Gyors vacsora volt nekem egyik nap ez az étel, de tökéletes reggeli is lehet belőle, bármilyen friss fűszernövény közreműködésével remek.
A fehér spárgáért nem rajongok ugyan, nem szeretem hámozgatni, de más zöldséggel kombinálva, jelen esetben az avokádóval, jó kis kence lett belőle. Joghurt sem muszáj egyébként hozzá, ha valaki laktózérzékeny lenne. Én most dúsításnak tettem bele, hogy elegendő legyen a lepényekhez.
A cukkini remek fasírt alap, mert semleges az íze, ezért bármilyen fűszerrel variálható, ami éppen kéznél van, természetesen szárított is lehet.
Könnyed nyári vacsora, egy pohár fehérbor is passzol hozzá, de egy 5 hónapos bébi mellett, most maradtam a bodzaszörpnél inkább. Másnap is falatozható még, A férfi enyhe “macskajajos” állapotban vígan betermelte…
Hozzávalók:
Lepényhez:
2 db cukkini
2 db tojás
3 evőkanál rizsliszt (más liszt is jó)
friss kakukkfű és rozmaring (szárított is jó)
só, bors
kókuszolaj a sütéshez
Krémhez:
1 db avokádó
1 cs fehér spárga
1 duci gerezd fokhagyma
pár db mentalevél
pár csepp citromlé
1-2 evőkanál natúr joghurt
só, bors
A cukkiniket lereszeltem, megsóztam és kicsit állni hagytam, majd kifacsartam a levét, amit engedett. Ezután hozzáadtam a többi hozzávalót, összekevertem, hogy lágy, de formázható massza legyen.
A sütőt előmelegítettem 200 fokra, sütőpapírt terítettem egy tepsire, amit vékonyan megkentem kókuszolajjal, majd egy evőkanál segítségével ráhalmoztam a lepényeket és kicsit kilapítottam a kanállal őket. Kb. fél óra alatt megsültek.
A krémet érdemes előtte pár órával elkészíteni, hogy összeérjenek az ízek. A spárgát meghámoztam, a fás végeit levágtam, és forró vízben, kb. 10 perc alatt megfőztem. Leszűrtem, hozzáadtam az avokádó kikanalazott, puha húsát, citromlevet, sót, borsot, a fokhagymát, joghurtot és simára turmixoltam egy botmixerrel, majd beleszórtam a mentát is aprítva, majd hűtőbe tettem. Másnap is finom!


Szóval lepényre fel, mostanában én is ritkán készítek ilyesmit, pedig gyorsan meg van, és vacsorára is tökéletes amúgy, bármilyen zöldséges cuccal és néha mozzarellát is szeretek tépkedni rá, vagy feta sajtot. Kedv szerint váltogatom a liszteket, ami általában mindig van itthon, az csicseriborsóliszt, hajdinaliszt és amarántliszt. Ezeket a lepényeket az különbözteti meg a palacsintától, hogy nincs bennük tojás, tej, na és glutén, viszont isteni finomak, sós töltelékekhez pláne, de édesen is lehet őket falatozni természetesen.
Hozzávalók 2 lepényhez:
Tényleg nem fűz szoros barátság a májhoz, gyakorlatilag semmilyen formában nem eszem meg. Gyerekkoromban szerettem a májkrémet, de a bolti verziókat inkább már hagyom a polcon. Néha megkívántam ugyan egy jobb minőségű kacsamáj pástétomot, de amúgy évek óta nem ettem.
Hozzávalók:
Nagyjából minden évszakban készül nálam 1-1 galette, az éppen szezonális gyümölcsökből, zöldségekből, vagy mindkettőből egyszerre. Tulajdonképpen ebéd is lehet, de én mégis valamiért mindig reggelire készítem, olyan szendvics pótlék. Illetve annál sokkal jobb, mert édes, sós, pikáns egyszerre és minden különösebb konyhai jártasság nélkül kivitelezhető, ami általában a péksütik esetében nem árt.
Hozzávalók 30 cm átmérőjű pitéhez (4 szelet):
Jó lenne találnom egy magyar szót a smoothie bowl-ra, ok, hogy utóbbi tál, az előbbi meg egy gyümölcsturmixot takar tulajdonképpen, de a gyümölcsturmix tál hülyén hangzik.
Hozzávalók adagonként:
Nem vagyok bolti tormakrém rajongó, tudjátok, hogy frisset szoktam mindig készíteni, de a nagy utazás előtt beszerzett tormám úgy döntött, hogy nem vár meg és elszárad, így kaptunk ajándékba egy üveggel. Meglepően jó fajta volt egyébként ez a bolti verzió, Auchan torma azt hiszem.
Hozzávalók:
Fodrost kelt ritkán eszem, viszont a nemrég említett édesburgonya webáruházból sikerült beszerezni egy nagy csokorral belőle. Az íze szerintem hasonló a kínai kelhez, bár azt is ritkán fogyasztok, de ez talán még karakteresebb, amiért pedig érdemes beiktatni az étrendünkbe azonfelül, hogy finom, az a vitamin- és ásványianyag tartalma. A kalciumból például sokkal többet tartalmaz, mint a spenót vagy a tej… Rendkívül jó hatással van az emésztésre, a rendszeres fogyasztása pedig segíthet megelőzni a daganatos betegségek kialakulását. Akár nyersen is fogyasztható turmixokba, például banánnal és almával társítva kiváló indítója a napnak.
Hozzávalók:
Ezt a verziót hirtelen felindulásból készítettem. Történt ugyanis, hogy véletlenül a kezembe került egy fantasztikusan igényes női magazin, már ingyen osztogatja a postás, annyira jó. Ezeket általában így tovább is hajítom a kuka irányába érdeklődés hiányában, esetleg a recepteket lesem meg. Most is így történt felcsillant a szemem, mert két egész oldalt szántak az ilyen kencéknek, gondoltam, biztos tudok még ötletet meríteni én is. A pórés-almáson akadt meg szemem és buzgón olvasni kezdtem a receptet, de mikor megláttam, hogy 3. összetevő az alma és a póré után a leveskocka, na akkor lendítettem meg a kuka irányába végleg az újságot. Leveskocka?? Minek?? Nem hiszem el, hogy nincs otthon még véletlenül se bármilyen más szárított fűszer, de ha nincs is, só és bors tuti van minden háztartásban és az is jobb, mint a műanyag leveskocka, ami arra jó, hogy minden levesnek egyforma ízt adjon és elvegye a friss hozzávalók aromáját.
Hozzávalók:
Pár éve sütöttem ilyet spenótos változatban krumpli nélkül, az is isteni, de persze aki nem rajong a spenótért, annak hiába is áradoznék róla. A spanyolok eredetileg krumpliból készítik ezt az ételt, jó sok hagymával és kiegészítésként még kerülhet bele sajt, spenót, bármilyen fűszer, tényleg ízlés dolga.
Hozzávalók:
Másodszor készítem két héten belül, mert az első szilvás verzió, amit másnap reggelre sütöttem túl gyorsan fogyott el, hogy lefotózzam és majdnem így végezte ez is. Pedig kihangúlyoztam kedvesen a konyhába toppanó férfinak, hogy ezt másnap reggelire szánnám, és gyorsan felajánlottam neki egy nagy adag spenótos rizses húst (amit szintén hozok hamarosan), hogy azzal lakjon jól. Be is termelte, majd ránéz a gőzőlgő morzsára, majd rámnéz, majd ismét a morzsa, majd ismét rám bociszemekkel, hogy “ugye ebből is eheteeeek???”
Hozzávalók:

