Igazi, hétvégi ráérős, hol kanállal, hol villával evős, hol az asztalnál, hol a kanapén elfalatozós ételt hoztam ma nektek.
Ha hétköznap főztem volna ezt az ételt, akkor a hús mellé szórtam volna a borsót és az édesburgonyát, és ezalatt gyorsan kifőztem volna egy adag rizst, vagy kölest, és pikk pakk kész az étel. Most viszont mindent külön készítettem, sőt még zabgaluskával is volt kedvem pepecselni. Az oka ennek az, hogy még én sem döntöttem el, hogy hússal vagy anélkül kívánom elfogyasztani, vagy csak a húst a zöldségekkel vagy ebben a sorrendben, hiszen a galuska a zöldségekkel is pompás, sőt eredetileg a fagyasztóban rejlő maradék sajtot is terveztem a végén ráreszelni, de aztán elfelejtettem…
Illetve a másik indok, hogy egy kedves vendég is betért hozzánk, és a süti mellett, gondoltam, ha megéhezik, akkor ő is tud belőle enni, de mivel nem igazán eszik húst, hát azt majd nem tesz rá. Na, ennek a vége az lett, hogy aznap éppen húst kívánt a lelkem, így letolt egy nagy tányérral vidáman… Hétvégén jól jönnek a jól variálható kaják, mindenki arra a hozzávalóra megy rá, amihez éppen kedve van.
Ja és a savanyúság is jó passzolt hozzá, egy jó csalamádé vagy ecetes uborka még simán lecsúszott mellé. Jó étvágyat!
Hozzávalók:
1 kg pulykamell
fél kg zöldborsó
1 nagyobb méretű édesburgonya
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál mustár
1 evőkanál szárított majoranna
kis csokor petrezselyem
só, bors
kókuszolaj
Köret:
12 evőkanál zabliszt
2 evőkanál őrölt lenmag
1 tojás
1 mokkáskanál szódabikarbóna
fél csokor petrezselyem
kb. 4 deci víz
só, bors
olívaolaj
Elkészítése:
A húst felkockáztam, a vöröshagymát szintén, majd kókuszolajon üvegesre pároltam, aztán hozzáadtam a húst, fehéredésig pirítottam, majd fűszereztem, öntöttem alá kb. 1 deci vizet és lefedve hagytam puhulni. Közben hozzáreszeltem a fokhagymákat is, majd mikor a hús megpuhult, hozzáadtam a mustárt, kicsit lepirítottam még az egészet és elzártam a gázt.
Míg a hús sült, vizet forraltam, ebbe beleszórtam a zöldborsót, és a kockára vágott édesburgonyát, és kb. 5 perc alatt megfőztem és leszűrtem. A főzővizét megtartottam, mert ebben főztem ki a nokedlit.
Egy tálba szórtam a zablisztet, a lenmaglisztet, a szódabikarbónát, sót, borsot, felaprított petrezselymet, reszelt fokhagymát, beleütöttem a tojást, majd a víz felét is hozzáöntöttem, elkezdtem összekeverni, a többi vizet pedig apránként adtam hozzá, nehogy túl híg legyen. Sűrű, de még kissé folyós galuska állagúnak kell lennie. Forrásban lévő vízbe szaggattam egy kis kanállal a galuskákat és kb. 5 percet főztem, majd egy szűrővel egy lábosba szedtem és pici olívaolajat öntöttem rá, hogy ne tapadjanak össze.
Ha elkészült a nokedli, akkor lehet tálalni, friss petrezselyem mehet a tetejére, de akár sajtot is reszelhettek még rá.


Múlt hétvégén pont valami tökös mákos cuccon járt az eszem, mivel A férfi már rájött, hogy neki biza jogosultsága van csak úgy rábökni egy receptre a blogon, és bociszemekkel célozgatni rá, hogy nem-e lehetne-e ugyan ez meg az vagy amaz a mai ebéd, vacsora, uzsonna, tízórai? És mivel a tökös mákos palacsintára esett a választása, hát bevásároltam hozzá, de közben szembejött ez a recept. Annyira guszta volt a fotón, hogy nem tudtam ellenállni neki és mivel a lentojás az egyik főszereplő és véletlenül pont az orrom előtt hevert a pulton a titkos hozzávaló, amivel a vegánok a tojást helyettesítik, hát muszáj volt ezt megsütnöm.
Hozzávalók 15 x 30 cm-es kis méretű tepsihez:
Amúgy a spárga nem az a zöldség ami nélkül nem tudnék élni, szerintem egy kicsit túl van értékelve. Persze nem akarom megsérteni a zöldségek királynőjének nevezett májusi sztárunkat, mert van számos jó tulajdonsága, például, hogy 
Általában akkor főzöm ezt az ételt, ha olyan vendégem van, akit zöldség hegyekkel nem tudok elkápráztatni, mert nemes egyszerűséggel nem eszi meg. Így történt ez most is, ráadásul ezt csak nagy adagban érdemes elkészíteni és előző nap is össze lehet dobni, vagy akár csak a húsgombócok összeállításával előkészülni. Csirkével, pulykával, sőt marhahússal is mükszik, utóbbival nyilván kicsit nő a főzési idő, de nem sokkal, sőt akár löttyinthettek a szószba egy nagy korty jóféle vörösbort is, amit aztán ételünk mellé is meg lehet majd iszogatni.
Én persze magabiztosan nekiálltam volna legyalulni, de esély nem lett volna rá, mert betonkemény, így célszerű egészben kb. 20 perc alatt megfőzni, aztán tovább dolgozni vele. Nem tudtam még előre biztosan, hogy milyen formában ölt testet a tök köretként, de menet közben püré lett. Dehát tudjátok, hogy én bírom az ilyen bébiételszerű cuccokat, ez van. És egyszerűen hajt a kíváncsiság, mert szerintem a krumplipüré túl van értékelve, zellerből, sütőtökből, édesburgonyából eddig még sokkal finomabb köreteket gyártottam, ami érdekes módon a krumplirajongók többségének is nagyon ízlett.
Hozzávalók a fasírthoz:
Izgalmas kaja lett, olyan sokfélének, bonyolultnak tűnik, pedig kb. fél óra alatt készült el. A kiindulási pont ezúttal a hűtőben árválkodó gomba, ami nem túl sok, de főleg kevés volt ahhoz, hogy csak ő legyen a főszereplő egy ételben, illetve a megkezdett dobozos paradicsomlével is kezdeni kellett valamit. A zöldségfasírt mindig klassz megoldás, gombából meg még úgy sem csináltam, így ezt tűnt a legjobb megoldásnak.
Természetesen semmi tejszín, nem hiányzott az senkinek belőle ezúttal sem, csak elnyomná és másfelé vinné el az egész történetet, így viszont minden hozzávaló pont annyira érződik ki, ahogy az kell, ráadásul mondá ezt A húsimádó pasi…
Hozzávalók 4 főre:
Hogy került bele paradicsomlé? Hát úgy, hogy volt pár deci a hűtőben, amivel még kellett valamit kezdeni és mivel egy tésztaételben jó párosnak mutatkozott a paradicsom és a spenót, gondoltam, így sem történhet nagy baj.






