Egyszerűbb, mint aminek gondolnátok! Ráadásul kompromisszummal készült ez a lasagne, hiszen én nem vágytam húsra, csak valami krémes zöldséges töltelékre, A férfi meg naná, hogy nem elégszik meg főétel gyanánt húsmentes étellel, így szépen felosztottuk a tepsit és mindenki boldog volt.
Nem gyakran készítek tésztaételt, viszonylag kevés is van belőle a blogon, de már egy ideje fantáziáltam valami jó kis paradicsomos, olaszos kajáról. Roppant jól időzítettem, a legnagyobb melegben kapcsoltam be a sütőt a konyhában, az agyvizem is felforrt, mire végeztem, de ez titeket ne fogjon vissza, úgyis jön a lehűlés hamarosan.
A spenótos ricottás töltelék önmagában is remek, egy nagykanállal ezt úgy sikerült is majdnem magamévá tennem, normális esetben torkosnak nevezném magam, most csak kismamának… De egyébként egy picit nagyobb adagot is csináltam belőle, így elmentettem pár kanállal és szuper volt elővenni a hét folyamán, és összekeverni maradék rizzsel, vagy kölessel és kész volt egy másik könnyű ebéd. Ok, a lasagne-t ne nevezzük könnyűnek, pláne, ha húsos, de azért abból is kóstoltam, mindegyik bőven laktató.
Vétek lett volna kész paradicsomszószt használni hozzá ilyenkor, hiszen most a legszebbek ezek a zöldségek, vegyetek minél többfélét hozzá és ebből is főzzetek akár többet, remek lesz más ételekhez. Amit sajnálok, hogy friss spenótot nem kaptam most, de már vannak remek fagyasztott verziók. Ez semmit nem vont le az értékéből, sőt megkönnyítette a dolgom.
Használjátok ki a paradicsom szezont, rittyentsetek egy jó olaszos tésztaételt!
Hozzávalók:
500 gr lasagne tészta
80 dkg fagyasztott spenótlevél (püré is jó)
40 dkg ricotta
40 dkg darált marhahús
20 dkg parmezán v mozzarella
3 gerezd fokhagyma
reszelt szerecsendió
olívaolaj
só, bors
Paradicsomszószhoz:
10 db paradicsom
kis csokor bazsalikom
3 duci gerezd fokhagyma
só, bors
olívaolaj
Előző nap megfőztem a paradicsomszószt, vagyis felkockáztam a paradicsomot, egy lábosban kevés olívaolajon megfutattam a fokhagymát, majd rászórtam a paradicsomot, adtam hozzá felaprított bazsalikomot, sót, borsot és kb. fél óra alatt összefőztem, majd kihűtöttem.
Másnap lepirítottam kevés olajon a marhahúst, félretettem. Míg a hús pirult, bekapcsoltam a spenót alatt a gázt, reszeltem hozzá fokhagymát, szerecsendiót, sóztam borsoztam. Éppen csak hagytam összerottyanni és el is készült. Végül belekevertem a ricottát. A húshoz hozzákevertem a paradicsomszósz felét kb.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Vékonyan kiolajoztam a sütőedény alját és lefektettem a tésztalapokat, majd a felére ráhalmoztam a darálthús harmadát, a másik felére pedig csak a paradicsomszószt, majd az egészre rákentem a ricottás spenót harmadát. Újabb tészta réteg következett, majd az előző módon rátettem a többi réteget, és addig folytattam ezt, míg a tészta el nem fogyott. A tetejét megszórtam a sajttal, majd betoltam a sütőbe kb. 35 percre, míg a tészta átpuhult és a sajt megpirult.


Máskor ponty patkót szoktam venni, azt hittem a “filé” jobb lesz, de kár azt hinni, hogy ez a hal szálkátlan lehet, mert kicsit sem lesz az, szóval teljesen mindegy melyiket választjátok.
A lazaccal úgy vagyok, mint a kacsával, minden évszakban elkészül egy verzió és a köret a szezonális hozzávalókból, zöldségekből és gyümölcsökből kerül kiválasztásra. Így nem lehet megunni, no nem mintha túl gyakran ennék lazacot és kacsát. Persze ezt akár csirkével is el lehet játszani, de a lazactól valahogy fejedelmibb az egész, és ez jót tesz a lelkemnek, pedig pofonegyszerű az egész étel. Gyakorlatilag 10 perc alatt kész!
Hozzávalók 2 főre:
A különbség talán annyi, hogy az utóbbi kisebb kolbász alakúra formázzák, míg előbbit nagyobb, kilapított formában teszik a grillre. Mindegyiket általában legalább kétféle darált húsból készítik, de van, ahol bárányt is tesznek bele, a marha és a sertés mellé.
Az előbb finoman fogalmaztam, elárulom, hogy az elmúlt pár hétben csirke közelébe sem bírok menni, a látványát se… A csirke undoritisz kb. 3 hónapja tart és könnyen lehet, hogy ez még 6 hónapig nem változik, kitaláljátok az okát? Igen, “baby on board” kérem szépen, most már elárulhatom, baba a láthatáron. Ez az oka, hogy recept is alig a blogon, az étvágyam eléggé bekorlátozódott, hogy finoman fogalmazzak.
Hozzávalók 4 főre:
Minden a sütőben sült, viszont a csirke porhanyósságának a titka, hogy be lett bugyolálva sütőpapírba, ezért is nem pirult meg a teteje. A kolléganőm ódákat zengett erről a csirkéről, ezért muszáj volt kipróbálnom, pláne, hogy nagyon időtakarékos. A csirkemellnek meg van az a rossz tulajdonsága, hogy száraz lesz, mint a cipőtalp, csak úgy simán megsütve, viszont így tényleg szuper puha és omlós.
Ha hétköznap főztem volna ezt az ételt, akkor a hús mellé szórtam volna a borsót és az édesburgonyát, és ezalatt gyorsan kifőztem volna egy adag rizst, vagy kölest, és pikk pakk kész az étel. Most viszont mindent külön készítettem, sőt még zabgaluskával is volt kedvem pepecselni. Az oka ennek az, hogy még én sem döntöttem el, hogy hússal vagy anélkül kívánom elfogyasztani, vagy csak a húst a zöldségekkel vagy ebben a sorrendben, hiszen a galuska a zöldségekkel is pompás, sőt eredetileg a fagyasztóban rejlő maradék sajtot is terveztem a végén ráreszelni, de aztán elfelejtettem…
Úgy tűnhet, hogy túl sok minden került a tányérra, és tényleg így van… De higgyétek el, hogy szemnek és léleknek is jót tesz ez az étel, és az egészségnek is természetesen. Mostanában rácsúsztam a korianderre, ez most sem hiányozhatott az ételből, de nyugodtan cseréljétek ki petrezselyemre, ha nem kaptok, vagy nem szeretitek.
Hozzávalók 2 főre:
Semmi trükk nincs a dologban, ugyanúgy készítettem a lazacot, mint eddig csak éppen a végén került rá egy vékonyabb, na jó, vastagabb pesto réteg is. A köret is egyszerű párolt rizs és ropogós zöld saláta, semmi szükség ezt túlbonyolítani.
Hozzávalók 2 főre:
Egyszer készítettem réges régen az eredeti svéd húsgolyós ételt, Stahl Judit szakácskönyvéből, annak is nagy sikere volt, hagyományos krumplipürével és ikeás áfonyalekvárral. Most első körben a lekvárt cseréltem le, mivel éppen feléltem a lekvár tartalékaimat és amúgy sem szerettem volna cukros lekvárt enni, tehát elő a fagyasztó kincseivel, amiben lapult, anyósomnak hála fagyasztott szeder és kb. negyed óra alatt varázsoltam belőle rapid lekvárt.

