Egyszerű, de nagyszerű karácsonyi előétel! Régóta izgatta már a fantáziámat a borleves, úgyhogy kihasználtam itt is a lehetőséget, hogy növényi tejeket teszteljek és erre a rizstej bizonyult a legjobb megoldásnak a választékból.
Egy tök egyszerű levesről van szó tulajdonképpen és gyorsan el is készül, a narancs, a fahéj és a bor párosítása a forralt bor főzésnél eleve ismerős lehet, de itt selymesebb a végeredmény a rizstejnek és a tojásnak köszönhetően. Kicsit a madártej jut róla eszembe, persze az állagra más, de a tetején a hab pont így készül, a napsárga színe pedig egyszerűen imádnivaló.
Olyan bort válasszatok hozzá, amit akár mellé is szívesen elkortyoltok, vagy a leves főzése közben… Én száraz fehérborral főztem, de nyugodtan lehet félédes, édes is, de azt bele kell kalkulálni, hogy a rizstej is édeskés, bár hozzáadott cukrot nem tartalmaz. Amúgy zabkásához is szeretem használni reggelente, sőt kávéhoz is nagyon finom!
Hozzávalók 2 adaghoz:
3 deci fehérbor
2 deci rizstej(Bio Bridge)
1 közepes narancs
1 deci víz
2 tojás
2 evőkanál méz
pár db szegfűszeg és fahéj
Beleöntöttem egy lábosba a bort, a rizstejet, a vizet, hozzáadtam a szegfűszeget és a fahéjat, majd éppen csak összeforraltam. A rizstej édes, így én itt nem adtam hozzá cukrot. Mikor a leves felforrt, kettéválasztottam a tojásokat a sárgáját még egy pár evőkanál rizstejjel simára kevertem és a leveshez adtam folyamatos keverés mellett, ezután beleszórtam a darabolt narancsot, ezzel is összerottyant a leves, majd végül simára turmixoltam, és átszűrtem egy másik edénybe. Felvertem a fehérjét kemény habbá és egy evőkanállal a leves tetejére kanalaztam, majd pár percig hagytam, hogy lassú tűzön a gőzben a hab kicsit megemelkedjen és el is zártam a gázt alatta és fedő alatt még csücsült pár percet. Tálaláskor megcsorgattam pici mézzel.
Egy nyári recept karácsonyi verziója sült ki nem rég a konyhámban. Júniusban ugyebár eperrel készült, most viszont dió-aszalt gyümi-csoki kombó tette kapóssá ez a szaftos sütikét.
Picit variálni kényszerültem a hozzávalókkal, nem csak édesburgonya, hanem répa is van benne, de akár sütőtök is lehetne, mindegyik ahhoz járul hozzá, hogy sokáig puha marad és nem szárad ki a tésztája. A cukrot felére vettem, hiszen a csoki és az aszalt áfonya is édesek, a rizsliszt meg elfogyott, így tönkölyliszttel készítettem.
Sokáig eláll, de nem fog, mert elfogy pikk-pakk…. Ha karácsony előtt készítitek pár nappal, akkor dugjátok el a család és saját magatok elől is!
Hozzávalók 2,5 decis bögrével mérve:
1 1/2 bögre sült édesburgonya és apróra reszelt répa vegyesen (kb. 1-1 közepes példány)
5-5 dkg dió, áfonya, étcsoki
1 3/4 csésze rizsliszt v tönkölyliszt
fél bögre nyírfacukor
2 db tojás
2 teáskanál szódabikarbóna
3 evőkanál víz
1/4 csésze tej (rizstejet használtam)
1-1 mokkáskanál őrölt kardamom és fahéj
csipet Himalája só
Az édesburgonyát meghámoztam, felkockáztam és puhára főztem a répát lereszeltem.
Ezalatt egy edényben összekevertem a lisztet, szódabikarbónát, sót, kardamomot, egy másikban pedig a tojásokat a cukorral, vízzel, rizstejjel. Az őzgerincformát kivajaztam, kiliszteztem, a sütőt előmelegítettem 180 fokra.
Az édesburgonyát leszűrtem, majd egy krumplinyomóval összetörtem és a tojásos masszába kevertem a répával együtt, beleszórtam a felaprított diót, csokit, aszalt áfonyát, majd az egészet a liszthez öntöttem, összekevertem és a formába töltöttem.
Kb. 25-30 perc alatt megsült, kihűtve szépen kijön a formából és szeletelhető.
Végre eljött az idő, hogy megosszam a tavaly karácsonyra készült pulykasült receptjét, mivel ünnepek után szerintem már nem lettem volna túl népszerű vele, mikor mindenki csak egy fél sárgarépára vágyik étel gyanánt és szuszogni is alig bír a fa alatt szilveszterig… Na de majd most, hátha ezt készítitek el a családnak, a siker ugyanis garantált, kedves Gordonnak hála.
Nem titkolom, a Zanyukámmal együtt enyhén paráztunk ettől a kis madárkától, nem szoktunk egyben sütni ekkora példányt és hát nem volt tesztsütés, akárhogy is ennek az asztalra kellett kerülnie még aznap. Így korán keltünk, bevertünk pár szelet bejglit és előkerült a konyhapulton az ebéd fénypontja is.
Úgyhogy nekiálltunk a puha vajas masszázskrémmel bekenni a madarunkat. Ezt előző este is meg lehet tenni, másnap csak sütni kell.
Nem annyira bonyolult, mint elsőre gondoltam, a lényeg, hogy puha legyen a vaj, krémállagú. akkor lehet vele könnyen dolgozni, aztán semmi meló vele tulajdonképpen, csak egy nagy tepsi kell és türelem a sütéshez és a pihentetéshez. Köretnek szóba sem jöhetett nálam a krumpli, viszont a sült kelbimbó, sütőtök, alma kombó annál inkább izgalmasnak bizonyult és a vendégsereg is meg volt elégedve, annyira, hogy idén is ez kerül majd a nagyérdemű elé. A videón tök jól lehet követni az elkészítés módját és ami a lényeg, hogy végre egy pulykasült, ami tényleg nem szárad ki, hiszen a sütés közben a vaj szépen átcsorog a húson és átjárja azt.
De hova tűnt a mártás a képről? Ezt nem vágom, de a valóságban létezett emlékszem és isteni finom volt, szóval próbáljátok ki bátran! Hozzávalók:
1 db bébipulyka (3-4 kg-os)
Hasüregébe: 1 fél citrom, 1 vöröshagyma félbevágva, rozmaring ág
só, bors
Mártáshoz:
pulyka hasában sült citrom és hagyma
1 deci fehérbor
2 deci húsalaplé
sült bacon
paradicsom
rozmaring ág
kis marék darált dió
Töltelék:
20 dkg puha vaj
2 db citrom reszelt héja
3 gerezd fokhagyma
1 kis csokor petrezselyem
só, bors
olívaolaj
Tetejére: pár szelet bacon
Köret:
1 db sütőtök
fél kg kelbimbó
2 db alma
5 dkg reszelt parmezán
olívaolaj
só, bors
Elkészítés:
Először a pulyka bőre alá töltendő kencét készítettem el. A puha vajat összekevertem a reszelt fokhagymával, aprított petrezselyemmel és a többi hozzávalóval, majd a pulyka bőre alá benyúltam és alaposan bekentem mindenhol a húsát, majd kívül is bekentem a tetejét. Ezután a hasüregébe beletettem a félbevágott vöröshagymákat, citromot, sóztam, borsoztam kívül és belül is.
220 fokra előmelegítettem a sütőt, a pulyát egy nagy tepsibe tettük vékonyan olajjal is meglocsoltuk, majd kb. negyed óráig pirítottuk, ezután kivettük, befedtük a baconszeletekkel és 180 fokra csökkentve a hőfokot még kb. 2 óráig sült. Kilónként kell neki fél óra sütés, de oda kell ráfigyelni. A baconre is, hogy ne égjen el, ha nagyon megpirul, le lehet venni róla és úgy továbbsütni a madárkát.
Ha elkészült kb. ugyanennyi pihentetés következik, mint amennyi a sütési idő! Fólia alatt lefedve.
Közben elkészítettem a mártást, a pulykából kivettem a hagymát, citromot és egy nagy serpenyőben vagy akár ahogy Gordon csinálja a tepsiben felkerült a gázra, felöntve a húslével és borral, belerepült pár rozmaring ág, az apróra tördelt bacon, pár szem paradicsom, de akár a húslevesből kivett zellert, karalábét is hozzátehetitek, nem kell szigorúan venni itt a receptet. Több zöldség, több íz! Egy a lényeg, alaposan össze kell forralni, hagyni sűrűsödni, közben szétnyomkodni benne egy krumplinyomóval a zöldségeket, majd átpasszírozni egy szűrőn. Az illatosra megpirított diót ledaráltam, egy csinos tálba szórtam és erre került rá a mártás majd forrón tálaltuk, így a már kihűlt és felszeletelt pulykahús is ismét átmelegedett.
A körethez a kelbimbót, a kis darabokra vágott tököt és almát egy nagy tepsire tettem és olívaolajjal vékonyan meglocsolva puhára sütöttem kb. 20-25 perc alatt, aztán sóztam, borsoztam, megszórtam parmezánnal, de utóbbi helyett lehet még diót, gesztenyét vagy akár aszalt gyümölcsdarabokat, vagy gránátalmát is rászórni, mindegyik passzolni fog a pulykához is.
Sanszos, hogy ez lesz az egyik kedvenc halételem, annyira ízlett. Eredetileg lazaccal akartam készíteni, de aztán a piacon a harcsa akart a szatyorba ugrani és nem bántam meg, hogy őt választottam, szálka sem volt benne és szuper a mustáros kencével megsütve.
A zellerpüréről szeretnék még ódákat zengeni, mert hogy sokkal könnyebben emészthető, mint a krumplipüré és ez mondjuk egy karácsonyi vacsoránál sem utolsó szempont, de mégis az íze miatt beszélnélek rá benneteket, mert nagyon különleges és tényleg felértékelődik a főtt zeller ebben a formában.
A fokhagymás párolt spenót és a gomba is jól passzol a halhoz, tényleg bátran próbáljátok ki ezt az ételt karácsonykor is, elrontani szerintem nem igazán lehet, annyira jól összhangban vannak az ízek, könnyed, de mégis laktató fogás, persze simán leküldhettek mellé még pár bejglit desszertnek, ha úgy tartja kedvetek…
Hozzávalók:
2 szelet harcsa
mustár
20 dkg spenótlevél
20 dkg gomba
1 duci gerezd fokhagyma
só, bors
kókuszolaj
Körethez:
2 nagyobb zeller
tejszín(kókusztejszínt használtam)
szerecsendió
1 evőkanál friss torma reszelve
só, bors
A körethez a zellert puhára főztem, hozzáöntöttem a tejszínt, belereszeltem a törmát, szerecsendiót, sóztam, borsoztam és botmixerrel pürésítettem.
Ezalatt a spenótot alaposan megmostam, kis darabokra tépkedtem, a gombát szintén felaprítottam és egy serpenyőben kevés kókuszolajon megpároltam. Mikor a gomba félig megpuhult, hozzáadtam a spenótot, mikor összeesett, hozzáreszeltem a fokhagymát, sóztam, borsoztam még pár percig együtt pároltam őket és mikor elfőtte a levét, lezártam a gázt. A harcsa mindkét oldalát sóztam, borsoztam és vékonyan bekentem mustárral, majd pici kókuszolajon mindkét oldalán kb. 4 perc alatt megsütöttem és már tálalható is, pár csepp citromlével meglocsolva.
Nagyon egyszerű, nagyon finom és az jutott eszembe, hogy mennyire ideális lehetne ez az étel egy kezdő konyhatündérnek is, aki karácsonykor szeretne levenni vele valakit a lábáról éppen… De egy komplett vendégseregnek is nyugodtan az asztalra tenném és nem csak az ünnepek alatt.
Természetesen ha már karácsony, akkor pulykahús is tökéletes hozzá, de nekem most csirke pihent a frigóban. Általában az ünnepek alatt a mutatósabb ételek játszanak tudom én, készítettem tavaly hasonló ízekkel töltött pulykatekercset, isteni finom, de lássuk be nem mindig van idő, kedv ezzel pepecselni, pláne ha valaki nem annyira járatos egy nagyobb madárka ünnepi köntösbe öltöztetésével. Ízeiben viszont szuper kombináció, dió, szilva, krémes tejszín, alatta a kuszkuszt pedig narancsos fűszeresek aromák teszik izgalmas köretté, arról nem beszélve, hogy a legnagyobb előnye, hogy nem kell főzni, csak leforrázni és 5 perc múlva kész, nincs meló és időveszteség, ami ünnepek alatt lássuk be nagyon fontos tényező.
Akár áfonyát is tehettek bele, ha nem szeretitek az aszalt szilvát, dió helyett mandulát, szóval lehet variálni. Egy biztos, a tapasztalat azt mutatja, hogy akár egy szimpla hétköznapra főzitek, akár ünnepekre, örömet fogtok okozni vele másnak és magatoknak is, mikor látjátok a kedves vendég arcán, hogy mennyire ízlik neki…
Hozzávalók 3 főre:
fél kg csirkemell v pulyka
5-10 dkg aszalt szilva
5 dkg darált dió
2 deci tejszín(kókusztejszínt használtam)
1 duci gerezd fokhagyma
só, bors
kókuszolaj
Körethez:
20 dkg kuszkusz
1 evőkanál narancslé
fahéj, szegfűszeg
só
Tálaláshoz: petrezselyem
A csirkemellet felcsíkoztam, kevés kókuszolajon fehéredésig pirítottam, sóztam, borsoztam, mikor majdnem teljesen átpuhult felöntöttem a tejszínnel, beleszórtam az apró darabokra vágott aszalt szilvát és egy 5-10 percig együtt rotyogtak a legvégén pedig hozzászórtam az előtte száraz serpenyőben megpirított, majd ledarált diót. Ha nagyon besűrűsödne, pici tejszínt vagy vizet lehet még aláönteni.
Ezalatt a kuszkuszt dupla mennyiségű vízzel leforráztam, beledobáltam pár db fahéjat és szegfűszeget, kicsit megsóztam és lefedve 5 percig állni hagytam, majd egy villával átkevertem és belecsorgattam a narancslevet, végül a csirkével tálaltam.
Itt az idő elgondolkodni, hogy a karácsonyi hal vagy pulyka mellé mi legyen a köret. Na jó, talán ez még korai…, de engem most foglalkoztatott ez a kérdés. Ok, tudooom krumplipüré, sült krumpli és társai, de mi van akkor, ha ez valakit nem vonz és nem dob fel és izgalmasabbra vágyik? Na, akkor jöhet valami hasonló étek.
A helyzet az, hogy én ezzel egymagában jóllaktam, de nyilván hatalmas rakást nagyobb mennyiséget pakoltam a tányérra, mintha mondjuk pulyka is lett volna mellette.
Alakítsátok nyugodtan kedvetek szerint, értem ezalatt azt, hogy ha nem szeretitek a csicsókát, akkor tök jó a padlizsán helyette, vagy sütőtök, a gránátalmát szerintem ne hagyjátok ki, kell a színe, az íze, a savassága az egészhez, egyszerűen életre kelti köretünket. Mondjuk narancsot még el tudnék képzelni benne, citromlé helyett, akár annak a levét is rá lehet csorgatni a végén.
Ja, és szerintem a vegák és vegánok is hálásak lesznek érte!
Hozzávalók:
fél kg csicsóka
2 db cukkini
20 dkg gesztenye (pucolva)
1 db gránátalma
citromlé
só, bors
kakukkfű, rozmaring
kókuszolaj
A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A gesztenyét felöntöttem vízzel, majd egyenként késsel bevagdostam keresztben a tetejüket, majd a sütőbe toltam kb. 25 percre. Én mindig kiszoktam egyet venni megkóstolni, hogy kellően puha-e.
A csicsókát megsikáltam alaposan, nem hámoztam, felkockáztam, a cukkinit szintén. Én grillserpenyőben kevés kókuszolajon sütöttem őket, de nyugodtan lehet ezeket is a sütőben, ha a gesztenye mellé, alá, fölé, befér, akkor simán mehetnek együtt. A cukkininek viszont kevesebb idő kell, azt én is csak akkor adtam a csicsókához, mikor az már félig megpuhult.
Ezalatt a gránátalmát félbevágtam, kiütögettem a magjait, mikor a gesztenye megsült, megpucoltam és a zöldségekkel együtt egy tálban összekevertem, rámorzsoltam a kakukkfüvet, megszórtam aprított rozmaringgal, meglocsoltam citromlével és tálalható.
Megérkezett az első friss adventi édesség, még szinte meleg, az íze pedig a számban. Tavaly sütöttem már hasonló linzert, abban még tojás sem volt, ez most egy picit más, hiszen méz is van benne és kókuszlisztből készült.
Az eredeti recepttől én eltértem kissé az arányokban, de nekem ekkora mennyiségekkel lett gyúrható a tészta.
Bármilyen lekvárral összeragaszthatjátok amúgy őket, de ez a datolyás verzió egy nagyon egyszerű megoldás és kicsit különlegesebb lesz, mint hagyományos lekvárral. Egyébként aszalt szilvával, és áfonyával is biztos működik.
Ha abban reménykedtek, hogy kekszünk kalóriaszegény, hát nem. De ez most itt nem is erről szól, bár lisztmentes és az már jó hír. Lekvár nélkül egymagában is élvezhető teasütemény és sokáig eláll.
Hozzávalók kb. 20 darabhoz:
20 dkg kókuszliszt
20 dkg vaj
2 db tojás
4 evőkanál méz
citrom reszelt héja
1 teáskanál szódabikarbóna
Töltelékhez:
15 dkg datolya
1 evőkanál citromlé
1-2 evőkanál az áztatóvízből
A lisztet, a szódabikarbónát, a tojásokat, a mézet, az olvasztott vajat egy tálba tettem és összegyúrtam. Ja, és a citroméhéjat is bele kellett volna reszelni, de elfelejtettem…. Majd ti megteszitek helyettem. Ezután a tésztát egy fél órára betettem a hűtőbe.
A datolyát felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje és ehhez csorgattam egy negyed citrom levét is, hogy ne legyen olyan édes. 1 óra múlva a vizet, pár evőkanál kivételével leöntöttem róla, majd botmixerrel krémesre turmixoltam.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Két nagyobb darab alufólia között nyújtottam ki a tésztát, mert így könnyebb bánni vele, amúgy szétszakadhat és túl vékonyak se legyen a kekszek. Kiszaggatam őket a formákkal, majd sütőpapírral bélelt tepsin kb. 10 perc alatt megsültek. Figyelni kell rájuk,mert gyorsan megéghetnek! Mikor kihűltek, az egyik felét megkentem a datolyakrémmel és rátapasztottam a másik felét.
A keksz sütögetés általában ilyenkor év vége felé jön rám jobban, átböngészem miből élünk és előszedem a blogról a kedvenceket. Na és keresem az újakat persze, de amíg meg nem találom őket, addig szemezgessetek ti is ezekből és töltsétek fel a sütis dobozokat, pláne, hogy lassan beköszönt az adventi időszak!
Egy sima mezei krémleves is kerülhet az ünnepi asztalra, hiszen van aki se a halat, se a töltött káposztát nem szereti, esetleg még vega is. Néhány téli ízvilágú feltét, és máris ünnepi köntösben díszeleghet egy melengető zöldségkrémleves is.
Igen, látom, hogy többen felhúztátok a szemöldökötöket, hogy mi a frász az a paszternák? Pasztináknak is hívják, csak, hogy segítsek. Nekem a paszternák szimpatikusabb… És nem szégyen az, ha még nem találkoztatok vele, mert én is most kóstoltam először. Nyersen olyan, mintha keresztezték volna a fehérrépát a zellergumóval. Gondolom ettől még nem száll az egekbe a népszerűsége… Édeskés az íze és úgy néz ki, mint egy dagadt fehérrépa.
Lehet vele helyettesíteni a krumplit, akár pürét, de akár chipset is készíthettek belőle, remek vízhajtó, átmossa a vesét, segíti az emésztést. Jó fehérje és ásványianyag forrás, B-, és C-vitamin is található benne. Az édessége miatt még jégkrémet is készítenek belőle, ami azért bizarr, de tuti megkóstolnám.
És éppen azért, mert édes, jól kiegészíti az üde vitaminbomba gránátalma és a friss citromlé az ízét, a pirított dió meg minden étellel csak jót tesz ugyebár, pláne karácsony környékén. Szójabab alapú tejszínt használtam hozzá most először, de ízlett, kevésbé édes, mit a rizstejszín. Természetesen a hagyományos főzőtejszín is tökéletes, finom lesz, így is, úgy is.
Hozzávalók 3 főre:
3 db nagy méretű paszternák
4 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
1 deci főzőtejszín (Alpro szójatejszínt használtam, rizs és kókusztejszín is jó)
1 evőkanál citromlé
1 mokkáskanál őrölt római kömény
só, bors
olívaolaj
Tetejére: gránátalma, dió, pár csepp balzsamecet
A paszternákot meghámoztam, felkarikáztam és egy tepsire szórtam, mellé kerültek a fokhagymagerezdek egészben és a vöröshagyma félbevágva. Meglocsoltam őket vékonyan olívaolajjal és a 180 fokos sütőben puhára sütöttem a zöldségeket.
Ezután egy edénybe tettem őket, a fokhagymákat a héjukból kinyomva, fűszereztem sóval, borssal, római köménnyel és felengedtem annyi forró vízzel, amennyi ellepte a zöldségeket. Mikor felforrt, hagytam pár percig együtt rotyogni őket, majd felöntöttem a tejszínnel, mikor ismét forrni kezdett, el is zártam a gázt alatta. Botmixerrel simára turmixoltam, beleöntöttem a citromlevet és tálaláskor rászórtam a gránátalmamagokat, diót és meglocsoltam a balzsamecettel.
Reggelire, sütikbe, kekszekbe, ajándékba mind-mind jó ötlet földimogyoróvajat készíteni. Sőt, a tegnap este sütött egyik bejglibe is ezt kentem.
Tényleg összedobhatjátok ezt a kenceficét, még akár karácsony reggel is, elronthatatlan és ha szeretnétek valakit meglepni valami egyszerű, két kicsi kezetekkel készített ajándékkal, akkor ideális erre a célra is.
Nem rég megosztottam Anyukám mogyoróvajas tortáját, aminek ez a krém a főszereplője többek között, de eddig a bolti verziót használtuk hozzá, pedig ez olcsóbb és tuti nincs benne adalékanyag se. A bolti az teljesen krémes, sima állagú, én szeretem rusztikusra venni a figurát, ha érezni benne a mogyoródarabokat szerintem finomabb. Vajat olvasztottam hozzá illetve olívaolajat kevertem bele, pontos mennyiség itt nem számít, a lényeg, hogy kenhető legyen. Csak olívaolaj nem elég, mert nagyon elviszi az ízét, ha van otthon földimogyoró olaj, használjatok azt, de a vaj, vagy semleges ízű kókuszolaj is tökéletes.
A földimogyoró kicsit sem kalóriaszegény és nem is lesz soha, úgyhogy csak kiskanállal ajánlott az üveg megközelítése….
Hozzávalók 1 kis üveghez:
25 dkg natúr pörköletlen földimogyoró (nem sós)
1 teáskanál nádcukor
1 csapott mokkáskanál himalája só
kb. 3-3 evőkanál vaj és olívaolaj (kókuszolaj is jó)
A mogyorót egy száraz serpenyőben pár perc alatt illatosra pirítottam. Mikor elkezd barnulni, el is lehet zárni a gázt alatta, mert könnyen megég. Ezután ledaráltam, kissé darabosra hagytam, de nyugodtan porrá őrölhetitek, ha úgy szimpatikusabb.
Lehúztam a gázról, hozzákevertem a sót, az olvasztott vajat és az olívaolajat, majd üvegbe töltöttem és hűtőbe tettem.