Egyszerűbb, mint aminek gondolnátok! Ráadásul kompromisszummal készült ez a lasagne, hiszen én nem vágytam húsra, csak valami krémes zöldséges töltelékre, A férfi meg naná, hogy nem elégszik meg főétel gyanánt húsmentes étellel, így szépen felosztottuk a tepsit és mindenki boldog volt.
Nem gyakran készítek tésztaételt, viszonylag kevés is van belőle a blogon, de már egy ideje fantáziáltam valami jó kis paradicsomos, olaszos kajáról. Roppant jól időzítettem, a legnagyobb melegben kapcsoltam be a sütőt a konyhában, az agyvizem is felforrt, mire végeztem, de ez titeket ne fogjon vissza, úgyis jön a lehűlés hamarosan.
A spenótos ricottás töltelék önmagában is remek, egy nagykanállal ezt úgy sikerült is majdnem magamévá tennem, normális esetben torkosnak nevezném magam, most csak kismamának… De egyébként egy picit nagyobb adagot is csináltam belőle, így elmentettem pár kanállal és szuper volt elővenni a hét folyamán, és összekeverni maradék rizzsel, vagy kölessel és kész volt egy másik könnyű ebéd. Ok, a lasagne-t ne nevezzük könnyűnek, pláne, ha húsos, de azért abból is kóstoltam, mindegyik bőven laktató.
Vétek lett volna kész paradicsomszószt használni hozzá ilyenkor, hiszen most a legszebbek ezek a zöldségek, vegyetek minél többfélét hozzá és ebből is főzzetek akár többet, remek lesz más ételekhez. Amit sajnálok, hogy friss spenótot nem kaptam most, de már vannak remek fagyasztott verziók. Ez semmit nem vont le az értékéből, sőt megkönnyítette a dolgom.
Használjátok ki a paradicsom szezont, rittyentsetek egy jó olaszos tésztaételt!
Hozzávalók:
500 gr lasagne tészta
80 dkg fagyasztott spenótlevél (püré is jó)
40 dkg ricotta
40 dkg darált marhahús
20 dkg parmezán v mozzarella
3 gerezd fokhagyma
reszelt szerecsendió
olívaolaj
só, bors
Paradicsomszószhoz:
10 db paradicsom
kis csokor bazsalikom
3 duci gerezd fokhagyma
só, bors
olívaolaj
Előző nap megfőztem a paradicsomszószt, vagyis felkockáztam a paradicsomot, egy lábosban kevés olívaolajon megfutattam a fokhagymát, majd rászórtam a paradicsomot, adtam hozzá felaprított bazsalikomot, sót, borsot és kb. fél óra alatt összefőztem, majd kihűtöttem.
Másnap lepirítottam kevés olajon a marhahúst, félretettem. Míg a hús pirult, bekapcsoltam a spenót alatt a gázt, reszeltem hozzá fokhagymát, szerecsendiót, sóztam borsoztam. Éppen csak hagytam összerottyanni és el is készült. Végül belekevertem a ricottát. A húshoz hozzákevertem a paradicsomszósz felét kb.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Vékonyan kiolajoztam a sütőedény alját és lefektettem a tésztalapokat, majd a felére ráhalmoztam a darálthús harmadát, a másik felére pedig csak a paradicsomszószt, majd az egészre rákentem a ricottás spenót harmadát. Újabb tészta réteg következett, majd az előző módon rátettem a többi réteget, és addig folytattam ezt, míg a tészta el nem fogyott. A tetejét megszórtam a sajttal, majd betoltam a sütőbe kb. 35 percre, míg a tészta átpuhult és a sajt megpirult.
Hasonló bejegyzések:
Csőben sült spenótos rizses hús
Spenótos palacsinta paradicsomos fetás töltelékkel
Maradékokból – Spenótos ricottagombóc tejszínes paradicsommártásban
Fetás spenótos töltött paprika
Füstölt sajtos, spenótos töltött gomba
Ettől biztosan jól laksz! – Csirkemelles, spenótos, rakott sütőtök
Cukkinis spenótos panzanella
Spenótos juhtúrós krumplinudli
Hétköznapokon mindig nagy sikere van nálunk egy olyan ételnek, ami édes is, savanyú is, csípős is, ha éppen arra is igény van. Utóbbiról a gyömbér vagy a chili gondoskodik, ez kedv függő, most elég volt a gyömbér enyhén csípős aromája, így A férfi gyomra sem robban fel, ha ezt egy késő esti vacsora gyanánt támad kedve elfogyasztani.
Olyan ez, mint egy olasz csirkepörkölt sütőben sütve tulajdonképpen, de mindegy is minek nevezzük, talán egyetértetek velem abban, hogy amiben paradicsom és bazsalikom van, azzal tévedni nagyot nem lehet. Nem sok a meló vele, el van a sütőben, én kétféle köretet is csináltam hozzá, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. A klasszikus spagettivel és a gyúrósoknak készült rizzsel is tökéletes vasárnapi eledel lett belőle.
Hozzávalók kb. 6 főre:
A rizstésztát általában ugye kínai kajákhoz főzöm, valamilyen zöldség, de főleg egy löttyintés szójaszósz társaságában, esetleg tofuval vagy csirkével. Húsra nem vágytam most, a tofutól meg a A férfi kifut a világból is… Na jó néha megeszi, mert elérakom csak azért is és rájön, hogy finom és nem történik tragédia, ha évente háromszor tofut eszünk.
Hozzávalók 2-3 főre:
Általában akkor főzöm ezt az ételt, ha olyan vendégem van, akit zöldség hegyekkel nem tudok elkápráztatni, mert nemes egyszerűséggel nem eszi meg. Így történt ez most is, ráadásul ezt csak nagy adagban érdemes elkészíteni és előző nap is össze lehet dobni, vagy akár csak a húsgombócok összeállításával előkészülni. Csirkével, pulykával, sőt marhahússal is mükszik, utóbbival nyilván kicsit nő a főzési idő, de nem sokkal, sőt akár löttyinthettek a szószba egy nagy korty jóféle vörösbort is, amit aztán ételünk mellé is meg lehet majd iszogatni.
Kalóriaszegénynek azért ezt sem nevezném, már csak a tészta miatt sem, de finomnak és szaftosnak mindenképp. A kelkáposzta valószínű kiveri a biztosítékot, de elhagyható belőle, én azért adtam hozzá, hogy egyrészt legyen benne egy kis ropogósabb textúra, másrészt volt otthon maradék káposzta, ami frissen már nem volt az igazi.
Hozzávalók 4 főre:
Mindig egyszerű dolgom van és szeretek olyan brigádnak főzni, akikről tudom, hogy kb. olyan az ízlésviláguk, mint az enyém, vagyis minél több zöldség legyen, a hústól nem jönnek lázba és bátran megkóstolnak mindent, amit eléjük teszek. Mondjuk nincs más választásuk… Na jó, szó sincs gasztroerőszakról, legalábbis ez a főzés olyan jól sikerült, hogy majdnem nem volt mit tálalni délben, mert a mártás úgy magában nagy kanállal is kelendő vót, a mandula és a parmezán pedig csak úgy lazán kézzel, és a tésztát is majdnem az ujjunk közé csavartuk…
Hozzávalók 4 főre:
Rizstészta ment alá, ebből célszerű a szélesebb verziót választani a boltban, de nekem most csak a vékony cérnametélt volt itthon, persze az ízén ez nem változtatott, de a másik jobban magába tudja szívni a szaftot. A kacsamell nagyon átsütve szerintem nem jó, erre megint csak rájöttem, mikor egy étteremben ilyen ételt kértem nem rég és cipőtalpszerű száraz húsdarabokat kaptam, amit aztán győztem elrágni. Egy fél kacsamellnek tényleg elég volt most is bő negyed óra a serpenyőben, hogy kívül ropogós legyen belül pedig szép rózsaszín, de nem véres, mert azt már én sem szeretem.
Hozzávalók 2 főre:
Tökéletes hétköznapokra, pláne egy hosszabb szabi után szürkeség ellen… feldobja a hangulatot ebédidőben színével és ízével is. Bármilyen fűszert tehettek bele, ami éppen kéznél van, nekem friss fűszernövényekkel ízlik a legjobban, most oregánót választottam, de sima petrezselyem is jó hozzá.
