Nem is indulhatna jobban advent első napja, mintha egy pohár tea vagy kávé mellé kerül egy falatnyi, na jó kettő, karácsonyi köntösbe öltöztetett ischler is.
Nem gondoltam, hogy valaha neki fogok állni ischlert készíteni, de most valahogy rám tört a vágy. Találtam is hozzá egy szimpatikus receptet, ami teljesen lisztmentes volt, pontosabban rizsliszttel készült a tésztája. Készítettem már hasonlót, így tudtam, hogy a rizsliszt tényleg működhet, az meg külön tetszett, hogy mellette még dió is van benne.
Könnyű egyébként összeállítani is, meg a tésztával dolgozni utána, egyszerűen nyújtható, és gyorsan elkészül. Leginkább a csokiba mártástól tartottam, elég béna vagyok ilyesmiben, nem akartam, hogy szétessen a linzer, de aztán sikerült és szép lett a teteje is. Annyira gyorsan dobtam fel a csokit is olvadni a gázra, hogy utólag vettem észre, hogy a vízgőzhöz a víz hiányzott konkrétan és ebből kifolyólag a gőz is… Elfelejtettem a lábosba vizet engedni, de tökéletesen felolvadt így is és a lábos is megmaradt.
Azt mondtam már, hogy cukormentes is? Még a lekvár is, az egyetlen kivétel a csoki a tetején, de ebből is tudtok már jó minőségű cukormenteset venni, ha valaki nagyon ragaszkodna hozzá.
Ha szeretnétek, hogy hetekig elálljon, akkor egyrészt dugjátok el, másrészt rögtön készítsetek dupla adagot, mert ez tényleg mennyei! Egy szép dobozban ajándékba is adhatjátok, tuti sikere lesz a fa alatt!
Hozzávalók 20-25 db-hoz:
20 dkg rizsliszt
5 dkg darált dió
1 kávéskanál szódabikarbóna
110 g vaj
60 g eritrit ( vagy más cukor)
1 citrom reszelt héja
1 tojás
Tetejére és a linzerek közé:
baracklekvár
20 dkg étcsoki
1 evőkanál kókuszzsír
Összekevertem a rizslisztet és a darált diót, beleszórtam a szódabikarbónát, cukrot, reszelt citromhéjat is, majd hozzáadtam a tojást, a puha vajat és összegyúrtam, majd hűtőbe tettem 20 percre a tésztát.
Előmelegítettem a sütőt 180 fokra, a tepsire sütőpapírt fektettem, és lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát kb. 4 mm vastagságúra, a formákkal kiszaggattam, tepsire tettem, majd sütőbe toltam kb. 12 percre. Az én sütőmben ennyi elég volt neki, de 10 perc után érdemes szemmel tartani, mert nagyon gyorsan megéghet.
Rácsra szedtem a linzereket, és mikor kicsit kihűltek, 1-1 kis kanál baracklekvárral összeragasztottam őket és állni hagytam kb. 10 percig. Ezalatt vízgőz fölött felolvasztottam a csokit egy kanál kókuszzsírral, simára kevertem, majd fogtam a linzereket, belemártottam őket az egyik felükön és rácsra tettem őket a tepsi fölé, hogy felesleges csoki lecsöpögjön. Ilyenkor lehet rá szórni darált diót, vagy akár fél diódarabokat is, míg a csoki még olvadt. Ha megdermedt, mehet a tányérra aztán lehet falatozni.
Még több gluténmentes linzer receptet itt találtok!
Forrás: http://www.glutenmentesovezet.hu/sutemenyek-edessegek/isler-rizslisztbol-gluten-es-tejmentesen/53851/
Ebben a verzióban nálam nem volt kérdés, hogy kalória azért kell bele és nem volt cél a gluténmentesség sem, így maradt a jól bevált tönkölyliszt és zab kombó, hogy masszív ropogós kekszek szülessenek, ugyanis hajózni, pontosabban vitorlázni indultak a kekszeim ezúttal. Legyűrték a kékszalagot, és szerencsére nem értek célba, mert valahol a Balaton közepén még elfogytak. Jó hír, hogy a hajó viszont célba ért, ezúton is gratula a Principessának!
Hozzávalók:
Szegény csúnya, lássuk be, dilemmában is voltam kb. 1 percig, hogy osszam-e vagy sem. Dehát finom, úgyhogy osztom, és a bolti babapiskótákkal ellentétben van számos jó tulajdonsága, hiszen nincs benne liszt, meg tartósítószer és miegymás, viszont kókuszos, citromos és vaníliás is egyszerre.
Azok a kekszek, amiben banán, sütőtök, esetleg répa van, tehát valamilyen rostdús alapanyag, mindig puhábbak szaftosabbak maradnak, szóval ne ropogós kekszre számítsatok. Ha viszont ilyesmi a cél, akkor a banánt ki kell hagyni, de ugyanígy készül az is, és mehet még hozzá darabolt csoki, dió. Mindegyik elfogy gyorsan ebben biztosak lehettek!
Az eredeti recepttől én eltértem kissé az arányokban, de nekem ekkora mennyiségekkel lett gyúrható a tészta.
Kb. 20 perc alatt dobtam össze egyik este 11-kor, hogy másnap meglepjem vele a barátnémat és a gyerkőceit. Mikor elhangzott a “kéremareceptet” mondat, akkor jöttem rá, hogy fogalmam sincs pontosan, mert csak úgy szórtam, kevertem hol érzéssel, hol anélkül… a lényeg igazából, hogy a végén formázható és ne folyós állaga legyen a masszának, a liszt sem muszáj, mehet az egész mennyiség zabpehelyből akár. Lehet vele játszani na, még tojás, vaj, és némi cukor legyen, akkor elrontani nem lehet. Tehettek bele fahéjat, vagy citromhéjat, dió, aszalt gyümiket, ahogy tetszik.
