Bejgli megreformálva

2013. Dec. 12.

Az a kérés érkezett a Cafeblog szerkesztőségétől, hogy tegyünk fel kedvünk szerint kedvenc recepteket, és inkább karácsonyit, mint húsvétit ami népszerű mifelénk. Én ezt egyébként is mostanság terveztem megosztani, remélem lesz aki kipróbálja!

Igen, igen, a bejgli akkor is lehet finom, ha egészségesebb összetevőkből készül. Két bevált bejgli receptem van, egy hagyományos és ez. Harmadik éve sütöm ezt a verziót is és még mindig sikerült, de ami még nagyszerűbb, hogy mindenkinek ízlett eddig. Azt azért elárulom, hogy idén még nem került rá sor, és lehet, csak közvetlenül az ünnepek előtt fog, akkor meg már késő közkinccsé tenni, viszont találtam egy használható fotót tavalyról, úgyhogy hajrá, bejglisütésre fel, pláne aki még nem merte íly módon kipróbálni.

A bejglisütés sokáig nekem is valami misztikus földöntúli dolog volt, amit a Nagymamák vagy Anyukám az asztalra varázsolt valahogy, valahonnan Szentestére, de ennél jobban nem ástam bele magam régen a csoda felderítésébe. Persze mikor elhangzott az a kétségbeesett mondat a konyhában, hogy “azt a rézfánfütyülő rézangyalát” kiszakadt az oldala, kifolyt a töltelék, na akkor léptem Én közbe és nem azért, hogy kifejezzem sajnálatomat és a tepsit körbenállva “eltemessük” szegény bejglit, hanem, hogy kivegyek egy nagy kanalat a fiókból és lelkesen eltüntessem az édes diós és mákos tölteléket a tepsiből, így orvosolva a problémát. Szerintem ezek a legértékesebb falatok…mondtam, hogy fura egy gyerek voltam, és akkor még a sütiszéle sütő tepsimről nem is meséltem (tényleg van)….na majd egyszer. Visszatérve a bejglihez, a többi része is mindig elfogyott ha kiszakadt, ha nem…

Szóval pár éve mikor elkezdett jobban érdekelni, hogy mit is teszek a bendőmbe, akkor bukkantam erre a receptre és azon nyomban kipróbáltam. És lám, sikerült, és még soha nem szakadt ki, nem mintha számomra az nagy tragédia lenne, de repedni sem nagyon szokott, és semmiképpen sem folyik ki a tölteléke. Egy-két dolgot módosítottam benne, mivel az eredetiben a töltelékbe még búzacsíra kerül, amit én kihagytam, mert tartottam tőle, hogy úgy nem lesz annyira népszerű, illetve 5 emberből tutira 3 “örihariban” van a mazsolával is, így kandírozott citrom vagy narancshéjat szoktam a diósba tenni, a mákosba pedig aszalt vörösáfonyát.

Hozzávalók 4 rúdhoz:

25 dkg vaj

2 dl tej

3 dkg élesztő

70 dkg Graham liszt(teljes kiőrlésű búzaliszt néven fut mostanában)

2 tojássárgája

fél deci rum

2 evőkanál méz

Diós töltelékhez:

25 dkg darált dió

1 dl tej

5 evőkanál méz

1 citrom reszelt héja

2 evőkanál kandírozott citromhéj (vagy mazsola)

2 evőkanál rum

Mákos töltelékhez:

25 dkg darált mák

1 dl tej

5 evőkanál méz

1 citrom reszelt héja

2 evőkanál aszalt vörösáfonya(vagy mazsola)

2 evőkanál rum

A bejgli lekenéséhez: 2 tojás

Elkészítése: langyos tejbe belemorzsoljuk az élesztőt (egy mokkáskanál nádcukrot én szoktam még a tejbe tenni) és félretesszük melegebb helyre, míg felfut, vagyis szép habos réteg képződik a tetején. Addig a lisztbe belekockázzuk a vajat és kézzel elmorzsoljuk benne, olyan vizes homok állagúnak kell lennie. A rumot kicsit melegítsük meg és keverjük bele a mézet, hogy elolvadjon. Ezután a lisztes keveréket, a tojássárgájával a mézes rummal és az élesztős tejjel összegyúrjuk, majd félretesszük pihenni.

A töltelékhez felforrósítjuk a tejet, beletesszük a darált diót, a mézet és a mazsolát vagy kandírozott citromhéjat és jól összekeverjük. Ugyanezt tesszük a mák esetében is.

A tésztát 4 részre osztjuk, kb. 30 dkg-os adagokra. Lisztezett deszkán kb. 35 x 20 cm-es téglalapokra nyújtjuk. Mindkét tölteléket megfelezzük és rákenjük a kinyújtott tésztalapokra, majd hosszában feltekerjük a végeit pedig behajtjuk maga alá és kivajazott tepsire tesszük. A tetejüket megkenjük a 2 tojás sárgájával, majd pihentetjük fél órát, aztán megkenjük a felvert fehérjékkel is, ami után szintén pihiznek egy fél órát. Óvatosan megszúrkáljuk villával a tetejüket, végül 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütjük. Jó megvárni, míg kihűlnek, én általában nem bírom és a végét lekanyarítom, csak, hogy ellenőrizzem, hogy tényleg finom….

Így nézett ki sütés előtt és az utána kép sajnos homályos, de nagyjából látszik, hogy szépen megsült:

Fehércsokis sütőtökös blondie

Pálmafa

2013. Dec. 06.

Hozzászólások (0)

Pihe puha szaftos édesség a keverem-kavarom-kisütöm kategóriából.

Pár napja adott volt egy darab sütőtök és hozzá egy kérés, hogy legyen belőle a népszerű sütőtökös keksz. Nekem meg nagy arcom volt és gondoltam nem kell már a recept megy ez fejből is. Hát tévedtem. Elkészült és elfogytak ugyan a szörnyszülöttek, de a hozzávalók arányaival nagyon elcsúsztam valahol vagy a holdállás nem volt megfelelő aznap, mert az állaga és kinézete borzalom volt, nem voltam rá büszke maradjunk annyiban. Másnap az első kezem ügyébe kerülő sütőtök jött is velem haza, hogy orvosoljam a hibát, de útközben meggondoltam magam a célt illetően és keksz helyett előástam ezt a receptet, hisz már régóta tervben volt az elkészítése. Jó lett azt kell mondjam, pedig kevesebb cukrot és több sütőtököt tettem bele, de így is elég édes és puha, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, pláne, hogy gyorsan el is készül.

Hozzávalók 20 x 25 cm-es tepsihez:

10 dkg fehér csokoládé

25 dkg sült sütőtökpüré

15 dkg cukor(nálam fele-fele nyírfa és nád)

12 dkg liszt(nálam fele-fele fehér búzaliszt és teljeskiőrlésű rozsliszt)

3 tojás

10 dkg vaj

A fehércsokit és a vajat vízgőz felett felolvasztottam és hagytam langyosra kihűlni. Addig habosra kevertem a tojásokat a cukorral aztán a sütőtökkel, majd hozzáadtam a vajas csokis keveréket, végül pedig a lisztet is beleszórtam és csomómentesre kevertem a masszát. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem és 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem.

4 féle karácsonyi íz egy sütiben

Pálmafa

2013. Dec. 05.

Hozzászólások (0)

Gluténmentes zserbószerűség….Diós, baracklekváros és csokis is, a tésztája viszont nem gyúrt, cserébe mákos, ezért lóg ki a sorból. A barátnőm rágta a fülem, hogy csináljak valamit ami zserbóra hajaz, de gyúrni és nyújtani nem kell… Haladás ha Ő zserbóra vágyik, hiszen emlékszem, hogy pár éve még áradoztam neki egy másik csokis-diós-lekváros sütiről, majd Ő közölte, hogy csináljak neki is, csak se lekvárt, se diót ne tegyek bele, mert azt nem szereti… Szóval, most viszont várom, hogy elkészítse ezt és megkínáljon belőle! Ez a tesztverzió és mondhatni kiállta a próbát, egyetlen negatívum talán, hogy a tésztája morzsálódik kicsit az elvágásnál, amit négykezes művelettel sikerült kivitelezni, de ez bevállalható a cél érdekében. Ha hűvös helyen picit hagyjuk állni, míg a csoki megdermed és az egész süti életre kel, akkor egész szépen szeletelhető. Liszt és cukormentes, pontosabban nyírfacukrot használtam az édesítéséhez. Kivéve a lekvárt…részletkérdés annyi belefér…az a fontos, hogy minden ízében karácsonyi édesség, nem túl bonyolult elkészíteni, picit hamarabb lehet falatozni, mint a zserbót, hiszen keleszteni sem kell. Legközelebb a mákhoz reszelnék citromhéjat, az kimaradt…bár ez semmit nem von le az ízéből.

Hozzávalók:

Tésztához (20 x 25 cm-es tepsi)

30 dkg darált mák

15 dkg nyírfacukor

3 tojás

8 dkg vaj

fél csomag sütőpor

csipet só

Töltelékhez:

10 dkg darált dió

kb. 2 deci baracklekvár

Tetejére: 1 tábla étcsokoládé + pici olaj v vaj

Elkészítése: A mákban elkevertem a sütőport és a csipet sót. A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral és a puha vajjal, a tojások fehérjét kemény habbá vertem. A mákhoz kevertem a tojásos cukros keveréket, majd a tojások habját is beleforgattam. Kibéleltem a tepsit sütőpapírral, mivel így könnyebb lesz kivenni egyben a tésztát, hogy elszeljük. Beleöntöttem a tésztát és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöttem kb. 20 perc alatt. Tűpróba! Kivettem, és hagytam kihűlni. Ezután egy nagy kés segítségével 3 lapba vágtam el a tésztát. Az első lapot megkentem lekvárral, megszórtam dióval és rákerült a második lap, arra szintén lekvár és dió került, végül befedtem a harmadik lappal.

Vízgőz felett megolvasztottam a csokit, kevertem bele pár csepp olajat, hogy fényes legyen és ráöntöttem a tészta tetejére, majd elsimítottam. Ha a csoki megdermed szeletelhető.

Leg-leg-leg csokitorta

Pálmafa

2013. Nov. 29.

Hozzászólások (0)

3 az 1-ben. Legegyszerűbb, legcsokisabb, legfinomabb. Nekem, nálam és szerintem.

Mindenesetre a családban ez a kedvenc csokoládétorta fronton, sok szülinapra sütöttem már barátoknak is, és akik kóstolták csatlakoztak a rajongótáborhoz. Régi recept, Anyukám ollózta ki talán valamelyik újságból és ha jól emlékszem Kamilla csokoládé tortája néven futott.

Ha csokitortáról van szó, én bizony finnyás vagyok, cukrászdában például nem igazán rendelek ilyesmit illetve nagyon kevés olyan hely van, ahol nem csalódtam benne, nem szeretem ugyanis a túl nehéz agyonkrémezett remekműveket száraz piskótalapok között. Ebben a tortában is van anyag bőven, főleg csokoládé, de mégsem az a gejl édesség, hanem inkább az elégedetten, mosolygósan hümmögve elnyammogós fajta. Ami még mellette szól, hogy tényleg egyszerű, kezdők is nekiállhatnak bátran, nem lehet szerintem elrontani. Higgyétek el ha nekem sikerült anno elsőre, mindenkinek fog… A piskótája annyira jó, hogy én más tortákhoz is szoktam ezt használni, mert még mindig sikerült, megemelkedett és szépen elvágható 3 lapba. A titka, mint a legtöbb csokis édességnek a jó minőségű étcsokoládé és még véletlenül se tortabevonó legyen. Én legalábbis annak nem szeretem az ízét. Kevés alapanyag kell hozzá egyébként, a csoki az egyetlen benne ami drágább lehet. Mivel közel 40 dkg csoki szükséges bele, én sem veszem meg a táblánként majdnem 1000 Ft-os étcsokikat, persze azokkal biztos még szuperebb lesz, de tökéletes bele egy olyan amit amúgy is szívesen elnassol (néha ugyebár 🙂 ) az ember lánya. Nem tudom, hogy lehet e márkaneveket írni, inkább nem teszem, de ha valakit érdekel üziben szívesen megírom, én melyiket használom hozzá.

A borzaska kinézetét az indokolja, hogy az eredeti fotón is így nézett ki és egyszerűen ez csak így lesz finom. Neeem, az első a fele igaz, a másodikkal meg csak felmentem magam a torta komolyabb felcicomázása alól. Hisz tudjátok, én bírom az ilyen “rusztikus” kinézetű ételeket. Persze lehet szépen elsimítani és továbbdíszíteni a tetejét.

A torta elkészítése úgy kezdődik, hogy hívjuk egy jó pasit a konyhába, aki vígan kever, kavar, habot ver fel. A barátnőm egyik kisfia Kende, erre mindig önként jelentkezik és profi kis kukta lett.

Hozzávalók a piskótához:

6 tojás

20 dkg porcukor

18 dkg liszt

6 evőkanál víz

1 cs sütőpor

4 dkg étkakaópor

Hozzávalók a krémhez:

37,5 dkg étcsokoládé (csak halkan: ha véletlenül 38 dkg, sőt 40 kerül bele az nem tragédia…)

2 dl habtejszín

16 dkg vaj

A tészta elkészítése: a tojások sárgáját a cukorral és a vízzel habosra keverjük. A lisztben elkeverjük a sütőport és simára keverjük a cukros keverékkel. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és óvatosan belekeverjük ezt is a masszába, végül pedig a kakaóport is egyenletesen beledolgozzuk. Vajazott, lisztezett kapcsos tortaformába töltjük és 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt megsül, tűpróbával ellenőrizzük. Ezután kihűtjük majd 3 lapba vágjuk.

A krém elkészítése: a csokoládét beletördeljük egy fém edénybe, hozzáadjuk a vajat és a tejszínt és vízgőz felett felolvasztjuk. Ez annyit jelent, hogy egy másik lábosban vizet melegítünk és annak a tetejére tesszük a csokis edényt, úgy, hogy ne érjen a vízbe az alja. Ha felolvadt az egész kicsit keverjük össze és hagyjuk hűlni olyan állagúra, hogy sűrű, de még kenhető krém legyen. Ha belemártjuk a kenőlapátot, álljon meg rajta a krém és már ne csöpögjön, a tortalap pedig ne szívja be ha rákenjünk, hanem álljon meg a krém a tetején. Kb. 1 óra alatt érhető el ez az állapot, célszerű ezért a krém elkészítésével kezdeni és amíg hűl, addig a tészta is elkészül. A krémes tálat pedig adjunk annak aki megdolgozott érte.

A torta összeállítása: Miután meg van a nagyjából 3 egyenlő vastagságú lapunk és a krém is megfelelő állagúra hűlt, kenjünk egy réteg krémet az első lapra, fedjük meg a következővel, amire szintén egy réteg krém kerül, majd a harmadik lapot borítsuk a tetejére és az összes többi krémmel vonjuk be körbe és kenjünk vastagon a tetejére. Ha borzolni szeretnénk a csokit és a kedélyeket, fogjunk egy kis kanalat és az alját mártogassuk a krémbe és vájjunk bele kis árkokat majd hagyjuk még dermedni a csokitortát pár óráig hűvös helyen vagy hűtőben.

Szupergyümölcsök

Pálmafa

2013. Nov. 24.

Hozzászólások (0)

Gránátalma és grapefruitok. Hogy miért együtt? Mert nekem most kettőjükkel támadt kedvem kísérletezni kicsit, ötleteket gyűjteni és megállapítottam, hogy jó párost alkotnak a nap bármely szakában és egyszerű, gyors, és pikáns ételek varázsolhatók a segítségükkel, gyakorlatilag minden főzötudomány nélkül is. Itt most nem is az a lényeg, hogy valami hatalmas kulináris újítást vigyünk véghez, elég ha barátságot kötünk velük és megpróbáljuk beilleszteni étkezésünkbe, amit szervezetünk biztos meg fog hálálni. Nem utolsó sorban szépséges színűkkel feldobják a legszürkébb őszi napot is.

A gránátalmát tényleg szupergyümölcsnek nevezik, mert kimagaslóan magas az antioxidáns tartalma, így nagy szerepe van a rák megelőzésében, sőt a már meglévő rákos sejtek elpusztításában és továbbterjedésük megakadályozásában is. Emellett csökkenti a koleszterinszintet és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát. Magas a C és K vitamin tartalma. Kalóriaszegény, viszont rosttartalma magas. Az ára, nos igen, az néha taszító is lehet, de ki lehet fogni egész olcsón is, mostanában több helyen 100-200 Ft közötti darabáron találkoztam vele, ilyenkor érdemes bespájzolni néhány szemet, de csak ha szép piros a külseje.

Pár évvel ezelőttig én sem nagyon tudtam mi fán terem, pedig pont ott. Egy késő őszi horvátországi kiránduláson jött velem szembe egy ilyen fa, roskadásig tele a szép pirosló, akkor érő gránátalmákkal. Piacon többször elmentem mellette, nagyon nem izgatta a fantáziám, tudtam, hogy valami fura, problémás almatípus őnagysága. Aztán egyszer felbátorodtam, mert annyi jót hallottam róla és úgy döntöttem, hogy gránátalmát fogok enni, de akkor még nem tudtam, hogy ez a konyha átfestésével is fog járni… Addig eljutottam, hogy félbevágom, aztán gondoltam kikanalazom a magokat, mert ugyebár csak az fogyasztható belőle, de ez nem bizonyult a legjobb megoldásnak, mert én is úgy néztem ki, mintha valami új keletű bőrbetegség ütötte volna fel bíbor fejét az arcomon, a csempe, a szekrény és a padló pedig horrorfilmbe illett. Aztán láttam Jamie praktikáját aki félbevágás után egy fakanallál kezdte el veszettül csapkodni a gyümölcsöt és valóban kipotyogtak a magok belőle, de az is jól látszott, hogy a leve (ami kincs), ismét nagyobb mennyiségben fordult elő a pulton, mint a tálban. Nagyon bírom Jamie fiút, de ezúttal nem győzött meg. Ami nekem bevált, ha kettévágom a gránátalmát, a mosogatóba teszek egy jó mély és széles tálat, eltartom magamtól az egyik felét lefelé fordítva a tál mélyére és megnyomom finoman az oldalát és elkezdenek potyogni a magok meg a leve is kicsorog. Nem facsarom izomból, mert a lé a ropogós magokban van és jó ha azokban is marad belőle még. Mikor a magok nagy része távozott, kifordítom óvatosan, mint egy zoknit, és kanállal rásegítek a bent maradt magoknak is. Ha fehér rész potyogna hozzá, azt kidobom, mert nem ehető. Ezután már a fantáziánkon múlik hogyan fogyasztjuk, így egymagában is elkanalazható, vagy joghurtba keverhető.

Ami a grapefruitot illeti van fehér és vörös húsú illetve egy csodabogár, a zöld héjú sweetie, ahogy a neve is utal rá, ő egy kis édeske. És tényleg, a másik kettőhöz képest édes az íze, érdemes megkóstolni, a citrom és a narancs keresztezéséből jött létre. A grapefruit szó hallatán sok ember elfintorodik, hogy fúj keserű… Valóban kesernyés az íze, de ez a fehér és piros húsú példányok esetében sem feltétlen párosul túlzott savanyúsággal, és más édes gyümölcsökkel kombinálva különleges ízeket lehet megtapasztalni. Jól tud esni csak szimplán félbe vágva és kikanalazva a belsejét, ahogy néha én is teszem.

Ennek a gyümölcsnek is magas a C-vitamin tartalma más citrusokhoz hasonlóan, de ami igazán különleges az a magja. Ebből olajat sajtolnak, fertőtlenítő, immunerősítő és gombaölő hatása is van. Télen nálam általában van itthon egy kis üveg grapefruitmag kivonat, hiszen vízbe csepegtetve nagyon jótékony lehet megfázás, köhögés, torokgyulladás esetén meginni, de gargarizálni is lehet vele, sőt használják külső fertőtlenítésre is, például gyümölcsök, zöldségek tisztításakor.

És jöjjön a lényeg, az ííízek, mindegy, hogy külön fogyasztjuk őket, vagy együtt, így is úgy is finomak, én most pakoltam őket mindenhova, kis tányérba, nagy pohárba, édesen, sósan. Ezek pofonegyszerű ötletek, egyétek vegyétek variáljátok kedvetek szerint!

Kuszkusz édesen déli gyümölcsökkel:

Imádom a meleg, fahéjas reggeliket télen, ebből is az lett, pompás energialöket a nap indításához. Kuszkusz, írtam már róla, nem ragoznám, én szeretem, mert főzni sem kell, csak ráönteni a forró vizet vagy tejet, lefedni és 5 perc múlva kész. De, nem baj ha nincs otthon, ehhez az ételhez tökéletes helyette a zabpehely, köles vagy a rizs is. Tej és kókuszreszelék helyett, szimplán kókusztej is szuper hozzá.

Hozzávalók 3 adaghoz:

1 bögre kuszkusz

2 bögre tej

1 banán felszeletelve

1 grapefruit húsa felkockázva

fél gránátalma magjai és leve

pár kanál kókuszreszelék

méz v nádcukor

1 mokkáskanál őrölt fahéj

pirított sótlan mogyoró

A kuszkuszt vagy leöntjük a felforralt tejjel és állni hagyuk 5 percig míg megpuhul, aztán tesszük hozzá a többi hozzávalót vagy egy edénybe szórjuk ráöntjük a hideg tejet, édesítjük, megszórjuk fahéjjal és lefedve megvárjuk míg a tej felforrósodik és a kuszkusz magába szívja az egészet. Ezután hozzákeverjük a felszeletelt banánt, a grapfefruitot, a kókuszreszeléket, a száraz serpenyőben megpirított mogyorót és a gránátalmát.

Grapefruit répa turmix

A répa édes, így jól passzol a grapefruit mellé, én ebbe gránátalmát nem tettem, de lehetne hozzá a levéből tenni, vagy sima almalevet is.

Hozzávalók 1 pohárhoz:

1 db répa lereszelve

fél grapfefruit felkockázott húsa

csipet őrölt gyömbér

víz

méz, nád vagy nyírfacukor ízlés szerint

A répát és a grapefruitot beletettem a turmixgépbe, öntöttem rá annyit vízet, hogy ellepje, megszórtam gyömbérrel, édesítettem mézzel és összeturmixoltam. Kicsit behűtöttem és elszürcsöltem.

Kuszkusz sonkával és gyümölcsökkel

Kicsit talán nyarat idéz, a mentának köszönhetően, de ez nem akkora tragédia, ha kinézek az ablakon… Mindenesetre pikáns egytálétel, de köret is lehet. Csirkemellsonkát használtam, de ez lehet akár pirított csirkemell is. Találtam még friss mentát “hatalmas” birtokomon, de ha ez nincs, petrezselyem vagy korianderzöld is megteszi.

Hozzávalók 2-3 adaghoz:

1 bögre kuszkusz

2 bögre forró víz

fél-fél fehér és piros grapefruit húsa felkockázva (csak a színek kedvéért)

fél gránátalma magjai

1 kisebb fej lilahagyma vékonyan felszeletelve

menta és petrezselyem levelek aprítva

4 szelet csirkemell sonka

só, bors

olívaolaj

1 evőkanál grapefruitlé

A kuszkuszt leöntöttem a felforralt vízzel, lefedtem és állni hagytam. Addig felszeleteltem a többi hozzávalót, a grapefruitot félbevágtam és körben levágtam róla a héját, a héjdarabokban maradt pici gyümölcshúsból is kicsavartam a levet, ez pont elég lesz az öntethez az olívaolaj mellé. Mikor a kuszkusz megpuhult, mindent összekevertem, sóztam, borsoztam, csorgattam rá olajat és a grapefrútok levét, a tetejét pedig megszórtam mentával és petrezselyemmel. Jót tesz neki ha egy fél órát áll tálalás előtt.

Gyümölcssaláta:

Ha csak szimplán salátára vágynánk vagy egy előételre, akkor tegyük az összes gyümölcsöt vékonyra szeletelve egy tálra, persze mehet még hozzá egyéb gyümölcs is, narancs vagy ami éppen van otthon, csorgassunk rá pici mézet, esetleg pár löttyintés narancslikőrt, fejeljük meg mentalevelekkel és már ehető is.

Mákos-mandarinos koszorú

Pálmafa

2013. Nov. 18.

Hozzászólások (4)

Gluténmentes, illatos, szaftos, karácsonyi hangulatot árasztó desszert. Tortaformába kellett volna sütni, de nekem csak nagy méretű van és úgy gondoltam abban túl lapos lenne a süti, így ez a teflon koszorú forma került a kezembe és úgy tűnik jó döntés volt. Mikor kiborítottam belőle, az adventi koszorú jutott eszembe, hogy mennyire jól mutatna a karácsonyi asztalon egy könnyed krémmel bevonva és picit kidekorálva, úgyhogy lehet, hogy hamarosan ünnepi rangfokozatot kap…

Ezt a képet lehet felhasználhatnám egy véres hurka recepthez is esetleg…ha készítenék olyat….de ez nem fog megtörténni ebben az évszázadban.

Az eredeti recept Nigellának köszönhető, aki bár merőkanállal meri a cukrot a sütikbe, mégis szeretjük. Az Ő tortája mandulával készült, de én most mákban gondolkodtam, ami szintén közeli barátságot ápol a citrusfélékkel, de akár dióval és mogyoróval is elkészíthető. Lisztet nem tartalmaz, fehér cukor helyett nád és nyírfa került bele, így nagyot nem vétünk kárcsú vonalaink ellen, ha lecsúszik belőle pár szelet. Márpedig le fog, mert nagyon puha és szaftos a belseje. Kicsit aggódtam, hogy milyen íze lehet egy sütinek, ha tokkal vonóval egészben megfőzött mandarinok kerülnek bele, de mikor megkóstoltam elszállt minden kétségem. Olvastam, hogy volt aki citrommal készítette, sőt lime-al is, szerintem elronthatatlan, keverem, kavarom, kisütöm édesség, még ha a főzési és sütési idő ugyan hosszadalmas is, de mégis könnyűnek mondható az elkészítése.

Mellé narancslével és mézzel ízesített sűrű natúr görögjoghurtot kanalaztam.

Hozzávalók:

250 gr darált mák

225 gr cukor(nálam fele-fele arányban nád és nyírfa)

4 db nagy mandarin (nekem 5 kicsi)

1 tk sütőpor

6 db tojás

A tálaláshoz:

1 doboz natúr görögjoghurt (cukormentes)

1 fél narancs leve

pici méz

A mandarinokat egészben héjastól vízben megfőztem kb. két óra alatt. Én sem hittem, de kell neki a két óra…Leszűrtem kihűtöttem kicsit, a vizet kicsavartam belőlük és botmixerrel pürésítettem. A darált mákot, a cukrot a sütőport és a felvert tojásokat összekevertem egy tálban, majd a végén a mandarinpürét is egyenletesen elkevertem benne. Kivajazott és lisztezett formába öntöttem a masszát majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt megsült, tűpróbával ellenőrizzük.

A joghurtba belefacsartam a narancs levét, rácsorgattam a mézet és jól összekevertem, majd küzdöttem, hogy ezt így ne egyem meg egymagában míg a süti megsül. Megérte várni…

Churros gyümölcsös mártogatóval

Pálmafa

2013. Nov. 12.

Hozzászólások (0)

A churros egy spanyol eredetű édesség, a fánkhoz tudnám hasonlítani, legalábbis ami az ízét illeti. Általában csokiba mártogatva fogyasztják vagy meg is töltik azzal.

Pár évvel ezelőtt készítettem először, amikor is egy mexikói ízek jegyében készült ebédet zárt ez az édesség elég nagy sikerrel. Azért az nem titok, hogy az olajban sütés nem a kedvenc elfoglaltságom és évente kb. 2 alkalommal követek el ilyen tettet. Természetesen ha egy kedves barátném kéri tőlem ezt az édességet, ráadásul a születésnapjára akkor már veszem is elő a serpenyőt és olajfelhőbe burkolom magamat. Amúgy Isten éltesse Őt ezúttal is, hiszen ma van a nagy nap!

Anno sima fehér liszttel készült, most kevertem rozslisztet is a tésztához, a cukrokat ismét nádra és nyírfára cseréltem, de a végeredmény garantált akárhogy is készítjük. Ami a mártogatós részét illeti ez lehet olvasztott csokoládé, lekvár vagy egy hasonló kencefince amit én rögtönöztem hozzá, mivel a tervezett avokádós csokikrémemhez az avokádó úgy döntött, hogy ő bizony egy hét után sem hajlandó a kedvemért sem megpuhulni…. Nem tudott kitolni velem, a kényszermegoldás igazán finom lett.

Hozzávalók a churroshoz kb. 6 személyre:

2 bögre víz

1 bögre fehér búzaliszt

1 bögre teljeskiőrlésű rozsliszt

2/3 bögre vaj

csipet só

2-2 evőkanál nádcukor és nyírfacukor

4 tojás

1 kupak mandulalikőr (sima főzőrum is jó)

olaj a sütéshez

A szórásához: 1 zacskó bourbon vaníliás cukor + fahéj + nádcukor keveréke (sima fahéjas porcukor is jó)

A vizet, a vajat és a cukrot egy kis edényben felmelegítettem, mikor forrni kezdett volna, hozzáadtam a csipet sóval elkevert lisztet és addig kevertem a lábosban a masszát, míg az egész egy gombóccá állt össze. Utána lehúztam a tűzről és hozzáöntöttem a 4 felvert tojást majd simára kevertem, és hozzáadtam a likőrt is. Egy magasabb falú serpenyőbe olajat öntöttem és felmelegítettem. Ezalatt egy habzsákba töltöttem a tésztamasszát. A legszélesebb csőrt használjuk hozzá. Bekészítettem egy ollót is, mivel azzal a legkönnyebb leválasztani a habzsákból kinyomott tésztát. Kb. 5-8 cm hosszúságú tésztakukacokat nyomtam a forró olajba és pár perc alatt mindkét oldalukat aranybarnára sütöttem majd egyből megforgattam őket a fahéjas cukorban. Langyosan a legfinomabb, de másnap is vidáman elnyammogható.

A gyümölcsös mártogatóhoz:

Karobpor helyett étkakaóport is lehet használni, de karobpor is bármelyik nagyobb hiper-szuperben kapható, ára alacsonyabb, mint a holland kakaóporé. A szentjánoskenyérfa terméséből állítják elő, laktóz és gluténmentes, nincs benne koffein, mint a kakaóban, ízre viszont hasonló, tökéletes csokipótló, süteményekbe és tejbe keverve is fogyasztható.

15 dkg aszalt datolya mandulalikőrbe vagy rumba áztatva

1 db banán

pár kanál karobpor vagy étkakaópor

baracklekvár

A datolyákat kevés vízzel együtt likőrbe áztattam pár órán keresztül, ezután leszűrtem és pépesre turmixoltam a banánnal együtt. Annyi lekvárt adtam hozzá, hogy krémes, sem nem túl sűrű és túl folyós se legyen a szósz állaga, a karobporból pedig annyit, hogy egyenletesen barna csokis színe legyen.

Almás béles, ami tökös (is) lett

Pálmafa

2013. Nov. 07.

Hozzászólások (0)

Ismét tökölődtem kicsit, pedig esküszöm, hogy tisztán almásnak indult, aztán útközben meggondoltam magam, ha már volt itthon sült tökpüré maradék. Tökös kávét mégsem ihatok reggel, délben, este, egy egész tepsi süteményhez viszont túl kevés volt, így lett belőle ez a kombináció. Az alma sem sértődött meg, hogy tököske került mellé, sőt kimondottan jó barátok lettek. Annyira édes volt mindkét főszereplő, hogy fele annyi cukor is elég volt a töltelékbe, az eredeti recepthez képest. Ez egyébként a Horvát Ilona szakácskönyvben található, de egy picit változtattam rajta, meglepő módon a liszttel és a cukorral. Illetve az almás töltelékekbe mostanában mindig teszek gyömbért is a fahéj mellé, szerintem dob rajta még egyet, érdemes kipróbálni. Ja és a tésztába kipróbáltam a kókuszzsírt a vaj helyett, jelentem működik abban is. Szóval tulajdonképpen majdnem mindent megváltoztattam, de sebaj.

Gyorsan elfogyott, olyan kiskorúak is ettek belőle, akik ha tudták volna, hogy sütőtök is van benne, lehet rá se néznek…

Egy 28 x 35 cm-es tepsiben sütöttem, de legközelebb lehet kisebbet választanék, vagy növelném a töltelék mennyiségét, mert így egy picit laposak lettek szerintem, igaz ez az ízét nem befolyásolta.

Hozzávalók:

Tésztához:

15 dkg fehér tönkölyliszt

15 dkg finomliszt

15 dkg puha vaj v kókuszzsír

3 evőkanál natúr joghurt v tejföl ( ha csak finomliszttel készül akkor 2 evőkanál is elég)

csipet só

Töltelékhez:

50 dkg alma

50 dkg sült sütőtök

10 dkg nádcukor (nekem 5 dkg is elég volt)

1 mokkáskanál őrölt fahéj

1 mokkáskanál őrölt gyömbér

Töltelék alá szóráshoz:

10 dkg darált dió v zabkorpa (nálam a kettő vegyesen)

Tetejére sütés előtt:

pár kanál tej

A tésztához minden hozzávalót egy tálba tettem és összegyúrtam.

A töltelékhez az almákat félbevágtam, kiszedtem a magházát, majd héjastól lereszeltem és addig pároltam a cukorral és a fűszerekkel, míg elfőtte a levét. Utána hozzáadtam a tököt és botmixerrel az egészet pürésítettem. Itt kóstoljuk meg, és ha szükséges még lehet édesíteni, fűszerezni.

Az összegyúrt tésztát ketté választottam és vékonyra nyújtottam mindegyiket, az egyik felét belesimítottam a tepsibe, megszórtam a diós zabkorpás keverékkel, majd egyenletesen rákanalaztam a tölteléket, végül befedtem a tészta másik felével. Megszurkáltam villával a tetejét, hogy a gőz távozhasson és megkentem tejjel. Utóbbitól a süti puhaságát szolgálja.

180 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt megsült.

Almák bundában

Pálmafa

2013. Oct. 26.

Hozzászólások (0)

Na, nem a kifutón, hanem a tányéromon. Felöltöztettem őket ugyanis, a birset és a hagymományos piros pozsgás almát is. Igaz, hogy az időjárás langyos tavaszi inkább, de ez az étel mégis őszies színekben és ízekben tündököl. Talán erre mondják, hogy olyan igazi békebeli desszert. Pofon egyszerű és 10 perc alatt kész. Az illata sülés közben fenséges, az ízéről meg nem is beszélve.

Birsalmát én sem gyakran eszem, mivel sokkal keményebb, mint a többi almafajta, és elég fanyar ízű gyümölcs. Ezt inkább megfőzve, lekvárnak, levesnek, vagy birsalmasajt formájában fogyasztják, de süteményekbe is tökéletes. Kitünő C-vitamin forrás, de mellette, A, B1, B2, B3 és E vitamin is van benne. A másik almához hasonlóan pektintartalma magas, segíti a szervezet méregtelenítését, jó immunerősítő, cukortartalma pedig alacsony.

Szóval két alma barátunk, nem holmi köntöst kapott magára, hanem egyenesen palacsintatészta bundába burkolóztak, aminek az alapját ezúttal zabliszt szolgáltatta. Ezt lehet készen is kapni, de én nemes egyszerűséggel a natúr zabpelyhet ledaráltam és máris lett belőle liszt. Kókuszzsírban sültek ők is, így nem követünk el nagy bűnt vele ha egy nagyobb kupacot magunkévá teszünk belőle. A kis gonoszak etetik magukat ugyanis, pláne hogy a bundára még egy vékonyabb réteg fahéjas-nyírfacukros fátylat is magukra kaptak.

Hozzávalók 2 főre:

1 db alma

1 db birsalma

A palacsintabundához:

6 dkg zabliszt(lehet zabkorpa vagy egyéb liszt is)

1 db tojás

negyed narancs leve

csipet só

tej (kb. 1,5 dl, de a mennyisége attól is függ milyen lisztet használunk, a lényeg, hogy sűrű palacsintatészta legyen)

zsiradék a sütéshez (nálam kókuszzsír)

A tetejére:

őrölt fahéj

porrá darált nyírfacukor

Az almákat megmostam, de nem hámoztam meg őket. Félbevágtam őket, kivájtam a magházukat, majd szeletelés következett. A birsalmát egészen vékonyra próbáltam, mivel ennek pár perccel tovább tart a sütési ideje, hiszen kemény húsú. A hagyományos alma se legyen fél cm-nél vastagabb.

Kikevertem a palacsintatésztát, serpenyőben felhevítettem 1 kanál kókuszírt, közben az almadarabokat megforgattam a palacsintatésztában és beletettem őket a forró zsiradékba. Oldalanként pár perc alatt aranybarna színűre sütöttem őket. Végül megszórtam az egészet fahéjas cukorral.

Egymagában melegen is tökéletes, de mivel volt itthon krémes ricotta és maradék narancslé, ezért a második adag almát ezek keverékével fejeltem meg. És mennyire nem bántam meg…

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Gesztenyepüré vagy krém, ahogy tetszik

Pálmafa

2013. Oct. 18.

Hozzászólások (0)

Sosem gondoltam volna, hogy valaha olyan bejegyzést írok amiben a gesztenye és a püré szó egy oldalon szerepel. A világ legrövidebb könyvei között ugyanis dobogós helyezést érne el a Zsuzsi és a gesztenyepüré című, mivel utálom. Elnézést kérek, ez nagyon csúnya szó, de őszinte. Édesszájú vagyok, de az egyetlen desszert talán amit képtelen voltam eddig elfogyasztani az a hagyományos gesztenyepüré. Imádom viszont a sült gesztenyét, kilószámra bírnám enni. Nos akkor ez a kettő hogy is jön össze? Úgy, hogy szerény véleményem és ízlelőbimbóim szerint az igazi gesztenye íz nekem hiányzik a gesztenyemasszából készülő édességekből, helyette viszont valami fura émelyítő ízt érzek ki belőlük amivel nem tudok megbarátkozni. Pedig a gesztenyepürére büszkék lehetünk, hiszen hungarikumnak számít.

Úgyhogy a kihívás adott volt és éppen ráértem egy zuhogó esős szürke délutánon, sőt végre sikerült nagyon szép szemű gesztenyét is vásárolnom a piacon elfogadható áron, így semmi sem állhatott az utamba a gesztenyepüré project során. Kíváncsi voltam, hogy házilag egészséges összetevőkkel mi sül ki belőle, mennyire lehet bonyolult ez összehozni, de főleg, hogy képes leszek-e így megszeretni. Nem csak, hogy ízlett, de mindjárt tovább is gondoltam és néhány plusz hozzávalóból ünnepi krémdesszertté avanzsáltam, így év végéhez közeledve. Amiért pedig büszke vagyok magamra, hogy megbírtam állni, hogy pucolás után a tálba tegyem a szemeket és nem a számba. Na jó, pár kisebb leeső darabka azért oda is került.

A szelíd gesztenye élettani hatásai pedig abszolút megérdemelnek néhány szót. Állítólag régen a nincstelenek számára Nyugat-Európában kijelöltek a gesztenyetermő területeken egy-egy szelídgesztenyefát, ami segített nekik túlélni a zord időket. Nem véletlenül, hiszen szénhidráttartalma nem kevés, ezen belül a keményítő mennyisége jelentős, ugyanakkor zsírok, olajok és fehérje is található benne. Vitaminok közül, C, B1, B2 szerepelnek a sorban, de főleg E-vitamin tartalma kiemelkedő, ami csökkenti a szív és érrendszeri betegségek kockázatát, szerepe van a rák megelőzésben antioxidáns vegyület lévén. Az E-vitaminra bőrünknek is nagy szüksége van rá, nem hiába használja a szépségipar is különböző krémek készítéséhez. A boltok polcain már felbukkan egyre gyakrabban a gesztenyeliszt is, melyet sütemények készítéséhez használhatunk.

Pattanjunk is vissza a konyhába és kapcsoljuk be a sütőt.

Házi gesztenyemassza:

A püré eredeti receptjét a Chili és Vanilia blogon olvastam, némi módosítással “pálmafásítottam” illetve megfeleztem az adagot.

Fél kg gesztenyét vettem hozzá, megpucolva kb. 25 dkg. Ez a gesztenyszemek nagyságától is függ ugyebár. Ekkora mennyiség 2-3 adagra elegendő. Szóval 4 főre 1 kg minimum szükséges. Próbáljunk meg szép, nagy, hibátlan szemeket venni, mert azokat könnyebb sütés után megpucolni. Nem mondom, hogy nem időigényes az elkészítése, főleg a pucolás, de vegyünk magunk elé egy pohár forró kakaót vagy forralt bort…, gyűjtsünk magunk mellé jó társaságot, akiket be lehet fogni a munkába is és máris jó móka lesz belőle. Van, aki vízben főtt gesztenyéből készíti, én azt nem szeretem, más íze van úgy a gesztenyének szerintem.

Hogy püré vagy krém az ízlés dolga, ez attól függ, hogy a masszát mennyi időre hagyjuk a hűtőben dermedni. Ha hagyományos pürét szeretnénk akkor több órát hagyjuk állni és utána krumplinyomóval elővarázsolhatóak belőle a kis girbe-gurba csíkok. Nekem szimpatikusabb volt, krémesebbnek és egyszerűbbnek tűnt a sűrű és picit darabosra hagyott krémet poharakba kanalazni.

Tippek az ízesítéshez: ha valaki az eredeti gesztenyepüré ízre vágyik, akkor mehet mellé pár csepp rum vagy rum aroma. Édesítéshez nyugodtan használható vanília rúd vagy bourbon vaníliás cukor is.

Én nem akartam elnyomni az igazi sült gesztenye ízt, ezért csak pici fahéjat tettem hozzá ami mellett még tényleg kiérződik a valódi aromája és ez azt hiszem sikerült is. Nagyon nagyon finom lett és ezzel a krémes álaggal remekül felhasználható más süteményekhez, tortákhoz krémalapnak. Sőt, már azt is tudom mi lesz az idei új bejgli töltelékem….

Hozzávalók 2 pohárhoz:

fél kg gesztenye, megsütve 25 dkg

A főzéshez:

2 dl tej

1 dl víz

1 csapott evőkanál nádcukor vagy vaníliás cukor

fél mokkáskanál őrölt fahéj vagy vaníliarúd kikapart belseje

A krém elkészítéséhez:

2,5 dkg olvasztott vaj(nálam kókuszzsír)

1 deci habtejszín (nem kell felverni)

cukorszirup: fél deci víz + 2,5 dkg cukor(nálam nyírfa)

csipet só

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. A gesztenyékre vizet engedtem, és egyenként pici keresztet vagdostam a héjukra majd átkerültek egyből a sütőlemezre. A gesztenyéket azért fontos bevágni, mert egyetlen gesztenye felrobbanása a sütőben negyed óra sütőtakarítás jelent… Kb. 20-25 perc alatt megsülnek, a héjük a vágás mentén felpöndörödik. Ne nagyon várjuk meg míg teljesen kihűl, mert utána sokkal nehezebb megpucolni, ráadásul meg is keményednek. Azbeszt kezűek előnyben. A barna vékony hártyát is le kell szedni róla sajnos, de ha jó minőségű a gesztenye könnyen lejön, ha mégsem akkor azokat áztassuk be picit vízbe.

Ha ezzel megvagyunk a tej és a víz keverékében főzzük meg puhára a gesztenyéket, miután édesítettük azt. Majd szűrjük le őket. A leszűrt cukros,tejes, gesztényes ízű folyadékot szerintem ne öntsük ki a mosogatóba, hanem inkább a poharunkba….

A gesztenyeszemeket tegyük turmixgépbe. A cukorból és a vízből főzzünk pár perc alatt sűrű szirupot, amint öntsünk a gesztenyékre, az olvasztott vajjal vagy kókuszzsírral és a tejszínnel együtt. Szórjunk hozzá egy késhegynyi sót is. Végül turmixoljuk le, öntsük egy tálba és tegyük hűtőbe pár órára, aztán a fenti módon készítsük el pürének vagy krémnek, díszítsük tejszínhabbal, bár anélkül is finom.

Sütőtökös-narancsos gesztenyekrém:

Mi mást tehettem volna mellé, mint sütőtököt. Dehát véletlenül volt itthon…Meg egy pici narancslevet is és tényleg ünnepi ízharmónia. Boldog “helóvínt” vagy karácsonyt vagy amit szeretnétek.

Erről nem regélnék hosszasan, a fenti krém is mennyei, de az abszolút kedvencem ez lett. Ki kell próbálni.

Hozzávalók 2-3 pohárhoz:

a fenti gesztenyekrém

ugyanannyi mennyiségű sült sütőtök

fél narancs leve

A díszítéshez tejszínhab és reszelt narancshéj

A gesztenyéket és a sütőtököt egy nagy tepsiben megsütöttem együtt. A gesztenyekrémet az előző recept alapján elkészítettem, a sütőtököt a narancslével botmixerrel simává turmixoltam és hozzákevertem a gesztenyéhez. Pohárba töltöttem és tejszínhabbal díszítettem amit alaposan megsikált narancs reszelt héjával díszítettem.