Íme az ősz egyik legjobb levese, aminek a hőfokát is, a hol meleg, hol csípős időjáráshoz mérten lehet beállítani és higgyétek el, mindenhogyan finom.
Krémleves hiányom volt, ráadásul jött hozzá egy hűvösebb őszies nap, néhány darab, már nem túl szép szilva a hűtőben, így nem volt mit tenni, leves project indul.
A leves sikerének a titka abban rejlik, hogy a hozzávalókat a sütőben indítottam az ízek útjára és némi balzsamecettel karamellizálódtak, aztán rottyantak össze egy fazékban. Zsálya helyett lehetne a fűszere kakukkfű is, de mivel utóbbi, úgy tűnik hősi halált halt a kertben a nyáron, a zsálya viszont éli világát és amúgy nagyon ritkán főzök vele, gondoltam dobja fel ő az ízeket.
Ennek a levesnek a tetejére kivételesen nem tettem semmit, egész egyszerűen szerintem nem passzol hozzá sem a pirított kenyérkocka, sem a dió vagy más magok, sőt a sajt sem. Talán, talán sós feta még igen, de nem volt itthon és teljesen boldog voltam vele anélkül is.. Csak egy nagy tányér leves, egy nagy kanál, és én, 10 perc nyugiban, míg Miss Rózi alszik, aki amúgy szintén kóstolgatja a céklát és a szilvát is, egyenlőre vidáman dalolva és remélem ez így is marad…
Hozzávalók 3 főre:
fél kg szilva
1 nagy fej lilahagyma
1 nagy fej cékla
1 deci mandulatej (helyette más növényi tej is jó)
1 evőkanál balzsamecet
5 db zsályalevél
pár csepp citromlé
só, bors
kókuszolaj
A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy sütőpapírral borított tepsire tettem a félbevágott, kimagozott szilvákat, a nagyobb darabokra vágott lilahagymát, a céklát pedig reszelve, így minden egyszerre sült meg. Meglocsoltam az egészet balzsamecettel és kb. 20 percig sütöttem, míg minden átpuhult.
Ezután egy edényben, egy kanál kókuszolajat felhevítettem és beledobtam a zsályaleveleket, hogy az olaj átvegye az ízét, majd beletettem a sült zöldségeket és a szilvát, felengedtem annyi forró vízzel, ami kb. 1 ujjnyival ellepte őket, sóztam, borsoztam és összeforraltam kb. 10 percig az egészet. Ekkor öntöttem hozzá mandulatejet, meglocsoltam a citromlével , majd összeturmixoltam botmixerrel az egészet, megszórtam még kevés aprított zsályával. Hidegen, melegen finom, a tetejére esetleg sós fetát tennék, de nekem, így egymagában ízlett a legjobban.
A malacot már évek óta sörrel sütöm, ez fent is van a blogon és most sem sokat variáltam rajta, mert ez így jó ahogy van. Annyi a változás ezúttal, hogy az alma nem a tepsibe került mellé, hanem a lencsesalátába, illetve a sör mellé kapott pár kanál mézet, hogy még jobban piruljon és ez az ízének sem ártott. Hagymalekvárt meg évek óta nem csináltam és eszembe jutott, hogy megenném, viszont most némi aszalt szilva is belepottyant, mert ilyen kedvem volt. Így megy ez nálam.
Hozzávalók 4 főre:
Az eredeti receptben nincs ugyan paprika, csak paradicsom, és uborka, de mikor ez a saláta itthon is divatba jött kb. 20 éve és bekúszott a recept valahogy a családba is, akkor paprikával együtt jött és én ezt benne is hagytam, mert jót tesz neki ízben, színben, ropogósságban. Szerintem akkor jó, ha kb. mindegyikből ugyanannyi mennyiség kerül bele, a hagyma kezdetben vörös volt, sőt pici fokhagyma is ment hozzá, aztán a lilánál maradtam, ezúttal lila újhagyma került bele. Ami a fűszereket illeti az oregánó mellé én egy pici bazsalikomot is teszek hozzá, ha van friss, akkor bőven szórhattok bele mindkettőből.
Hozzávalók 4 főre:
A földes, édeskés ízű céklát jól kiegészíti a savanyú rebarbara, és mindenféle fűszerrel bolondítottam még meg, de ha csak gyömbért használtok, úgyis jó. Sült parázsburgonyával ettem némi feta sajtot morzsolva rá kitűnő nyári étel, hidegen is finom, de akkor a legjobb, ha a krumpli még langyos. Grillhúsok mellé is passzol, de pirítósra is tehetitek, szóval a nap bármely szakában előkapható a hűtőből, úgyhogy akár vegák vagytok, akár húsevők, jól jártok vele!
Hozzávalók 1 kis üveghez:
