A churros egy spanyol eredetű édesség, a fánkhoz tudnám hasonlítani, legalábbis ami az ízét illeti. Általában csokiba mártogatva fogyasztják vagy meg is töltik azzal.
Pár évvel ezelőtt készítettem először, amikor is egy mexikói ízek jegyében készült ebédet zárt ez az édesség elég nagy sikerrel. Azért az nem titok, hogy az olajban sütés nem a kedvenc elfoglaltságom és évente kb. 2 alkalommal követek el ilyen tettet. Természetesen ha egy kedves barátném kéri tőlem ezt az édességet, ráadásul a születésnapjára akkor már veszem is elő a serpenyőt és olajfelhőbe burkolom magamat. Amúgy Isten éltesse Őt ezúttal is, hiszen ma van a nagy nap!
Anno sima fehér liszttel készült, most kevertem rozslisztet is a tésztához, a cukrokat ismét nádra és nyírfára cseréltem, de a végeredmény garantált akárhogy is készítjük. Ami a mártogatós részét illeti ez lehet olvasztott csokoládé, lekvár vagy egy hasonló kencefince amit én rögtönöztem hozzá, mivel a tervezett avokádós csokikrémemhez az avokádó úgy döntött, hogy ő bizony egy hét után sem hajlandó a kedvemért sem megpuhulni…. Nem tudott kitolni velem, a kényszermegoldás igazán finom lett.
Hozzávalók a churroshoz kb. 6 személyre:
2 bögre víz
1 bögre fehér búzaliszt
1 bögre teljeskiőrlésű rozsliszt
2/3 bögre vaj
csipet só
2-2 evőkanál nádcukor és nyírfacukor
4 tojás
1 kupak mandulalikőr (sima főzőrum is jó)
olaj a sütéshez
A szórásához: 1 zacskó bourbon vaníliás cukor + fahéj + nádcukor keveréke (sima fahéjas porcukor is jó)
A vizet, a vajat és a cukrot egy kis edényben felmelegítettem, mikor forrni kezdett volna, hozzáadtam a csipet sóval elkevert lisztet és addig kevertem a lábosban a masszát, míg az egész egy gombóccá állt össze. Utána lehúztam a tűzről és hozzáöntöttem a 4 felvert tojást majd simára kevertem, és hozzáadtam a likőrt is. Egy magasabb falú serpenyőbe olajat öntöttem és felmelegítettem. Ezalatt egy habzsákba töltöttem a tésztamasszát. A legszélesebb csőrt használjuk hozzá. Bekészítettem egy ollót is, mivel azzal a legkönnyebb leválasztani a habzsákból kinyomott tésztát. Kb. 5-8 cm hosszúságú tésztakukacokat nyomtam a forró olajba és pár perc alatt mindkét oldalukat aranybarnára sütöttem majd egyből megforgattam őket a fahéjas cukorban. Langyosan a legfinomabb, de másnap is vidáman elnyammogható.
A gyümölcsös mártogatóhoz:
Karobpor helyett étkakaóport is lehet használni, de karobpor is bármelyik nagyobb hiper-szuperben kapható, ára alacsonyabb, mint a holland kakaóporé. A szentjánoskenyérfa terméséből állítják elő, laktóz és gluténmentes, nincs benne koffein, mint a kakaóban, ízre viszont hasonló, tökéletes csokipótló, süteményekbe és tejbe keverve is fogyasztható.
15 dkg aszalt datolya mandulalikőrbe vagy rumba áztatva
1 db banán
pár kanál karobpor vagy étkakaópor
baracklekvár
A datolyákat kevés vízzel együtt likőrbe áztattam pár órán keresztül, ezután leszűrtem és pépesre turmixoltam a banánnal együtt. Annyi lekvárt adtam hozzá, hogy krémes, sem nem túl sűrű és túl folyós se legyen a szósz állaga, a karobporból pedig annyit, hogy egyenletesen barna csokis színe legyen.
