Egyszerű, de nagyszerű karácsonyi előétel! Régóta izgatta már a fantáziámat a borleves, úgyhogy kihasználtam itt is a lehetőséget, hogy növényi tejeket teszteljek és erre a rizstej bizonyult a legjobb megoldásnak a választékból.
Egy tök egyszerű levesről van szó tulajdonképpen és gyorsan el is készül, a narancs, a fahéj és a bor párosítása a forralt bor főzésnél eleve ismerős lehet, de itt selymesebb a végeredmény a rizstejnek és a tojásnak köszönhetően. Kicsit a madártej jut róla eszembe, persze az állagra más, de a tetején a hab pont így készül, a napsárga színe pedig egyszerűen imádnivaló.
Olyan bort válasszatok hozzá, amit akár mellé is szívesen elkortyoltok, vagy a leves főzése közben… Én száraz fehérborral főztem, de nyugodtan lehet félédes, édes is, de azt bele kell kalkulálni, hogy a rizstej is édeskés, bár hozzáadott cukrot nem tartalmaz. Amúgy zabkásához is szeretem használni reggelente, sőt kávéhoz is nagyon finom!
Hozzávalók 2 adaghoz:
3 deci fehérbor
2 deci rizstej(Bio Bridge)
1 közepes narancs
1 deci víz
2 tojás
2 evőkanál méz
pár db szegfűszeg és fahéj
Beleöntöttem egy lábosba a bort, a rizstejet, a vizet, hozzáadtam a szegfűszeget és a fahéjat, majd éppen csak összeforraltam. A rizstej édes, így én itt nem adtam hozzá cukrot. Mikor a leves felforrt, kettéválasztottam a tojásokat a sárgáját még egy pár evőkanál rizstejjel simára kevertem és a leveshez adtam folyamatos keverés mellett, ezután beleszórtam a darabolt narancsot, ezzel is összerottyant a leves, majd végül simára turmixoltam, és átszűrtem egy másik edénybe. Felvertem a fehérjét kemény habbá és egy evőkanállal a leves tetejére kanalaztam, majd pár percig hagytam, hogy lassú tűzön a gőzben a hab kicsit megemelkedjen és el is zártam a gázt alatta és fedő alatt még csücsült pár percet. Tálaláskor megcsorgattam pici mézzel.


Így született ez a leves is, 4 zöldséget választottam, gombát, édesburgonyát, brokkolit és répát és jó sok fűszert és a hideg miatt egy csipet chilit is. Összefőz, megesz ennyi. Le is fagyasztható, most vettem ki az utolsó adagot a frigóból, és alaplének is szuper krémlevesekhez.
Ez nem volt túl vonzó bevezetés lehet, ahhoz, hogy elkészítsétek, de megéri tényleg, még az orrodat is tisztítsa, a megfázásos időszakban, köhögés ellen is javasolt a vöröshagyma tea iszogatása, viszont így még finom is.
Ahogy megsül, pláne, hogy vékonyan olívaolaj is körbelengi, előjön belőle egy kicsit édeskésebb aroma, persze nem nagyon , de az édes batáta mellé pont így volt jó.
Ja, és répalé van az eredetiben, amit én narancslére cseréltem, a kesut dióra, mivel annak teltebb íze van szerintem, szárzellert meg nem kaptam, így gumós került bele. A végeredményt így már nem nevezném osztrák karfiollevesnek, kinézetre sem, viszont finomnak és kiadósnak igen. Konkrétan múlt hétvégén ezen éltem, egy nagy tányér elkanalazása után még második sem kellett, kb. késő délutánig éhes sem voltam.
Hogy mik az extra ízek? Rozmaringos olívaolaj és baconchips kérem szépen, de annyira nem is meglepő, hiszen a sárgadinnyét sokszor kínálják prosciutto-val az olaszok például. Eszméletlen finom, egy hónapja nyaralás alkalmával egyik nap ebédre is ez került elő a strandtáska rejtett bugyraiból, felkockázott dinnye és szárított dalmát sonka, csak így egymagában rusztikusan, kézzel tépkedve nyammogva.
Hozzávalók 2 adaghoz:
Azért a leves szót tegyük idézőjelbe, hiszen ez egy gyümölcsturmix, de ha szórtok bele még extra hozzávalókat és tányérba meritek, akkor az biza’ leves és bármelyik nyári ebéd során jó előétel lehet, de a nap bármely szakában jól fog esni. Semmi hozzáadott cukrot nem igényel, a dinnye édessége bőven elég, a kókusztej meg hát na, mint mindig mindent, elvarázsolja ezt a levest is.
Hozzávalók adagonként:

A gombakrémlevesről az első emlékeim egy porleveshez fűződnek, teljesen rá voltam kattanva , hogy az milyen finom. Persze ez még nagggyon régen volt, mikor azt hittem abban tényleg baromi sok gomba van és ááá nincs is benne tartósítószer. Aztán mikor megcsináltam az első igazi levest igazi gombából rájöttem, hogy ez egyrészt nem tart tovább sokkal, mint a zacskósat megfőzni, másrészt tényleg igazán illatos és gombaízű. Sőt azt is elárulom, hogy ezt még egyszer az öcsémmel is megetettem, aki szintén csak porleves formájában volt addig hajlandó gombát enni és kb. azóta is…

