Ne bánjátok meg, ha ezt készítitek idén először desszert gyanánt a hétvégi ebéd mellé, akár vízkeresztkor, miközben búcsút vesztek a karácsonyfától és a díszek visszakerülnek a szekrény mélyére.
Igaz, hogy én ezt a sütit még szilveszterkor készítettem, de már az újévet is alig érte meg, pedig csak ketten voltunk rá, de ha A férfi nekiáll és egyből egy 3 szelet vastagságú darabot kanyarít a tányérjára… Na jó, engem se kellett félteni. Dehát, annyira könnyed és lágy desszert, liszt alig van benne, a számomra túl gejl tejszínt inkább görög joghurtra cserélem mostanában, na de azért a mascarpone odateszi magát a krémben, azzal a pofátlanul finom, krémes selymességével, de a joghurttal párban mégsem lesz tőle nehéz a töltelék.
Az ananász meg kimondottan jó az ilyen krémes desszertekhez, de helyette a tekercsbe használhattok gránátalmát is. Attól csak szebb lesz. Egyébként terveztem egy kis kókuszreszeléket is keverni a krémbe, de sajnos a közértből rendelt kókusz szállítmányom, nem érkezett meg, hiába véstem fel A férfinak a bevásárlólistára, így nemes egyszerűséggel kihagytam és nem bántuk.
Így vagy úgy, de finom ez, egyétek, vigyétek, búék!
Hozzávalók:
4 db tojás
4 evőkanál eritrit
4 evőkanál fehér tönkölyliszt
fél csomag sütőpor
fél mokkáskanál vanília őrlemény
Krémhez:
25 dkg mascarpone
1 nagy doboz sűrű görög joghurt ( vagy tejszínhab is lehet helyette)
pár evőkanál eritrit ízlés szerint
fél citrom leve
1 ananász felkockázva
késhegynyi vanília őrlemény
Tetejére:
pár kanál a krémből
5 dkg étcsoki
pár db ananász
A sütőt előmelegítettem 180 fokra, a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját elkevertem az eritrittel, vaníliával, a lisztben elkevertem a sütőport, majd a tojásos masszához kevertem, végül beleforgattam a fehérjék felvert habját is. 20 x 30 cm-es, sütőpapírral borított és vékonyan kivajazott tepsibe simítottam és kb. 12 perc alatt megsütöttem. Még melegen ráfordítottam egy konyharuhára, lehúztam a tetejéről a sütőpapírt és a konyharuha segítségével felcsavartam, majd hagytam így kihűlni.
Ezalatt a krém hozzávalóit összekevertem, az ananászt meghámoztam, felkarikáztam, a középső kemény részét kivágtam, majd összekockáztam és pár db kivételével a krémhez kevertem.
A csokit vízgőz felett felolvasztottam.
Kitekertem a piskótatekercset, megkentem a krémmel, ismét felcsavartam, majd kentem a tetejére is pár kanál krémet, rátettem az ananászdarabokat, és megcsorgattam a csokival. Hűvös helyen állni hagytam legalább 20 percet, aztán lehet szeletelni.
Nem gondoltam, hogy valaha neki fogok állni ischlert készíteni, de most valahogy rám tört a vágy. Találtam is hozzá egy szimpatikus receptet, ami teljesen lisztmentes volt, pontosabban rizsliszttel készült a tésztája. Készítettem már hasonlót, így tudtam, hogy a rizsliszt tényleg működhet, az meg külön tetszett, hogy mellette még dió is van benne.
Hozzávalók 20-25 db-hoz:
Nos, Pavlovánk nem az a torta, amit este 9-kor vidáman összedobok, pedig tök egyszerű, csak a sütési + hűlési ideje sokkk. Úgyhogy sütés egy héttel eltolva és egy nyugis hétvégi napon készült el a kissé rusztikus mű. Nigellára kicsit mérges voltam azért, mivel a Pavlovát én mindig 1 óra alatt sütöm meg, de ő 15 perccel többet írt, gondoltam a belekerülő kakaó miatt kell ennyi, hát nem. Szárazabb lett, mint kellett volna… Úgyhogy ebből tanulva a leírásba már csak 1 órát írtam.
Szülinapra is kiváló meglepetés, ezt a két szememmel láttam, hiszen én is ilyen alkalomra sütöttem. Kakaós piskóta az alapja, amit én kakaó helyett karobporral készítettem, mert az volt otthon. Kicsit kesernyésebb az íze, mint a kakaónak, szóval, ha még nem használtatok ilyet előtte kóstoljátok meg, nehogy csalódás legyen. Amúgy szerintem nem igazán érezhető a különbség, úgy meg pláne, hogy a piskóta tetején egy bőséges adag, túrós, mascarponés krém csücsül, jó sok reszelt citromhéjjal. Az Aldiban kapni kezeletlen héjú citromot, kb. 300 Ft, megéri ilyen sütikbe ez használni, hiszen a többi citromhéj mind vegyszerrel kezelt sajnos. Ha nem kapok ilyet, akkor grapefruitmag kivonattal szoktam megsikálni a héját.
Hozzávalók 28 cm átmérőjű kapcsos formához:
A légiesen könnyű desszert, amit mindenki imád, még az is, aki amúgy utálja a habcsókot. Utóbbi lennék én. Az a jó ebben a receptben, hogy könnyű elkészíteni, nincs sok meló vele, egyszerűen lehet alakbarát verziót varázsolni belőle, és nagyon szépen mutat az asztalon, annak ellenére, hogy semmilyen extra kézügyesség nem kell hozzá, ami nálam szintén nem utolsó szempont… Ez szimplán attól szép, hogy rusztikus.
Hozzávalók 4 főre:
Ebben a verzióban nálam nem volt kérdés, hogy kalória azért kell bele és nem volt cél a gluténmentesség sem, így maradt a jól bevált tönkölyliszt és zab kombó, hogy masszív ropogós kekszek szülessenek, ugyanis hajózni, pontosabban vitorlázni indultak a kekszeim ezúttal. Legyűrték a kékszalagot, és szerencsére nem értek célba, mert valahol a Balaton közepén még elfogytak. Jó hír, hogy a hajó viszont célba ért, ezúton is gratula a Principessának!
Hozzávalók:
Hozzávalók:
A krémje ugyanis erre csábít, én is elmerültem a tálban utána lelkesen nyakig, mert bizony egy csepp sem mehetett kárba, illetve a mosogatóba.
Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:
Picit variálni kényszerültem a hozzávalókkal, nem csak édesburgonya, hanem répa is van benne, de akár sütőtök is lehetne, mindegyik ahhoz járul hozzá, hogy sokáig puha marad és nem szárad ki a tésztája. A cukrot felére vettem, hiszen a csoki és az aszalt áfonya is édesek, a rizsliszt meg elfogyott, így tönkölyliszttel készítettem.
Hozzávalók 2,5 decis bögrével mérve:
Recept elkér, majd gondolatban már dobtam is ki belőle a marcipánt, mert nem vagyunk jóban…. Mozart kugel formájában még lecsúszott nagy duzzogva Salzburg magasságában pár éve, de töményen nem. Mire kedves barátné közölte, hogy de az kell bele, majd lájtos vitába lendültünk. Na jó, konkrétan hisztiztem, mert amúgy is szuper hangulatban voltam, hogy de nem lesz benne, de lesz, de nem lesz. Ok, legyen, megadom magam, de akkor te hozod a marcipánt, mert én nem veszek, azt sem tudom hol lehet kapni… Mint megtudtam azóta, a boltban. Olyan kis hengerbe csomagolva.
