ha van maradék sonka és sajt is a hűtőben, akkor jöhet a rizottó főzés, néhány plusz hozzávaló beszerzése után. Mivel friss spenótba botlottam a piacon, erre esett a választásom, de más zöldségeket is használhattok hozzá, akár sütőtököt, édesburgonyát, répát, ruccolát, vagy gombát is. A rizottó ugyebár jó esetben egy löttyintés fehérborral indul, ehelyett most pezsgőt kapott és ettől ugyanolyan finom lett.
Hozzávalók 3 főre:
Csicserit rendszeresen használok ilyen currykbe, de karfiollal még nem párosítottam, viszont ezentúl fogom, pláne, hogy a karfiolt sütöttem és nem pároltam, így más lett a textúrája és az íze is finomabb szerintem. Legtöbbször egymagában eszem a curryt rizs nélkül, viszont most volt otthon hajdina, abból is a pörköletlen fajta, ami sajnos nem olyan finom, mint a pörkölt és csak úgy simán megfőzve, elég nyögvenyelősen sikerült elfogyasztani legutóbb. Most viszont belecsempésztem a currybe, jó szottyosra készítettem emiatt is, és mert a curry akkor jó, ha szaftos, és lám a hajdina is egyből más színben pompázott, az ízét átjárta a sok fűszer, mondhatni az egyik legjobb curry kerekedett ki így eddigi pályafutásom során.
Hozzávalók 4-5 főre:
