Ünnepi asztalra való! Vagy csak úgy, egy fagyasztó kiürítés után, egy hétvégi napon megadja a “Mi legyen az ebéd?” kérdésre a választ.
A bélszín nem az az étel, ami túl gyakran kerül az asztalra, legalábbis mi nem állunk sorban érte minden héten a hentesnél. Legutoljára, ami az első is volt egyben, karácsony előtt zsákmányolt A férfi két szép példányt a piacon, és az egyik Wellington bélszínként végezte az ünnepi vacsorán illetve készült egy borsmártásos verzió is. A másik viszont a fagyasztóba került és most bukkantam rá. Ebből ugye már a Wellington nem jöhetett szóba, azt inkább csak frissből készítsétek, úgyhogy végre kipróbálhattam Stroganov gróf kedvencét.
Korábban csak csirke Stroganoff készült a konyhámban és nem állítom most sem, hogy az nincs ilyen finom. Próbáljátok ki azt is, ezt is, ha szeretitek a pikáns, tejszínes mártásos ételeket, akkor nem fogtok csalódni, sőt a vegák csak gombásan is imádni fogják. Jut eszembe találtok a blogon csicseriborsós verziót is…lehet ezt fokozni na, de az eredeti változat kétségkívül bélszínnel készül.
Köretnek most a quinoára esett a választás, mert ritkán eszünk azt, de sok minden passzol hozzá, készítettem már bulgurral, kölessel, régen krumplipürével és rizzsel, variáljátok kedvetek szerint!
Hozzávalók 4 főre:
40 dkg bélszín
40 dkg gomba
5 db savanyú uborka
1 fej vöröshagyma
1 deci fehérbor
1 deci főzőtejszín
2 deci tejföl
1 mokkáskanál mustár
só, bors
kókuszolaj, vaj
Köret:
3 deci quinoa
pár csepp citromlé
só
A quinoát dupla vízben puhára főztem, lefedve állni hagytam, tálalás előtt pici citromlével meglocsoltam.
Fél-fél evőkanál kókuszolaj, vaj keverékén, megpároltam a hagymát, majd hozzáadtam a felaprított gombát, sóztam, borsoztam, mikor elfőtte a levét, kiszedtem egy tányérra.
Ugyanabban a serpenyőben ismét kókuszolajat hevítettem, rádobtam a felcsíkozott bélszínt, sóztam, borsoztam ezt is puhára pároltam. Hozzáadtam a gombát, felöntöttem a borral, pár percig hagytam őket együtt sercegni, míg a bor elfőtte az alkoholtartalmát, majd hozzáöntöttem az előzőleg simára kevert tejfölt, tejszínt, mustárt és beleszórtam a felkarikázott uborkát is. Összeforraltam, majd elzártam alatta a gázt és tálalható is az étel némi petrezselyemmel megszórva.
Minden nyáron elkészül párszor, kicsit mindig variálok rajta, hiszen a lecsó ezt megengedi, anélkül, hogy az íze sokat változna. Általában a tojásos verziót főzöm, de megeszem anélkül is, hol kerül alá szalonna vagy kolbász, de inkább nem, néha teszek bele kölest vagy rizst, néha meg egymagában eszem. Aztán van ugye a francia verzió a ratatouille, amiben a padlizsán és a cukkini is főszerepet kap.
Hozzávalók 3-4 főre:
Jó lenne találnom egy magyar szót a smoothie bowl-ra, ok, hogy utóbbi tál, az előbbi meg egy gyümölcsturmixot takar tulajdonképpen, de a gyümölcsturmix tál hülyén hangzik.
Hozzávalók adagonként:
Nem sokszor használom én sem a quinoát, ezért is vettem most vöröset, mert azt még nem próbáltam. Picit olcsóbb volt, mint a fehér, viszont karakteresebb az íze. Ugyanolyan gyorsan megfő, mint a hajdina, magas a fehérjetartalma, sok benne a vas és a magnézium, viszont nem túl kalóriadús ez a Dél-Amerikában őshonos gluténmentes “álgabona”. Asszem életemben most először főztem laskagombát is, amiből a Zanyukám szokott pörköltet csinálni, de így pirítva is teljesen jó, és remek húspótlónak bizonyult, mikor a fülemen jött már ki a “gyúróscsirke”, hiszen ez a gomba kicsit húsosabb, mint a csiperke. Jó sok kakukkfű és egy nagy facsarás citromlé pedig nagyot lendített a földes ízű hozzávalókon, de amúgy más kedvenc fűszert, oregánót, bazsalikomot is tehettek bele. A kelkáposzta funkciója mindössze annyi, hogy szerettem volna még valami friss, üde, ropogós cuccot is beletenni és ezt a zöldséget nagyon szeretem, de csak nyersen, salátába, így itt is megállta a helyét, de ez akár el is hagyható, helyette petrezselyem, ruccola, vagy más zöld is tökéletes.
Hozzávalók:
