A “Mihez kezdjük a maradék pezsgővel?” kérdésre tudom, hogy a legegyszerűbb válasz, hogy igyam meg, de az van, hogy nem nagyon szeretem. Pukkantás, koccintás, két korty és köszönöm, részemről mehet vissza a hűtőbe. Majd egy hét után elgondolkozom, hogy mit főzzek belőle.
Ha van maradék sonka és sajt is a hűtőben, akkor jöhet a rizottó főzés, néhány plusz hozzávaló beszerzése után. Mivel friss spenótba botlottam a piacon, erre esett a választásom, de más zöldségeket is használhattok hozzá, akár sütőtököt, édesburgonyát, répát, ruccolát, vagy gombát is. A rizottó ugyebár jó esetben egy löttyintés fehérborral indul, ehelyett most pezsgőt kapott és ettől ugyanolyan finom lett.
A hétvégén megmaradt húsalaplé is jól felhasználható egy rizottóban, mivel én ilyet nem főzök, ezért zöldségalaplevet használok, ami nem más, mint 1 liter forró vízben elkevert, natúr szárított zöldségkeverék, bioboltokban kapható, nincs benne tartósítószer, ezáltal nincs az a klasszikus “leveskocka” íze.
Nem ragozom tovább, A férfi csak annyit mondott, ez egy igazi léleksimogató étel! Imádnivaló! A rizottó is…
Hozzávalók 3 főre:
25 dkg arborio rizs
4-6 szelet szárított sonka
2 nagy marék spenótlevél
fél fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 deci pezsgő
1 liter zöldség- vagy hús alaplé
késhegynyi reszelt szerecsendió
só, bors
kókuszolaj
Tetejére: reszelt parmezán v más kemény sajt
Egy nagyobb serpenyőben elkezdtem párolni a hagymát kevés kókuszolajon. Ha van kéznél, tegyetek egy kis kanál vajat is hozzá, mert attól még selymesebb lesz a rizottó. Rászórtam a rizst és felöntöttem a pezsgővel, sóztam, borsoztam, és egy merőkanál aljával kevergetve, megvártam, míg a rizs felszívja a folyadékot.
Ezután egy nagy merőkanál alaplé következett és itt adtam hozzá az apróra tépkedett spenótleveleket és a sonkadarabokat is. Mikor megint beszívta a rizs a folyadékot, ismét öntöttem hozzá, amíg el nem fogyott az egész illetve a rizs ‘al dente’ állagú lett, vagyis még nem teljesen puha, még lehet rajta mit harapni. Közben hozzáreszeltem a szerecsendiót és a fokhagymákat is, tálaláskor pedig megszórtam parmezánnal.
Egy szokványos rizses húst is képes feldobni pár piros gyöngyszem, az enyhén savanykás íze jól passzol az édes sült répához. Ez a recept a répától indult amúgy, maradékot mentettem, hiszen jó pár darab árválkodott már egy hete a hűtőben, lereszelni nyersen már nem voltak elég feszesek, viszont sütni tökéletes. A rizs és a hús volt még biztos, aztán megláttam a boltban a gyönyörű gránátalmát 200 Ft-ért, ami néha becsapós, hiszen, ha kívül nem elég piros, akkor valszeg a magjai is sápadt arcúak belül. De ez most nem így történt, hiszen lédús, magokkal teli példányhoz jutottam. Ősszel és télen nagyon hiányoznak nekem a piros bogyós gyümölcsök és a gránátalma kárpótol egy kicsit, arról nem beszélve, hogy sok c-vitamin van benne. Ja és a lényeg, továbbra se féljetek a megpucolásától. Félbevágom, mosogató tálca felett egy tálba kicsit megnyomkodom, mint a citromot és kifordítom óvatosan, ilyenkor szét is törik, de a magokat pár pillanat alatt kézzel is le lehet fejteni a fehér húsról. Nekem a fakanállal ütögetős módszer nem vált be, nem jön ki rendesen az összes mag, de jó eséllyel kaphatunk viszont piros pöttyös falat vagy csempét…
Hozzávalók 3-4 adaghoz:
Az egyik legjobb dolog ami a spenóttal történhet, hogy találkozik a kecskesajttal, ha nem kóstoltátok, tegyétek meg, még hozzá krémes kecskesajtot társítsatok mellé. Ha nem szeretitek a spenótot és a kecskesajtot azért, ha pedig imádjátok azért. Amúgy az a tapasztalat, hogy aki utálja a spenótot, általában ilyen formában mégis hirtelen le tudja gyürkőzni és még repetát is kér meglepő módon.
Nem szoktam eltenni ajvárt télire, mert vagyok olyan mázlista, hogy kapok házit a határ mellől, viszont mindig csinálok frisset ilyenkor otthon, a legegyszerűbb módon, amit aztán vagy pirítósra kenek, vagy jelen esetben felturbózom még más hozzávalókkal és főétel lesz belőle. Az ajvár amúgy a legjobb grillezett húsok mellé fogyasztva, csevaphoz különösen, aki nyaralt már Horvátországban az biztos kóstolta. A bolti verziókat nem igazán szeretem, vannak persze abból is jobbak, de legtöbb esetben én mellékízt érzek bennük.
Hozzávalók 4 főre:
Amitől különleges lett ez cukkini az a töltelék. Ehhez mindig kell valami krémes, szaftos cucc, hogy a sütőben töltött idő után se legyen száraz a végeredmény, legalábbis én azt nem szeretem. Úgyhogy általában valamilyen paradicsomszószos muttyot teszek hozzá, a másik opció pedig a tejfölös, joghurtos, tejszínes lötyi, amihez meg nem volt kedvem, mert ilyesmit hébe-hóba eszem csak, és ez pont előtte nap történt meg. A megoldás tehát, ha a cukkini kikapart belseje felhasználásra kerül. Soha nem értettem, mikor tévében láttam hasonló receptet és a zöldség belsejét a kukába hajítják. Miért? Végülis pont a lényeget dobják a szemétbe…
Hozzávalók 2-3 főre:
Amúgy még paradicsomszósszal is össze lehetne rottyantani a végén az egészet, próbáljátok ki, ha van kedvetek úgy is. Hogy mi az alján a fehér és barna színű cucc? Nos, semmi extra, annyi történt, hogy kevés volt a rizs és a hajdina is otthon, úgyhogy összepároztam őket, és nem bántam meg, sőt így sokkal finomabb lett, én amúgy sem vagyok nagy rizsrajongó. Ezt az ételt is nélküle ettem csak úgy a húst és a zöldségeket egymagában.
Hozzávalók 4 főre:
Általában a rizottóba fehérbort szoktam használni, de a vörös is tökéletes, pláne, ha vörös hússal vagy valamilyen különleges erdei gombával készül. Nem vagyok egy nagy gombafogyasztó, de a szárított gombával már egy ideje szemeztem, hát most jött el az ideje kipróbálni. Bevallom az őszintét, nem pont falfülgombával szerettem volna elsőre kísérletezni, de nem kaptam másikat, friss gombából is csak sampion jött szembe, az meg már uncsi, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy ez beválik.
Hozzávalók:
Egy laza fél óra alatt kész volt a vasárnapi ebéd, könnyű ezt az ételt nagy mennyiségben legyártani, szóval nincs kifogás, hogy miért ne Uncle Ben’s közreműködése nélkül varázsoljunk hasonló ízeket az asztalra!
Ismét Bio Bridge terméket használtam az elkészítéséhez, még hozzá rizstejszínt és ismét nem vettem észre különbséget a végeredmény kóstolásakor. A rizottók általában vajasak, vagy tejszínesek vagy mindkettő és nem tudom azt mondani tényleg még én sem, hogy azok nem finomak. Mert azok, ez vitathatatlan, de attól még laktózmentesen is lehet legalább ugyanolyan ízleteset készíteni. Annyi jó íz van benne amik harmonizálnak egymással, hogy fel sem tűnik, hogy nincs benne zsíros tejszín, sőt most vajat sem tettem bele az elején, persze nyugodtan küldhettek egy kanállal az olaj mellé, ezt rátok bízom. Ha nem cél a laktózmentesség, akkor hajrá. Még egy fontos dolog, hogy a rizottó alaplé véletlenül sem jelent forró vízben feloldott leveskockát… Ha van kéznél igazi zöldség vagy húsalaplé a hétvégi levesből az tökéletes, ha nincs akkor én úgy szoktam egyszerűen megoldani, hogy egy liter forralt vízbe beleszórok natúr vegamix zöldségkeveréket, ami tiszta, tartósítószermentes fűszerkeverék, nagyobb hiperszuperben már lehet kapni vagy piacon fűszerboltban. Ennyi, nem kell ezt túlbonyolítani.
Hozzávalók 2-3 főre:
