Szeretem a színes ételeket, annyira jól mutatnak egy hófehér tányéron, hogy néha sajnálom megenni őket. Utóbbi hazugság természetesen a részemről. Alig vártam, hogy ráugorjak…
Jártamban, keltemben itt eszem, ott eszem, szeretek, -tünk jó kis éttermekbe betérni. Így történt ez pár hete is, mikor én egy jóféle babgulyással (igen jól olvassátok, én és a babgulyás egy helyen egy időben és tányéron) leptem meg magam, míg A férfi (Bambirajongók most lapozzanak) áfonyás vörösboros őzpörköltet nézett ki magának és mielőtt megkóstolhatta volna, már bele is trollkodtam a tányérjába csak úgy nőiesen a nagy leveses kanalammal. Elsősorban a mártás érdekelt és persze az őz is, mert a vadhúst nem igen szeretem, de őzet még nem ettem. Az van, hogy ízlett és nem kicsit, a vörösboros áfonyás cuccot kóstolva pedig már el is képzeltem, hogy ez simán ehető szárnyassal is, lisztes krokett helyett meg édeskrumplival inkább.
Így hazatérve megálmodtam ezt az ételt és lám, valósággá vált. Na nem teljesen úgy, ahogy elképzeltem, ugyanis kezembe kaptam a boros üveget, hogy majd jól felnyitom. Én. Egyedül. Dugóhúzó belecsavar, eddig sima és itt véget is ért a történet kb. Nem mozdult, nyúztam, húztam, szorítottam, mindenhova, ráfeküdtem, mindezt edzés után közvetlen, amikor mindig elhiszem magamról, hogy rettenetesen erős vagyok és legyőzhetetlen. Kiizzadtam, remegett a kezem, az üveg nyakát már féltem, hogy letöröm, A férfi távol, a szomszédhoz mégsem mehettem át remegő kézzel egy boros üveggel a kezemben vérben forgó szemekkel fényes nappal…
Mély levegő, megnyugszik, bor téma elenged, recept változik, B. opció. Van egy titkos lötyim a hűtőben, egy kedves barátnémtól kaptam nem rég. Ő a gránátalma szirup. Nem, nincs bor íze, de ebbe az ételbe amúgy sem árt esetleg egy pici édes, ha az áfonya nem az. Úgyhogy ebből kapott egy kanálkával a szirupból és be is fejeztem a főzést mosolygó arccal kisimulva.
A bor sorsa azóta eldőlt, illetve beledőlt az üvegbe a dugó egy fakanál segédletével egy langyos nyári este…
Szóval borral vagy anélkül, isteni! Amúgy meggyel is klassz lehet.
Hozzávalók 4 főre:
1 egész csirkemellfilé
25 dkg áfonya
2 db édesburgonya (kb. 1 kg)
kb. 1,5 deci víz (helyette lehet vörösbor)
1 evőkanál gránátalma szirup(elhagyható)
1 csapott evőkanál rizsliszt (más liszt is jó)
1 közepes rozmaring ág v 1 mokkáskanál szárított
só, bors
kókuszolaj
Az édesburgonyát meghámoztam, hasábokra szeltem és 200 fokra előmelegített sütőben puhára sütöttem kb. 20 perc alatt.
A csirkemellet vékony szeletekre vágtam, mindkét oldalát sóztam, borsoztam és kevés kókuszolajon megsütöttem egy serpenyőben oldalanként kb. 8-10 perc alatt, míg szép aranybarna lett kívül, belül pedig fehér, de még szaftos a húsa.
Ezalatt egy kisebb serpenyőbe szórtam az áfonyát, felöntöttem a vízzel és a gránátalma sziruppal, majd összefőztem kb. 10 perc alatt, majd a forró léből kimertem pár kanállal, simára kevertem a rizsliszttel és visszaöntöttem a mártásba, még egyszer összeforraltam és elzártam a gázt. Tálalható!


Két lázadás között viszont születik valamilyen csirkés vagy pulykás, és halas étel. A férfi viszont több zöldséget eszik, és rájött, hogy ez jó neki, így köszönjük szépen remekül vagyunk. Ő azért leragadna a gyúrós csirke-rizs kombón, de én attól falnak megyek, így muszáj kiszíneznem a csirkét mással. Mell helyett már inkább comb, mert az legalább szaftos, de abból is a filé, mert az úgy kényelmesebb szerintem. A citromos fokhagymás páccal nagyon tévedni nem lehet, a legjobb, ha grillen sütitek amúgy a húst, tuti sikere lesz.
Hozzávalók:
Vagy válasszátok a harmadik opciót, ahogy én is tettem, hiszen a hús, zöldség, öntet kombót választottam, és bőven jóllaktam, A férfi pedig elégedett ábrázattal majszolta a rizses verziót. Sőt, mondok még jobbat, a vegák is szeretni fogják a zöldséget az öntettel és a rizzsel. Mindenki jól jár! Bár ők néha reklamálni szoktak, hogy a zöldség és a hús együtt sült…Hát rajtuk most nem tudok segíteni sorry… Pont az volt a cél, hogy mindent lehet egyszerre sütögetni, és ne legyen vele sok meló, mert akadt bőven más tennivalóm otthon.
Általában a rizottóba fehérbort szoktam használni, de a vörös is tökéletes, pláne, ha vörös hússal vagy valamilyen különleges erdei gombával készül. Nem vagyok egy nagy gombafogyasztó, de a szárított gombával már egy ideje szemeztem, hát most jött el az ideje kipróbálni. Bevallom az őszintét, nem pont falfülgombával szerettem volna elsőre kísérletezni, de nem kaptam másikat, friss gombából is csak sampion jött szembe, az meg már uncsi, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy ez beválik.
Hozzávalók:
Általában akkor főzöm ezt az ételt, ha olyan vendégem van, akit zöldség hegyekkel nem tudok elkápráztatni, mert nemes egyszerűséggel nem eszi meg. Így történt ez most is, ráadásul ezt csak nagy adagban érdemes elkészíteni és előző nap is össze lehet dobni, vagy akár csak a húsgombócok összeállításával előkészülni. Csirkével, pulykával, sőt marhahússal is mükszik, utóbbival nyilván kicsit nő a főzési idő, de nem sokkal, sőt akár löttyinthettek a szószba egy nagy korty jóféle vörösbort is, amit aztán ételünk mellé is meg lehet majd iszogatni.
Bazsalikomos, petrezselymes, cukkinis, újhagymás, kelkáposztás, bármilyen pesto jó lehet, és nem csak pirítósra érdemes kenni, hanem hasonló húsos ételekbe, de halakhoz is szuper.
Én persze magabiztosan nekiálltam volna legyalulni, de esély nem lett volna rá, mert betonkemény, így célszerű egészben kb. 20 perc alatt megfőzni, aztán tovább dolgozni vele. Nem tudtam még előre biztosan, hogy milyen formában ölt testet a tök köretként, de menet közben püré lett. Dehát tudjátok, hogy én bírom az ilyen bébiételszerű cuccokat, ez van. És egyszerűen hajt a kíváncsiság, mert szerintem a krumplipüré túl van értékelve, zellerből, sütőtökből, édesburgonyából eddig még sokkal finomabb köreteket gyártottam, ami érdekes módon a krumplirajongók többségének is nagyon ízlett.
Hozzávalók a fasírthoz:
Nagyon kényelmes elkészíteni, és nagyon változatos kreálmányokat lehet alkotni belőlük szuper gyorsan és tök jól helyettesíthető velük a kenyér, konkrétan azóta nem veszek kenyeret, hiszen ebbe is bele lehet pakolni, tekerni, azt amit egy szendvicsbe, ha akarom, akkor mexikói stílusban adom elő és tortillához hasonlít, hússal, mártogatóssal, friss zöldséggel félbehajtva esszük, ha meg ahhoz van kedvünk akkor “pizzaszerűen” a tetejére pakolok bármit és késsel villával falatozzuk. Függőséget okoz na, de ezt az egészségem sem bánja, sőt.


Jól mutat az asztalon, egyszerű sok embernek is elkészíteni, ráadásul előre is lehet dolgozni, ezt is előző este összedobtam, majd a hűtőben formába töltve várta a sorát és másnap csak sütni kellett.

