Teszt kuglóf készült, mert kísérletezni támadt kedvem és mivel egész jó lett, gondoltam közzéteszem.
A sütikkel való kísérletezéseim időnként a kuka irányában végződnek, vagy káromkodással, mikor megpróbálok eltérni a recepttől. Ez ugyebár a főzésnél nem gond, az sokkal nagyobb szabadságot ad, nekem legalábbis, és nem is titok, hogy azt jobban szeretem emiatt, de azért a sütifronton is igyekszem helytállni. Ezért csereberéltem most ki a lisztet egy régi sütőtökös kuglóf receptben, még hozzá dióra és mákra. Sütöttem már hasonlót, csak nem egyszerre használva őket liszt helyett.
Gondoltam, ha kuglóf, legyen kövér és rögtön 3 színben és ízben pompázzon, kicsit rusztikus lett, de az enyém. Igazából annyi volt csak a bibi, hogy picit korábban vettem ki a sütőből és mikor már majdnem kihűlt, felvágtam és akkor vettem észre, hogy a középső diós réteg kissé még krémes…
Aztán kiderült később, hogy az elsőre hibának vélt bibi, az előnyére vált tulajdonképpen, ugyanis tényleg olyan volt, mintha egy sűrű diókrém lenne betöltve a két másik réteg közé. Kicsit olyan brownie-s állaga lett. Most nem arra akarlak bíztatni benneteket, hogy vegyétek ti is a sütőből hamarabb, de ha csak pár perc van vissza a sütési időből, az nem akkora tragédia. Amúgy, ha nem felejtitek el tűpróbával ellenőrizni, mint én, akkor ez nem fordulhat elő.
A férfi is jelentkezett kóstolásra, ami olyan jól sikerült neki, hogy a felét egyből lekanyarította, így kétséges volt a másnapi fotózás, dehát ez a tökéletlen kuglóf sztori így volt szép és kerek.
Hozzávalók:
10 dkg sült sütőtök
15 dkg darált mák
15 dkg darált dió
15 dkg tönkölyliszt
1 cs sütőpor
20 dkg eritrit
2 tojás
2 deci natúr joghurt
1 evőkanál citromlé
10 dkg vaj
1 deci kókuszolaj v olívaolaj
csipet só
Elkészítése: Kikészítettem a kimért mákot, diót, lisztet külön-külön 3 tálban. A sütőport elosztottam 3 felé, csak úgy szemmértékkel és mindegyikben elkevertem azt. Itt ízesíthetitek a lisztet akár fahéjjal, a mákot, diót citrom- vagy narancshéjjal, gyömbérrel ízlés szerint.
A sütőt előmelegítettem 180 fokra, kivajaztam és liszteztem a kuglófformát.
Simára kevertem a puha vajat, eritritet, egész tojásokat, majd hozzáadtam a joghurtot és az olajat, citromlevet és plusz egy csipet sót. Ezt az egészet lemértem decire, majd elosztottam 3 felé és az egyik harmadhoz belekevertem még a botmixerrel pürésített sütőtököt is, amibe aztán a kimért tönkölylisztet szórtam és simára kevertem őket. A másik kettőbe külön-külön belekevertem a diót és a mákot.
Ezután a forma aljába öntöttem először a mákosat, majd a diósat és végül a tönkölylisztes egyveleget. Sütőbe toltam és jó 1 óráig sütöttem. Félúton viszont nagyon pirulni kezdett a teteje, letakartam alufóliával. Tűpróbával ellenőrizzétek, hogy átsült-e.
Igeeen, ismét birs recept, dehát bírom és szezonja van, így nem félek használni. Megint csak feltenném a kérdést, ki mondta, hogy a saláta unalmas? Jesszus, kóstolja meg ezt, aki még mindig így gondolja.
Hozzávalók:
Úgy vagyok most ezzel, hogy meg tudnám enni szinte minden nap, annyira jó a zeller, dió, körte kombó, akár hús nélkül is, de a mustáros pórés pirított csirke pedig különösen élvezetessé teszi. Kicsit olyan, mint a Cézár saláta, persze abban nincs ennyiféle alapanyag, de az összhatás hasonló. Azért is szerettem volna megosztani ezt a salit, mert döbbenetes, hogy saláta néven miket bírnak feltálalni az éttermek, főleg szegény Cézárt teszik tönkre legtöbbször. Tisztelet a kivételnek persze, de nagyon ritkán lehet igazán finomat rendelni, aminek köze is van az eredetihez vagy egyáltalán az élvezetes saláta fogalmához.
Hozzávalók 4 nagy adaghoz:
Persze nem is én lennék, hogy ha mindent a “nagy könyvben” előírtak szerint csináltam volna. Nem volt ugyanis kéznél fél kg kacsazsír a sütéshez, hiszen a konfitálás lényege, hogy sok zsírral és alacsony hőfokon órákig puhul a husika. A kacsazsírral amúgy semmi bajom, ami megmarad a sütés után, általában el is szoktam tenni üvegben a hűtőbe, ugyanis ő a jó zsírok közé tartozik, nyilván mértékkel fogyasztva, meg hát finom is. Szóval ciki, nem ciki, én kókuszzsírral oldottam meg a problémát, a konfitálás nagymesterei most biztos elátkoznak, és a művelet megszentségtelenítőjének tartanak, dehát a végeredmény isteni lett és omlósz, úgyhogy vállalom.
Hozzávalók 2 főre:
A szilva-dió páros asszem önmagáért beszél, ráadásul a dió itt dupla funkciót is betölt, hiszen lisztet helyettesít, és nem csak az ízélményhez járul hozzá. Plusz egy kevés rizsliszt került még bele, de egyébként nyugodtan lehet az egészet dióval készíteni, vagy mandulával, sőt mákkal is, attól függően mi van kéznél otthon. Illetve a dió mellé akár zabliszt is kerülhet. Nem kell attól tartani, hogy nincs benne gluténtartalmú liszt, nem fog szétesni, mert van benne bőven tojás, és puha szaftos a tésztája.
Kinézetre lehetne akár alma vagy baracktorta is, pedig nem, azok a sárga szeletek bizony cukkiniből származnak, ugyanis kaptam ajándékba pár alkar hosszúságú példányt, úgyhogy egyből valami hasonló recept után áhítoztam. Így bukkantam a Scarpaccia-ra. Eredetileg sima liszt illetve kukoricaliszt keverékéből készül, én viszont ezek nélkül szerettem volna elkészítni, így választottam a hajdina és amaránt keveréket, mivel utóbbi állaga kicsit darásabb tehát hasonlít a kukoricalisztre. Használjátok, amelyiket szeretnétek, de mindenképp érdemes kipróbálni ezeket a liszteket szerintem.
Hozzávalók 28 cm-es tortaformához:
Pestot gyártottam én már sok mindenből, petrezselyemből, kelkáposztából, medvehagymából, brokkoliból, cukkiniből, és mióta megbarátkoztam a rukkolával ideje volt így is kipróbálni. Ha kíváncsiak vagytok a zöld 50 árnyalatára, akkor mindenképp készítsetek pestot! Ízre sem utolsóak, az eredeti bazsalikomos verzióba parmezánt is szokás tenni, természetesen ebbe is reszelhettek, ha úgy tetszik, én nem szoktam, viszont ha pirítósra kenem reggel, akkor mozzarellával nagyon szívesen megpakolom.
Hozzávalók 1 kis üveghez:
A padlizsán mellé kimondottan passzol a hűsítő joghurt és ha még van lehetőségetek friss mentaleveleket is belekeverni a salátába, akkor lesz az igazi a végeredmény. A lepényről már nem is áradoznék most, megtettem már párszor, A férfi is függővé vált, 
Hozzávalók:
Az egyik “extra” a cékla láttán ne boruljatok ki nagyon, aki követ, tudja, hogy ez nálam már megszokott, aki meg nem, az feltétlenül kóstolja meg a céklát valamilyen piros gyümölccsel kombinálva, mert mennyei mannához jut ezáltal, ha mondom. Eperrel, meggyel és cseresznyével a legjobb, akár nyersen turmixba, akár pirítósra bruschettára, akár nyers gyümölcslevesbe, akár egy hasonló mártásba teszitek a végeredmény repetagyanús. Nem a céklaíz dominál amúgy benne, sokkal több a gyümölcs, amit igyekeztem nem szétfőzni, éppen csak összeforralni.
Hozzávalók 4 adaghoz:
Ezekből a golyóbisokból sem hiányzik a zsíros sajtkrém, ettől áll ugyanis össze a massza. A desszert másik jó tulajdonsága, hogy a répa nyersen kerül bele, de ha alaposan összebotmixelitek, akkor nem nagyon fog feltűnni és azok is vígan megeszik, akik amúgy a répáért nem rajonganak.
Hozzávalók:
