Ezt a napot már nagyon vártam, hogy kiszabaduljak kicsit a nagyvárosi forgatagból, nem mintha nem lehetne élvezni, tényleg csak hozzáállás kérdése.
Elmentem barlang látogatóba, még hozzá a Batu Caves nevezetű helyre, ami 3 barlangot takar és egy hindu szent hely tulajdonképpen. Azt tudni kell KL-ról, hogy a lakosság nagy része muszlim vallású, de sok hindu is él itt. Többnyire indiaiakat látok a malájok mellett, de sok az arab is, kínai, thai, nagyon multikulti város.
Reggelire már a műanyag müzli is lecsúszott tejjel, amitől kicsit tartottam vajon mennyit állt a melegben, itt ugyanis az ételek hűtésére nem fektetnek túl nagy hangsúlyt, csak hogy értsétek, miért nem merek annyira az utcán kóstolgatni… Későn vettem észre, hogy a teraszon egy mosolygós maláj emberke sütöget valamit, naná, hogy meglestem, omletteket csinált, így másnapra be is terveztem a kóstolást miután láttam, hogy friss tojásból készül. Az más kérdés, hogy azok is, a már reggel 9kor is fullasztó melegben díszelegtek a pulton…
Miután reggel alig bírtam menni, úgy fájt mindkét talpam a vízhólyagoktól, megkerestem az új tornacipőm, hogy tutira az is feltörje ma a lábam, és abban vágtam neki az összesen kb. 400 lépcsőnek. A várostól 2O perc vonatozásra van Batu Cave,a bejáratnál tesz le a vonat és ezért fizettem 2 ringittet.. A vonaton külön kocsi van a hölgyeknek kérem szépen, de időnkét pár úr is felszáll, de őket a biztonsági őr udvariasan áttessékeli a másik kocsiba.
Visszafelé ebben utaztam, odafelé viszont vegyesen pasikkal együtt és alig hogy felszálltam egy fiatal srác a barátnője mellől pattant fel és átadta a helyét. 6 éve közlekedem metróval Pesten, de ilyen még nem fordult elő velem… Megállapítottam az elmúlt pár napban, hogy bár van az ittenieknek is rossz tulajdonsága, még pedig, hogy állandóan herákolnak a pasik és szívják az orrukat aztán ami feljött kiköpik, de végülis otthon sem értem sokszor,hogy a férfiak nagy százaléka miért vakarja a t…., viszont itt az emberek segítőkészebbek, de főleg közvetlenebbek.
Szóval Batu Cave, első barlangnál az első képen látható majom fejű isten fogad, utólag kinyomozva Hanumánnak hívják a hinduk. A barlang előtt álló táblát pedig érdekesnek találtam…
Kint valami szertartás folyt éppen, jó lett volna tudni mi, de semmi információ sehova nincs kiírva, így csak bambultam és fotóztam, majd agyaltam, kövessem-e pár másik turista példáját és a cipőmet levéve én is bemerészkedjek-e közelebbről megnézni az eseményeket, de igazából kívülről is látom, másrészt meg a vízhólyagos lábamat próbáltam volna kímélni a mocsoktól, mert az itt is van bőven.
Úgyhogy, inkább a barlang felé vettem az irányt, azt hiszem 5 ringgit volt a belépő. Bent rengeteg színes szobor van, amik a Ramayanából vagyis az ősi indiai eposzból ábrázolnak jeleneteket. A lépcsőzés már itt megkezdődik, hiszen egész magasba fel lehet caplatni és onnan belátni az egész barlangot.
Sok turista van egyedül, mindenki “szelfizik” vagy éppen megkéri a másikat, hogy ugye lefotózol aztán én is lefotózlak téged. Így megy ez.
Mikor kijöttem csattogásra lettem figyelmes, két nagy zsákból két pasi kókuszdiókat vagdos a földhöz, próbálom megfejteni miért, vajon ez is része a szertartásnak, ami még mindig folyik, de úgy láttam, hogy mögöttük sátor van és éppen akkor kezdenek kipakolni az árusok, szóval jó étvágyat a friss kókuszhoz… Bár a technika tökéletes, én is ezért nem veszek otthon, mert problémás megtörni. Na de majd most…
Tovább haladok a hőségben ismét jól fogy a víz és izzadok, mint egy ló, de már megszoktam. Ismét egy hasonló helyre érkezem, lépcsők tetején sok hindu egy helyen, jönnek mennek, imádkoznak, a cipők, papucsok lent sorakoznak a lépcső alján, és mikor meglátom, hogy angol turisták térdzokniban jönnek lefelé, eszembe jut, hogy de jó, hiszen én is húztam titok zoknit a talpam miatt, így már rúgom is le a cipőm, és nehogy már ezt kihagyjam alapon feltipegek. Kicsit furán néznek rám, hogy a hülye európai turista zokniban jött megtérni…
Mentem egy kört, de nagyon nem tudtam beolvadni, úgyhogy tova libbentem, közben ismét frissítőket árusító sátor következett, és mivel sokan szürcsöltek szívószállal friss kókuszt, így bevállaltam egyet.
Azt sokan nem tudjak, én sem tudtam régen, hogy a kókuszban lévő lötyi nem a kókusztej, – az a gyümölcshúsból készül-, hanem kókuszvíz, ami nálunk otthon fogyasztásra nem alkalmas, hiszen a hosszú szállítás során az biza beleposhad a kókuszba. Így frissen viszont….háááát most mit mondjak, nem voltam elalélva tőle, így sem. Se íze, se bűze, olyan, mint a cukros víz. Felhörpintettem és bántam picit, hogy nem a behűtöttet kértem… amúgy ez még a fiatal kókuszból készül.
A középső barlangot először kihagytam, csak a legvégén tértem be, ebben egyébként képek vannak, szintén rövidebb sztorikkal, illetve egy kisebb hűllő kiállítás. Az előtere szép volt a Batu Villa nevezetű helynek.
A legnagyobb attrakció a harmadik barlang a Temple Cave, ahol év elején a Thaipusam fesztivált rendezik. Rájöttem közben,hogy én erről láttam otthon egy filmet. A zarándokok itt a szájukat keresztül szúrva teljesen önkívületi állapotba kerülve vonulnak fel a 272 db lépcsőfokon Murugan isten barlangjába, elég brutális… Közben állítják, hogy nem érzik a fájdalmat… Ő lenne Murugan, és ez a 43 méter magas a legnagyobb Murugan szobor a világon. Aranyozott ha jól tudom.
Lenyűgöző látvány, pláne a mellette lévő lépcsor a délig hőségben. gyúrok vazze, előkaptam a kendőm, és nem azért, mert fáztam, hanem hogy betakarjam a vállam és a hátam, de ez sem bizonyul elégnek, mert a lábam térdtől lefelé kilátszott. De itt mindenre gondolnak, és 5 ringgit fejében becsavarnak egybe a bejáratnál álló hölgyek. Aztán a végén mikor leadtam 2 ringgit visszajárt. Ide amúgy ingyenes a belépés.
Na és akkor kezdődik a lépcső mászás és a majom parádé. Ami nálunk a veréb, itt a majom. Ők mindent visznek. Szó szerint. Le föl rohangálnak a lépcsősor mellett és ha bármilyen kaját, itókát elővesz a kitikkadt turista már viszik is.
Láttam fagyizó majmot, nyalókázó majmot, cumis üveget a szemem láttára anyuka kezéből kitépő majmot, fél literes bontatlan ásványvizet elraboló majmot, amit aztán a kis okos lecsavart kiöntött és megivott. Ja és a barlangban kókuszdió héjat 10 méteres magasságból lehajigáló majmóca is vicces volt…
Itt is fotózkodik persze mindenki jobbra balra, én egy filippinó párral üzletelek, közben megvitatjuk, hogy Budapest de csodás. Az én fotóm nehezen akar összejönni, mert pózolás közben elszáguld mellettem egy majom és a farkával tarkón vág, a következőnél a mellettem álló arab anyuka visít a fülembe, mert kitépte a kezéből a kis dög a cumisüveget. Szerintem vicces, de ők nem nevettek annyira.
Miután frissen fitten felérek a lépcsősor tetejére ez a látvány fogad. Még egy lépcsősor, még jó, hogy edzésben vagyok. Ja, meg előtte egy indai esküvő illetve a pár fotózása történik.
Ebben a fura pózban kattingatta őket a fotós pár percig, aztán mire visszaértem a felső szintről is, már az étkezés folyt. Ki találja ki mit ettek??
A legfelső rész is bámulatos, ahogy felül besüt a nap, majmok dobálják a kókuszdiót a magasból, közben a hinduk újságpapírból kakasokat csomagolnak elő. Élve, és szerencsére életben is maradnak, bár elég vihar vertek. Néhány denevér is vísit, amit néha a kakas kukorékolása megszakít.
Lefelé menet jobbra van a Dark Cave vagyis sötét barlang, ide túrákat szerveznek, van egy hosszabb tanulmányi és egy rövidebb séta a tök sötétben.
Fejlámpa, kemény kobak kötelező, gondolkodtam rajta, hogy bemenjek é, de kihagyom…
Lefelé már szinte repültem, főleg mert éhes voltam és optimista, hogy ma jó kaját eszem. Sorakoztak egymás mellett a büfék, próbáltam körbe nézni, bár a tűző napon kezdtem kipurcanni, így bevágódtam a második büfébe felmérni a terepet. Csak helyiek voltak, próbáltam beazonosítani mi micsoda, a tulaj vagy pincér magam sem tudom, odapattan és segített egyből. Nem vágytam curryre, így zöldséges fasírtra hasonlító ételt ajánlott. Három félét szedtem a tányéromra, az egyik samosa volt, erről már hallottam, olyan, mint egy rétes tésztában kisütött töltött batyu. A másik kettőben csicseriborsót érzek. Meg curryt természetesen.
Kaptam hozzá szószt is, háromfélét, a kókusztejesre esett a választásom. Nem volt rossz, beburkoltam mindegyiket és bízva abban, hogy a gyomrom most is jó formában lesz, visszaandalogtam a vonathoz a következő programomon törve a fejem, kitöltve vele a napom hátralévő részét.
Amit már nem tudok leírni sajnos, mert akadozik a net és holnap korán kelek, hiszen ismét utazom egy kicsit tovább, ahová a laptop viszont nem jön velem, így most pár napra köddé válok.
