Nálunk így készül a karácsonyi töltött káposzta, ami általában szenteste előtt kerül ebédre az asztalra, aztán persze, megy a hűtőbe, fagyasztóba, erkélyre a maradék, vígan elfalatozható még ünnepek után is. Hiszen azon kevés ételek egyike, ami felmelegítve még jobb lesz.
És igen, már látom, hogy a régi magyar konyha követői felszisszenek és jönnek a kommentek, hogy ez nem is töltött káposzta, mi az, hogy pulykahús, sőt még valaki hozzáteszi, hogy és miért piros??? Ezen én meg hangosan nevetek, mert én meg nem értem, hogy lehet paprika nélkül megenni. De elfogadom, hogy ahány ház, annyi szokás, és attól az még lehet finom, nem kell olyan szigorúan kezelni ezt.
Nálunk talán sosem volt betöltve káposztalevélbe a gombóc, mert úgy nem szeretjük. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs bőven alatta káposzta. Régen csak disznóhúsból készítette Anyukám, amit tudom, hogy sokan nem szeretnek, de mi igen, ráadásul hamarabb megpuhul a hús. A pulyka jelenléte pedig nem zárta ki sosem, hogy kerüljön alá egy kis füstölt kolbász, vagy más füstölt hús, mert az íze kell bele na.
Ez az első töltött káposztám, eddig nem éreztem túl nagy késztetést, hogy főzzek, hiszen alkalomadtán megcsinálta Anyu. Most viszont úgy döntöttem, hogy mivel lehet, hogy karácsony előtt, közben, után, ki tudja, éppen nem a fa alatt ülök, hanem inkább szülök, hogy inkább legyen a frigóban kaja bőven, így A férfi sem hal éhen és csak ki kell venni a mélyhűtőből.
Annyira nagy sikere volt, hogy nem írom le inkább, hogy az első falat után mit mondott, még csak körbe sem szeretném írni, és örülök, hogy maradt pár gombóc, amit gyorsan be is dobozolok és eldugom a mélyhűtő leghátsó sarkába…
Hozzávalók 6 főre:
fél kg darált pulykacomb (más hús is lehet)
60 dkg savanyú káposzta
1 szál füstölt kolbász (mangalica kolbászt használtam)
2,5 deci rizs (kölesből is finom)
2,5 deci paradicsomlé
2 db tojás
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál édespaprika
pár db babérlevél
só, bors
Tálaláshoz: tejföl (elhagyható)
A vöröshagymát felaprítottam, egy nagy fazékban kevés kókuszolajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a felkarikázott kolbászt és a káposztát. A káposztátok, ha nagyon savanyú, érdemes vízben áztatni főzés előtt kb. fél óráig. Nekem erre most nem volt szükség.
A káposztához hozzászórtam a fűszereket, sót, borsot, babérleveleket és az őrölt paprikát is, vizet öntettem rá, annyit,hogy kb. ellepje, majd közepes lángon hagytam, hogy a káposzta félig megpuhuljon, kb. fél óra elég neki.
Ezalatt a rizst félpuhára főztem, vagyis nem kétszeres mennyiségű vízzel, hanem kb. 3 decivel tettem fel főni. Mikor beszívta a vizet, elzártam alatta a gázt. A húst egy nagy tálba tettem, reszeltem hozzá fokhagymát, sóztam, borsoztam, majd beleütöttem a két tojást is, végül hozzákevertem a kicsit kihűlt rizst is. Gombócokat formáztam belőle nedves kézzel és a félig megfőtt káposztához adtam, amibe előtte még beleöntöttem a paradicsomlevet is.
Ezután lefedve hagytam a hússal együtt főni az egészet, a gombócok, léből kikandikáló oldalát kb. negyed óra múlva átforgattam, hogy a másik felük is megpuhuljon rendesen. Ha pulykahúsból készítitek, fél óra elég nekik még forrástól számítva.
Ha nagyon elfőne a leve, akkor pici vízzel lehet pótolni. Nekem kihűlés után szívta be még jobban a levét, de másnap felmelegítésnél öntöttem még alá.
Tálalás előtt mehet hozzá még ízlés szerint tejföl, de anélkül is nagyon finom!


A taco kis lepény, a mexikói konyhából szerintem sokan ismeritek, csak úgy, mint a tortillát, fajitast, melyeket nagyobb méretűre sütnek. Eredetileg kukoricalisztből készülnek, a töltelék bármilyen lehet, húsos, halas, a sok zöldség alap, mellé pedig babpüré vagy quacamole vagyis avokádókrém dukál. Én viszont most utóbbi kencék helyett vega majonézt készítettem hozzá, ami tulajdonképpen egy napraforgómag krém. Érdemes kipróbálni, mert nagyon egyszerű és semmi extra hozzávalót nem kell beszerezni hozzá.
Hozzávalók:
Ja, és répalé van az eredetiben, amit én narancslére cseréltem, a kesut dióra, mivel annak teltebb íze van szerintem, szárzellert meg nem kaptam, így gumós került bele. A végeredményt így már nem nevezném osztrák karfiollevesnek, kinézetre sem, viszont finomnak és kiadósnak igen. Konkrétan múlt hétvégén ezen éltem, egy nagy tányér elkanalazása után még második sem kellett, kb. késő délutánig éhes sem voltam.













