Két hét karácsonyig, bejglisütésre fel! Én két bevált recepttel dolgozom, mikor és hol melyikre van igény. Az egyik egy hagyományos verzió, Bejgli 1940-ből néven fut, a másik pedig a Reform bejgli. Utóbbi receptet frissítettem most fel, picit átalakítva és a képeket szebbé varázsolva.
Azért azt elárulom, hogy az előbbi, hagyományos bejgli recepttel nehéz felvenni a versenyt, mert van a tésztájában egy “titkos” hozzávaló, amitől pihe-puha lesz és napok múlva sem szárad ki. Kirepedni ugyan hajlamos, de ezt senkit nem zavar, percek alatt tüntetik el kicsik és nagyok pár pillanat alatt, sosem éri meg a karácsonyt… Érdemes kipróbálni tényleg!
A reform bejglit pedig azért szeretem, mert sosem reped ki, ez valószínűleg a lisztnek is köszönhető, illetve, hogy ebből ki tudok spórolni egy tonna cukrot, mégis kellemesen édes, és egy pohár tea mellé az egyik legjobb adventi reggeli. Régebben teljes kiőrlésű búzaliszttel készítettem, most viszont tönköllyel, és talán most sikerült a legjobban.
Tej helyett kókusztejet használtam a töltelékbe, de kicsit sem érezni benne kókusz ízt. Viszont a citrusokat nem sajnáltam belőle, citrom, narancs, héja és leve, remekül feldobják a diót és a mákot. Korábban aszalt áfonyát is kevertem hozzá, most ez kimaradt, mert ezt nem mindenki szereti, a mazsolát meg pláne. Ez már ízlés dolga, ha rám hallgattok azt tesztek bele, amit csak akartok. Amúgy a rumot a tésztájából nem érdemes kihagyni, finom lesz tőle, de eredetileg ez van a töltelékben is, én nem vettem most ennyire rumosra a figurát, de ti tegyétek meg bátran.
Gyorsan fogy, A férfi rájár, két rudat lassan el kell rejtenem, mert ajándékba szántam, de lassan csak az alufólia marad belőlük…
Hozzávalók:
Tészta:
70 dkg tönkölyliszt (fele fehér – fele teljes kiőrlésű)
25 dkg vaj
3 dkg élesztő
2 tojássárgája
3 deci tej (kókusztejet használtam)
2 evőkanál méz
2 evőkanál rum
Diós töltelék:
25 dkg dió
1 deci tej (kókusztejet használtam)
2 evőkanál méz vagy nyírfacukor
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
Mákos töltelék:
25 dkg darált mák
1 deci tej (kókusztejet használtam)
fél narancs leve és reszelt héja (citrom is jó helyette)
2 evőkanál méz vagy nyírfacukor
Elkészítése: langyos tejben elkevertem a mézet és belemorzsoltam az élesztőt és félretettem letakarva meleg helyre, míg felfutott az élesztő, vagyis szép habos réteg képződött a tetején. Ezalatt a lisztbe belekockáztam a vajat és kézzel elmorzsoltam benne. Ezután a lisztes keveréket, a tojássárgájával, a rummal és az élesztős tejjel összegyúrtam, majd félretettem pihenni, míg megkelt a tészta.
Ezalatt megcsináltam a töltelékeket. Egy kis lábosba beletettem a darált diót, ráöntöttem a kókusztejet, belereszelt a narancs héját és belefacsartam a levét, majd összemelegítettem és alaposan elkevertem az egészet, míg sűrű, de krémes, kenhető állagú lett. Ugyanezt tettem a mák esetében is. Itt lehet, hogy egy picit több folyadékra lesz szükség, vagy tejjel, vagy narancs- illetve citromlével lehet hígítani rajta, ha szükséges.
A tésztát 4 részre osztottam, kb. 30 dkg-os adagokra. Alaposan lisztezett deszkán kb. 30 x 25 cm-es téglalapokra nyújtottam őket. Mindkét tölteléket megfeleztem és rákentem a kinyújtott tésztalapokra. A két végét kb.2 centis csíkban visszahajtottam a töltelékre, majd hosszában feltekertem és vékonyan kivajazott tepsire fektettem.
A tetejüket megkentem a 2 tojás sárgájával, majd pihentettem fél órát, aztán megkentem a felvert fehérjékkel is, ami után szintén pihiznek egy fél órát. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam őket kb. 30 percre, félidőnél letakartam a tetejüket egy alufóliával, mert nagyon pirulni kezdtek. Kihűtve szépen szeletelhető.
A sütikkel való kísérletezéseim időnként a kuka irányában végződnek, vagy káromkodással, mikor megpróbálok eltérni a recepttől. Ez ugyebár a főzésnél nem gond, az sokkal nagyobb szabadságot ad, nekem legalábbis, és nem is titok, hogy azt jobban szeretem emiatt, de azért a sütifronton is igyekszem helytállni. Ezért csereberéltem most ki a lisztet egy régi sütőtökös kuglóf receptben, még hozzá dióra és mákra. Sütöttem már hasonlót, csak nem egyszerre használva őket liszt helyett.
Múlt hétvégén pont valami tökös mákos cuccon járt az eszem, mivel A férfi már rájött, hogy neki biza jogosultsága van csak úgy rábökni egy receptre a blogon, és bociszemekkel célozgatni rá, hogy nem-e lehetne-e ugyan ez meg az vagy amaz a mai ebéd, vacsora, uzsonna, tízórai? És mivel a tökös mákos palacsintára esett a választása, hát bevásároltam hozzá, de közben szembejött ez a recept. Annyira guszta volt a fotón, hogy nem tudtam ellenállni neki és mivel a lentojás az egyik főszereplő és véletlenül pont az orrom előtt hevert a pulton a titkos hozzávaló, amivel a vegánok a tojást helyettesítik, hát muszáj volt ezt megsütnöm.
Hozzávalók 15 x 30 cm-es kis méretű tepsihez:
Olajbogyó blogon találtam amúgy a receptre és nagyon megörültem neki, mert olyan tortát szerettem volna, aminek a tésztájában is mogyoró van, sőt csak az van, liszt nélkül. Csináltam már hasonlót, hiszen az én szülinapi tortám az utóbbi években a Szatmári almás máktorta, aminek a tortalapjai ugyanezen az elven működnek, vagyis darált mák és tojás kerül a tésztába.
Hozzávalók:
Másodszor készítem két héten belül, mert az első szilvás verzió, amit másnap reggelre sütöttem túl gyorsan fogyott el, hogy lefotózzam és majdnem így végezte ez is. Pedig kihangúlyoztam kedvesen a konyhába toppanó férfinak, hogy ezt másnap reggelire szánnám, és gyorsan felajánlottam neki egy nagy adag spenótos rizses húst (amit szintén hozok hamarosan), hogy azzal lakjon jól. Be is termelte, majd ránéz a gőzőlgő morzsára, majd rámnéz, majd ismét a morzsa, majd ismét rám bociszemekkel, hogy “ugye ebből is eheteeeek???”
Hozzávalók:
A szilva-dió páros asszem önmagáért beszél, ráadásul a dió itt dupla funkciót is betölt, hiszen lisztet helyettesít, és nem csak az ízélményhez járul hozzá. Plusz egy kevés rizsliszt került még bele, de egyébként nyugodtan lehet az egészet dióval készíteni, vagy mandulával, sőt mákkal is, attól függően mi van kéznél otthon. Illetve a dió mellé akár zabliszt is kerülhet. Nem kell attól tartani, hogy nincs benne gluténtartalmú liszt, nem fog szétesni, mert van benne bőven tojás, és puha szaftos a tésztája.
Kezdő konyhatündérek is szeretik az ilyen keverem-kavarom típusú sütiket, tényleg minden izzadságcsepp nélkül elkészíthető pikk-pakk. A kiegészítő magokkal, aszalványokkal, vagy netán csokidarabokkal pedig ízlés szerint még feldobhatjátok vagy ki is hagyhatjátok ezeket, anélkül is finom lesz. Ideális reggelire, magatokkal vinni és egy pohár teával vagy kávéval jól megenni.
Hozzávalók:
Viszont a savanykás szeder passzol a legjobban, a jó sok citrommal megküldött túrós, ámde rizslisztes alapsütihez. Pofonegyszerű a történet, keverem, kavarom, majd a tepsiben a sütőbe tolom és jól megsütöm. Ráadásul, ha az ablakon kinézek, még jól is fog esni a sütő melege…
Hozzávalók egy 25×30 cm-es közepes tepsihez:
Ebben a verzióban nálam nem volt kérdés, hogy kalória azért kell bele és nem volt cél a gluténmentesség sem, így maradt a jól bevált tönkölyliszt és zab kombó, hogy masszív ropogós kekszek szülessenek, ugyanis hajózni, pontosabban vitorlázni indultak a kekszeim ezúttal. Legyűrték a kékszalagot, és szerencsére nem értek célba, mert valahol a Balaton közepén még elfogytak. Jó hír, hogy a hajó viszont célba ért, ezúton is gratula a Principessának!
Hozzávalók:
