Íme az ősz egyik legjobb levese, aminek a hőfokát is, a hol meleg, hol csípős időjáráshoz mérten lehet beállítani és higgyétek el, mindenhogyan finom.
Krémleves hiányom volt, ráadásul jött hozzá egy hűvösebb őszies nap, néhány darab, már nem túl szép szilva a hűtőben, így nem volt mit tenni, leves project indul.
A leves sikerének a titka abban rejlik, hogy a hozzávalókat a sütőben indítottam az ízek útjára és némi balzsamecettel karamellizálódtak, aztán rottyantak össze egy fazékban. Zsálya helyett lehetne a fűszere kakukkfű is, de mivel utóbbi, úgy tűnik hősi halált halt a kertben a nyáron, a zsálya viszont éli világát és amúgy nagyon ritkán főzök vele, gondoltam dobja fel ő az ízeket.
Ennek a levesnek a tetejére kivételesen nem tettem semmit, egész egyszerűen szerintem nem passzol hozzá sem a pirított kenyérkocka, sem a dió vagy más magok, sőt a sajt sem. Talán, talán sós feta még igen, de nem volt itthon és teljesen boldog voltam vele anélkül is.. Csak egy nagy tányér leves, egy nagy kanál, és én, 10 perc nyugiban, míg Miss Rózi alszik, aki amúgy szintén kóstolgatja a céklát és a szilvát is, egyenlőre vidáman dalolva és remélem ez így is marad…
Hozzávalók 3 főre:
fél kg szilva
1 nagy fej lilahagyma
1 nagy fej cékla
1 deci mandulatej (helyette más növényi tej is jó)
1 evőkanál balzsamecet
5 db zsályalevél
pár csepp citromlé
só, bors
kókuszolaj
A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy sütőpapírral borított tepsire tettem a félbevágott, kimagozott szilvákat, a nagyobb darabokra vágott lilahagymát, a céklát pedig reszelve, így minden egyszerre sült meg. Meglocsoltam az egészet balzsamecettel és kb. 20 percig sütöttem, míg minden átpuhult.
Ezután egy edényben, egy kanál kókuszolajat felhevítettem és beledobtam a zsályaleveleket, hogy az olaj átvegye az ízét, majd beletettem a sült zöldségeket és a szilvát, felengedtem annyi forró vízzel, ami kb. 1 ujjnyival ellepte őket, sóztam, borsoztam és összeforraltam kb. 10 percig az egészet. Ekkor öntöttem hozzá mandulatejet, meglocsoltam a citromlével , majd összeturmixoltam botmixerrel az egészet, megszórtam még kevés aprított zsályával. Hidegen, melegen finom, a tetejére esetleg sós fetát tennék, de nekem, így egymagában ízlett a legjobban.
Ilyen vacsorákkal próbálkozok, mikor picit több időm van és nem akarok húsos ételt enni és A férfi elé tenni este, mert tudom, hogy napközben úgyis már legalább kétszer azt evett. Szerencsére nyitott az új hullámra és lelkesen kóstol, persze próbálna meg nem így tenni…
Hozzávalók:
Adott volt maradék főtt hajdina, de ez akár lehetne rizs is, vagy quinoa, köles, de ha csak szimpla salátának szeretnétek húsok mellé, akkor ezeket el is hagyhatnátok alóla. Vitaminbomba az egész és még nagyon finom is, így senki nem panaszkodhat ismét, hogy a saláták unalmasak. Ki kell lépni az uborka-fonnyadt salátalevél-paradicsom triumvirátusból, – nem mintha ezeket nem lehet jól összekombinálni-, és máris kész egy laktató és frissítő hétköznapi gyors étel.
Hozzávalók 2 főre:
A céklát és a szilvát remekül lehet párosítani más gyümölcsökkel és zöldséggel. A cékla isteni szederrel, meggyel kombinálva nyáron, a szilvát pedig kipróbáltam hasonló leves formájában paradicsommal társítva.
Hozzávalók 3 adaghoz:
Az történt, hogy hónapok óta tartózkodott egy kipróbálásra váró csomag zöld banán liszt a szekrényben és most gondoltam egyet, eljött a tesztelés ideje. Először palacsintát akartam készíteni belőle, aztán rájöttem, többre vágyom, amúgy is szükség lenne egy vendégváró süteményre, hát legyen gyümölcskenyér. Szeretek ezekhez, akár répát, édesburgonyát, vagy céklát használni, mert ettől lesz szaftos, sokáig puha a tészta, a zöldségek íze pedig nem annyira domináns benne, ha ettől tartanátok, hiszen a hozzákerülő gyümölcsök, csoki, vagy akár dió aromájától lesz isteni finom.
Hozzávalók (2,5 decis bögrével):
Továbbra is imádjuk a lazacot, nagyon szeretem, hogy lágy és krémes a húsa, kivéve persze, ha agyon van sütve, szóval vigyázni kell rá, ez a halacska megérdemli, ha már nem éppen olcsó és nem minden nap kerül az asztalra. Pedig elbírnám viselni na.
Hozzávalók 3 főre:
Rohanósabb napokon ez a legegyszerűbb, ha rám tör az éhség a lakásba beesvén, és meleg van, nincs kedvem a tűzhely mellett állni és az amúgy viszonylag hűvös lakásban feltolni a hőfokot, úgyhogy max. 5 percre vagyok hajlandó a gázt belobbantani ilyenkor.
Hozzávalók adagonként:
Az egyik “extra” a cékla láttán ne boruljatok ki nagyon, aki követ, tudja, hogy ez nálam már megszokott, aki meg nem, az feltétlenül kóstolja meg a céklát valamilyen piros gyümölccsel kombinálva, mert mennyei mannához jut ezáltal, ha mondom. Eperrel, meggyel és cseresznyével a legjobb, akár nyersen turmixba, akár pirítósra bruschettára, akár nyers gyümölcslevesbe, akár egy hasonló mártásba teszitek a végeredmény repetagyanús. Nem a céklaíz dominál amúgy benne, sokkal több a gyümölcs, amit igyekeztem nem szétfőzni, éppen csak összeforralni.
Hozzávalók 4 adaghoz:
Na ez az étel is ilyen volt egyik nap nálunk, nevezzük álrizottónak tulajdonképpen, hiszen a hagyományosat én is szeretem lassan kevergetve, simogatva főzni, megadni a módját stb., de kölesből viszont hasonló állagú, ízű, de sokkal gyorsabb verziók is készíthetőek. Nagyon szeretem a füstölt halat, és néha veszek, általában lazacot, ami tudom, hogy nem olcsó, viszont nagyon kevés elég egy nagyobb adaghoz is, mert intenzív az íze. Most viszont találtam füstölt makrélát, ami fele annyiba került, mint a lazac, dupla annyi volt mennyiségre és isteni finom. Persze bármilyen halat vagy sonkát is használhattok helyette akár. A spárga most elsősorban a színe miatt került bele, és mert a hűtő mélyén felejtettem egy csomaggal, így muszáj volt felhasználni, de enélkül is tökéletes lesz.
Hozzávalók:
Aztán van az a szitu mikor reggel esik le a tantusz, hogy a hűtőben csak 1 db paradicsom ólálkodik, viszont két éhes száj várakozik a reggelire korgó gyomorral, ráadásul edzés előtt, ugyanis A férfi is rákattant a bruschettára pár hete és volt, hogy vacsorára, majd másnap reggelire is ezt rendelt és nem éri be egy szelettel, ami érthető is…
Hozzávalók:
