Cukorborsó főzelék után áhítozván, nem féltem olyan fűszerekhez nyúlni, amitől egy teljesen más főzelék kerekedett ki, mint a megszokott, avagy végre eljutottam a kedvenc piacomra és hazatértem egy rakás korianderrel.
A végeredmény az egyik legjobb főzelék, amit valaha ettem, pedig én sokszor használom ezeket a fűszereket, és mégis, ez valahogy most nagyon ott volt. A másik célom pedig az volt, hogy Miss Rózi is falatozzon végre borsófőzeléket, mert szinte mindent megeszik, amit eddig adtam neki, de a borsó nem volt túl népszerű, igaz, azt bébiétel formájában kapta először. Természetesen 10 hónaposan, őt még ilyen fűszerekkel nem sokkolom, de leírtam az elkészítésnél, hogy készült, az ő főzeléke.
Nos, visszatérve a felnőtt verzióra, kivételesen liszttel és joghurttal habartam a főzeléket, most ehhez volt kedvem, de ha glutén-, és laktózmentesen szeretnétek, akkor turmixoljatok vissza pár merőkanál borsót, vagy használjatok rizslisztet, joghurt helyett pedig kókuszkrémet vagy azt hagyjátok el. A hangsúly a fűszereken van, attól lesz olyan az íze, hogy A férfi is repetáért kiáltott…
Hozzávalók:
1 kg zöldborsó
1 csokor koriander
fél póréhagyma
hüvelykujjnyi gyömbér
fél teáskanál római kömény
1 teáskanál kurkuma
1 deci joghurt (Aldis kecskejoghurtot használtam, de bármilyen jó)
2 evőkanál tönkölyliszt
1 evőkanál citromlé
só, bors
kókuszolaj
Feltét:
1 egész csirkemellfilé
1 teáskanál méz
1 teáskanál mustár
pár csepp citromlé
só, bors
kókuszolaj
A póréhagymát 1 kanál kókuszolajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a zöldborsót, kicsit ezt is kevergetve hagytam átmelegedni, majd felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Én baba kompatibilisen főztem, tehát a fűszereket csak akkor adtam hozzá, mikor a borsó megfőtt, előtte pedig neki kivettem a pórés borsóból pár kanállal. DE, ha bébi nincs a közelben, akkor a fűszereket, reszelt gyömbért, a borsóval együtt tegyétek a fazékba, és hagyjátok kicsit pirulni együtt őket, aztán a víz.
Szóval, mikor a borsó megfőtt, egy kis tálban elkevertem a lisztet a joghurttal, adtam hozzá pár kanál főzőlevet és visszaöntöttem a fazékba, majd megvártam, míg újból felforr és besűrűsödik, rottyan egyet és elkészült. Friss citromlevet öntöttem még hozzá tálalás előtt és beleszórtam a felaprított koriandert is.
Közben egy serpenyőben pici kókuszolajon lepirítottam a csirkét, ebből is vettem ki a babának, majd folytattam a miénket, hozzáadtam a mézet, mustárt, sót, borsot, pici vizet, amit megvártam, míg elfő és színt kap a csirke, és el is készült, ehhez is ment a végén egy facsarás citrom.
A babaverziónál pedig turmixolásra került a pórés borsó a csirkével illetve pároltam még neki a főzelék felett párolóedényben répát, plusz, hogy még édesebb legyen, egy kis reszelt almát is kapott hozzá. Elfogyott…
Minden hétre kell egy ilyen étel, nálam legalábbis sűrűn előfordul, de két egyforma még nem született belőle. Ananászt eddig csak a csirkés verzióba tettem azt hiszem, de a lencséhez is jól passzolt, a spenótos rizs pedig annyira etette magát, hogy majdnem eltüntettem nagy kanállal az egészet.
Hozzávalók:
A fokhagymát kicsit túl is toltam a spenótkrémben azt hiszem, szerintem sikerült az 5 méteres hatósugaramban tartózkodók körében is vírust irtani vele… Annyi baj legyen, mert szuper finom így a spenót, akár főzeléket is főzhettek ezekkel az ízekkel, a blogon is találtok hasonlót, de ez a sűrűbb kence mehet pirítósra, sós palacsintákhoz, mártogatósnak, vagy tésztára is sajttal, ha úgy tetszik. Sült hús mellé is ok, de ez a fogás, hús nélkül lett nekem tökéletes. A múltkori rejtélyes vírusom után, ezek az ételek és minél több zöldség esik igazán jól, az állati fehérjét pedig igyekszem leredukálni egy ideig, hogy gyorsabban regenerálódjon az emésztőrendszerem.
Csicserit rendszeresen használok ilyen currykbe, de karfiollal még nem párosítottam, viszont ezentúl fogom, pláne, hogy a karfiolt sütöttem és nem pároltam, így más lett a textúrája és az íze is finomabb szerintem. Legtöbbször egymagában eszem a curryt rizs nélkül, viszont most volt otthon hajdina, abból is a pörköletlen fajta, ami sajnos nem olyan finom, mint a pörkölt és csak úgy simán megfőzve, elég nyögvenyelősen sikerült elfogyasztani legutóbb. Most viszont belecsempésztem a currybe, jó szottyosra készítettem emiatt is, és mert a curry akkor jó, ha szaftos, és lám a hajdina is egyből más színben pompázott, az ízét átjárta a sok fűszer, mondhatni az egyik legjobb curry kerekedett ki így eddigi pályafutásom során.
Hozzávalók 4-5 főre:
Elég sok curry recept van már a blogon, de húsos talán még nincs. Na jó, talán egy csirkés van valahol. A legjobban egyébként én is a húsmentes verziókat kedvelem, hiszen általában elég laktatóak azok magukban is, pláne a lencsések, de most egy ilyen hard core verzióra vágytam marhahússal.
Hozzávalók:
A taco kis lepény, a mexikói konyhából szerintem sokan ismeritek, csak úgy, mint a tortillát, fajitast, melyeket nagyobb méretűre sütnek. Eredetileg kukoricalisztből készülnek, a töltelék bármilyen lehet, húsos, halas, a sok zöldség alap, mellé pedig babpüré vagy quacamole vagyis avokádókrém dukál. Én viszont most utóbbi kencék helyett vega majonézt készítettem hozzá, ami tulajdonképpen egy napraforgómag krém. Érdemes kipróbálni, mert nagyon egyszerű és semmi extra hozzávalót nem kell beszerezni hozzá.
Hozzávalók:
Utóbbi talán szokatlan összetevő ebben az ételben, és majd jól a fejemre olvassák, hogy mit keres a csicseri a lecsóban??? De ez engem egyrészt nem zavar, másrészt meg nagyon finom és számomra ez így lett most laktató. Kenyeret nem eszek mellé, az üres szénhidrát, és egymagában pedig egy óra múlva éhes leszek az “alap” lecsótól, így viszont egész délután kitart az ebédem. Van benne még egy “varázslat”, a tojáshoz kevert kurkuma, ez nem kötelező viszont mostanában rákattantam, és a rántottához is keverek egy csipettel.
Az amarántra kaptunk rá mostanság, a csicseri, a hajdina és az ezékiel liszt után. A különbség annyi, hogy az előbbieket sikerült tojás nélkül megsütni, az amarántos viszont 1 tojással lett igazán élvezhető. Egy amarántos 
Hozzávalók 1 lepényhez:
Lassan már írhatnék egy “Zöldborsófőzelék best of” bejegyzést is, mert sokféle van már a blogon és most csatlakozik a sorba ez is, mert az egyik legjobb lett szerintem. Sőt, nálam ez magasan veri a hagyományos paprikás verziót, de tény, hogy itt a gyömbéres kurkumás zellerropogós viszi el a prímet, mert az rákattanós… Amennyire egyszerű, annyira finom, alul értékelt zöldség a zellergumó mindig mondtam én! Se liszt, se tej, csak tiszta ízek, ennél jobb hétköznapi vacsora vagy ebéd nem is kell.
Igaz, ott pulykával és krumplipürével készült, ráadásul engem a sáfrány annyira nem mozgat, sokkal inkább a kurkumát részesítem előnyben, mind az íze, színe és az ára miatt is, ezért az is került bele.
