Elkészült az idei első sütőtökös étel a konyhámban, ami nem lehetett más, mint krémleves és kb. januárig nem fogom megunni. Sosem lesz ugyanolyan, pedig alapvetően hasonlóan készítem mindig, de most is azt mondtam a kóstolás után, mint legutóbb, hogy ez lett a legjobb.
Őszibarackkal már főztem sütőtökkrémlevest, most viszont a körte került a porondra, nem is akárhogy, rozmaringgal fűszerezve és egy pici vajon megfuttatva illetve egy nem túl feszes külsejű példány a levesben is végezte, ami külön jót tett neki. Semmi agyontejszínezett, leveskockás híg lötty, hanem jó sűrű, tiszta ízű, selymes kanalaznivaló lett a végeredmény.
A titok talán még abban is rejlik, hogy tököt ne főzzétek, hanem süssétek meg előtte a hagymával együtt, vagy ha tennétek hozzá répát is, az is mehet a sütőbe, mert sokkal édesebb lesz, amikor kicsit megkaramellizálódik.
A sajtot azért az első tányérnál nem bírtam kihagyni a tetejéről. Egy jó érett füstölt juhsajt csak megkoronázta, hiszen remek a rozmaringos körtével. Ha továbbfokoznátok az élvezeteket, akkor mehet rá pirított dió is. Imádnivaló!
Hozzávalók:
1 db sütőtök
1 db körte
1-2 fej vöröshagyma
fél mokkáskanál fahéj
csipet chili (ízlés szerint)
fél-1 deci kókusztejszín (helyette tejszín is lehet, de el is hagyható)
negyed citrom leve (zöld citrom még jobb)
só, bors
kókuszolaj
Tetejére:
3 db körte
1 evőkanál vaj
1 teáskanál friss aprított rozmaring (szárítottból 1 mokkáskanál)
reszelt füstölt sajt
A tököt nagyobb darabokra vágtam, előtte a magját kikapartam, a hagymát félbevágtam és 200 fokra előmelegített sütőben puhára sütöttem őket kb. 25 perc alatt.
A hagymát egy lábosba tettem a héjából kikanalazott tökkel együtt, tettem mellé egy kiskanál kókuszolajat, beleszeltem egy fonnyadozó körtét is még, kicsit átforgattam az egészet, szétnyomkodtam a nagyobb darabokat, majd felöntöttem kb. 1 liter vizzel, ami 1-2 ujjnyival ellepte. Fűszereztem, sóval, borssal, chilivel, fahéjjal és közepes lángon összefőztem, forrástól számítva kb. negyed óráig hagytam még rotyogni. Ezután hozzáöntöttem a kókusztejszínt és botmixerrel simára turmixoltam a levest, végül belecsorgattam egy negyed citrom levét.
Felszeltem héjastól a körtéket, egy kis serpenyőben felolvasztottam a vajat, rászórtam a gyümölcsöt és a felaprított rozmaringot, majd 1-2 percig nagy lángon, kevergetve, kicsit átpirítottam az egészet. Nem kell szétfőzni éppen csak kapjon egy kis színt a vajtól. Ezután már tálalható is a leves a körtével, mi a tetején egy pici füstölt juhsajttal kanalaztuk, isteni!
Hasonló bejegyzések:
Cukkinis sütőtökkrémleves
Gyümölcsös sütőtökkrémleves
Rozmaringos sajtos puffancsok – sós vendégváró
Bazsalikomos paradicsomos sütőtökkrémleves
Rántott sajt dióbundában rozmaringos eperszósszal és körtével
Nyárvégi nyers gyümölcsleves almával és körtével
Rozmaringos sült padlizsán parázskrumplival
Rozmaringos karfiolos csirkeleves
A nasi goreng magyarul sült rizs, úton útfélen találkozni vele Balin, és Ázsia szerte, viszont alapvetően indonéz étel, ami nem létezik, chili, rizs és tojás nélkül. És persze a lángoló falatok után istenien passzol mellé a hűs kígyóuborka. A nasi gorenget készítik csirkével, rákkal, utóbbi kettővel együtt, de van vega, gombás változat is. Mindegyik mennyei. Ehhez képest én ezt az ételt mégis ritkán ettem kint, mivel minden reggelire tojást kaptunk a szállásunkon, bármilyen verzióban, szóval megettem az éves tojásadagomat két hét alatt. Ez nem panasz, megenném ismét, csak találjak egy óccó repjegyet…
Hozzávalók 4 főre:
Minden hétre kell egy ilyen étel, nálam legalábbis sűrűn előfordul, de két egyforma még nem született belőle. Ananászt eddig csak a csirkés verzióba tettem azt hiszem, de a lencséhez is jól passzolt, a spenótos rizs pedig annyira etette magát, hogy majdnem eltüntettem nagy kanállal az egészet.
Hozzávalók:
Csicserit rendszeresen használok ilyen currykbe, de karfiollal még nem párosítottam, viszont ezentúl fogom, pláne, hogy a karfiolt sütöttem és nem pároltam, így más lett a textúrája és az íze is finomabb szerintem. Legtöbbször egymagában eszem a curryt rizs nélkül, viszont most volt otthon hajdina, abból is a pörköletlen fajta, ami sajnos nem olyan finom, mint a pörkölt és csak úgy simán megfőzve, elég nyögvenyelősen sikerült elfogyasztani legutóbb. Most viszont belecsempésztem a currybe, jó szottyosra készítettem emiatt is, és mert a curry akkor jó, ha szaftos, és lám a hajdina is egyből más színben pompázott, az ízét átjárta a sok fűszer, mondhatni az egyik legjobb curry kerekedett ki így eddigi pályafutásom során.
Hozzávalók 4-5 főre:
Sikerült megvennem a piac legnagyobb sütőtökét, nagyon jó ötlet volt, pláne, hogy a vásárlás elején tettem ezt, tehát 3 kg súllyal sétálgattam tovább aztán persze ez mindig nőtt, így rögtön le tudtam az aznapi köredzést is. Na jó, csak a bemelegítés részét.
Hozzávalók:
Eszembe jutott egyik nap, hogy idén nyáron még nem is ettem kukoricát, mondjuk annyira nem is hiányzott. Egyszer estem kísértésbe a nyaralás alatt, mikor megcsapott a grillezett kukorica illata, de aztán a következő sarkon a grillezett hal illata és látványa győzött és lett ismét a vacsorám.
A padlizsán mellé kimondottan passzol a hűsítő joghurt és ha még van lehetőségetek friss mentaleveleket is belekeverni a salátába, akkor lesz az igazi a végeredmény. A lepényről már nem is áradoznék most, megtettem már párszor, A férfi is függővé vált, 
Hozzávalók:
Hozzávalók személyenként:
Egy laza fél óra alatt kész volt a vasárnapi ebéd, könnyű ezt az ételt nagy mennyiségben legyártani, szóval nincs kifogás, hogy miért ne Uncle Ben’s közreműködése nélkül varázsoljunk hasonló ízeket az asztalra!
