Az ősz színárnyalatai a tányéron! Na és persze az ízei is őszies aromákban pompáznak.
Ráérős őszi hétvégéken kerül ilyen étel az asztalra, főleg, ha vendég is érkezik a házhoz. A szőlőt általában kacsa mellé szoktam hasonló formában köretként tálalni, de most annyi időm nem volt, így maradt a csirke, bár nem ápolok szoros barátságot vele az elmúlt 7 hónapban, de lehet, hogy 2 hónap múlva ismét többször kerül a tányéromra!?
Ha már csirke, akkor ilyen ételekhez szerintem a felső futóműve a legjobb, mert nem szárad ki, mint a melle húsa. Nem meglepő módon, azonban mégsem a csirkéből pakoltam többet a tányéromra, ami a képen is jól látható, hanem a püréből és a fehérborban párolt szőlőből. A püré érdekessége, hogy a kedvenc zöldségesemnél 3 féle répát is vettem, amiből az egyik lila volt kívül. Gyönyörű szép, belül ugyanolyan sárga, az íze talán kicsit édesebb, mint a sima sárgarépáé. Bármilyen zöldségből elkészíthetitek egyébként, nem fontosak az arányok se, én még maradék sült tököt is tettem bele. Továbbra is tartom, hogy sokkal finomabbak ezek a pürék, mint a hagyományos krumplipürék. Meg kell kóstolni!
Hozzávalók 4-6 főre:
8 db csirke felsőcomb
rozmaring, kakukkfű
só, bors
kókuszolaj
Szőlőmártáshoz:
1-2 db nagy fürt szőlő
1 deci fehérbor
kakukkfű, rozmaring
1 csapott evőkanál rizsliszt
só, bors
Zöldségpüréhez:
1 kg zöldség vegyesen (krumpli, sárgarépa, fehérrépa, sütőtök, cékla)
2 deci kókusztejszín(helyette natúr joghurt, sima tejszín is jó)
1 evőkanál vaj
pár csepp citromlé
só, bors
Elkészítése:
A zöldségeket (krumpli, cékla, répák) megpucoltam, puhára főztem, leszűrtem, hozzáadtam az előző napról megmaradt kevés sült tököt is, majd a többi hozzávalóval együtt botmixerrel pürésítettem.
A combokat, sóztam, borsoztam, egy tepsibe tettem őket, kevés kókuszzsírt morzsoltam a tetejükre és alá is, mellészórtam a szőlőszemeket, rátettem a rozmaring és kakukkfűágakat, pici vizet öntöttem még alájuk, kb. 1 decit, majd alufóliával lefedve kb. 40 perc alatt hagytam puhulni a húst. Ezután kivettem, a szőlőket kikanalaztam a tepsiből, egy kevés lével együtt, majd a csirkét fólia nélkül visszatettem még 20 percre, míg a teteje megpirult.
Ezalatt a szőlőhöz hozzáöntöttem a bort és kb. fél deci vizet, majd összeforraltam az egészet, szórtam erre is kakukkfüvet és rozmaringot, végül pár kanál lében elkevertem a rizslisztet, visszaöntöttem a szőlő alá és megvártam, míg besűrűsödik kicsit, majd elzártam a gázt alatta.
Hasonló bejegyzések:
Sült csirkecomb zöldséges kuszkusszal
Sült libacomb sütőtökkel és szilvával
Spárgás borsófőzelék balzsamos sült céklával
Rozmaringos kétszer sült töltött krumpli – húsmentes, mégis kiadós
Rozé kacsamell szőlőmártással
Sült kacsacomb lila zöldségekkel
Sült csirkemell répás zelleres bolognai raguval
Sült cékla sajtmártással
Nem titok, hogy ez az én kedvenc távol-keleti levesem, először Thaiföldön ettem ilyet, illetve azóta találtam egy klassz éttermet itthon, ahol az esetek 90 %-ban ezt rendelem. Az történt, hogy kedves barátném gondolt rám, miközben Koh-Samui szigetén süttette magát és hozott nekem egy kisebb zsáknyi fűszert. Bemutatom nektek ezeket először is, de ne ijedjetek meg, mert bár nem kaphatóak minden sarki közértben, de nagyobb ázsiai fűszerboltokban igen, viszont azért ezek nélkül is tudtok majd hasonlóan finomat készíteni.
Hozzávalók 3 főre:
Aztán bukkantam rá a szalvétagombóc receptjére, és megmondom őszintén még életemben nem hallottam róla, de éreztem, hogy képes megváltoztatni a zsemlegombóchoz fűződő viszonyomat és muszáj kipróbálnom. Naná, hogy variáltam rajta és fehér liszt helyett a zabliszt került számításba. Ha a galuska klassz lett belőle, akkor ez is az lesz úgy döntöttem. És tényleg!
Hozzávalók:
A masszát két részre osztottam és fogtam a textil szalvétát, kiterítettem a pultra, kicsit megvajaztam a közepét, ahova a tészta kerülni fog, hiszen ragacsos, de így nem ragad a végén hozzá. Kivettem kézzel a massza felét és ráhalmoztam a szalvéta közepére hosszában, majd kézzel egy kb. 18-20 cm hosszú hengert formáztam és mint egy szaloncukrot feltekertem, majd a két végén megcsavartam a szalvétát szorosan és egy cérnával összekötöttem. Mikor a víz felforrt, beletettem mindkét hengert a vízbe és kb. 15 perc alatt megfőztem. Látni fogjátok, ahogy a szódabikarbónától kicsit megdagad, viszont ezt azért tettem bele, hogy a zabliszt ne legyen olyan fojtós, könnyedebb legyen az állaga. Mikor elkészült kivettem a pultra, levágtam a cérnát és simán letekertem róla a szalvétát, majd szeletelhető és tálalható a vadassal.
Őszintén, hányszor vesztek és esztek fehérrépát egy évben? Húslevesimádók kivételek nyilván, de azonkívül? Én is meg tudom számolni hááát szerintem 1 ujjamon, hogy hányszor, a blogon is alig van recept vele, nagyon alul értékelt zöldség. Pedig finom édes, a hozzá hasonló, csak jóval nagyobb méretű paszternák pedig szintén és amíg sokan még ki is piszkálják egy hús- vagy zöldséglevesből őket, addig ebből nem tudják, sőt szerintem ki sem találják nagyon, hogy benne van. A citromtól és almától közelít ez az étel azért a gyümölcslevesekhez, így bízom benne, hogy nagyobb népszerűségre tehet szert, mint egy átlag zöldségleves.
Hozzávalók 4 főre:
Imádom. Pont. Ennyi. Ennél jobban, na jóó, legalább ennyire szeretem a sült répakrémet, amit eddig aki megkóstolt, rákattant. Ez most is így történt, pedig nem is kedvenc római köményes, fahéjas, chilis verizót csináltam, 
Szóval a máj és én nem vagyunk jóban, néhány kivétel van, az egyik a májgombóc leves, amit szerintem gyerekkoromban ettem utoljára és most valahogy eszembe jutott, hogy megenném. Illetve régen megettem a májast, májkrémet, de ezek most már hanyagolva vannak, és nem is hiányoznak, illetve a májas hurka, amit mondjuk évente egyszer….
