A héten sütisokkot kaptok, zöldségek helyett két tortát is hozok nektek, íme az első. Ne csak én bűnözzek… Nem mintha annyira édes és gejl cuccok lennének ezek, hiszen az első versenyző szinte lisztmentes.
Azért csak szinte, mert én az eredeti recepttel ellentétben a dió mellé csempésztem 2 kanál tönkölylisztet, azon okból kifolyólag, hogy tudtam, hogy ketté kell majd vágni a piskótát, sőt, 4 részbe, ha kisebb formába sütitek. A kizárólag maglisztből álló tésztáknál pedig néha macerás ez, hiszen könnyebben törik, és akkor jön a puzzle-ozás, amihez most nem volt kedvem, mivel szülinapi tortának készült.
Laktózmentes is, kókusztejből főztem a krémet, ami egyébként egy házi csokipuding, akár önmagában, pohárban tálalva is megállja a helyét desszertként. A tortát én nem 24 cm-es formában sütöttem, mert akkor két részletben ajánlott sütni, illetve összesen 4 lapból álló tortát kaptok, viszont olyan sok volt a krém és a piskóta tészta is, hogy elég lett a nagy kapcsos formához is, amit így csak 2 lapba vágtam el, de még így is elég magas volt és a krémből is maradt egy kevés. A krém nekem nem lett túl kemény, ahogy fent írtam inkább puding állagú, így ha 4 lapos tortát készítetek kicsit csúszkálhat, szóval nekem ezért tűnt jobb megoldásnak a nagyobb, de 2 lapos torta.
Hozzávalók 28 cm-es tortaformához:
Tésztához:
10 db tojás
30 dkg dió
4 evőkanál rizsliszt (v kukoricaliszt)
2 evőkanál tönkölyliszt v kukoricakeményítő
10 ek nyírfacukor
1 teáskanál sütőpor
2 evőkanál őrölt kávé
Krémhez:
1 l tej (kókusztejet használtam)
5 tojás sárgája
15 dkg cukor
40 g rizsliszt
40 g kukoricakeményítő
20 dkg 85 %-os étcsoki
20 dkg nyírfacukor
Lapok lekenéséhez: 1 deci presszó kávé + 1 teáskanál diólikőr v rum
Diszítéshez: 5-10 dkg tört dió, csokiforgács
Először megfőztem a krémet. A tejet felforraltam, pár kanál kivételével, amivel simára kevertem a tojások sárgáját a cukorral, liszttel és keményítővel. Mikor a tej éppen csak forrni kezdett, lehúztam a tűzről és a tojásos keverékhez adagoltam merőkanalanként, majd habverővel simára kevertem. Mikor elfogyott visszaöntöttem a lábosba, visszatettem a tűzre és besűrítettem a krémet, folyamatos keverés mellett. Mikor forrni és pöfékelni kezdett a krém és már nem volt durván folyós, akkor elzártam a gázt, beletördeltem a csokit, ezzel is simára kevertem, majd egy műanyagfóliával letakartam a krémet és kihűtöttem.
Ezután elkészítettem a tésztát, a sütőt előmelegítettem 180 fokra. Egy 28 cm-es tortaforma aljába sütőpapírt tettem. A darált diót, lisztet, keményítőt, sütőport, kávét összekevertem, a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját habosra kevertem a cukorral, a fehérjét pedig kemény habbá vertem. A tojásos cukros masszába felváltva kanalaztam egy adag diót és egy adag fehérjehabot, lazán beleforgattam, és ismételtem míg el nem kevertem az egészet. Beleöntöttem a masszát a tepsibe és kb. fél óra alatt megsütöttem. Tűpróbával ellenőrzni kell, hogy átsült-e a belseje. Ezt is kihűtöttem, majd kettévágtam a tésztát.
Az alsó lapot meglocsoltam a kávés likőrös folyadékkal, nem kell sok, ne áztassa szét a tésztát éppen csak rálöttyintettem nagyjából az egész felületére pár kanállal. Ezután rákentem kb. egy centi vastagon a krémet, majd rátettem a másk lapot is, ezt is bekentem a krémmel körben is. Végül mozsárban megtört dióval is megszórtam, és hűtőben tároltam tálalásig.
Forrás: http://www.nosalty.hu/recept/frankfurti-torta
Ja, és répalé van az eredetiben, amit én narancslére cseréltem, a kesut dióra, mivel annak teltebb íze van szerintem, szárzellert meg nem kaptam, így gumós került bele. A végeredményt így már nem nevezném osztrák karfiollevesnek, kinézetre sem, viszont finomnak és kiadósnak igen. Konkrétan múlt hétvégén ezen éltem, egy nagy tányér elkanalazása után még második sem kellett, kb. késő délutánig éhes sem voltam.
Persze a rántott szót tegyük jó nagy idézőjelbe, ez amúgy sem az a blog, ahol túl sok recept kezdődik úgy, hogy rántott, hisz ismertek. De miért ne lehetne így is sajtot enni, hiszen amúgy is finom a dióval, és ebben a formában megkóstolni a júliusnál jobb alkalom nem igen van az évben, most friss az áfonya, a ribizli és az ég világon semmit nem kell vele csinálni csak leturmixolni egymagában, hiszen a gyümölcs édes. A ribizlis köles meg visz még egy csavart a buliba, de ha sima rizshez van kedvetek akkor is tök jó lesz.
A levendulamezőm is kivirágzott, és molyirtás helyett bemutattam virágait a cseresznyének, de csak óvatosan, mert nagy dózisban tényleg nem lenne élvezhető az étel vele. Egy szál viszont bőven elég, hogy a megszokott, bár szintén isteni fahéjas, szegfűszeges gyümölcsmártás helyett valami egészen új köntösbe burkolja ezt az ételt.
Móka, kacagás, finom falatok, hála, köszönet, másra nincs is szükség eme napon.
Hozzávalók 3 pohárhoz:
A fehér spárga talán picit lédúsabb, mint a zöld testvére, viszont sajnos őt meg kell hámozni vékonyan, nem mintha ez túl nagy macera lenne, de nem árt tudni. Mikor jó pár éve először fogtam kezet a spárgával, pont a fehéret választottam, de meg voltam győződve róla, hogy nem muszáj meghámozni… Hogy finoman fogalmazzak élvezhetetlen volt az étel, vagy inkább ehetetlen…
Hozzávalók 4 főre:
