Elkészült életem első bélszínes étele! A videómegosztó portál és Mr. Ramsay közreműködésével természetesen. A férfi és én egy éve határoztuk el kb., hogy a következő karácsonyra, ami tulajdonképpen az első igazi közös ünnep, meglepjük magunkat eme fejedelmi fogással.
Szóval A férfi elment vadászni, megtalálta a legszebbet, kifizette és hazatért 40 dkg bélszín helyett 1 kilóval… Mindezt karácsony előtt egy héttel, szóval kisebb sikítófrászt kaptam, hogy ennyivel mit csinálok, a mélyhűtőm tele, pánikgomb, stb. Úgyhogy pár szeletet még akkor kisütöttünk steaknek, de erről majd később írok, a többinek pedig utat törtem a fagyasztóban, és maradt egy kb. fél kilós darab vákuumfóliában, amit a hentes javaslatára a sima hűtőben tároltunk egy hétig és tényleg elállt így. Szóval az első és legfontosabb, ha rászánjátok magatokat, hogy ilyen drága húst beszereztek, akkor azt megbízható helyről vegyétek, ott ahol értenek is az elkészítéséhez, tárolásához stb.
A bélszín nem olcsó hús ezen nincs mit szépíteni, de ennek ellenére bizony volt olyan budapesti piac ahol már karácsony előtt két héttel közölték velem a hentesek, hogy nincs esély arra, hogy náluk ilyet vegyek, ugyanis le vannak foglalva már az ünnepig a húsok… Aztán kaptunk egy fülest és a nagy vásárcsarnokban sikerült szert tenni rá.
Jó előre próbáltunk tájékozódni, gugli a barátunk, receptböngészés, mesterszakácsok videóinak többszöri lejátszása után döntöttünk Gordon mellett. A karácsonyi pulykájában sem csalódtunk tavaly, és ebben sem. A Wellingtonnál két kritikus pont van, a sütési idő eltalálása, és hogy ne áztassa el a töltelék a külső tésztaburkot. Előbbi problémával mi is szembesültünk majdnem, de csak azért, mert a végén elkövettük azt a pici hibát, hogy a sütés után túl hamar vágtam meg és bizony aki nem szereti véresen…. Aztán mielőtt továbbszeltük volna békén hagytuk még egy kicsit, így nem volt gond vele, rózsaszín és puha maradt a belseje és már nem folyt semmi sehova. Szóval türelem és tessék békén hagyni még 15 percig a pulton. Gordon szerint 35 perc és 200 fok Jamie szerint 40 perc és 210 fok a sütési idő, így lett nálunk 205 fok és 40 perc. Ennél tovább nem érdemes, mert a bélszín teljesen átsütve sajnos élvezhetetlen és száraz. A tésztaburok szerintem tökéletes lett, kívül ropogós, belül puha és nem ázott el, mert száraz volt a töltelék, első sorban emiatt is tettük le voksunkat Gordon mellett.
Hozzá egyszerű zöldségköret passzol, szerintem a krumplipüré túl sok, ezért a zellerpüré mellett döntöttem. A férfi is elégedetten bólogatott, hogy jó választás volt, de párolt borsót, zöldbabot is lehet mellé tálalni. Azért természetesen nem sértődök meg, ha Gordon szarvasgombás krumplipüréjét készítitek el köretként…
Járt mellé egy jóféle üveg vörösbor is, amit már az előkészületek során meghúztunk a nagy izgalomra való tekintettel, a végén pedig örömtáncot jártunk, hogy elsőre sikerült a képességeinkhez képest a legjobbat kihozni ebből a nemes húsból. Jövőre is a menü része marad!
Hozzávalók 4 főre:
50 dkg bélszín
mirelit leveles tészta
6-8 szelet pármai sonka v Fekete-erdei sonka
1-2 evőkanál mustár
30 dkg gomba
10 dkg főtt gesztenye
1 teáskanálnyi kakukkfű levél v 1 mokkáskanál szárított
1 duci gerezd fokhagyma
só, bors
kókuszolaj
Köret:
2 nagy méretű zeller (kb. fél kg)
kisujjnyi friss torma (elhagyható)
pár csepp citromlé
reszelt szerecsendió
só, bors
Elkészítése:
A gombát apróra vágtam, hozzá morzsoltam a gesztenyét, ezt csinálhatjátok aprítógéppel is, szinte pépesnek kell lennie. Én ehelyett fogtam egy botmixert és azzal mentem végig rajta, picit darabosra hagytam azért. Ezután pici kókuszolajat melegítettem egy serpenyőben és erre tettem rá a gombás gesztenyés keveréket, hozzámorzsoltam a kakukkfüvet, belereszeltem a fokhagymát, sóztam, borsoztam és legalább 15 percen keresztül rotyogtattam közepes lángon, míg a gomba el nem főtte teljesen a levét. Sűrű massza a cél, különben a nedves gomba eláztathatja a tésztát majd. Mikor elkészült félretettem.
A bélszínt hagytam szoba hőmérsékletűre felmelegedni a pulton. Sóztam, borsoztam alaposan. Majd egy magas falú serpenyőben kevés kókuszolajon minden oldalán, a végeit is állítva, 3-3 percig lepirítottuk.
Letéptem egy műanyagfóliát, ami befedi körben és hosszában is a bélszínt, majd ennek a közepére, keresztben ráfektettem egymást kicsit átfedve a sonkaszeleteket, annyit amilyen hosszú a bélszín. A még meleg bélszínre rákentem a mustárt körben, majd ráfektettem a sonkára. Az alufóliával együtt feltekertem a sonkát a bélszínre, és szorosan, mint egy szaloncukrot becsavartuk a fóliába a végeit megszorítva és 15 percre bekerült a sütőbe.
A leveles tésztát egy órával a nyújtás előtt kivettem a mélyhűtőből, hogy puha legyen. Ismét letéptem egy fóliadarabot és téglalap alakúra nyújtottam rajta a tésztát. Célszerű hozzámérni a bélszínt, hogy biztosan körbeérje majd a feltekerésnél.
A bélszínt kivettem a hűtőből, kitekertük a fóliából és a kinyújtott tészta közepére fektettük hosszában. Majd ismét a fólia segítségével feltekertük összetapasztottuk , hogy ne folyjon ki sehol majd a leve, a két végét szintén betűrtük és ismét 15 percet a hűtőben töltött.
Ezalatt előmelegítettem 205 fokra a sütőt. Kivettem a bélszínt a hűtőből, leszedtem róla a fóliát és egy vékonyan kókuszzsírral megkent tepsire helyeztük, végül egy tojássárgájával kentem. Mintát is karcoltunk bele, de ez a sütés végén sajnos nem látszott.
40 percet töltött a sütőben, kb. 20 percnél nagyon pirulni kezdett a tészta ezért letakartam egy darab sütőpapírral. 40 perc után fontos, hogy álljon még a pulton legalább 15 percig, még a saját hőjében fő a hús tulajdonképpen ilyenkor.
Míg a hús sült megfőztem a felkockázott zellert, hozzáadtam az összes többi hozzávalót és krémesre turmixoltam.
Ennek a receptnek a története mégsem a libától és az ő combjától indult el, hanem a körettől vagyis a lila édesburgonyától, amit most kóstoltam először. Nem egy megszokott hozzávaló az ételekben, boltban nem igen kapni, ott még zömében csak a sárga húsú édesburgonyával vagyis batátával lehet találkozni, ami külföldről érkezik, és sajnos nem mindig szép, sőt még drága is. Ez viszont magyar batáta, magyar termelőtől, ráadásul bio, és még az ára is rendben van, arról nem beszélve, hogy mennyire finom. Igen, igen az édesburgonya webáruházból rendeljük több kolleginával egyetemben, így éri meg igazán.
Hozzávalók 2 főre:
Biztos sokan láttátok a Julia Child élete című filmet, a hölgy egy híres amerikai szakácsnő volt, és francia konyhaművészetével remekelt elsősorban. Én meg voltam róla győződve, hogy francia származású amúgy a hölgyemény, aki nem mellesleg 188 cm magas volt, de nem. A filmben Meryl Streep alakítja, szokásához híven nagyszerűen. Legismertebb receptje talán ez az étel, most már mondhatom, hogy nem véletlenül.
Hozzávalók:
Nem sokszor használom én sem a quinoát, ezért is vettem most vöröset, mert azt még nem próbáltam. Picit olcsóbb volt, mint a fehér, viszont karakteresebb az íze. Ugyanolyan gyorsan megfő, mint a hajdina, magas a fehérjetartalma, sok benne a vas és a magnézium, viszont nem túl kalóriadús ez a Dél-Amerikában őshonos gluténmentes “álgabona”. Asszem életemben most először főztem laskagombát is, amiből a Zanyukám szokott pörköltet csinálni, de így pirítva is teljesen jó, és remek húspótlónak bizonyult, mikor a fülemen jött már ki a “gyúróscsirke”, hiszen ez a gomba kicsit húsosabb, mint a csiperke. Jó sok kakukkfű és egy nagy facsarás citromlé pedig nagyot lendített a földes ízű hozzávalókon, de amúgy más kedvenc fűszert, oregánót, bazsalikomot is tehettek bele. A kelkáposzta funkciója mindössze annyi, hogy szerettem volna még valami friss, üde, ropogós cuccot is beletenni és ezt a zöldséget nagyon szeretem, de csak nyersen, salátába, így itt is megállta a helyét, de ez akár el is hagyható, helyette petrezselyem, ruccola, vagy más zöld is tökéletes.
Hozzávalók:
Persze nem is én lennék, hogy ha mindent a “nagy könyvben” előírtak szerint csináltam volna. Nem volt ugyanis kéznél fél kg kacsazsír a sütéshez, hiszen a konfitálás lényege, hogy sok zsírral és alacsony hőfokon órákig puhul a husika. A kacsazsírral amúgy semmi bajom, ami megmarad a sütés után, általában el is szoktam tenni üvegben a hűtőbe, ugyanis ő a jó zsírok közé tartozik, nyilván mértékkel fogyasztva, meg hát finom is. Szóval ciki, nem ciki, én kókuszzsírral oldottam meg a problémát, a konfitálás nagymesterei most biztos elátkoznak, és a művelet megszentségtelenítőjének tartanak, dehát a végeredmény isteni lett és omlósz, úgyhogy vállalom.
Hozzávalók 2 főre:
A paradicsom adja magát a padlizsán mellé és mivel sikerült a nyár legkeményebb szilváját is megvennem azon a héten, gondoltam mehet a sütőbe az is, pláne, hogy tudtam, hogy a paradicsommal, bár hihetetlennek tűnik, de passzolnak. Nem vágytam aznap húsra, úgyhogy ez nekem így volt egy laktató ebéd a kölessel együtt, deee A férfinek sütöttem le mellé pulykamellet és imádta ezzel a körettel. Ha grillhús mellé készítitek, akkor a kölest sem feltétlen kell mellé főzni, ha esetleg még kalóriaszegényebb verziót szeretnétek.
Kinézetre lehetne akár alma vagy baracktorta is, pedig nem, azok a sárga szeletek bizony cukkiniből származnak, ugyanis kaptam ajándékba pár alkar hosszúságú példányt, úgyhogy egyből valami hasonló recept után áhítoztam. Így bukkantam a Scarpaccia-ra. Eredetileg sima liszt illetve kukoricaliszt keverékéből készül, én viszont ezek nélkül szerettem volna elkészítni, így választottam a hajdina és amaránt keveréket, mivel utóbbi állaga kicsit darásabb tehát hasonlít a kukoricalisztre. Használjátok, amelyiket szeretnétek, de mindenképp érdemes kipróbálni ezeket a liszteket szerintem.
Hozzávalók 28 cm-es tortaformához:
Amúgy még paradicsomszósszal is össze lehetne rottyantani a végén az egészet, próbáljátok ki, ha van kedvetek úgy is. Hogy mi az alján a fehér és barna színű cucc? Nos, semmi extra, annyi történt, hogy kevés volt a rizs és a hajdina is otthon, úgyhogy összepároztam őket, és nem bántam meg, sőt így sokkal finomabb lett, én amúgy sem vagyok nagy rizsrajongó. Ezt az ételt is nélküle ettem csak úgy a húst és a zöldségeket egymagában.
Hozzávalók 4 főre:
Vagy válasszátok a harmadik opciót, ahogy én is tettem, hiszen a hús, zöldség, öntet kombót választottam, és bőven jóllaktam, A férfi pedig elégedett ábrázattal majszolta a rizses verziót. Sőt, mondok még jobbat, a vegák is szeretni fogják a zöldséget az öntettel és a rizzsel. Mindenki jól jár! Bár ők néha reklamálni szoktak, hogy a zöldség és a hús együtt sült…Hát rajtuk most nem tudok segíteni sorry… Pont az volt a cél, hogy mindent lehet egyszerre sütögetni, és ne legyen vele sok meló, mert akadt bőven más tennivalóm otthon.
Általában a rizottóba fehérbort szoktam használni, de a vörös is tökéletes, pláne, ha vörös hússal vagy valamilyen különleges erdei gombával készül. Nem vagyok egy nagy gombafogyasztó, de a szárított gombával már egy ideje szemeztem, hát most jött el az ideje kipróbálni. Bevallom az őszintét, nem pont falfülgombával szerettem volna elsőre kísérletezni, de nem kaptam másikat, friss gombából is csak sampion jött szembe, az meg már uncsi, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy ez beválik.
Hozzávalók:
