Ezentúl csak így készítem a vadast! Ezt a két főszereplőre értem elsősorban, a marhafelsálra, mert vadasban nekem jobban ízlik, mint a lábszár, illetve a gombócra, hiszen a fura kinézetű zsemlegombóc sosem hozott lázba. Párszor csináltam már korábban és jó sok szafttal elment, de szorosabb emlékek nem fűznek hozzá.
Aztán bukkantam rá a szalvétagombóc receptjére, és megmondom őszintén még életemben nem hallottam róla, de éreztem, hogy képes megváltoztatni a zsemlegombóchoz fűződő viszonyomat és muszáj kipróbálnom. Naná, hogy variáltam rajta és fehér liszt helyett a zabliszt került számításba. Ha a galuska klassz lett belőle, akkor ez is az lesz úgy döntöttem. És tényleg!
Hogy mitől szalvétagombóc? Attól, hogy textil szalvétában fő meg gyakorlatilag, és szépen szeletelhető lesz. Senki ne kezdjen el textil szalvéta után böngészni a világhálón, egy vékonyabb konyharuha is tökéletes lesz hozzá. Mint egy szaloncukrot, bele kell csavarni a masszát és megfő. Ennyi. Komolyan mondom reggelire is elnyammognám.
Na, de azért a gombóc készült a marhához és nem fordítva, bár ismertek, én a gombóccal és csak a mártással is el lennék, dehát A férfi is had örüljön… Egyébként ennek az ételnek az elkészítésében egy másik férfinak, A hentesnek is nagy szerep jutott, hiszen a legszebb húst adta nekem és megerősített benne, hogy a felsál lesz a tökéletes választás a vadashoz. Isteni finom színhúst kaptam, ami a sok zöldséggel szinte porhanyósra puhult, szuper kaja, próbáljátok ki!
Hozzávalók:
6 szelet marhafelsál
4 nagyobb sárgarépa
2 fehérrépa
1 db vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 db babérlevél
pár szem borókabogyó
1 teáskanál mustár
pár csepp citromlé
só, fehérbors
kókuszolaj
Gombóchoz:
20 dkg zabliszt
4 kisebb vékony szelet teljes kiőrlésű kenyér
1 kis fej vöröshagyma
2 db tojás
2 deci tej v víz (nálam 1 púpos evőkanál joghurt + víz)
fél mokkáskanál szódabikarbóna
kis csokor petrezselyem
só, bors
vaj v olívaolaj
Elkészítése:
Vadas mártás: A hússzeleteket sóztam, borsoztam, majd egy nagy serpenyőben kevés kókuszolajon minden oldalán pár perc alatt lepirítottam őket.
A répákat meghámoztam, és felkarikáztam, a vöröshagymát és fokhagymát felaprítottam. Mikor a hús megpirult, mellészórtam a hagymákat, a borókabogyót, babérlevelet, sót és borsot, majd lefedve hagytam a saját levében főni, mikor ezt elfőtte, öntöttem alá kb. 2 deci vizet és még legalább 30-40 percig hagytam főni, míg a hús félig megpuhult. Ennek az ideje nyilván attól is függ milyen húst használtok és milyen vastag a szelet. Ezután hozzáadtam a fehér- és sárgarépát is, és ismét lefedve főztem tovább még kb. 25 percig, míg a zöldségek is megpuhultak és egy villát simán bele tudtam szúrni a húsba. A vizet azt mindig pótoltam alatta, nagyjából félig lepte el a folyadék a húst és a zöldségeket.
Ezután kivettem a húsokat és félretettem egy tálra, majd kibányásztam a babérlevelet és a borókabogyókat a serpenyőből, a többi zöldséget a levével együtt pedig egy nagy és mély tálba öntöttem, hozzákanalaztam a mustárt, majd botmixerrel simára turmixoltam a mártást. Ezután valaki még átszűri az egészet, szerintem ez viszont felesleges meló, ráadásul kárba vész a sok zöldség, így sokkal intezívebb az íze is, és sűrűbb, tartalmasabb lesz a végeredmény.
A mártást visszaöntöttem a serpenyőbe, ha túl sűrű, akkor lehet még pici vizet adni hozzá, ha túl híg, akkor behabarhatjátok, amit amúgy ettől függetlenül is sokan megtesznek még a végén, vagyis pár kanál tejfölben simára kevertek 1 evőkanál bármilyen lisztet (én mostanában rizslisztet szoktam ilyen célra használni), majd hozzákevertek pár kanállal a meleg mártásból és visszaöntitek a serpenyőbe és összeforraljátok, míg besűrűsödik. Amúgy a tejfölt a tálalásnál is kínálhatjátok mellé, így mindenki eldöntheti, hogy kér-e hozzá vagy sem.
Gombócok: Én a húst előző nap már megfőztem, és a másnapi ebéd előtt csak a gombócokat főztem ki hozzá, de amíg a hús fő ezt közben is megtehetitek. Egy lábosban feltettem a vizet forrni. A kenyeret felkockáztam és pici olívaolajon egy serpenyőben megpirítottam, kicsit kihűtöttem, majd leöntöttem a joghurt és víz keverékével, csupán azért ezzel, mert ez volt itthon, de sima víz is jó, vagy tej. Növényi tejeket én itt nem használnék az édességük miatt illetve az ízét is megváltoztathatja a gombócnak.
A zablisztben elkevertem a szódabikarbónát, beleütöttem a tojásokat, belereszeltem a vöröshagymát, beleszórtam az apróra vágott petrezselymet, sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam a beáztatott kenyereket a levével együtt. Nekem plusz folyadék nem volt szükséges a gombóchoz, de ha esetleg más lisztből készítitek, és túl sűrű a massza, akkor öntsetek hozzá annyit, hogy ha összedolgozzátok, akkor sűrű, ragacsos, de még formázható legyen a textúrája.
A masszát két részre osztottam és fogtam a textil szalvétát, kiterítettem a pultra, kicsit megvajaztam a közepét, ahova a tészta kerülni fog, hiszen ragacsos, de így nem ragad a végén hozzá. Kivettem kézzel a massza felét és ráhalmoztam a szalvéta közepére hosszában, majd kézzel egy kb. 18-20 cm hosszú hengert formáztam és mint egy szaloncukrot feltekertem, majd a két végén megcsavartam a szalvétát szorosan és egy cérnával összekötöttem. Mikor a víz felforrt, beletettem mindkét hengert a vízbe és kb. 15 perc alatt megfőztem. Látni fogjátok, ahogy a szódabikarbónától kicsit megdagad, viszont ezt azért tettem bele, hogy a zabliszt ne legyen olyan fojtós, könnyedebb legyen az állaga. Mikor elkészült kivettem a pultra, levágtam a cérnát és simán letekertem róla a szalvétát, majd szeletelhető és tálalható a vadassal.
Ez volt az első találkozásom a bélszínnel, még karácsony előtt, aztán a főpróbán ugyebár a nem rég közzétett Wellington bélszíné volt a főszerep. Az történt ugye az ünnepek előtt pár nappal, hogy A férfit elküldtem bélszínért és nem, hogy nem mert hazajönni nélküle, hanem egyből tripla adagot zsákmányolt, mint amennyire szükség lett volna. Ennél nagyobb bajunk nyilván sose legyen, ment a fagyasztóba, illetve egy pár szelet még frissen megsütésre került.
Hálás vagyok az ajándék üveg lecsóért, ami ötletet adott, mikor kreativitásom elhagyott (magyarul nem volt kedvem főzni,), hogy hogyan készítsem el a pulykamellet, úgy, hogy az ne legyen cipőtalp állagú. Egy dologban voltam csak biztos, hogy sok zöldséget akarok mellé, rá, hozzá, alá, mert mikor A férfit megkérdezem, hogy mi legyen a köret, akkor csak a rizs szót tudja kipréselni magából, a szemeim pedig lassan mandulavágásúra szűkűlnek le a szó hallatán is… Szeretem a rizst tényleg, de heti hétszer nem, na.
Hozzávalók 4 főre:
Olyan ez, mint egy olasz csirkepörkölt sütőben sütve tulajdonképpen, de mindegy is minek nevezzük, talán egyetértetek velem abban, hogy amiben paradicsom és bazsalikom van, azzal tévedni nagyot nem lehet. Nem sok a meló vele, el van a sütőben, én kétféle köretet is csináltam hozzá, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. A klasszikus spagettivel és a gyúrósoknak készült rizzsel is tökéletes vasárnapi eledel lett belőle.
Hozzávalók kb. 6 főre:
A malacot már évek óta sörrel sütöm, ez fent is van a blogon és most sem sokat variáltam rajta, mert ez így jó ahogy van. Annyi a változás ezúttal, hogy az alma nem a tepsibe került mellé, hanem a lencsesalátába, illetve a sör mellé kapott pár kanál mézet, hogy még jobban piruljon és ez az ízének sem ártott. Hagymalekvárt meg évek óta nem csináltam és eszembe jutott, hogy megenném, viszont most némi aszalt szilva is belepottyant, mert ilyen kedvem volt. Így megy ez nálam.
Hozzávalók 4 főre:
Szóval A férfi elment vadászni, megtalálta a legszebbet, kifizette és hazatért 40 dkg bélszín helyett 1 kilóval… Mindezt karácsony előtt egy héttel, szóval kisebb sikítófrászt kaptam, hogy ennyivel mit csinálok, a mélyhűtőm tele, pánikgomb, stb. Úgyhogy pár szeletet még akkor kisütöttünk steaknek, de erről majd később írok, a többinek pedig utat törtem a fagyasztóban, és maradt egy kb. fél kilós darab vákuumfóliában, amit a hentes javaslatára a sima hűtőben tároltunk egy hétig és tényleg elállt így. Szóval az első és legfontosabb, ha rászánjátok magatokat, hogy ilyen drága húst beszereztek, akkor azt megbízható helyről vegyétek, ott ahol értenek is az elkészítéséhez, tárolásához stb.
Hozzávalók 4 főre:
Még egy jó tulajdonsága van ennek az ételnek, amellett persze, hogy isteni finom, teszteltem, A férfi is tesztelte, szóval bevethető karácsonykor, no para. Most elvesztettem a fonalat, hol tartottam? Ja, hogy nem túl drága ételről van szó, ami szerintem nem utolsó szempont, ha sok embernek kell főzni. A pulyka darálthús nem tartozik a drága húsok közé, amúgy meg ha nem szeretitek, senki nem fog reklamálni, ha csirkéből készítitek, bár tény, hogy a diós, gyümölcsös íz, a pulykához jobban passzol.
Hozzávalók 4 főre:
Biztos sokan láttátok a Julia Child élete című filmet, a hölgy egy híres amerikai szakácsnő volt, és francia konyhaművészetével remekelt elsősorban. Én meg voltam róla győződve, hogy francia származású amúgy a hölgyemény, aki nem mellesleg 188 cm magas volt, de nem. A filmben Meryl Streep alakítja, szokásához híven nagyszerűen. Legismertebb receptje talán ez az étel, most már mondhatom, hogy nem véletlenül.
Hozzávalók:
Egy szokványos rizses húst is képes feldobni pár piros gyöngyszem, az enyhén savanykás íze jól passzol az édes sült répához. Ez a recept a répától indult amúgy, maradékot mentettem, hiszen jó pár darab árválkodott már egy hete a hűtőben, lereszelni nyersen már nem voltak elég feszesek, viszont sütni tökéletes. A rizs és a hús volt még biztos, aztán megláttam a boltban a gyönyörű gránátalmát 200 Ft-ért, ami néha becsapós, hiszen, ha kívül nem elég piros, akkor valszeg a magjai is sápadt arcúak belül. De ez most nem így történt, hiszen lédús, magokkal teli példányhoz jutottam. Ősszel és télen nagyon hiányoznak nekem a piros bogyós gyümölcsök és a gránátalma kárpótol egy kicsit, arról nem beszélve, hogy sok c-vitamin van benne. Ja és a lényeg, továbbra se féljetek a megpucolásától. Félbevágom, mosogató tálca felett egy tálba kicsit megnyomkodom, mint a citromot és kifordítom óvatosan, ilyenkor szét is törik, de a magokat pár pillanat alatt kézzel is le lehet fejteni a fehér húsról. Nekem a fakanállal ütögetős módszer nem vált be, nem jön ki rendesen az összes mag, de jó eséllyel kaphatunk viszont piros pöttyös falat vagy csempét…
Hozzávalók 3-4 adaghoz:
Szerintem az egyik legjobb rántott halas recept, amit eddig készítettem, a szezámmag nagyon jó ötlet, ahogy ropogósra pirul a külsején, és senki nem mondaná meg azt sem, hogy nem hagyományos liszttel van panírozva, hiszen a rizslisztnek elég semleges az íze. Úgyhogy használjátok bátran ilyen célra is!
Hozzávalók 4 főre:
