Bemutatkozik egy igazi szaftos süti, ami illatában és ízében is már már a karácsonyt idézi, de biztos, hogy megenném júliusban is. Az almának és a répának köszönhetően nem kell attól tartani, hogy kiszárad, de ideje sem lesz rá, mert gyorsan fogy. Bizonyított tény, hogy aki nem ápol szorosabb kapcsolatot a sárgarépával, az is le fogja tolni ezt a csemegét vidáman!
Az eredeti recept már évek óta el van mentve, évekkel ezelőtt nagy lendülettel, de annál kevesebb gyakorlattal szénné is égettem egy adagot a sütőben, mivel túl soknak bizonyult a sütési idő, az én sütőm számára legalábbis. Azóta tudom, hogy az teljesen sütőfüggő, hogy hány perc alatt és milyen hőfokon sül meg rendesen egy sütemény. De maga a recept amúgy tényleg remek, persze én a saját ízlésemre alakítottam ezúttal is, sőt legközelebb a cukormennyiséget még csökkenteném egy picit, de ez is ízlés dóga. Aztán meg nem tortának sütöttem, hanem egy 20×25 cm-es tepsiben, de ezt is rátok bízom.
Az én célközönségemnek ízlett azt hiszem ezt elmondhatom. Hiszen az irodába vittem a hónom alá csapva egy dobozzal, így a kollégák és a lelkes Greenlove csapat vetette rá magát reggel. Merték volna azt mondani, hogy nem kérnek és nem ízlik, tuti, hogy megint másik városba küldtem volna a rendelésüket amire még sosem volt példa a történelemben…. Hogy értsétek is amiről itt zagyválok, a zúúggy van, hogy én dolgozom ITT, Greenék meg ITT. Tehát munkakapcsolatban állunk, és teljesen véletlenül, – bár azok ugyebár nincsenek -, kiderült, hogy két bloggertárs is van köztük. Vica a Zöldéletmód írója, aki megtanít minket kívül, belül szépülni és finoman terelget egy környezettudatosabb otthon kialakítása felé, továbbá Holdanyó szerepében is tündököl, hiszen Hallgass a Holdra közösségi oldalon napról napról tájékoztat az aktuális holdállásról és azok hatásairól. Amire én rendszeresen ráfogom minden nyűgöm és pillanatnyi apró cseprő problémáim… Másik bloggertárs pedig Gergő a Kertitörpe. Növények közt álldogálva a természetbe hívogat és praktikus ötleteket kínál a kertészetet kedvelőknek. Csemegézzetek az oldalakon ha van kedvetek, mert bizton állíthatom, hogy klassz csapat, jó szemléletmóddal és kiváló termékekkel!
Aztán meg kanyarodjatok vissza a konyhába és feltétlenül süssétek meg ezt az édességet magatoknak csak úgy, vagy másoknak. De csak ha megérdemlik.
Hozzávalók:
4 db alma(közepes méretű)
4 db répa(közepes méretű)
1 bögre darált dió (2 decis bögrével mérve)
1 bögre teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 bögre fehér tönkölyliszt
1 bögre nádcukor
1 bögre nyírfacukor
2 egész tojás
fél bögre olaj(nálam fele vaj, fele olívaolaj, de kókuszolaj is jó)
2 teáskanál fahéj
2 teáskanál őrölt szegfűszeg
fél teáskanál só
2 teáskanál szódabikarbóna
A répát és almát megpucoltam, majd az almát nagy lyukú, a répát pedig apró lyukú reszelőn lereszeltem és állni hagytam, hogy kiengedje a levét.
Összekevertem a liszteket a darált dióval, fahéjjal, szódabikarbónával, szegfűszeggel, sóval.
A tojásokat habosra kevertem a cukrokkal, majd hozzácsorgattam az olvasztott vaj és az olaj keverékét. Apránként hozzászórtam a lisztes keveréket és simára kevertem. Ezután finoman, hogy azért maradjon leve is, kicsavartam a répát és az almát. 1 decit félretettem a többit felhörpintettem. Belekevertem a tésztába a reszeléket is, végül a levével még higítottam, összekevertem és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt megsült. Sütőfüggő, tűpróbával ellenőrizni kell. Ha nagyon elkezdene pirulni a teteje fedjétek le egy darab alufóliával. Én lehagytam a tetejéről az eredeti receptben szereplő cukormázt, mert egyrészt nem szeretem, másrészt úgy aztán tényleg brutál édes lenne,
