Ez a püré mindent visz! Legalábbis mikor elkészítettem még karácsony előtt, akkor egy héten belül még párszor meg kellett ismételni, akkora sikere volt.
Pedig igazából semmi vaj és tej nincs benne, ami miatt amúgy nem is rajongok a krumplipüréért. Ennek a pürének az egyik titka, hogy előtte a krumpli és a kelbimbó is sütőben sült, a végén pedig egy kis citrom dobja még fel az ízeket.
Hogy miért osztok meg most veletek karácsony előtt készült ételt, annak roppant egyszerű oka van. Szülés előtt nem voltam már annyira Pálmafa Project hangulatban, szülés óta meg néha van csak időm gép elé ülni, úgyhogy ezért nyilvánítottam ezt amolyan télbúcsúztató receptnek.
A hozzávalóit bármelyik évszakban be tudjátok szerezni, inkább az ízvilága, ami még télies hangulatot idéz. A narancsos csirke a pici mézzel jól passzol a földes ízű kelbimbóhoz, ami a krumplival kombinálva szerintem még azoknak is ízleni fog, akik amúgy nem szeretik ezt a megosztó zöldséget. Én egymagában is bármikor megenném, próbáljátok ki!
Hozzávalók 3 főre:
fél kg csirkemell filé
1 db narancs leve
fél deci tejszín
1 fej lilahagyma
1 teáskanál méz
1 teáskanál mustár
só, bors
Püréhez:
4 szem krumpli
25 dkg kelbimbó
reszelt szerecsendió
1 evőkanál citromlé
olívaolaj
A csirkemellet felkockáztam a hagymával együtt és kevés kókuszolajon lepirítottam őket. Ezután hozzáadtam a narancs levét, a tejszínt, a mustárt és a mézet, sóztam, borsoztam, majd hagytam együtt rotyogni őket, míg a csirke teljesen átpuhult, kb. 20 perc alatt kész. Ha szükséges, pici vizet, kb. 1 decit lehet aláönteni, ha szaftosabbra szeretnétek.
Míg a csirke készült, a krumplit megpucoltam, felkockáztam, a kelbimbót megmostam, a csúnyább leveleket leszedtem, a nagyobb darabokat félbevágtam és 200 fokra előmelegített sütőben, pici olívaolajjal meglocsolva megsütöttem őket. Ezután kivettem, egy mély tálba szórtam őket, meglocsoltam citromlével, reszeltem hozzá szerecsendiót, sóztam, borsoztam és botmixerrel átmentem rajta párszor, hogy kissé még darabos maradjon. A csirkével tálaltam.
Múlt hétvégén pont valami tökös mákos cuccon járt az eszem, mivel A férfi már rájött, hogy neki biza jogosultsága van csak úgy rábökni egy receptre a blogon, és bociszemekkel célozgatni rá, hogy nem-e lehetne-e ugyan ez meg az vagy amaz a mai ebéd, vacsora, uzsonna, tízórai? És mivel a tökös mákos palacsintára esett a választása, hát bevásároltam hozzá, de közben szembejött ez a recept. Annyira guszta volt a fotón, hogy nem tudtam ellenállni neki és mivel a lentojás az egyik főszereplő és véletlenül pont az orrom előtt hevert a pulton a titkos hozzávaló, amivel a vegánok a tojást helyettesítik, hát muszáj volt ezt megsütnöm.
Hozzávalók 15 x 30 cm-es kis méretű tepsihez:
Ennek a receptnek a története mégsem a libától és az ő combjától indult el, hanem a körettől vagyis a lila édesburgonyától, amit most kóstoltam először. Nem egy megszokott hozzávaló az ételekben, boltban nem igen kapni, ott még zömében csak a sárga húsú édesburgonyával vagyis batátával lehet találkozni, ami külföldről érkezik, és sajnos nem mindig szép, sőt még drága is. Ez viszont magyar batáta, magyar termelőtől, ráadásul bio, és még az ára is rendben van, arról nem beszélve, hogy mennyire finom. Igen, igen az édesburgonya webáruházból rendeljük több kolleginával egyetemben, így éri meg igazán.
Hozzávalók 2 főre:
Ezekből a golyóbisokból sem hiányzik a zsíros sajtkrém, ettől áll ugyanis össze a massza. A desszert másik jó tulajdonsága, hogy a répa nyersen kerül bele, de ha alaposan összebotmixelitek, akkor nem nagyon fog feltűnni és azok is vígan megeszik, akik amúgy a répáért nem rajonganak.
Hozzávalók:
Mitől különleges ez a citrom? Attól, hogy félig narancs… Na jó ez túlzás, de állítólag a citrom és a mandarin kereszteződéséből született a kis drága, ízében viszont azért citrom a javából, és nagyon erőteljes fűszeres illata és íze van, innen is lehet felismerni, illetve hogy kicsit sötétebb a színe, mint a hagyományos citromnak az alakja pedig gömbölyűbb és sok a magja. Árban nem igazán van különbség.
Még ünnepek előtt történt, hogy barinős hétvége közepén elhangzott a mondat rám kacsintva enyhe célzással, hogy “úúúúgy ennék valami édeset….van alma….” Próbáltam másfelé nézni hirtelen, mintha ott sem lennék, nem is hallottam vóna a kávémat szürcsölve a felkiáltást, 3 órás fagyos séta után, de a szúrós tekintet a hátamba mélyedt, így nem volt mit tenni… Úgyhogy természetesen örömmel és boldogan térképeztem fel a terepet, hogy segíthetnék én. És tényleg volt óma, jó sok, viszont már elég száraz, kicsit nyomi, de legalább bijó és édes példányok figyeltek a kosárban. Pont jó lesz egy zabpelyhes tócsnihoz gondoltam én.
Egy tök egyszerű levesről van szó tulajdonképpen és gyorsan el is készül, a narancs, a fahéj és a bor párosítása a forralt bor főzésnél eleve ismerős lehet, de itt selymesebb a végeredmény a rizstejnek és a tojásnak köszönhetően. Kicsit a madártej jut róla eszembe, persze az állagra más, de a tetején a hab pont így készül, a napsárga színe pedig egyszerűen imádnivaló.
Hozzávalók 2 adaghoz:
Természetesen ha már karácsony, akkor pulykahús is tökéletes hozzá, de nekem most csirke pihent a frigóban. Általában az ünnepek alatt a mutatósabb ételek játszanak tudom én, készítettem tavaly hasonló ízekkel töltött 
Hozzávalók 3 főre:
Recept elkér, majd gondolatban már dobtam is ki belőle a marcipánt, mert nem vagyunk jóban…. Mozart kugel formájában még lecsúszott nagy duzzogva Salzburg magasságában pár éve, de töményen nem. Mire kedves barátné közölte, hogy de az kell bele, majd lájtos vitába lendültünk. Na jó, konkrétan hisztiztem, mert amúgy is szuper hangulatban voltam, hogy de nem lesz benne, de lesz, de nem lesz. Ok, legyen, megadom magam, de akkor te hozod a marcipánt, mert én nem veszek, azt sem tudom hol lehet kapni… Mint megtudtam azóta, a boltban. Olyan kis hengerbe csomagolva.
Ja, és répalé van az eredetiben, amit én narancslére cseréltem, a kesut dióra, mivel annak teltebb íze van szerintem, szárzellert meg nem kaptam, így gumós került bele. A végeredményt így már nem nevezném osztrák karfiollevesnek, kinézetre sem, viszont finomnak és kiadósnak igen. Konkrétan múlt hétvégén ezen éltem, egy nagy tányér elkanalazása után még második sem kellett, kb. késő délutánig éhes sem voltam.
