Pálmafa Project

Húsvéti torma zellerrel

Pár hét van húsvétig, lehet kísérletezni a tormakrémekkel, attól függően, hogy brutál könnycsorgatós mutatvánnyal szeretnétek előállni, vagy esetleg egy lágyabb kence a cél. Ez a recept valahol a kettő között van.

Több tormakrémet készítettem már az elmúlt években, a klasszikus majonézes tormától elkezdve az almás, narancsos kombinációkig.  Nem tudom megmondani, hogy jutott eszembe, hogy zellert is tegyek bele. Talán, mert a zellergumó állaga és színe hasonlít a tormáéhoz vagy csak nem volt kedvem a konyhában zokogni, míg egy egész tormát lereszelek? Tény, hogy nem szeretem mikor a szemgolyóm is kifordul a húsvéti reggeli közben a tojásba harapván, amire előtte rákentem ezt a kis alattomos, de nagyon is jótékony és baktériumölő zöldséges kencét. Szóval a zeller tökéletes megoldás lehet, ha nem akarjátok édes ízzel, például almával párosítani a tormát, és nem akartok más karakteresebb ízt érezni mellette.

A zellergumó ízét ugyanis szinte teljesen elnyomta, de mégis megőrizte a torma az erejét, és nagyon jól lehet szabályozni az erősségét azzal is, hogy mekkora tormadarabot reszeltek hozzá. Az almaecet hozzájárul, hogy leves, szaftos maradjon a torma, viszont kevésbé karcos az íze, mint a hagyományos ételeceté, ami a bolti verziókban is benne van. A cukorról nem is beszélve, hiszen az itt nincs, bár egy pár csepp méz el tudja varázsolni, ha szeretnétek, de ezt én most kihagytam.

Ha húsvét előtt pár nappal elkészítitek, vígan el van a hűtőben, jól összeérnek az ízek!

Még több tormakrém receptet itt találtok!

Hozzávalók:

1 közepes méretű zellergumó

5-8 cm torma (attól függően mennyire csípősre szeretnétek)

fél deci almaecet

1 mokkáskanál méz (elhagyható)

A tormát és a zellert meghámoztam, lereszeltem a reszelő apró lyukú oldalán, hozzáadtam az almaecetet, pici sót, alaposan összekevertem és üvegbe kanalaztam.

Azonnal fogyasztható, de jót tesz neki, ha áll, hogy összeérjenek az ízek.

 

 

Wellington bélszín

Elkészült életem első bélszínes étele! A videómegosztó portál és Mr. Ramsay közreműködésével természetesen.  A férfi és én egy éve határoztuk el kb., hogy a következő karácsonyra, ami tulajdonképpen az első igazi közös ünnep, meglepjük magunkat eme fejedelmi fogással.

Szóval A férfi elment vadászni, megtalálta a legszebbet, kifizette és hazatért 40 dkg bélszín helyett 1 kilóval… Mindezt karácsony előtt egy héttel, szóval kisebb sikítófrászt kaptam, hogy ennyivel mit csinálok, a mélyhűtőm tele, pánikgomb, stb. Úgyhogy pár szeletet még akkor kisütöttünk steaknek, de erről majd később írok, a többinek pedig utat törtem a fagyasztóban, és maradt egy kb. fél kilós darab vákuumfóliában, amit a hentes javaslatára a sima hűtőben tároltunk egy hétig és tényleg elállt így. Szóval az első és legfontosabb, ha rászánjátok magatokat, hogy ilyen drága húst beszereztek, akkor azt megbízható helyről vegyétek, ott ahol értenek is az elkészítéséhez, tárolásához stb.

A bélszín nem olcsó hús ezen nincs mit szépíteni, de ennek ellenére bizony volt olyan budapesti piac ahol már karácsony előtt két héttel közölték velem a hentesek, hogy nincs esély arra, hogy náluk ilyet vegyek, ugyanis le vannak foglalva már az ünnepig a húsok… Aztán kaptunk egy fülest és a nagy vásárcsarnokban sikerült szert tenni rá.

Jó előre próbáltunk tájékozódni, gugli a barátunk, receptböngészés, mesterszakácsok videóinak többszöri lejátszása után döntöttünk Gordon mellett. A karácsonyi pulykájában sem csalódtunk tavaly, és ebben sem. A Wellingtonnál két kritikus pont van, a sütési idő eltalálása, és hogy ne áztassa el a töltelék a külső tésztaburkot. Előbbi problémával mi is szembesültünk majdnem, de csak azért, mert a végén elkövettük azt a pici hibát, hogy a sütés után túl hamar vágtam meg és bizony aki nem szereti véresen…. Aztán mielőtt továbbszeltük volna békén hagytuk még egy kicsit, így nem volt gond vele, rózsaszín és puha maradt a belseje és már nem folyt semmi sehova. Szóval türelem és tessék békén hagyni még 15 percig a pulton. Gordon szerint 35 perc és 200 fok Jamie szerint 40 perc és 210 fok a sütési idő, így lett nálunk 205 fok és 40 perc. Ennél tovább nem érdemes, mert a bélszín teljesen átsütve sajnos élvezhetetlen és száraz. A tésztaburok szerintem tökéletes lett, kívül ropogós, belül puha és nem ázott el, mert száraz volt a töltelék, első sorban emiatt is tettük le voksunkat Gordon mellett.

Hozzá egyszerű zöldségköret passzol, szerintem a krumplipüré túl sok, ezért a zellerpüré mellett döntöttem. A férfi is elégedetten bólogatott, hogy jó választás volt, de párolt borsót, zöldbabot is lehet mellé tálalni. Azért természetesen nem sértődök meg, ha Gordon szarvasgombás krumplipüréjét készítitek el köretként…

Járt mellé egy jóféle üveg vörösbor is, amit már az előkészületek során meghúztunk a nagy izgalomra való tekintettel, a végén pedig örömtáncot jártunk, hogy elsőre sikerült a képességeinkhez képest a legjobbat kihozni ebből a nemes húsból. Jövőre is a menü része marad!

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg bélszín

mirelit leveles tészta

6-8 szelet pármai sonka v Fekete-erdei sonka

1-2 evőkanál mustár

30 dkg gomba

10 dkg főtt gesztenye

1 teáskanálnyi kakukkfű levél v 1 mokkáskanál szárított

1 duci gerezd fokhagyma

só, bors

kókuszolaj

Köret:

2 nagy méretű zeller (kb. fél kg)

kisujjnyi friss torma (elhagyható)

pár csepp citromlé

reszelt szerecsendió

só, bors

Elkészítése:

A gombát apróra vágtam, hozzá morzsoltam a gesztenyét, ezt csinálhatjátok aprítógéppel is, szinte pépesnek kell lennie. Én ehelyett fogtam egy botmixert és azzal mentem végig rajta, picit darabosra hagytam azért. Ezután pici kókuszolajat melegítettem egy serpenyőben és erre tettem rá a gombás gesztenyés keveréket, hozzámorzsoltam a kakukkfüvet, belereszeltem a fokhagymát, sóztam, borsoztam és legalább 15 percen keresztül rotyogtattam közepes lángon, míg a gomba el nem főtte teljesen a levét. Sűrű massza a cél, különben a nedves gomba eláztathatja a tésztát majd. Mikor elkészült félretettem.

A bélszínt hagytam szoba hőmérsékletűre felmelegedni a pulton. Sóztam, borsoztam alaposan. Majd egy magas falú serpenyőben kevés kókuszolajon minden oldalán, a végeit is állítva, 3-3 percig lepirítottuk.

Letéptem egy műanyagfóliát, ami befedi körben és hosszában is a bélszínt, majd ennek a közepére, keresztben ráfektettem egymást kicsit átfedve a sonkaszeleteket, annyit amilyen hosszú a bélszín. A még meleg bélszínre rákentem a mustárt körben, majd ráfektettem a sonkára. Az alufóliával együtt feltekertem a sonkát a bélszínre, és szorosan, mint egy szaloncukrot becsavartuk a fóliába a végeit megszorítva és 15 percre bekerült a sütőbe.

A leveles tésztát egy órával a nyújtás előtt kivettem a mélyhűtőből, hogy puha legyen. Ismét letéptem egy fóliadarabot és téglalap alakúra nyújtottam rajta a tésztát. Célszerű hozzámérni a bélszínt, hogy biztosan körbeérje majd a feltekerésnél.

A bélszínt kivettem a hűtőből, kitekertük a fóliából és a kinyújtott tészta közepére fektettük hosszában. Majd ismét a fólia segítségével feltekertük összetapasztottuk , hogy ne folyjon ki sehol majd a leve, a két végét szintén betűrtük és ismét 15 percet a hűtőben töltött.

Ezalatt előmelegítettem 205 fokra a sütőt. Kivettem a bélszínt a hűtőből, leszedtem róla a fóliát és egy vékonyan kókuszzsírral megkent tepsire helyeztük, végül egy tojássárgájával kentem. Mintát is karcoltunk bele, de ez a sütés végén sajnos nem látszott.

40 percet töltött a sütőben, kb. 20 percnél nagyon pirulni kezdett a tészta ezért letakartam egy darab sütőpapírral. 40 perc után fontos, hogy álljon még a pulton legalább 15 percig, még a saját hőjében fő a hús tulajdonképpen ilyenkor.

Míg a hús sült megfőztem a felkockázott zellert, hozzáadtam az összes többi hozzávalót és krémesre turmixoltam.

 

Füstölt halas zöldséges rakottas

Ha van otthon bármilyen halatok, akár konzervben, akár fagyasztva, akár egészben, füstölt formában, mint most nekem, és szeretnétek egyszerűen, gyorsan elkészíteni, de mégis eltérni egy kicsit a leggyakoribb halas ételektől, akkor itt egy klassz ötlet hozzá.

Igazán könnyed fogás, akár ebédre, akár vacsorára eszitek, hiszen zeller és karfiol darabok közé keveredett a füstölt makréla, ami egyébként nem konzerv, tehát nem olajos, de természetesen az is jó hozzá.  A makréla szerintem az egyik legjobb ízű hal, és ajánlom nektek kipróbálásra az egészben fóliázott füstölt kiszerelést. Nagyobb hiperszuperekben kapható, a többi füstölt halhoz képest az ára is sokkal jobb, pláne, ha a mennyiségét tekintjük, mert ez egy jó 35 dekás halacska, tehát egy hasonló ételbe rejtve, egy 4 tagú családnak elegendő. Feltéve, ha szeretitek a halat, mert azt nem állítanám, hogy a makrélának nincs halíze…

Na szóval, ez nagyon könnyed és szénhidrát csökkentett fogás lett, hiszen krumpli helyett a zeller szerintem sokkal jobb és a karfiol pedig jól kiegészíti, de használhattok akár édesburgonyát, répát, sőt brokkolit is. Illetve, hogy laktatóbb legyen, ha például ebédre készítitek, akkor mehet mellé párolt jázmin rizs, vagy akár azzal együtt is süthetitek. Én is azt kanalaztam mellé még A férfinak, de életében először aszonta, hogy ez most annyira nem jött be neki. Biztos csak rossz napja volt. Ma este parizeres zsemlét kap tuti. Amúgy meg több maradt nekem legalább… Ne higgyetek neki, ez finooom!

Hozzávalók 1 kis tepsihez:

1 db füstölt makréla

1 nagy fej zeller

1 kis fej karfiol

1 fél csokor koriander

1 nagy doboz kefír

2 db tojás

só, bors

olívaolaj

Tetejére: pár kanál darált dió (morzsa is jó helyette)

Tálaláshoz: pár csepp citromlé és friss koriander vagy petrezselyem

Elkészítése:

Feltettem vizet forrni egy nagyobb lábosban.

A zellert 4 részbe vágtam és vékonyan felszeleteltem, a karfiolt rózsára szedtem, majd a forrásban lévő vízbe dobtam őket, kb. 5 percre, ezután leszűrtem őket.

A halat kifiléztem, apró darabokra tépkedtem  a halhúst, majd hozzákevertem a zöldségekhez, sóztam, borsoztam.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Egy kisebb tepsit vékonyan kiolajoztam. A kefirben elkevertem a tojást, sót és borsot, és a felaprított koriandert, de egy keveset félretettem a tálaláshoz.

A tepsibe öntöttem a zöldséges halas keveréket, ráöntöttem a tojásos kefires masszát és megszórtam a tetejét darált dióval vékonyan. Sütőbe toltam és kb. fél óráig hagytam sülni az egészet, míg a teteje elkezdett pirulni.

 

 

 

 

Burgundi marharagu

A siker garantált, ha ezt elkészítitek! Bizton állíthatom hölgyek, ha pasit akartok fogni, vagy megtartani, vagy levenni a lábáról, vagy gyémántgyűrűre vágytok, akkor főzzétek meg neki a híres boeuf bourguignon-t. Ejtsétek, ahogy jól esik…burgundi marharagu magyarul.

Biztos sokan láttátok a Julia Child élete című filmet, a hölgy egy híres amerikai szakácsnő volt, és francia konyhaművészetével remekelt elsősorban. Én meg voltam róla győződve, hogy francia származású amúgy a hölgyemény, aki nem mellesleg 188 cm magas volt, de nem. A filmben Meryl Streep alakítja, szokásához híven nagyszerűen. Legismertebb receptje talán ez az étel, most már mondhatom, hogy nem véletlenül.

Ha nagyon egyszerűen akarom leírni, hogy mi  is ez, akkor egy sütőben sült marhapörkölt, amire megéri várni 4 órát. Általában “slow cooker” vagyis lassú főző edényben készítik, de mivel én többnyire “fast cooker” vagyok, nekem nincs ilyen és nem volt kedvem most beruházni erre, ezért egy sima jénaiban készítettem és tökéletes lett a végeredmény.

Nagyon sok recept van a neten, általában több oldalas leírásokkal, nagyon aprólékosnak és bonyolultnak tűnik a legtöbb, én “Az élet napos oldala” blogon találtam meg a kedvemre való leírást, amit csak nagyjából követtem, hogy hű legyek önmagamhoz. Nem volt cél, hogy megreformáljam a receptet, ezt nagyon nem is lehet, jó ez így, ahogy van, csak a köret lett édesburgonya sima krumpli helyett, mert utóbbit én nem tartok itthon. Szerintem, és a A férfi is helyeselt, az édesburi még jobb is hozzá, mivel a raguban gyöngyhagyma van és a savasságát tök jól ellensúlyozza az édesebb batáta. Eredetileg az volt a terv, hogy ezt én majd savanyú káposztával eszem, de a gyöngyhagyma miatt végül nem kívántam hozzá. A receptben pedig párolt borsó kínálnak mellé köretként, az is klassz ötlet, legközelebb kipróbálom.

Miközben írok, a A férfi meg bököd, hogy “deugyelírodhogyanáradoztamróla”? Leírnám, de nem merem, csak hosszú sípszóval tudnám helyettesíteni a szavait, mert elalélt tőle a lelkem és majdnem a székről is leesett, hogy ez mennyire állat kaja. Marhajó valóban!

Hozzávalók:

1 kg marhahús kb. 2 x 2 centis kockákra vágva (én felsálból készítettem)

15 dkg szalonna (ezt én kihagytam)

20 dkg barna csiperke gomba (másfajta is jó)

20 dkg gyöngyhagyma(savanyítottat használtam)

1 db vöröshagyma

1 db nagyobb répa

fél zeller (elhagyható)

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál paradicsompüré

3 deci száraz vörösbor

3 deci marhahús alaplé (én zöldségalaplét használtam)

4 db kakukkfűág vagy 1 teáskanál szárított

2 db babérlevél

2 ek tönkölyliszt (v más)

só bors

1 evőkanál vaj

mangalicazsír vagy a lepirított szalonnából megmaradt zsíradék

Köretnek: főtt krumpli, édesburgonya vagy zöldborsó ízlés szerint

Elkészítés:

Ha szalonnával készítitek, akkor először azt kell lepirítani, majd a pörcöket félretenni és a visszamaradt zsíradékon indítani a húst.

Mivel szalonnám nem volt, a húst 3 részletben lepirítottam nagy lángon kb. 1 evőkanál mangalicazsíron, kb. 5 perc alatt adagonként. Azért nem egyszerre, mert akkor párolódni kezdenek és nem pirul barnára a külseje. Kiszedtem a minden oldalon megpirult húskockákat, majd jött a következő adag. Mikor ez elkészült ugyanezt megtettem a felszeletelt vöröshagymával és a felkarikázott répával,  zellerrel is.

A húst és a zöldségeket egy nagy jénaiba tettem, rászórtam 1 evőkanál tönkölylisztet, kicsit összeráztam és 225 fokos sütőbe toltam 4 percre, hogy a liszt rápiruljon a külsejére, kivettem ismét szórtam hozzá 1 evőkanál lisztet majd ismét visszatettem 4 percre, ezután kivettem, hozzáöntöttem a bort és az alaplevet, a paradicsompürét, belereszeltem a fokhagymákat, megszórtam a fűszerekkel és visszatoltam a sütőbe, aminek a hőfokát 150 fokra csökkentettem, a tálat pedig az alsó rácsra helyeztem és rátettem a tetejét. 3,5-4 óra a sütési ideje, mivel kisebb kockákra vágtam a húst, ezért nekem 3,5 alatt elkészült, de óránként ránéztem és kóstoltam.

Az utolsó fél órában megpirítottam a gombát  egy kevés vajon, majd félretettem és a félbevágott gyöngyhagymákat is átforgattam pár perc alatt ugyanígy. Kivettem a húst, belekevertem a gombát és a hagymát, itt adjátok hozzá a szalonnapörcöket is. Kb. 10 percre visszadugtam még a sütőbe, hogy az utólag hozzáadott zöldségek is átvegyék az ízeket. Ezalatt megfőztem az édeskrumplit és tálalható is az étel, némi friss kakukkfűvel megszórva. Nem kell megijedni, ha túl hígnak tűnik a szaft, az majd ahogy hűl, besűrűsödik. Tipikusan az a kaja, ami másnap még finomabb!

Forrás: http://www.azeletnaposoldala.hu/2012/01/boeuf-bourguignon-burgundi-marharagu.html

 

Delux csirkesaláta

Kineveztem a saláták  királynőjének ezt a gyönyörűséget, ez is kétszer készült egy héten belül. Aki azt állítja nem lehet jól lakni salátával, és a saláta uncsi, hát kóstolja meg ezt!

Úgy vagyok most ezzel, hogy meg tudnám enni szinte minden nap, annyira jó a zeller, dió, körte kombó, akár hús nélkül is, de a mustáros pórés pirított csirke pedig különösen élvezetessé teszi. Kicsit olyan, mint a Cézár saláta, persze abban nincs ennyiféle alapanyag, de az összhatás hasonló. Azért is szerettem volna megosztani ezt a salit, mert döbbenetes, hogy saláta néven miket bírnak feltálalni az éttermek, főleg szegény Cézárt teszik tönkre legtöbbször. Tisztelet a kivételnek persze, de nagyon ritkán lehet igazán finomat rendelni, aminek köze is van az eredetihez vagy egyáltalán az élvezetes saláta fogalmához.

Pár hónapja futottam bele egy “gyönyörűségbe”, pedig amúgy kb. 5 évente merek ilyesmit rendelni, most gondoltam esélyt adok egy jónak titulált étterem saláta kínálatának. Nagy izgalommal, de főleg korgó gyomorral vártam a salátámat, majd megjelent a pincér a távolban kezében egy hatalmas tányérral, messziről kiszúrtam a kupac sajtot a tetején, gondoltam valaki jó nagy adag bolognait rendelt…. Csak az volt a baj, hogy elém rakta le a tányért és nem tévedésből. Szóval kaptam egy kupac zöld salátát fél kg trappista sajttal megszórva, és hogy tutira menjenek tönkre vágták még az egészet egy tubus majonézzel is, ami alól ki sem látszott a többi hozzávaló, ami persze elsősorban kenyérkocka volt. Hát köszi ilyen áron nem kell nagy adag étel, inkább legyen kisebb, de az tényleg az legyen aminek hívják, vagy írják rá le egyszerűen a hülye vendégnek, hogy sajtos majonézes kenyérsaláta és tuti biztos, hogy így is lesz aki meg fogja venni, mert ő erre vágyik. Én viszont nem, és inkább maradok az otthoni verzióknál, abban csalódni nem fogok!

Ha csak egyféle zellerrel készítitek az is jó lesz, alapvetően csak zellergumót szoktam ehhez használni, de most nagyon szép szárzeller jött velem szembe, úgyhogy ment bele az is. Isteni, laktató, ropogós, egyetek salátát otthon! Egyre vigyázzatok, hogy ne hagyjátok magára felügyelet nélkül a salit, mert én így tettem miután lefotóztam, s közben betoppant A férfi és már vitte is, én meg csak pislogtam, mint hal a szatyorban…

Hozzávalók 4 nagy adaghoz:

1 egész csirkemell csíkozva

1 fej jégsaláta

1 nagy fej zellergumó

1 csomag zellerszál(angolzeller)

3 db körte

1 póréhagyma fele

10 dkg parmezán

10 dkg dió

2 evőkanál mustár

fél citrom leve

olívaolaj

só, bors

kis csokor petrezselyem (elhagyható)

A póréhagymát vékony karikákra vágtam, kevés kókuszolajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a csirkecsíkokat, sóztam, borsoztam mikor a hús kifehéredett, majd rákanalaztam a mustárt és lepirítottam kb. 10 perc alatt a húst. A mustárral és kevés olajjal a sütés előtt is bepácolhatjátok, úgy még jobban átveszi az ízét.

Míg a hús sült, a jégsalátát kis darabokra tépkedtem, tányérra tettem, ráreszeltem a zellergumót, a körte felét, a másik felét pedig kockázva adtam hozzá, majd ment hozzá a kis darabokra vágott zellerszár is, a dió (érdemes előtte serpenyőben megpirítani pár perc alatt), csorgattam rá olívaolajat, citromlevet, majd lazán összeforgattam. A tetejére szórtam a csirkedarabokat, reszelt parmezánt egy kis petrezselymet.

Rozé kacsamell szőlőmártással

Kacsázzunk, hiszen szerintem az egyik legízletesebb fajta hús, ami az őszi gyümölcsökhöz passzol, vagyis a körtéhez, szőlőhöz. Múlt hétvégén mindenféle kacsaalkatrész velem jött a piacról, mell, comb, és nem féltem felhasználni őket, hiszen tele volt a hűtő gyümölcsökkel.

Biztos csak abban voltam, hogy körte és zeller lesz a köret bármilyen formában, viszont szembenézett velem a hűtőben egy megkezdett üveg vörösbor, úgyhogy gondoltam kékszőlővel párosítva legyen valami mártás is hozzá. És lett. És finom lett. A kacsasütésnél meg hisztiztem kicsit, mert a kisebb darabokat korábban pikk-pakk 8-8 perc alatt oldalanként megsütöttem csodaszép rózsaszínűre, de ez egy nagyobb darab volt és most is megsütöttem, majd pihent, majd félbevágtam és hát nem csak rózsaszín volt…,hanem “bloody” konkrétan nyers, úgyhogy be is vágtam a sütőbe azzal a lendülettel és enyhén negatív hozzáállással (rossz volt a holdállás aznap), hogy tuti most meg majd jól kiszárad és cipőtalpat eszünk.

Hiába, még mindig inkább ződségfronton mozgok magabiztosan, az ilyen kényesebb húsoknál csak azt hiszem, hogy majd ő úgy sül és annyi idő alatt, ahogy én azt elgondoltam. Na, azért nem fogott ki nagyon rajtam, mert kivételesen pont eltaláltam a sütési időt és még pont pinkes maradt a közepe, pont nem zavaróan és omlós lett a husi.

A körte és zeller párosról meg ódákat tudnék zengeni, nyersen a kedvencem, de most csak azért is betoltam őket is a sütőbe, már csak néhány szem pirított dió hiányzott a tetejéről, de azt majd ti szórtok rá, ha van kedvetek!

Hozzávalók:

fél kacsamell

só, bors

2 duci gerezd fokhagyma

Mártáshoz:

1 nagy fürt kékszőlő

1,5 deci száraz vörösbor

1 tk rizsliszt

só, bors

Körethez:

2 nagyobb fej zeller

2-3 körte

2 db rozmaring ág

só, bors

A szőlőt leszemeztem, egy serpenyőbe szórtam, felöntöttem a borral. Fűszereztem, összeforraltam, botmixerrel pürésítettem, majd egy szűrőn keresztül, hogy a magok fent maradjanak visszaöntöttem a serpenyőbe, hozzáöntöttem még kb. 1 deci vizet, amiben előtte simára kevertem a rizslisztet. Megvártam, míg besűrűsödik, kb. fél perc és elzártam a gázt.

200 fokra előmelegítettem a sütőt és először a cikkekre vágott zellert toltam be, majd mikor félig megpuhultak, melléjük tettem a körteszeleteket is, az aprított rozmaringgal megszórva és kevés kókuszolajjal meglocsolva, átforgattam őket a zeller együtt. A körtének elég 5-10 perc, hogy még ne essen szét, kivettem és tálra szedtem őket, kaptak pici sót és borsot.

A kacsamell mindkét oldalát sóztam, borsoztam és bőrével lefelé egy serpenyőben 8 percig pirítottam, majd megfordítottam és a másik oldala is kapott 8 percet, az utolsó 1 percben hozzátettem a felaprított fokhagymát és átfuttattam a kacsából kisült zsiradékon, majd félretettem. Ha kisebb darab kacsamellből készítitek, akkor itt meg lehet állni, és lefedni még egy jó 10 percre alufóliával, hogy átjárja belül is hő és ne maradjon véres. Viszont a fél kacsamellem túl vastag volt, így betoltam még lefedve a sütőbe, 180 fokra és 15 percre, így is rózsaszín maradt még a közepe, persze, ha jobban átsütnétek, akkor 20-25 perc kell még neki.

Mikor átsült, kivéve pihent még egy kicsit a pulton, majd vékonyan felszeleteltem, mellépakoltam a zellert és a körtét, meglocsoltam a húst a fokhagymával, és  a szőlőmártás is rákerült, mehet rá még egy kis friss rozmaring és lehet élvezni az ízeket.

 

Datolyás padlizsánsaláta

Végre kapható padlizsán normális áron, sütve pedig a legjobb tartalmas nyári saláták rittyenthetőek belőle, amit akár egymagában, akár húsok mellé, vagy jelen esetben egy jóféle csicseriborsós lepényben tálalva elfalatozhattok.

A padlizsán mellé kimondottan passzol a hűsítő joghurt és ha még van lehetőségetek friss mentaleveleket is belekeverni a salátába, akkor lesz az igazi a végeredmény. A lepényről már nem is áradoznék most, megtettem már párszor, A férfi is függővé vált, nem volt más választása vacsorára ilyet kap hétköznapokon néhány alkalommal biztosan, bármilyen kéznél lévő zöldséges töltelékkel, na jó, néha hússal, hallal, kencékkel. A legjobb megoldás, ha szeretitek a mexikói tortillát, vagy a gyrost, de nem vágytok lisztre, akkor ilyen lepénnyel helyettesíthetitek, ízben szerintem még finomabb is.

Hogy mit keres benne zeller? Nos, volt otthon egy kevés és mivel tök jól passzol a dióval és a padlizsánnal is, ezért belereszeltem, de ti ki is hagyhatjátok, sőt nem muszáj a chili sem, ha nem vágytok csípősre.

Nem ragozom jó kis kaja ez a nap bármely szakában!Hozzávalók:

1 nagyobb padlizsán

1 kis fej zeller (elhagyható)

1 db chilipaprika aprítva

6-8 db datolya aprítva

1 nagy v közepes doboz görög joghurt (más joghurt vagy kefir is jó)

fél marék pirított dió

1 mokkáskanál római kömény

pár db mentalevél

1 gerezd fokhagyma reszelve

fél citrom leve

só, bors

kókuszolaj

Lepényrecept itt található!

A padlizsánt felkockáztam és egy serpenyőben megsütöttem kókuszolajjal meglocsolva. A másik opció, hogy 200 fokra előmelegített serpenyőben sütitek, az is tökéletes.

Ezalatt elkészítettem a lepényeket, majd a salátához lereszeltem a zellert és az összes többi hozzávalóval együtt tálba tettem, mikor a padlizsán megsült azt is hozzákevertem és kicsit állni hagytam, hogy összeérjenek az ízek.

 

Cukkinis zöldborsófőzelék

Induljon egy könnyed húsmentes fogással a hét, mert biza nekem a húsvéti sonkadömping után még több zöldséges ételre vágyik a bendőm.

Lassan már írhatnék egy “Zöldborsófőzelék best of” bejegyzést is, mert sokféle van már a blogon és most csatlakozik a sorba ez is, mert az egyik legjobb lett szerintem. Sőt, nálam ez magasan veri a hagyományos paprikás verziót, de tény, hogy itt a gyömbéres kurkumás zellerropogós viszi el a prímet, mert az rákattanós… Amennyire egyszerű, annyira finom, alul értékelt zöldség a zellergumó mindig mondtam én! Se liszt, se tej, csak tiszta ízek, ennél jobb hétköznapi vacsora vagy ebéd nem is kell.

Nem mellesleg a maradék cukkini is belekerült főzelékünkbe, ami nem lett már agyonfőzve benne, így a nem túl karakteres ízét még azért megtartotta, de mégis a borsó dominál és picit indai aromákba burkolózik a garam masalának köszönhetően. Aki szerint a borsófőzelék unalmas, az próbálja ki így!

Hozzávalók 4 adaghoz:

1 kg zöldborsó

1 db cukkini

1 db vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 liter víz

1 teáskanál garam masala fűszerkeverék

só, bors

Zeller fasírthoz:

1 nagyobb méretű zeller

2 db tojás

1 mokkáskanál kurkuma

fél hüvelykujjnyi gyömbér

só, bors

kókuszolaj a sütéshez

A vöröshagymát felaprítottam, kevés kókuszolajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a borsót, fűszereztem, kicsit pároltam a hagymával együtt pár percig csak és felöntöttem pont annyi vízzel, ami éppen csak ellepi, így tuti nem lesz híg a végén. Mikor a borsó félig megpuhult belereszeltem a fokhagymát és a lereszelt cukkinit is hozzáadtam. Mikor minden átpuhult akkor kivettem 1-2 merőkanállal a főzelékből, simára turmixoltam egy botmixerrel majd visszaöntöttem a lábosba, még egyszer összeforraltam és elzártam a gázt.

A zellert lereszeltem a gyömbérrel együtt, hozzákevertem a tojásokat, fűszereztem és pici kókuszolajon kisütöttem őket kb. 1-1 evőkanálnyit adagot kicsit lelapítva a serpenyőben, oldalanként 3-4 perc alatt,  majd a főzelékkel tálaltam.

Medvehagymás spenótleves

Van élet a spenótfőzeléken túl is! Bár azt is nagyon szeretem, de most mégis levesre vágytam, és teljesen véletlenül úgy alakult, hogy “gyógyszer” szerepben is tündökölt ez az étel hétvégén.

Közben azon tűnődöm, hogy szomorú, hogy idézőjelbe kell írni a gyógyszert, hiszen ez lenne az ideális, ha az ételünk lenne a gyógyszerünk, nemdebár????

Szóval úgy esett, hogy tényleg zuhogott aznap az eső, A Férfi meg egy laza torokfájással küzdve előadta a hattyú halálát, de ezzel nem is volt baj, így is szeressük, hogy segítsek rajta, ráhagytam és elmentem shoppingolni… Persze csak miután megfőztem ezt a jó kis leveskét többek között, és beletettem, szívem, lelkem, hogy érezze a törődést, na meg persze egy tonna medvehagymát, hogy “üssön” is. Mire hazaértem, a nagy lábos levesből, kb. egy merőkanálnyi maradt, cirka két óránként tüntetett el, két alvás között egy-egy tányérral és a nagy húsevő nem győzött hálálkodni érte, hogy mást ne is rakjak elé csak a levest… Naná, hogy ilyenkor én is örömtáncot járok. Egészségére, másnapra el is múlt minden baja és a nap is kisütött.

Semmi ördöngösség nincs a receptben, de célszerű a spenót mellé még valami zöldséget belezuttyintani, mert brutál mennyiségű spenótlevél kellene hozzá, hogy abból tényleg egy vendégsereg is jól lakjon, hiszen összeesik. Általában ugye krumplival szokták megtömni a krémleveseket, köszi én arról lemondanék, helyette zeller volt kéznél azt toltam bele és persze a lényeg, a méregtelenítő és baciölő medvehagyma is nyersen kerüljön bele a végén, azt felesleges már főzni, így íze, illata, hatása nagyobb eséllyel megmarad.

A kecskesajt a plusz, szuper a spenóttal, de helyette jó lehet a fetasajt is, vagy füstölt, ha még egyszerűbbre szeretnétek venni a figurát. Mivel a frigóban volt fagyasztott maradék kenyér, a legjobb mód rá, hogy újra életre keljen, ha kevés olívaolajon át van pirítva, amit aztán magam elől próbáltam eldugni, kevés sikerrel, mert nem lehet abbahagyni, de azért a leveshez is jutott pár kocka…Repetáért kiált!

Hozzávalók 4 főre:

60 dkg spenót

fél csokor medvehagyma

1 db zellergumó (krumpli is jó)

1 deci tejszín (kókusztejszínt használtam)

1 fej vöröshagyma

nagy csipet reszelt szerencsendió

só, bors

Tetejére:

10 dkg kecskesajt (más sajt is jó)

pár szelet száraz kenyér felkockázva, olívaolajon megpirítva

A spenótot alaposan átmostam, a vastagabb szárrészt letéptem róla, majd kisebb darabokra tépkedtem.

Egy lábosban kevés kókuszolajon megpároltam a felaprított vöröshagymát, majd rádobtam a spenótot és a vékonyra szelt zellert is, megvártam, míg a spenót összeesik, sóztam, borsoztam, reszeltem hozzá szerecsendiót és felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyival ellepje. Megvártam, míg felforr, majd kb. még 5 percet rotyogtak együtt, ezután elzártam a gázt alatta. Ezután adtam csak hozzá a kókusztejszínt és az apróra vágott medvehagymát, amiből egy keveset a tálaláshoz is félretettem. Simára turmixoltam, majd tálaláskor szórtam a tetejére, kevés olívaolajon megpirított kenyérkockát, majd rámorzsoltam a sajtot is és reszeltem még rá szerecsendiót.

Cukkinis zelleres pite

Így használjátok fel kreatívan a maradék főtt rizs, vagy hajdinát, kölest, gerslit, teljesen mindegy, sőt akár tésztával is működhet!

Nálam éppen főtt hajdina volt elfekvőben a hűtőben, és felhasználására váró cukkini is, így ebből kellett gazdálkodni és valami ilyesmi kaja jutott eszembe először. Imádom az új sütőm, úgyhogy ismét bevetettem, viszont hétközben folyamatos időhiányban “szenvedek” úgyhogy tényleg olyan ételre volt igény, amivel kevés meló van és amíg sül, tudok mást csinálni.

Bármilyen zöldség jó hozzá, amit le lehet reszelni, én is hozzácsempésztem még zellergumót is, de lehet répa, cékla, csicsóka, édesburgonya, sőt még karalábé is. Ebben a formában még a kevésbé népszerű zöldségek is felértékelődhetnek. Ha még sajt is van a hűtőben, akkor meg egyenes az út a sikerhez, bár enélkül is finom szerintem, én is pár szelet camambert sajtot dobtam rá. Bármilyen kedvenc zöldfűszert használhattok, én most a zsálya után nyúltam, mert azt valahogy sokszor hanyagolom. Lehet vacsora, sőt reggeli, de ebéd is, egy jó nagy adag friss saláta társaságában!

Hozzávalók egy 20x25cm-es tepsihez:

1 db cukkini

1 kis fej zellergumó

5 db tojás

1,5 deci tejszín (kókusztejszínt használtam)

1 bögre főtt rizs vagy hajdina, köles stb.

1 teáskanál szárított zsálya

reszelt szerecsendió

só, bors

Tetejére: sajt

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

A cukkinit és a zellert lereszeltem, hozzáadtam a főtt hajdinát. Összekevertem a felvert tojásokat a tejszínnel, fűszerekkel majd a zöldségekhez forgattam. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam, a tetejére rászeltem a camambert sajtot és kb. fél óra alatt megsült. Mikor már nem rezeg a közepe és a sajt szépen megpirult a tetején ki lehet venni. Másnap is finom, akár hidegen is salátával.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!