Pite volt terítéken, de nem a klasszikus édes, még csak nem is almás. Biztosan sokan hallottatok már a pásztorpitéről, ami inkább angolszász országokban népszerű, na ez a verzió is ennek a mintájára készült csak éppen nem burgonyából.
Találkozhattatok már hasonló receptekkel a blogon, először Jamie halas pitéjét készítettem el, aztán következett egy Marhahúsos zelleres változat és mindkettőnek nagy sikere volt. Nem lehet nem szeretni, hiszen hús és püré kombóval kis hazánkban is sok embert le lehet venni a lábáról. Még akkor is, ha hagyományos burgonyát nem is látott az étel.
Vagyis azt akarnám itt elhebegni, hogy remek lehetőség ez a kaja arra, hogy zöldségeket csempésszetek olyanok tányérjára is, akiknek amúgy maguktól ritkán jut ilyesmi eszébe.
Az én konyhában az elmúlt pár hétben minden narancs színben pompázik, ezt a következő receptekben is láthatjátok majd, sőt szinte minden ételben krém és püré formájában jelenik meg a sütőtök és az édesburgonya, jelen esetben mindkettő.
Sokan azt mondják, azért nem kedvelik az édesburit, mert olyan az íze, mint a sütőtöké. Nos, higgyétek el egy kismamának, hogy nem. Ugyanis az van, hogy az édesburgonyát ritkán kívánom meg, amíg a sütőtököt ugyanúgy csípem, mint bármelyik ősz folyamán. Most mit akarok ebből kihozni? Ja, hogy készítsétek el amelyikből akarjátok! Ha kevésbé szeretnétek érezni a sütőtök ízt, akkor tegyetek bele több édeskrumplit és fordítva, de csak egyik, csak másik is szuper, mindegy az arány. Finom ez, én szóltam!
Hozzávalók a húsos réteghez:
1 kg darált marhahús
1 zöldborsó konzerv v mirelit
1 pritamin paprika
4 db paradicsom
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
kakukkfű, rozmaring (más fűszer is lehet ízlés szerint)
kókuszolaj
fél csokor petrezselyem
só, bors
Felső réteghez:
1 kg sült tök és édesburgonya vegyesen
10 dkg parmezán
180 gr görög joghurt
reszelt szerecsendió
só, bors
1 evőkanál vaj
A vöröshagymát és a fokhagymát kevés kókuszolajon megpároltam, majd hozzáadtam a darálthúst, lepirítottam, sóztam, borsoztam, beleszórtam a felkockázott paprikát és paradicsomot is, megszórtam a fűszerekkel és lefedve kb. 20 perc alatt puhára pároltam őket, majd beleszórtam a lecsöpögtetett borsót is. Ha mirelit borsót tesztek hozzá, azt előbb engedjétek ki és a paprikával és a paradicsommal együtt tegyétek a húshoz. A végén szórtam hozzá az aprított petrezselyemet.
Míg a hús elkészült, 200 fokos sütőben megsütöttem a tököt nagyobb darabokra vágva, az édesburgonyát pedig félbeszelve. Ezután egy tálba kanalaztam a húsukat, hozzáadtam a parmezánt (kicsit hagytam a tetejére is), a joghurtot, vajat és a fűszereket, majd botmixerrel simára turmixoltam az egészet. Nem baj, ha kicsit darabos marad.
Egy hőálló tálba tettem a húst és rákanalaztam a pürét, egyenletesen eloszlattam, majd megszórtam a maradék parmezánnal és 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a sajt ráolvadt. Ha kicsit hűl, szépen szeletelhető.
Hasonló bejegyzések:
Marhahúsos édesburgonyás borsós egytál
Zöldborsós édesburgonyás pulykamell
Marhahúsos pásztor pite zöldségpürével
Barackos karácsonyi pulykasült mangós édesburgonyás körettel
Sütőtökös csicseriborsós tagine
Birsalmás sütőtökös galette
Sütőtökös nudli mangalicazsíron pirítva
Lazac, szilvás, édesburgonyás körettel
A bélszín nem az az étel, ami túl gyakran kerül az asztalra, legalábbis mi nem állunk sorban érte minden héten a hentesnél. Legutoljára, ami az első is volt egyben, karácsony előtt zsákmányolt A férfi két szép példányt a piacon, és az egyik Wellington bélszínként végezte az ünnepi vacsorán illetve készült egy borsmártásos verzió is. A másik viszont a fagyasztóba került és most bukkantam rá. Ebből ugye már a Wellington nem jöhetett szóba, azt inkább csak frissből készítsétek, úgyhogy végre kipróbálhattam Stroganov gróf kedvencét.
Hozzávalók 4 főre:
Nem gyakran készítek tésztaételt, viszonylag kevés is van belőle a blogon, de már egy ideje fantáziáltam valami jó kis paradicsomos, olaszos kajáról. Roppant jól időzítettem, a legnagyobb melegben kapcsoltam be a sütőt a konyhában, az agyvizem is felforrt, mire végeztem, de ez titeket ne fogjon vissza, úgyis jön a lehűlés hamarosan.
Hozzávalók:
A különbség talán annyi, hogy az utóbbi kisebb kolbász alakúra formázzák, míg előbbit nagyobb, kilapított formában teszik a grillre. Mindegyiket általában legalább kétféle darált húsból készítik, de van, ahol bárányt is tesznek bele, a marha és a sertés mellé.
Maradék újrahasznosítás is volt egyben, mivel várakozott a hűtőben főtt köles előző napokról, viszont a kölesnek az nem áll jól, kiszárad, natúr köretként nem igazán jó megenni. Alapesetben ilyenkor felturbózom zöldségekkel, olívaolajjal, citromlével, hallal esetleg, mint egy salátát és máris jobb színben és ízben tündököl. Most azonban tartalmasabb ételre vágytam és tudtam, hogy A férfi is inkább egy marhahúsos verzióért fog rajongani, így született a töltött tök.
Hozzávalók 4 főre:
Változtattam benne ezt azt, szerintem az édesburgonya kimondottan jót tett neki, illetve a besamel mártást nem tejből, hanem hígított kókusztejből főztem. Hallom, ahogy többen felsikítanak, hogy a fenébe passzol ez egy görög kajába!? Egész egyszerűen nem lett kókuszíze, aki nem tudja, hogy az van benne, nem fogja észrevenni. A férfi például nem annyira rajong a kókuszért, bár tudta, hogy azt teszek bele és keresztbe is álltak a szemei a hír hallatán először, aztán fel sem tűnt neki és lelkesen belapátolta.
Hozzávalók 4-6 főre:
Egyszer készítettem réges régen az eredeti svéd húsgolyós ételt, Stahl Judit szakácskönyvéből, annak is nagy sikere volt, hagyományos krumplipürével és ikeás áfonyalekvárral. Most első körben a lekvárt cseréltem le, mivel éppen feléltem a lekvár tartalékaimat és amúgy sem szerettem volna cukros lekvárt enni, tehát elő a fagyasztó kincseivel, amiben lapult, anyósomnak hála fagyasztott szeder és kb. negyed óra alatt varázsoltam belőle rapid lekvárt.
Aztán bukkantam rá a szalvétagombóc receptjére, és megmondom őszintén még életemben nem hallottam róla, de éreztem, hogy képes megváltoztatni a zsemlegombóchoz fűződő viszonyomat és muszáj kipróbálnom. Naná, hogy variáltam rajta és fehér liszt helyett a zabliszt került számításba. Ha a galuska klassz lett belőle, akkor ez is az lesz úgy döntöttem. És tényleg!
Hozzávalók:
A masszát két részre osztottam és fogtam a textil szalvétát, kiterítettem a pultra, kicsit megvajaztam a közepét, ahova a tészta kerülni fog, hiszen ragacsos, de így nem ragad a végén hozzá. Kivettem kézzel a massza felét és ráhalmoztam a szalvéta közepére hosszában, majd kézzel egy kb. 18-20 cm hosszú hengert formáztam és mint egy szaloncukrot feltekertem, majd a két végén megcsavartam a szalvétát szorosan és egy cérnával összekötöttem. Mikor a víz felforrt, beletettem mindkét hengert a vízbe és kb. 15 perc alatt megfőztem. Látni fogjátok, ahogy a szódabikarbónától kicsit megdagad, viszont ezt azért tettem bele, hogy a zabliszt ne legyen olyan fojtós, könnyedebb legyen az állaga. Mikor elkészült kivettem a pultra, levágtam a cérnát és simán letekertem róla a szalvétát, majd szeletelhető és tálalható a vadassal.
Ez volt az első találkozásom a bélszínnel, még karácsony előtt, aztán a főpróbán ugyebár a nem rég közzétett Wellington bélszíné volt a főszerep. Az történt ugye az ünnepek előtt pár nappal, hogy A férfit elküldtem bélszínért és nem, hogy nem mert hazajönni nélküle, hanem egyből tripla adagot zsákmányolt, mint amennyire szükség lett volna. Ennél nagyobb bajunk nyilván sose legyen, ment a fagyasztóba, illetve egy pár szelet még frissen megsütésre került.
Szóval A férfi elment vadászni, megtalálta a legszebbet, kifizette és hazatért 40 dkg bélszín helyett 1 kilóval… Mindezt karácsony előtt egy héttel, szóval kisebb sikítófrászt kaptam, hogy ennyivel mit csinálok, a mélyhűtőm tele, pánikgomb, stb. Úgyhogy pár szeletet még akkor kisütöttünk steaknek, de erről majd később írok, a többinek pedig utat törtem a fagyasztóban, és maradt egy kb. fél kilós darab vákuumfóliában, amit a hentes javaslatára a sima hűtőben tároltunk egy hétig és tényleg elállt így. Szóval az első és legfontosabb, ha rászánjátok magatokat, hogy ilyen drága húst beszereztek, akkor azt megbízható helyről vegyétek, ott ahol értenek is az elkészítéséhez, tárolásához stb.
Hozzávalók 4 főre:
