Ünnepi asztalra való! Vagy csak úgy, egy fagyasztó kiürítés után, egy hétvégi napon megadja a “Mi legyen az ebéd?” kérdésre a választ.
A bélszín nem az az étel, ami túl gyakran kerül az asztalra, legalábbis mi nem állunk sorban érte minden héten a hentesnél. Legutoljára, ami az első is volt egyben, karácsony előtt zsákmányolt A férfi két szép példányt a piacon, és az egyik Wellington bélszínként végezte az ünnepi vacsorán illetve készült egy borsmártásos verzió is. A másik viszont a fagyasztóba került és most bukkantam rá. Ebből ugye már a Wellington nem jöhetett szóba, azt inkább csak frissből készítsétek, úgyhogy végre kipróbálhattam Stroganov gróf kedvencét.
Korábban csak csirke Stroganoff készült a konyhámban és nem állítom most sem, hogy az nincs ilyen finom. Próbáljátok ki azt is, ezt is, ha szeretitek a pikáns, tejszínes mártásos ételeket, akkor nem fogtok csalódni, sőt a vegák csak gombásan is imádni fogják. Jut eszembe találtok a blogon csicseriborsós verziót is…lehet ezt fokozni na, de az eredeti változat kétségkívül bélszínnel készül.
Köretnek most a quinoára esett a választás, mert ritkán eszünk azt, de sok minden passzol hozzá, készítettem már bulgurral, kölessel, régen krumplipürével és rizzsel, variáljátok kedvetek szerint!
Hozzávalók 4 főre:
40 dkg bélszín
40 dkg gomba
5 db savanyú uborka
1 fej vöröshagyma
1 deci fehérbor
1 deci főzőtejszín
2 deci tejföl
1 mokkáskanál mustár
só, bors
kókuszolaj, vaj
Köret:
3 deci quinoa
pár csepp citromlé
só
A quinoát dupla vízben puhára főztem, lefedve állni hagytam, tálalás előtt pici citromlével meglocsoltam.
Fél-fél evőkanál kókuszolaj, vaj keverékén, megpároltam a hagymát, majd hozzáadtam a felaprított gombát, sóztam, borsoztam, mikor elfőtte a levét, kiszedtem egy tányérra.
Ugyanabban a serpenyőben ismét kókuszolajat hevítettem, rádobtam a felcsíkozott bélszínt, sóztam, borsoztam ezt is puhára pároltam. Hozzáadtam a gombát, felöntöttem a borral, pár percig hagytam őket együtt sercegni, míg a bor elfőtte az alkoholtartalmát, majd hozzáöntöttem az előzőleg simára kevert tejfölt, tejszínt, mustárt és beleszórtam a felkarikázott uborkát is. Összeforraltam, majd elzártam alatta a gázt és tálalható is az étel némi petrezselyemmel megszórva.
Nem titok, hogy ez az én kedvenc távol-keleti levesem, először Thaiföldön ettem ilyet, illetve azóta találtam egy klassz éttermet itthon, ahol az esetek 90 %-ban ezt rendelem. Az történt, hogy kedves barátném gondolt rám, miközben Koh-Samui szigetén süttette magát és hozott nekem egy kisebb zsáknyi fűszert. Bemutatom nektek ezeket először is, de ne ijedjetek meg, mert bár nem kaphatóak minden sarki közértben, de nagyobb ázsiai fűszerboltokban igen, viszont azért ezek nélkül is tudtok majd hasonlóan finomat készíteni.
Hozzávalók 3 főre:
Nem sokszor használom én sem a quinoát, ezért is vettem most vöröset, mert azt még nem próbáltam. Picit olcsóbb volt, mint a fehér, viszont karakteresebb az íze. Ugyanolyan gyorsan megfő, mint a hajdina, magas a fehérjetartalma, sok benne a vas és a magnézium, viszont nem túl kalóriadús ez a Dél-Amerikában őshonos gluténmentes “álgabona”. Asszem életemben most először főztem laskagombát is, amiből a Zanyukám szokott pörköltet csinálni, de így pirítva is teljesen jó, és remek húspótlónak bizonyult, mikor a fülemen jött már ki a “gyúróscsirke”, hiszen ez a gomba kicsit húsosabb, mint a csiperke. Jó sok kakukkfű és egy nagy facsarás citromlé pedig nagyot lendített a földes ízű hozzávalókon, de amúgy más kedvenc fűszert, oregánót, bazsalikomot is tehettek bele. A kelkáposzta funkciója mindössze annyi, hogy szerettem volna még valami friss, üde, ropogós cuccot is beletenni és ezt a zöldséget nagyon szeretem, de csak nyersen, salátába, így itt is megállta a helyét, de ez akár el is hagyható, helyette petrezselyem, ruccola, vagy más zöld is tökéletes.
Hozzávalók:
Általában a rizottóba fehérbort szoktam használni, de a vörös is tökéletes, pláne, ha vörös hússal vagy valamilyen különleges erdei gombával készül. Nem vagyok egy nagy gombafogyasztó, de a szárított gombával már egy ideje szemeztem, hát most jött el az ideje kipróbálni. Bevallom az őszintét, nem pont falfülgombával szerettem volna elsőre kísérletezni, de nem kaptam másikat, friss gombából is csak sampion jött szembe, az meg már uncsi, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy ez beválik.
Hozzávalók:
Én persze magabiztosan nekiálltam volna legyalulni, de esély nem lett volna rá, mert betonkemény, így célszerű egészben kb. 20 perc alatt megfőzni, aztán tovább dolgozni vele. Nem tudtam még előre biztosan, hogy milyen formában ölt testet a tök köretként, de menet közben püré lett. Dehát tudjátok, hogy én bírom az ilyen bébiételszerű cuccokat, ez van. És egyszerűen hajt a kíváncsiság, mert szerintem a krumplipüré túl van értékelve, zellerből, sütőtökből, édesburgonyából eddig még sokkal finomabb köreteket gyártottam, ami érdekes módon a krumplirajongók többségének is nagyon ízlett.
Hozzávalók a fasírthoz:
A csicseriborsó az egyik legjobb húspótló továbbra is, a gomba meg a másik, igaz utóbbiból inkább kevesebbet ajánlott egyszerre csak enni, mert nagyon nehezen emészti a gyomor, ezért itt sem ez dominál. A körettől lesz még izgalmas ez a sztori, hiszen krumplipüré vagy rizs helyett karfiolos “álrizs” került mellé, némi citrommal és petrezselyemmel meghintve, és a szép az, hogy fel sem tűnt, hogy nem igazi rizs van alatta, mert az összhatás “rizses”. A rizzsel sincs semmi baj persze, de így kalóriaszegényebb, ugyanakkor mégis laktató főétel válik belőle.
Hozzávalók 3 főre:
Izgalmas kaja lett, olyan sokfélének, bonyolultnak tűnik, pedig kb. fél óra alatt készült el. A kiindulási pont ezúttal a hűtőben árválkodó gomba, ami nem túl sok, de főleg kevés volt ahhoz, hogy csak ő legyen a főszereplő egy ételben, illetve a megkezdett dobozos paradicsomlével is kezdeni kellett valamit. A zöldségfasírt mindig klassz megoldás, gombából meg még úgy sem csináltam, így ezt tűnt a legjobb megoldásnak.
A zellerpüréről szeretnék még ódákat zengeni, mert hogy sokkal könnyebben emészthető, mint a krumplipüré és ez mondjuk egy karácsonyi vacsoránál sem utolsó szempont, de mégis az íze miatt beszélnélek rá benneteket, mert nagyon különleges és tényleg felértékelődik a főtt zeller ebben a formában.
Így született ez a leves is, 4 zöldséget választottam, gombát, édesburgonyát, brokkolit és répát és jó sok fűszert és a hideg miatt egy csipet chilit is. Összefőz, megesz ennyi. Le is fagyasztható, most vettem ki az utolsó adagot a frigóból, és alaplének is szuper krémlevesekhez.
