Jó esély van rá, ha megkóstoljátok ezt az ételt, hogy rövid időn belül újra elkészítitek! Nálam így történt, pedig én aztán tényleg ritkán főzöm ugyanazt, de ezt két héten belül kétszer sikerült elkövetnem.
Az egyik legjobb dolog ami a spenóttal történhet, hogy találkozik a kecskesajttal, ha nem kóstoltátok, tegyétek meg, még hozzá krémes kecskesajtot társítsatok mellé. Ha nem szeretitek a spenótot és a kecskesajtot azért, ha pedig imádjátok azért. Amúgy az a tapasztalat, hogy aki utálja a spenótot, általában ilyen formában mégis hirtelen le tudja gyürkőzni és még repetát is kér meglepő módon.
Jó kis laktató kaja, könnyű belőle nagy adagot rittyenteni, csinálhattok akár húsmentes verziót is, például csicseriborsóval és úgy akár még gyorsabban is elkészülhet, ha konzervet használtok. Mondanom sem kell, hogy inkább utóbbit választottam volna én is a hús helyett, de A férfi kedvéért mindent és megalkudtam. Na jó ez nem igaz, sosem alkuszom, tényleg jó volt ez így csirkésen na. Már több ponton megálltam volna szívem szerint falatozni. Először mikor összeturmixoltam a spenótot a kecskesajttal, ezt már úgy kentem is volna egy pirítósra, majd mikor összekevertem a rizzsel, már szedtem is volna tányérra, aztán mikor a hús is belekerült, már szintén nyúltam volna egy nagy kanálhoz… De hős vagyok és megálltam, hogy csak kicsit kóstoltam bele és inkább türelmesen hagytam a sütőt végezni a dolgát.
Hozzávalók:
1 kg darált csirke
50 dkg spenótlevél (mirelitből kb. a fele)
3 deci rizs
1-2 db tojás
10 dkg kecskesajt
1 fej vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
szerecsendió
só, bors
kókuszolaj
Tetejére:
1 zacskó mozzarella (más sajt is jó)
3 db paradicsom
Elkészítése:
A rizst dupla vízben feltettem főni.
A csirkehúst kevés kókuszolajon lepirítottam, sóztam, borsoztam félretettem.
A spenótleveleket szintén pici olajon fedő alatt megfonnyasztottam, sóztam, borsoztam, reszeltem rá bőven szerecsendiót, majd egy mély tálba tettem, hozzáadtam a sajtot, reszelt fokhagymát és botmixerrel pürésítettem. Közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
Összekevertem a rizst, a húst, a spenótkrémet, és a tojást. Azért mindegy, hogy 1 vagy 2 db a tojás, mert mindkettővel készítettem és összeáll mindenhogy. Egy vékonyan kókuszolajjal kikent hőálló tálba öntöttem az egészet, elsimítottam, a tetejére rászeltem a paradicsomot és a mozzarellát is rámorzsoltam, majd sütőbe toltam és addig sütöttem, míg a sajt ráolvadt a tetejére. Langyosan szépen szeletelhető.
Persze nem is én lennék, hogy ha mindent a “nagy könyvben” előírtak szerint csináltam volna. Nem volt ugyanis kéznél fél kg kacsazsír a sütéshez, hiszen a konfitálás lényege, hogy sok zsírral és alacsony hőfokon órákig puhul a husika. A kacsazsírral amúgy semmi bajom, ami megmarad a sütés után, általában el is szoktam tenni üvegben a hűtőbe, ugyanis ő a jó zsírok közé tartozik, nyilván mértékkel fogyasztva, meg hát finom is. Szóval ciki, nem ciki, én kókuszzsírral oldottam meg a problémát, a konfitálás nagymesterei most biztos elátkoznak, és a művelet megszentségtelenítőjének tartanak, dehát a végeredmény isteni lett és omlósz, úgyhogy vállalom.
Hozzávalók 2 főre:
Biztos csak abban voltam, hogy körte és zeller lesz a köret bármilyen formában, viszont szembenézett velem a hűtőben egy megkezdett üveg vörösbor, úgyhogy gondoltam kékszőlővel párosítva legyen valami mártás is hozzá. És lett. És finom lett. A kacsasütésnél meg hisztiztem kicsit, mert a kisebb darabokat korábban pikk-pakk 8-8 perc alatt oldalanként megsütöttem csodaszép rózsaszínűre, de ez egy nagyobb darab volt és most is megsütöttem, majd pihent, majd félbevágtam és hát nem csak rózsaszín volt…,hanem “bloody” konkrétan nyers, úgyhogy be is vágtam a sütőbe azzal a lendülettel és enyhén negatív hozzáállással (rossz volt a holdállás aznap), hogy tuti most meg majd jól kiszárad és cipőtalpat eszünk.
Hozzávalók:
Nem szoktam eltenni ajvárt télire, mert vagyok olyan mázlista, hogy kapok házit a határ mellől, viszont mindig csinálok frisset ilyenkor otthon, a legegyszerűbb módon, amit aztán vagy pirítósra kenek, vagy jelen esetben felturbózom még más hozzávalókkal és főétel lesz belőle. Az ajvár amúgy a legjobb grillezett húsok mellé fogyasztva, csevaphoz különösen, aki nyaralt már Horvátországban az biztos kóstolta. A bolti verziókat nem igazán szeretem, vannak persze abból is jobbak, de legtöbb esetben én mellékízt érzek bennük.
Hozzávalók 4 főre:
Kinézetre lehetne akár alma vagy baracktorta is, pedig nem, azok a sárga szeletek bizony cukkiniből származnak, ugyanis kaptam ajándékba pár alkar hosszúságú példányt, úgyhogy egyből valami hasonló recept után áhítoztam. Így bukkantam a Scarpaccia-ra. Eredetileg sima liszt illetve kukoricaliszt keverékéből készül, én viszont ezek nélkül szerettem volna elkészítni, így választottam a hajdina és amaránt keveréket, mivel utóbbi állaga kicsit darásabb tehát hasonlít a kukoricalisztre. Használjátok, amelyiket szeretnétek, de mindenképp érdemes kipróbálni ezeket a liszteket szerintem.
Hozzávalók 28 cm-es tortaformához:
Amitől különleges lett ez cukkini az a töltelék. Ehhez mindig kell valami krémes, szaftos cucc, hogy a sütőben töltött idő után se legyen száraz a végeredmény, legalábbis én azt nem szeretem. Úgyhogy általában valamilyen paradicsomszószos muttyot teszek hozzá, a másik opció pedig a tejfölös, joghurtos, tejszínes lötyi, amihez meg nem volt kedvem, mert ilyesmit hébe-hóba eszem csak, és ez pont előtte nap történt meg. A megoldás tehát, ha a cukkini kikapart belseje felhasználásra kerül. Soha nem értettem, mikor tévében láttam hasonló receptet és a zöldség belsejét a kukába hajítják. Miért? Végülis pont a lényeget dobják a szemétbe…
Hozzávalók 2-3 főre:
Egyébként volt már a kezemben sertésszűz egyszer. Rövid életű lett. Megvettem a piacon, betettem a hűtőbe, hogy másnap megcsinálom, de ez nem történt meg, így még egy napot töltött fagyasztás nélkül aztán kivettem, hogy na majd most alkotok belőle valamit, de kissé fura szaga volt, így meglendítettem a kuka irányába…
Hozzávalók 4 főre:
Amúgy még paradicsomszósszal is össze lehetne rottyantani a végén az egészet, próbáljátok ki, ha van kedvetek úgy is. Hogy mi az alján a fehér és barna színű cucc? Nos, semmi extra, annyi történt, hogy kevés volt a rizs és a hajdina is otthon, úgyhogy összepároztam őket, és nem bántam meg, sőt így sokkal finomabb lett, én amúgy sem vagyok nagy rizsrajongó. Ezt az ételt is nélküle ettem csak úgy a húst és a zöldségeket egymagában.
Hozzávalók 4 főre:
Hozzávalók személyenként:
