Régen nagyon szerettem a rakott káposztát, mondjuk ez nem változott, de magamnak nem állok neki ilyesmit csinálni. Így megörültem, mikor pár hete a Zanyukám közölte, hogy akkor ő azt rittyent nekem pulykahúsból. Én persze rávágtam, hogy ok, de rizs helyett inkább kölesből legyen és már megy is blogra. Majd mikor elkészült, tányérra tettem a pulton, majd ezzel a lendülettel és az aznapi telihold erejével, továbbküldtem a földre az egészet és máris elszállt az ebédem, a lelkesedésem, az idegszálaim, nem ragoznám….
Mindez közvetlenül azután történt, hogy a kezemben lévő bögréből szintén repülő csészelajat csináltam, szerencsére üresen és egyben maradt, és mindezt azelőtt, mielőtt az unokahúgom ölébe sikerült egy szelet csokitortát varázsolnom, majd az is a földön landolt aztán…. Ezen a ponton inkább csak leültem a fotelbe csendesen tévézni…
Nyilván a konyhakövön is tök jó fotót sikerült volna csinálni, étvágygerjesztő is volt amúgy, passzoltak a színek, de ehelyett kaptam az alkalmon, és a következő hétvégére betervezett csajos összeröffenésre csináltam egy hatalmas adag rakott káposztát.
Van már amúgy a blogon, akkor a szénhidrát lett kispórolva belőle, hiszen csak káposzta, hús és némi bacon került bele, itt viszont inkább a zsírtartalma lett alacsonyabb. A kölestől mindenki fél először, aki nem ismeri, felesleges, mert nem bánt, és ugyanolyan finom így is, sőt…, észre sem venni a különbséget, és sokkal gyorsabban is megpuhul, mint a rizs. Egy szó, mint száz, azt hiszem mindenkinek elnyerte a tetszését és minden tányér épségben maradt ezúttal….
Hozzávalók 6-8 főre:
1 kg darált pulykahús
1 kg savanyú káposzta
25 dkg köles
1 nagy fej vöröshagyma
1-1 nagy doboz alacsony zsírtartalamú tejföl és natúr joghurt(görög)
1 evőkanál pirospaprika
1 evőkanál szárított majoránna
só, bors
kókuszolaj
A kölest dupla mennyiségű, enyhén sós vízben puhára főztem. Mikor beszívta az összes folyadékot, elzártam alatta a gázt és lefedve még állni hagytam legalább 15-20 percre.
Ezalatt a hagymát olajon üvegesre pároltam, hozzáadtam a húst, amit fehéredésig pirítottam, majd sóztam, borsoztam, megszórtam a paprikával, majoránnával és öntöttem alá kb. 1,5 deci vizet, majd lefedve főztem, míg a hús teljesen át nem puhult. Nagyjából 20 perc alatt ez is elkészült és a húst belekevertem a kölesbe.
Mellette a káposztát szintén egy kevés olajon megdinszteltem negyed óra alatt. Ha nagyon savanyú a káposzta, akkor előtte át szokták mosni, én ezt mindig kihagyom, szerintem pont így lesz finom az egész a végén.
Ezután elővettem egy nagy hőálló tálat, kikentem vékonyan kókuszolajjal, az alján egyenletesen eloszlattam a káposzta felét, erre jött a húsos köles fele, majd egy fél doboz tejfölt vékony rétegben rákentem, amibe én szintén kevertem egy kevés pirospaprikát, ezt nem muszáj, de szerintem, így még finomabb lesz. Ismét húsos réteg következett, majd a káposzta másik fele és egy teljes doboznyi joghurt-tejföl vegyesen a tetejére, ami pedig megmaradt azt tálalásnál kanalaztuk rá.
200 fokos sütőben egy bő fél óra alatt összesütöttem, míg a teteje elkezdett pirulni.
Hasonló bejegyzések:
Őszi-téli vitaminforrásaim 1. rész: A savanyú káposzta
Töltött káposzta, ahogy mi szeretjük
Spenótfőzelék kölessel
Pulykahúsos töltött paprika karalábéhasábokkal
Zöldséges pulykahúsos fasírt koszorú ünnepekre
Vega pörkölt tojásos kölessel
Sült karfiol datolyás kölessel és kókusztejes avokádókrémmel
Sült kacsacomb birsalmaszósszal és szilvás kölessel
Igaz, ott pulykával és krumplipürével készült, ráadásul engem a sáfrány annyira nem mozgat, sokkal inkább a kurkumát részesítem előnyben, mind az íze, színe és az ára miatt is, ezért az is került bele.
Semmi extra kategória tulajdonképpen, de pont ettől jó, hogy egyszerű, a hal gyorsabban elkészül, mint a hús és ezalatt a barnarizs is megfő, de akár kuszkuszt vagy bulgurt is választhattok mellé köretnek. Fűszerek közül pedig a kakukkfű, oregánó mind passzolnak a halhoz.
Mindig egyszerű dolgom van és szeretek olyan brigádnak főzni, akikről tudom, hogy kb. olyan az ízlésviláguk, mint az enyém, vagyis minél több zöldség legyen, a hústól nem jönnek lázba és bátran megkóstolnak mindent, amit eléjük teszek. Mondjuk nincs más választásuk… Na jó, szó sincs gasztroerőszakról, legalábbis ez a főzés olyan jól sikerült, hogy majdnem nem volt mit tálalni délben, mert a mártás úgy magában nagy kanállal is kelendő vót, a mandula és a parmezán pedig csak úgy lazán kézzel, és a tésztát is majdnem az ujjunk közé csavartuk…
Hozzávalók 4 főre:
Általában, ha kacsahúst sütök, kerül mellé valamilyen gyümölcs, ilyenkor a szőlőt is a tepsibe szoktam szórni és átveszi a többnyire fehérboros fűszeres szaft ízét, 
Nem, mintha súlyfelesleggel tértem volna haza, de azért csurrant cseppent egy kis grissini itt, egy kis olívaolajba tunkolt foccacia ott, ezek ugyebár mind lisztes finomságok és szinte lehetetlen csak úgy közömbösen elmenni mellettük, pláne, ha az étteremben az étel megérkezése előtt az orrunk alá tolják. Majd a végén kiderül, hogy nem is ingyen, mert nagyon frankón ki is számlázzák, ha tetszik, ha nem…
A hal bundája rozslisztes, szóval semmi extra trükk nincsen benne, bár szoktam rizslisztbe, hajdinalisztbe, kukoricalisztbe is panírozni, így gluténmentes is lehet, ha erre van igény. A rozsliszt amúgy panírozni tökéletesen jó. Fura párosításnak tűnik, én is meglepődtem mikor valaki egyszer a múlt században ezzel kínált egy balatoni nyaralás során, de eszméletlen finom, és aki eddig kóstolta, az egyetértett. Bármilyen hal jó hozzá szerintem, akár tengeri, akár tavi, akár horgásztok, akár nem, ízleni fog!
Rizstészta ment alá, ebből célszerű a szélesebb verziót választani a boltban, de nekem most csak a vékony cérnametélt volt itthon, persze az ízén ez nem változtatott, de a másik jobban magába tudja szívni a szaftot. A kacsamell nagyon átsütve szerintem nem jó, erre megint csak rájöttem, mikor egy étteremben ilyen ételt kértem nem rég és cipőtalpszerű száraz húsdarabokat kaptam, amit aztán győztem elrágni. Egy fél kacsamellnek tényleg elég volt most is bő negyed óra a serpenyőben, hogy kívül ropogós legyen belül pedig szép rózsaszín, de nem véres, mert azt már én sem szeretem.
Hozzávalók 2 főre:
Kicsit bővebben is azért róla, biztos ismeritek a piszkemártást, ami jó, mert én nem… Ez nekem valahogy kimaradt a gyerekkoromból pedig volt egres a kertben, amit csak úgy egymagában, a belsejét kiszippantva ettünk. Néha…mert azért nem volt népszerű gyümölcs, és szerintem most sem az. Nem is árulnak túl sok helyen, de most van a szezonja, így ráleltem és vittem is.
Hozzávalók 3 főre:
