Egy tányéron minden, ami ahhoz szükséges, hogy az újév bőségben, és szerencsében teljen! Lencse, malac, és a sűrű krémes hagymalekvár minden vitt. Legalábbis ez a mondat hagyta el a kóstoló brigád száját ebéd után.
A malacot már évek óta sörrel sütöm, ez fent is van a blogon és most sem sokat variáltam rajta, mert ez így jó ahogy van. Annyi a változás ezúttal, hogy az alma nem a tepsibe került mellé, hanem a lencsesalátába, illetve a sör mellé kapott pár kanál mézet, hogy még jobban piruljon és ez az ízének sem ártott. Hagymalekvárt meg évek óta nem csináltam és eszembe jutott, hogy megenném, viszont most némi aszalt szilva is belepottyant, mert ilyen kedvem volt. Így megy ez nálam.
Sok íz van ezen a tányéron na, de nem ütik egymást, egyik sem hivalkodó, és igazán izgalmasak így együtt. Azért is jó ez a triumvirátus, mert mindenki megtalálja a számítását, hiszen a malacnak van ugyebár zsírosabb része, a ropogós bőréről nem is beszélve, amit a savanykás alma a lencsével kiválóan kompenzál, viszont a hús belseje picit szárazabb, ehhez viszont jól jön a lilahagymás kence. A maradék salátát akár egymagában is elfalatozhatjátok az újév első napjaiban, ha már a fületeken jön ki a hús, és a hagymalekvár is vígan eláll egy ideig a hűtőben, ha valamilyen oknál fogva megmaradna. De erre nem sok esélyt látok…
BÚÉK!
Hozzávalók 4 főre:
Húshoz:
kb. 1,5 kg malachús bőrével együtt (lapocka)
3 deci barna sör
pár db szegfűszeg (elhagyható)
2 fej vöröshagyma
2 evőkanál méz
2 fej fokhagyma
só, bors
kókuszolaj
Lilahagyma lekvár:
6 db lilahagyma
2 evőkanál házi szilvalekvár (cukormenteset használtam)
1 evőkanál balzsamecet
10 dkg aszalt szilva
1-1 rozmaring és kakukkfűág
só, bors
kókuszolaj
Lencsesalátához:
50 dkg lencse
2 db alma (inkább savanykás legyen)
fél hüvelykujjnyi gyömbér
3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál almaecet
só, bors
Elkészítése:
A malacot sóztam, borsoztam, egy nagy tepsibe helyeztem, meglocsoltam a sörrel, kanalaztam hozzá kb. 2 evőkanál kókuszzsírt és alufóliával lefedve betoltam a 190 fokos sütőbe 2 órára. Félidőnél ránéztem, meglocsoltam a sörös lével. Mikor lejárt a két óra, egy késsel A férfi bevagdalta a malac bőrét és beleszúrkodta a szegfűszegeket. Azért most, mert ilyenkor könnyebb átvágni a bőrt, mint nyers állapotában. Mellé szórtam két egész fokhagyma gerezdjeit héjastól, ment hozzá pár darab vöröshagyma félbevágva, és most csorgattam a szaftba a mézet is, illetve kb. egy deci vizet is, mert nagyon leredukálódott a szaft. Meglocsoltuk mindenhol a malackát és visszatoltuk a sütőbe fólia nélkül, hogy mindenhol megpiruljon. Kb. 40 percet töltött még így a sütőben, néha meglocsoltam a tetejét.
Mialatt a malac sült, bő vízben puhára főztem a lencsét, leszűrtem, hozzáadtam a felkockázott almát, a többi hozzávalóval együtt és állni hagytam.
A lilahagymát vékonyra szeletelve, kevés kókuszolajon elkezdtem párolni, közben hozzákanalaztam a lekvárt, a kisebb darabokra vágott aszalt szilvát, morzsoltam rá kakukkfüvet, felaprított rozmaringot, sóztam, borsoztam és lefedve hagytam puhulni. Kb. fél óra után hozzáöntöttem a balzsamecetet és lefedve még rotyogott 10 percet, majd botmixerrel kicsit átmentem rajta. Nem kell teljesen simára turmixolni, csak úgy nagyjából.
Mikor elkészült a malac, A férfira bíztam a szeletelést és jóízűen elfalatoztuk a lekvárral és a lencsesalátával.
