Nem csíped a sárgaborsó főzeléket? Kóstold meg a fasírtot!

2015. Feb. 10.

Zöldségfasírtot enni jó! Frissen belül puha, kívül ropogós, húsevőknek is laktató, beletekerhető tortillába, pitába, de szendvicsbe is. Megfejelve tzatzikivel, vagy bármilyen más szósszal és salátával kiegészítve főételnek is pompás.

Olyan ez a fasírt, mint egy hamis falafel, vagyis a csicseriborsós változat, ami oly sok görög-török gyors kajáldában kapható, de sajnos nem mindig megfelelően elkészítve… Na mindegy, ez egy szuper alternatíva, ha nem kapnátok csicseriborsót, ráadásul olcsóbb is, és lám a sárgaborsó főzelék után is van élet. Amit én stokeráj néven ismerek amúgy, a szó hallatán meg a kolléganőm, – aki amúgy ennek az ételnek a megrendelője volt -, felkiáltott, hogy az mi a bánat?? De rákerestem, tényleg így hívják máshol is, illetve nem hívják sőt küldik, mert a legtöbben utálják… Pedig finom aaaz.

De ha mégsem tudtok vele megbarátkozni, akkor jöhet a fasírt. A sárgaborsó tele van B1-, B2-, E-vitaminokkal, de folsav, kálcium, magnézium, foszfor, kálium, vas, mangán és cink is található benne. Jót tesz az emésztésnek, rendszeres fogyasztása csökkenti a koleszterinszintet.

Ez az étel is megcáfolja azt a tévhitet, hogy hús nélkül nem lehet jól lakni, egyetek meg ebből 3 darabot egy adag salátával és egész délután nem lesztek éhesek az tuti! Jó étvágyat!

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

fél kg sárgaborsó

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

2 L-es tojás

4-5 evőkanál graham liszt

1-1 teáskanál őrölt koriander, római kömény, gyömbér, kurkuma, chilipor

só

kókuszzsír a sütéshez

Mártogatós: kapros-fokhagymás joghurt vagy uborkasaláta, de chiliszósz is illik mellé

A sárgaborsót egy napra vízbe áztattam. Sütés előtt leszűrtem róla a vizet és egy botmixerrel nekiestem, pár perc alatt összeturmixoltam, de még kissé darabos maradt, ami nem baj, sőt. Ezután befűszereztem, belereszeltem a fokhagymákat és a vöröshagymát, belekevertem a felvert tojásokat, és a lisztet. Lágy, de már formázható massza lett a végeredmény.

Egy serpenyőben felforrósítottam a kókuszzsírt kb. kisujjnyi magasságig és 5-6 centi átmérőjű korongokat formáztam és oldalanként pár perc alatt aranybarnára sütöttem őket.

Frissen melegen az igazi, valamilyen szósszal és salátával tálalva.

Főzzünk rizottót maradékokból!

Pálmafa

2015. Jan. 06.

Hozzászólások (0)

A legjobb kaják maradékokból születnek komolyan mondom. Teljesen új köntösbe lehet öltöztetni őket és senkinek fel sem fog tűnni, hogy éppen harmadik napja eszi a maradék húst, amit eredeti állapotában már nem annyira szívesen rakott volna a tányérjába. Hozzáteszem, nem azért mert megromlott…

Mi történik akkor, ha a 12 főre meghirdetett ebéden csak 5-en tudnak megjelenni. Nos, csomagolsz mindenkinek. A szomszédnak is. De ha még mindig van, akkor azt eszed másnap is, aztán harmadnap felturbózod, hogy jobban csússzon. A rizottó erre tökéletes volt, a maradék húsleves pedig a mélyhűtőn kívül nem is kerülhetne jobb helyre, mint krémlevesekbe vagy rizottóba. A benne főtt pulykanyak szintén megy vele karöltve, bár a sült pulyka is mehetett volna. A maradék sütőtök szintén, a karácsonykor el nem használt gesztenye meg pláne.

És hogy miért gersli és nem arborio vagyis rizottó rizs? Egyrészt, mert a gersli vagy más néven árpagyöngye finom és értékes gabonféle és el van hanyagolva, másrészt meg 200 Forintba került fél kg és nem 1000-be, mint a speckó olasz rizottó rizs. Ami persze nagyon finom, de a gersli szemek is hasonlítanak hozzá, ugyanolyan gömbölydedek, így jól magukba szívják a nedvességet.

Sokan megijednek a rizottó készítéstől, pedig csak első hallásra hajmeresztő, valójában nem az, mert nekem is sikerült tavaly egy avokádósat összehozni. Állni kell mellette meg kavargatni, de legalább addig is dolgozik a karizom és lehet kóstolgatni, a bort is ami mellé jár… Megéri na, tessék kipróbálni!

Hozzávalók:

4 marék gersli

20 dkg kisebb darabokra szedett főtt pulykahús vagy más maradék sült/főtt hús

fél darab sült kockára vágott sütőtök

10 dkg főtt gesztenye

1 fej vöröshagyma

1,5 deci fehérbor(elhagyható)

1 liter húsleves

1 teáskanál chilipehely

só, bors

egy fél csokor petrezselyem aprítva

1 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál vaj

A húslevest felforrósítottam. Egy széles és mély serpenyőben felhevítettem az olajat és a vajat, erre került a felkockázott vöröshagyma, amit üvegesre pároltam. Ezután hozzáöntöttem a gerslit, majd a fehérbort és megvártam, míg az összes folyadék elpárolog, közben sóztam, borsoztam és megszórtam a tört chilivel. Innentől kezdve pedig merőkanalanként adagoltam a húslevest az ételbe, Közben a merőkanál hátuljával kevertem, masszíroztam a gerslit, hogy könnyebben magukba szívják a szemek a folyadékot, Mikor ez megtörtént újabb kanál leves következett, amíg minden szem meg nem puhult. Akkor jó, ha krémes állagú lesz.

A főtt pulykahúst egy serpenyőben pici olívaolajon átmelegítettem, lehet simán a mikróban is, de én annak nem vagyok híve… Az olívaolajtól meg még több íz került a húshoz. Végül belekevertem a rizottóba, majd megszórtam a kisebb darabokra tört főtt gesztenyével és friss petrezselyemmel.

Frissen az igazi!

Egyszerű téli főzelék céklával és csicsókával

Pálmafa

2014. Dec. 08.

Hozzászólások (0)

Színes, ízekkel teli főzelék szürke hétköznapokra! Télen sem kell lemondani a friss zöldségből készült ételekről és a burgonyán túl is van élet. A csicsókához még mindig bátortalanul nyúl hozzá a legtöbb ember, pedig sokféle finomság készíthető belőle. Persze én még mindig azt mondom, hogy nyersen a legjobb, de a főzelékben is szuperül megállja a helyét.

A cékla, az meg cékla. Édesen, sósan, levesbe, főzelékbe, sütve, főzve, hisz tudjátok, áradozok én arról is a végtelenségig, szinte nincs hét nélküle.

Sokszor hallom a cékla ellen kifogásként, hogy mert a cékla földízű..hát könyörgöm onnan származik, milyen legyen szerencsétlen. És amúgy sem értek vele egyet, mert a cékla édes. Édesen földízű. A csicsókának meg diós beütése van. De hiszen minden a fűszerezésen múlik, azzal lehet kihozni a legjobbat belőlük. Jelen esetben a kakukkfű és a torma könyvelhet el magának sikerélményt, hogy ezt véghez vitték, mert mindkettő passzol “földízű” zöldségeinkhez, különösen a torma zseniális a céklával együtt. Tényleg csak egy pici kell belőle, én sem vágyom az érzésre, hogy evés közben kifolyik a szemem tőle, másról nem is beszélve…

Szóval főzeléket enni jó, a feltétet rátok bízom, nekem most nem hiányzott mellőle, de a hétvégi maradék sült hús vagy fasírt például tökéletes.

Hozzávalók 2 adaghoz:

2 közepes méretű cékla

4 nagyobb darab csicsóka

1 fej vöröshagyma

2 evőkanál frissen reszelt torma

1 deci natúr joghurt v kefir, tejföl

1 púpos evőkanál rozsliszt

só, bors

1 evőkanál friss kakukkfű

olaj

A céklát meghámoztam és felkockáztam kb. centis darabokra, a csicsókát egy tiszta konyhai dörzsivel alaposan megsikáltam meleg víz alatt, majd ezt is feldaraboltam, ezután még egyszer átmostam, hogy véletlenül se maradjon földes.

A hagymát kevés olajon üvegesre pároltam, hozzádobtam a céklát és a csicsókát, felengedtem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sóztam, borsoztam, megszórtam kakukkfűvel és lefedve hagytam, hogy a zöldségek megpuhuljanak. Mikor ez megtörtént, a joghurtban elkevertem a rozsliszet, hozzákanalaztam kevés forró levet a zöldségekről, simára kevertem és ezután öntöttem bele a főzelékbe. Elkevertem, megvártam, míg ismét forrni kezd és besűrűsödik, majd elzártam a gázt alatta.

Ekkor kevertem hozzá a frissen reszelt tormát, és tálalás előtt még megszórtam friss kakukkfűvel is.

Illatos fűszeres egytálétel -Marokkói csicseriborsó leves

Pálmafa

2014. Nov. 16.

Hozzászólások (1)

Az egyik legjobb választás lehet ez az étel, ha felmelegednétek egy hűvös, esős, de ráérős napon, vagy ha éppen macskajaj problémákkal küzdve próbáltok erőt önteni magatokba… Persze egy napsütéses madárcsicsergős délelőttön vagy délutánon, frissen, vidám hangulatban is megéri megfőzni, ha éppen a leves hiányzik a menüből. Nem árulom el, hogy én melyik kategóriába tartoztam éppen mikor ezt falatoztam…

Azt viszont elárulom, hogy egyszerre két ételt is készítettem egy csapásra hiszen a csicseriborsó feléből az egyik kedvenc kencém került legyártásra vagyis a humusz. Ha már csicseriborsóhoz juttok, javaslom kipróbálásra őt is. Csicserinket a babhoz tudnám hasonlítani, picit gazdagabb ízvilággal, és még magasabb beltartalmi értékekkel, bár külsőleg is nagyon kis aranyos és formás… Az egyik legjobb húspótló, hiszen nagyon magas a fehérjetartalma. Éppen ezért ebből a levesből nekem nem is hiányzott semmilyen husi, de persze ezt rátok bízom, esetleg egy kis füstölt házi “kóbi” még több ízt vihet bele…

Természetesen lehet csicseriborsó konzervet is használni hozzá, de én azt nem igazán szeretem, bádog íze van, bár tény, hogy úgy leredukálható az elkészítési idő. Ugyanez vonatkozik a paradicsomra is, tökéletes egy hámozott paradicsom konzerv is bele, de ha van otthon néhány szem, már kissé kókadozó példány, akkor röpülhetnek a levesbe, az már nem növeli tovább az elkészítési időt.

Laktató leveske, nem is feltétlen szükséges utána még egy fogás, de ha mégis választanék akkor valami édesebbet talán, például ezt a sütés nélküli kókuszos aszalt sárgabarackos tekercset.

Hozzávalók 4 adaghoz:

20 dkg csicseriborsó (konzerv is lehet)

3 db répa

2 db fehérrépa

3 db paradicsom

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 teáskanál reszelt gyömbér

1 teáskanál őrölt római kömény

1 teáskanál őrölt koriander

fél mokkáskanál chilipor (friss chili még jobb)

só, frissen őrölt bors

1 nagy evőkanál kókuszolaj

Tetejére: friss petrezselyem vagy koriander

A csicseriborsót előző éjszaka beáztattam, majd másnap leszűrtem, felengedtem vízzel, amennyi bőven ellepi és puhára főztem kb. egy óra alatt. Ezután leszűrtem, de a főzővizét megtartottam.

Felaprítottam a vöröshagymát, fokhagymát, felkarikáztam a fehér és a sárgarépákat és nagyobb darabokra vágtam a paradicsomokat is. A paradicsomok héját előtte lehúztam, még pedig úgy, hogy picit keresztben bemetszettem az alját és forrásban lévő vízbe dobtam pár percre, amíg a héja felpöndörödött. Erre tökéletesen alkalmas a csicseriborsó főzővize is.

Egy közepes méretű lábosban felhevítettem az olajat, majd rádobtam a vöröshagymát, pár percig pirítottam, ezután mentek hozzá a répák és fokhagyma is. Kb. 5 percig együtt pároltam őket, míg a répa elkezdett karamellizálódni. Ezután hozzáadtam a paradicsomokat, sóztam borsoztam, belereszeltem a gyömbért, megszórtam a többi fűszerrel, majd mikor a paradicsom kiengedte a levét, hozzáöntöttem a főtt csicseriborsót is. A félretett főzővízből öntöttem hozzá annyit, hogy két ujjnyival ellepje, majd lefedve hagytam őket egy jó fél óráig rotyogni, míg a zöldségek megpuhultak.

Tálaláskor megszórtam friss petrezselyemmel.

Ki Márton napján libát nem eszik....

Pálmafa

2014. Nov. 10.

Hozzászólások (0)

egész évben éhezik!!! Ez nem hagyhatom, úgyhogy liba futóműveket sütöttem, némi gyümölcs és hagyma társaságában.

A Márton napról ami, ugyebár november 11-én van, hogy őszinte legyek nekem nem a liba szokott az eszembe jutni, hanem ~~egy kisebb anyagi csőd~~ sok sok(k) szülinap, mivel a fél családom és néhány barátom is ezen a napon bírt világra jönni…. 6 ig számoltam, de lehet több…Inkább a sütik kapnak hangsúlyt ezen a napon, amire már gyúrok ezerrel, de addig is megleptem magam ezzel a jó kis szaftos szárnyas eledellel.

Azért arra kíváncsi voltam, hogy is jött össze Marci a libával, így kicsit utánaolvastam, de el is vesztem a sok sztoriban, ahány ország annyi szokás, mondás, néphiedelem… Az eredeti legenda a Római Birodalom idejére nyúlik vissza, mikor is Savariában megszületett Szent Márton, aki aztán katonaként Franciaországba került, ahol segített egy kolduson egy hideg téli estén, amikor is neki adta a köpenyének felét. Aznap éjjel megjelent álmában Jézus a koldus képében. Ennek hatására Mártonunk misszionárusnak állt, megkeresztelkedett és olyan sok jót cselekedett, hogy püspökké akarták szentelni. Mire Ő nagy alázatosságában, a ludak óljába bújt az érte jövő küldöttek elől. A ludak szokásukhoz híven hangos gágogásba kezdtek, így bizony Mártont megtalálták, és püspökké szentelték.

Na várjunk, most akkor bosszúból eszünk ezen a napon libát?? Nem, értem. Mindegy. Hagyjuk. Én inkább főzök.

A liba amúgy szerintem teljesen olyan, mint a kacsa. Tudooom, hogy külsőre nem annyira, de ízre bizony én nem látok nagy különbséget. Finoom, pláne gyümölccsel. Szerintem jól kompenzálják a liba zsírosságát, de persze lehet hozzá krumplipürét vagy egyéb kedvenc köretet készíteni, de nekem az már túl sok.

A bőréből kisülő zsírt a végén véletlenül se öntsétek ki, én beletöltöttem egy üvegbe, egy friss rozmaring ágat mellé dugtam és már ment is a hűtőbe. Jól jön az még… ennyi zsír pedig mindenkinek jár. Ünnepi étel akár magadnak sütöd akár több vendégnek, akár Márton napra, akár karácsonyra!

Hozzávalók 2 főre:

2 db libacomb

1 nagyobb méretű alma

1 marék aszalt sárgabarack

1 nagy fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

fél deci fehérbor (nem muszáj)

1 szál friss rozmaring ág

só, bors

A libacombot megmostam, egy papírtörlővel letöröltem róla vizet, sóztam, borsoztam mindkét felét. Majd a bőrével lefelé egy tepsibe tettem a félbevágott vöröshagymával és a fokhagymagerezdekkel együtt. Utóbbit héjastól. Öntöttem a tepsibe kisujjnyi vastagságban vizet és fél deci fehérbort. Majd alufóliával lefedve 180 fokos sütőbe toltam, ahol kb. 1 órát töltött. Fél óra után, ha kiengedte a zsírját, megfordítottam a combokat. 1 óra múlva levettem róla a fóliát, mellétettem a cikkekre vágott almát, amit kimagoztam, de nem hámoztam meg, és beleszórtam az aszalt barackokat is, végül megszórtam rozmaring levelekkel. Visszatoltam a sütőbe kb. fél órára, míg a teteje szépen megpirult és a gyümölcsök átpuhultak.

Vega bolognai húsimádóknak is!

Pálmafa

2014. Oct. 21.

Hozzászólások (0)

Már pedig a bolognai nem csak hússal finom, ráadásul ennek a tésztának az elkészítése még gyorsabb is, hiszen a zöldségek hamarabb átpuhulnak, mint a hús. Sokszor hallottam már azt húsimádóktól, hogy ok, ok peeersze, de hogy lehetne ezzel jóllakni? Tévhit, hogy nem laktatóak a zöldséges ételek. Pláne ez, hiszen a gombáról jó tudni, hogy nehezebben emészti meg a gyomor, mint a húst.

És ezzel most nem bántani akarom szegény kalapost, mert nem ő tehet róla, hogy a gasztroblogger letolt egy tetemes adagot, aztán úgy érezte, hogy egy 10 kg-os dinnyét cipel a gyomrában… Azt azért fontos kihangsúlyozni, hogy a kalóriatartalma viszont elenyésző a gombának.

A padlizsán próbált vele harcba szállni, mivel ő inkább az emésztést serkentő hatásáról ismert, illetve gyulladásgátló tevékenyéségét is a gyomorban fejti ki, emellett sok benne a folsav, a B1 és a B6 vitamin. Tudom, hogy sokan meghámozzák, de felesleges, tökéletesen megpuhul a héja is, ráadásul a legtöbb vitamin pont abban van. Kalóriatartalma szintén csekély, viszont rostdús, így sokáig eltelít.

Az ebédemért pedig köszönet az egyik kedves kolléganőmnek, aki az eredeti receptre felhívta a figyelmemet. Én a bolognaiba továbbra sem teszek répát és zellert, na de majd legközelebb… Illetve a padlizsánt sem sütöttem meg előtte, hanem a gombával egy serpenyőben izzadtak, de amúgy az is jó ötlet, ha krémként kerül a végén a szószba.

A lényeg az, hogy hús nélkül is van élet és étel, sokkal olcsóbb az elkészítése is egy ilyen ebédnek és semmivel sincs benne kevesebb íz, sőt….

Hozzávalók 3 főre:

fél zacskó spagetti tészta

35 dkg gomba

1 db padlizsán

1 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv

só, bors

1 teáskanál bazsalikom

1 evőkanál friss aprított oregánó

kókuszzsír

Tetejére reszelt sajt (én ezt most kihagytam)

A spagettit lobogó sós vízben kifőztem, majd meglocsoltam olívaolajjal. A vöröshagymát, a padlizsánt és a gombát, nagyon apróra vágtam. Először a hagymát pároltam üvegesre egy mély serpenyőben kevés kókuszzsíron, aztán hozzákerült a padlizsán és a gomba, sóztam, borsoztam, megvártam, míg a gombának nagyjából elfő a leve. Ezután beleöntöttem a paradicsomkonzervet, megszórtam oregánóval és bazsalikommal, majd lefedve hagytam rotyogni kb. negyed óráig, míg a paradicsom szétfőtt.

Tálalás előtt szórtam még rá friss oregánót és pici olívaolajjal megcsorgattam.

Nagyon mandulás sütőtökös répás krémleves

Pálmafa

2014. Oct. 07.

Hozzászólások (0)

A sütőtökből sosem elég, ráadásul krémleves formájában a sárgarépát is belecsempészve, eladható szinte bárkinek. Ezt a levest minden nap megenném, laktózmentes, gluténmentes, paleo, vegán, vega, csak, hogy mindenki örüljön! De szerintem, ízleni fog a húsimádoknak, édességfüggőknek is, kortól és nemtől függetlenül. Vagy ez túl álomszerű lenne? Pedig tényleg finom, krémes, melengető és jó ránézni. De figyelem, nyomokban mogyoróféléket tartalmaz. Nem is kicsit. Nagyon. Hiszen mandulalisztes, mandulatejes és a tetején is manduladarabok figyelnek.

Természtesen itt is van több alternatíva az elkészítéséhez, a mandulatej kiváltható mással is, én kókusszal biztos ki fogom még próbálni. Mandulatejet házilag is bátran el lehet készíteni, csak úgy, mint a rizstejet, kókusztejet, zabtejet, vagy akár a kesudiótejszínt is. Ha pedig valakit teljesen hidegen hagynak a növényi tejek, akkor nyugodtan használjon tehéntejet vagy főzőtejszínt hozzá.

A zöldségeket azért sütöm meg előtte, mert úgy sokkal ízesebbek, édesebbek lesznek, ahogy karamellizálódnak a sütés során, viszont időben nem tart sokkal tovább az összeállítása, mintha mindent egy fazékban megfőznék. Próbáljátok ki így is, úgyis, hosszú még a tökszezon a végére csak megszeretitek!

Hozzávalók 3 adaghoz:

fél sütőtök

3 db répa

1 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

5 dkg mandula

4-5 deci mandulatej

só, bors

pár csepp citromlé

olívaolaj

Tetejére: pirított manduladarabok, frissen reszelt répa és sütőtök

A sütőtöknek kikapartam a magjait, nagyobb darabokra vágtam és egy tepsire tettem őket, majd mellé került a hasábokra vágott répa és a negyedelt vöröshagymák, valamint a fokhagymák egészben és héjastól. Vékonyan locsoltam rá olívaolajat és 200 fokra előmelegített sütőben 30-40 perc alatt puhára sütöttem őket. Ezután egy edénybe tettem a hagymákat, a fokhagymát a héjából kinyomva természtesen, a répadarabokat, a töknek a kikapart húsát, sóztam, borsoztam, felöntöttem annyi mandulatejjel, hogy majdnem ellepje (lehet fele víz, fele tej is) és összeforraltam az egészet, majd pár percig együtt főztem őket, végül hozzászórtam a darált mandulát és összeturmixoltam egy botmixerrel a levest. Ha túl sűrű lenne, nyugodtan lehet még mandulatejjel vagy vízzel hígítani. Facsartam rá pici citromlevet, és tálalásnál megszórtam darabolt, és a száraz serpenyőben megpirított mandulával.

Az én bolognai spagettim

Pálmafa

2014. Oct. 05.

Hozzászólások (0)

A bolognai spagettit mindannyian szeretjük azt hiszem, és szinte mindenki tarsolyában van egy recept az elkészítéséről. Sokféle jó létezik, ahány ház annyi szokás alapon. Nálam kettő képes kiverni a biztosítékot, ha valaki úgy kezdi a főzést, hogy végy egy tubus “kecsöpöt” illetve a másik kedvencem a vedd le a polcról a bolognai alap nevezetű zacskós.. hűűű inkább le sem írom minek nevezem….szóval a műanyag, műízű, tartósítószeres vackot és akkor finoman fogalmaztam. Kérdem én miért?? Olcsóbb? Nem, nagyon nem kerül kevesebbe, mint a hámozott paradicsom, amiből én is készítem, ha nincs friss, lédús paradicsom hozzá. Vagy gyorsabb az elkészítése? Nem, semmivel nem kerül több időbe hozzáönteni egy zacskós …hosszú sípszó helye.., mint beleönteni egy üveg paradicsomot az ételben, a hús puhulásához meg amúgy is kell idő. Az íze miatt? No comment.

És a bonyolult az elkészítése indokot sem tudom elfogadni, mert ha van kéznél paradicsom, bazsalikom és oregánó, – de az utóbbi nem is muszáj bele-, akkor már nyert ügyünk van és biztos mindenkinek ízleni fog. Ha jól emlékszem ez volt az első étel amit főztem, mikor elköltöztem otthonról.

Ami a húst illeti az eredeti recept marhából készül, és tényleg ezzel a legfinomabb, de sertés hús is jó hozzá, ha éppen az van kéznél. A mártásba szoktak tenni zellert és sárgarépát is, a sajt korona a tetején pedig ideális esetben parmezán, de a boltban kapható zacskós fűrészpor nem az igazi, akkor inkább más kemény reszelt sajtot szórjunk rá. Én nem annyira szeretem, ha ki sem látszik a hús és a tészta a sajtból, de ez ízlés dolga.

Egy szó, mint száz nekem így ízlik a legjobban:

Hozzávalók 6-8 főre:

1 kg darált marhahús

2 doboz hámozott paradicsomkonzerv

2 csomag durum spagetti

15 dkg reszelt sajt (parmezán a legjobb, de más kemény sajt is jó)

1 nagy fej vöröshagyma

3 duci gerezd fokhagyma

1-1 teáskanál szárított bazsalikom és oregánó

1-1 evőkanál aprított friss bazsalikom és oregánó

só, frissel őrölt bors

olívaolaj

A spagettit lobogó sós vízben kifőztem, leszűrtem, majd egy kevés olívaolajjal összekevertem.

A serpenyőben felmelegítettem az olajat, rádobtam a felkockázott vöröshagymát, majd üvegesre pároltam. Ezután került hozzá a marhahús, ami kb. 10 percig pirítottam majd, sóztam, borsoztam, hozzáöntöttem a paradicsomkonzerveket, beleszórtam a szárított fűszereket, belereszeltem a fokhagymákat, jól összekevertem és lefedve 30-40 percig rotyogott, míg a hús átpuhult. Mikor elkészült hozzákevertem az apróra vágott friss fűszernövényeket is, majd reszelt sajttal tálaltam.

Petrezselymes vargánya spenótos kuszkusszal

Pálmafa

2014. Sep. 17.

Hozzászólások (0)

Egy dolog miatt biztosan lehet az esőt szeretni, hogy a gombákkal csodát tesz, nőnek ugyanis tőle veszettül. Ami azt jelenti, hogy a piacon gomba dömping van, de aki még okosabb, az előveszi a gumicsizmát és nekivág az erdőnek és szed magának egy kosárral. Én most is csak a piacig jutottam, na de majd legközelebb… Megszerettem ugyanis a vargányát, igaz most sem az én ötletem volt gomba ételt készíteni, hanem Anyukámé, dehogy én se csak a lábamat lógassam, legalább a köretet bevállaltam mellé. Friss spenótszállítmány érkezett a kertből egyenesen, és úgy gondoltam, hogy az pont jó lesz mellé a kuszkuszba keverve.

Kuszkusz helyet lehetne rizs is, de ez gyorsabban elkészül és főzni sem kell csak leforrázni és pár perc után már ehető is. A gombakirály vargánya ezúttal is jól szerepelt, bár a vicces az, hogy csak úgy, mint legutóbb a tejszínes paradicsomos verziót, most sem én készítettem, csak belekontárkodtam kicsit az egyéb konyhai műveletekbe, kivéve a mosogatást… Lényegtelen, legközelebb hátha én is kezelésbe veszem a vargányát, addig barátkozzatok vele Ti is, hiszen mindkét receptnek sikere volt, és nem elfelejtendő az sem, hogy a szuper fehérjeforrás és helyreállítja a szervezet sav-bázis egyensúlyát!

Hozzávalók 3 főre:

30 dkg vargánya

1-2 db paradicsom

1 kis fej vöröshagyma

2 duci gerezd fokhagyma

fél csokor petrezselyem

1 bögre kuszkusz

2 db paradicsom

30 dkg friss spenótlevél

olaj

só, bors

A hagymákat apróra vágtam, illetve nem én hanem Anyu, a gombát szintén feldarabolta, és a petrezselymet is felaprította. Kevés olajon üvegesre párolta először a hagymákat, aztán ment hozzá a gomba, amit lefedve megpárolt, sózott, borsozott, míg a leve el nem főtt és meg nem puhult.

A kuszkuszt felöntöttem kétszer annyi forró vízzel és lefedve kb. 5 percig állni hagytam, majd sóztam, borsoztam. A spenótleveket összetépkedtem és kevés olívaolajon puhára pároltam, hozzáreszeltem a fokhagymát is, majd az egészet a kuszkuszhoz kevertem, a felkockázott paradicsommal együtt.

Harcsapaprikás kapros túrós kölesgombóccal

Pálmafa

2014. Sep. 13.

Hozzászólások (0)

Halat kívántam, mostanság egyre többet eszem, viszont ritkán készítek. Úgyhogy most kipróbáltam egy olyan ételt, amit étteremben már párszor ettem a hagyományos galuskával, de most kísérletezni támadt kedvem a kölessel. Még mindig olyan sokan kérdezik a köles hallatán, hogy na az mi?? Ennek persze én csak örülök, mert meglepő módon imádok kajákról diskurálni, pláne ha valakin megérzem, hogy érdekli és nyitott az egészséges hozzávalók irányába, akkor ráugrok a témára és az emberre. Neeem, csak be nem áll a szám. Sokat írtam már a kölesről, csemegézzetek bátran belőle! Ami a legfontosabb tudnivaló róla, hogy finom, gluténmentes ősi gabonafajta, és a benne található kovasav segíti a csontképzést, így csontritkulás esetén kimondottan ajánlott. Ja és már minden nagyobb hiper szuperben és piacon is kapható.

A harcsa meg egy klassz és ízletes halfajta, szálka nuku, mondjuk a filében furcsa is lenne… Ez a paprikás pikk pakk elkészült, a gombócot sem főztem, csak mindent összekevertem megformáztam inkább amorf alakúra, mint szépre, de az íze jobban érdekelt és és és jóóóó lett na. Az ember azt hinné, hogy ez valami masszív, fojtós köret, ami után moccani sem lehet, de nem, a köles ugyanis könnyen emészthető, és abszolút nem kalóriabomba. Egy dologgal lehet legközelebb kiegészíteném, még pedig olaj helyet szalonnát pirítanék alá és annak a zsírjára épülne aztán a paprikás… Ezt rátok bízom.

Olyan igazi, akár ünnepinek is tekinthető fogás lett, ünnep nélkül csak úgy magamnak. Mert megérdemelem. Ahogy bárki más is. Jó étvágyat hozzá!

Hozzávalók 2 főre:

35 dkg harcsafilé

1 bögre köles

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

25 dkg túró

1 csokor friss kapor

fél doboz(kicsi) tejföl

1 púpos teáskanál kukorica keményítő

só, bors

1 csapott teáskanál őrölt pirospaprika

olaj

Először elkészítettem kölesgombócokat. A kölest átmostam,leszűrtem, majd dupla mennyiségű vízben a rizshez hasonlóan puhára főztem. Hozzákevertem a túrót, a felaprított kaprot, sót, borsot és ovális galuskákat formáztam belőle.

A hagymákat kevés olajon üvegesre pároltam, hozzáadtam a felkockázott harcsafilét, mikor a halhús kifehéredett megszórtam piros paprikával és felöntöttem kb. 1 deci vízzel, majd lefedve negyed óráig főztem. A tejfölben elkevertem a kukorica keményítőt és a forró léből is kevertem hozzá pár kanállal mielőtt a harcsához öntöttem a habarást. Megvártam, míg egyszer felforr és besűrűsödik a szaft, majd elzártam a gázt alatta.