Elkészült az idei első sütőtökös étel a konyhámban, ami nem lehetett más, mint krémleves és kb. januárig nem fogom megunni. Sosem lesz ugyanolyan, pedig alapvetően hasonlóan készítem mindig, de most is azt mondtam a kóstolás után, mint legutóbb, hogy ez lett a legjobb.
Őszibarackkal már főztem sütőtökkrémlevest, most viszont a körte került a porondra, nem is akárhogy, rozmaringgal fűszerezve és egy pici vajon megfuttatva illetve egy nem túl feszes külsejű példány a levesben is végezte, ami külön jót tett neki. Semmi agyontejszínezett, leveskockás híg lötty, hanem jó sűrű, tiszta ízű, selymes kanalaznivaló lett a végeredmény.
A titok talán még abban is rejlik, hogy tököt ne főzzétek, hanem süssétek meg előtte a hagymával együtt, vagy ha tennétek hozzá répát is, az is mehet a sütőbe, mert sokkal édesebb lesz, amikor kicsit megkaramellizálódik.
A sajtot azért az első tányérnál nem bírtam kihagyni a tetejéről. Egy jó érett füstölt juhsajt csak megkoronázta, hiszen remek a rozmaringos körtével. Ha továbbfokoznátok az élvezeteket, akkor mehet rá pirított dió is. Imádnivaló!
Hozzávalók:
1 db sütőtök
1 db körte
1-2 fej vöröshagyma
fél mokkáskanál fahéj
csipet chili (ízlés szerint)
fél-1 deci kókusztejszín (helyette tejszín is lehet, de el is hagyható)
negyed citrom leve (zöld citrom még jobb)
só, bors
kókuszolaj
Tetejére:
3 db körte
1 evőkanál vaj
1 teáskanál friss aprított rozmaring (szárítottból 1 mokkáskanál)
reszelt füstölt sajt
A tököt nagyobb darabokra vágtam, előtte a magját kikapartam, a hagymát félbevágtam és 200 fokra előmelegített sütőben puhára sütöttem őket kb. 25 perc alatt.
A hagymát egy lábosba tettem a héjából kikanalazott tökkel együtt, tettem mellé egy kiskanál kókuszolajat, beleszeltem egy fonnyadozó körtét is még, kicsit átforgattam az egészet, szétnyomkodtam a nagyobb darabokat, majd felöntöttem kb. 1 liter vizzel, ami 1-2 ujjnyival ellepte. Fűszereztem, sóval, borssal, chilivel, fahéjjal és közepes lángon összefőztem, forrástól számítva kb. negyed óráig hagytam még rotyogni. Ezután hozzáöntöttem a kókusztejszínt és botmixerrel simára turmixoltam a levest, végül belecsorgattam egy negyed citrom levét.
Felszeltem héjastól a körtéket, egy kis serpenyőben felolvasztottam a vajat, rászórtam a gyümölcsöt és a felaprított rozmaringot, majd 1-2 percig nagy lángon, kevergetve, kicsit átpirítottam az egészet. Nem kell szétfőzni éppen csak kapjon egy kis színt a vajtól. Ezután már tálalható is a leves a körtével, mi a tetején egy pici füstölt juhsajttal kanalaztuk, isteni!


A céklát és a szilvát remekül lehet párosítani más gyümölcsökkel és zöldséggel. A cékla isteni szederrel, meggyel kombinálva nyáron, a szilvát pedig kipróbáltam hasonló leves formájában paradicsommal társítva.
Hozzávalók 3 adaghoz:
Mellesleg 5 éves lett a blog és erre az alkalomra mindig valami epres nyalánkságot szoktam készítettem az elmúlt években. Idén csak nekem tűnik úgy, mintha ránk szakadt volna az egész nyári gyümölcs termés egyszerre? Az eper is valahogy hamarabb beérett és az utóbbi napokban nem igazán kaptam szépet, a legtöbb túlérett volt és már roskadozik a piac a fekete cseresznyétől és meggytől. Biztos az időjárásnak köszönhető ez vagy én vagyok kissé más dimenzióban, hogy ezekre rácsodálkozom…
Hozzávalók 25 x 30 cm-es tepsihez:
Az történt, hogy hónapok óta tartózkodott egy kipróbálásra váró csomag zöld banán liszt a szekrényben és most gondoltam egyet, eljött a tesztelés ideje. Először palacsintát akartam készíteni belőle, aztán rájöttem, többre vágyom, amúgy is szükség lenne egy vendégváró süteményre, hát legyen gyümölcskenyér. Szeretek ezekhez, akár répát, édesburgonyát, vagy céklát használni, mert ettől lesz szaftos, sokáig puha a tészta, a zöldségek íze pedig nem annyira domináns benne, ha ettől tartanátok, hiszen a hozzákerülő gyümölcsök, csoki, vagy akár dió aromájától lesz isteni finom.
Hozzávalók (2,5 decis bögrével):
Minden hétre kell egy ilyen étel, nálam legalábbis sűrűn előfordul, de két egyforma még nem született belőle. Ananászt eddig csak a csirkés verzióba tettem azt hiszem, de a lencséhez is jól passzolt, a spenótos rizs pedig annyira etette magát, hogy majdnem eltüntettem nagy kanállal az egészet.
Hozzávalók:
Hétvégén vizualizáltam magam előtt egy tálca gőzölgő almás pitét, majd rápillantottam a pulton felhalmozott almakupacra és kerestem a varázspálcámat, hogy megúszam a napot tésztagyúrás nélkül, mert azonnal szükségem volt legalább egy falatnyi pitére. Nos, “A hogyan teremtsük meg egy szemvillanás alatt álmainkat?” sztorira még gyúrnom kell, jelen esetben egy tésztát minimum…
Hozzávalók kb. 18- 20 darabhoz:
Csicserit rendszeresen használok ilyen currykbe, de karfiollal még nem párosítottam, viszont ezentúl fogom, pláne, hogy a karfiolt sütöttem és nem pároltam, így más lett a textúrája és az íze is finomabb szerintem. Legtöbbször egymagában eszem a curryt rizs nélkül, viszont most volt otthon hajdina, abból is a pörköletlen fajta, ami sajnos nem olyan finom, mint a pörkölt és csak úgy simán megfőzve, elég nyögvenyelősen sikerült elfogyasztani legutóbb. Most viszont belecsempésztem a currybe, jó szottyosra készítettem emiatt is, és mert a curry akkor jó, ha szaftos, és lám a hajdina is egyből más színben pompázott, az ízét átjárta a sok fűszer, mondhatni az egyik legjobb curry kerekedett ki így eddigi pályafutásom során.
Hozzávalók 4-5 főre:
Múlt hétvégén pont valami tökös mákos cuccon járt az eszem, mivel A férfi már rájött, hogy neki biza jogosultsága van csak úgy rábökni egy receptre a blogon, és bociszemekkel célozgatni rá, hogy nem-e lehetne-e ugyan ez meg az vagy amaz a mai ebéd, vacsora, uzsonna, tízórai? És mivel a tökös mákos palacsintára esett a választása, hát bevásároltam hozzá, de közben szembejött ez a recept. Annyira guszta volt a fotón, hogy nem tudtam ellenállni neki és mivel a lentojás az egyik főszereplő és véletlenül pont az orrom előtt hevert a pulton a titkos hozzávaló, amivel a vegánok a tojást helyettesítik, hát muszáj volt ezt megsütnöm.
Hozzávalók 15 x 30 cm-es kis méretű tepsihez:
Ennek a receptnek a története mégsem a libától és az ő combjától indult el, hanem a körettől vagyis a lila édesburgonyától, amit most kóstoltam először. Nem egy megszokott hozzávaló az ételekben, boltban nem igen kapni, ott még zömében csak a sárga húsú édesburgonyával vagyis batátával lehet találkozni, ami külföldről érkezik, és sajnos nem mindig szép, sőt még drága is. Ez viszont magyar batáta, magyar termelőtől, ráadásul bio, és még az ára is rendben van, arról nem beszélve, hogy mennyire finom. Igen, igen az édesburgonya webáruházból rendeljük több kolleginával egyetemben, így éri meg igazán.
Hozzávalók 2 főre:
Sikerült megvennem a piac legnagyobb sütőtökét, nagyon jó ötlet volt, pláne, hogy a vásárlás elején tettem ezt, tehát 3 kg súllyal sétálgattam tovább aztán persze ez mindig nőtt, így rögtön le tudtam az aznapi köredzést is. Na jó, csak a bemelegítés részét.
Hozzávalók:

