Újabb bizonyíték rá, hogy ami egészséges hozzávalókból készül az igenis lehet finom. Akkor is ha desszert és akkor is ha ütős és laktató édesség a javából. Összeségében kalóriaszegénynek inkább ne hívjuk, viszont liszt nincs benne egy árva dekagramm se, és én speciel nyírfacukorral készítettem, így tényleg csak a lekvárban és a csokiban volt némi cukor, de annyi meg belefér. Imádom a kölest továbbra is, édesen is remek, a lenmag és a mandulaliszt pedig szintén értékes alkotóelemei ennek a sütinek. Klassz lett volna friss sárgabarack hozzá, de az jövő nyárig várat magára.
Hosszadalmasnak és bonyolultnak tűnt először az elkészítése, de valójában nem vészes. Erre szoktam mondani, ha nekem sikerült másnak is fog, mert nem vagyok egy tortazsonglőr, de ez nem is cél. A cél az volt, hogy finom legyen és az ünnepeltek örüljenek neki, mivel szülinapra készült. Tőlem megszokott módon, mikor vállalnék be egy új tortát, ha nem rögtön egy ilyen alkalomra…
Nagy segítség volt, hogy tök jó az eredeti recept leírása, pár dolgon változtattam csak, egy kicsit még egyszerűsítettem rajta.
2011-ben volt ez az ország tortája amúgy, és a Zila cukrászda készítette el. Sok receptet elolvastam, és először nem vágtam, hogy miért forgatják a tortát, és miért alulra kerül a krém aztán rá a piskóta, majd visszafordít stb. Megvilágosodtam, kiderült, hogy ugyebár az eredeti recept úgy készül, hogy a lekvár vagy a baracköntet a krém belsejében van, ami szépen kifolyik, ha villával szétvágjuk a tortaszeletet. Nos lehet így is, ehhez kellenek a speciális háromszög alakú formák, amiket a tortaforma aljába helyeznek, aztán öntik rá a krémet, majd erre fektetik a piskótatésztát és így megy a hűtőbe, amíg a krémben lévő zselatin megszilárdul, aztán átfordítják egy tálra és kiveszik a krémből a formákat majd a helyén lévő lyukakba töltik a baracklekvárt. Viszont ebben a receptben, a lekvár a tetején van, így felesleges forgatni, úgyhogy ezt a lépést megspóroltam.
Szabályos nem lett, de ezt ismét nem éltem meg tragédiaként, az íze kárpótolt. Jó masszív lett a tésztája, mivel 24 cm-es tortaformában sütöttem. Talán legközelebb több kölest tennék a krém részébe, hogy egyforma vastagságú legyen a krém és a tészta. Vagy 28 cm-es formában sütném. Részletkérdés. Egy a lényeg, hogy nem lett száraz még így sem a tésztája, mert én bizony már kóstoltam ezt a tortát valamelyik cukrászdában és nem igazán jött be, pont a tészta állaga miatt.
Amit még szintén megspóroltam, az a tetején a csokilapocskákkal való pepecselés. Ehhez meg kellett volna olvasztani a csokit, elkenni egy sütőpapíron vékonyan, megvárni míg megszilárdul aztán háromszögekre vágni. Hát ööö idő és kedv hiányában ez elmaradt, így csokiforgács és szimplán csak csokikockák figyeltek rajta. Jelentem nem kergettek meg a családtagok az asztal körül, hogy de az ott miért nem dizájnos háromszögalakú csokilap….
Hozzávalók:
Kölesalaphoz:
290 g köles
1100ml tej
60 g vaj
fél mokkáskanál vaníliapor v vanília rúd kikapart belseje
5 g só
260 g cukor (nekem 200 g nyírfacukor elég volt)
1 citrom reszelt héja
Kölespiskótához:
3 db tojás
30 g mandulaliszt
70 g lenmag (én durvára darált lenmagot vettem hozzá)
60 g túró
Krémhez:
100 g sárgabarackbefőtt darabolt
50 g sárgabaracklekvár
150 g habtejszín (én másfél decit vertem fel habbá)
20 g zselatin (zselatinfixet használtam)
0,5 deci víz (zselatinfixhez nem kell)
Díszítéshez:
étcsokoládé
sárgabarack darabok
sárgabarack lekvár
Először megfőztem a kölesalapot. A kölest átmostam leszűrtem, majd egy lábosba tettem, ráöntöttem a tejet, megszórtam sóval, és a vaníliaporral. Forrástól számítva kb. negyed óra alatt főtt meg, mikor az összes tejet beszívta, elzártam a gázt alatta és lefedve még állni hagytam 10 percig. Ezután belekevertem a vajat, a cukrot és a citromhéjat.
A főtt kölesből kimértem 500 grammot és alufóliával letakarva kihűtöttem.
A fennmaradó kölesből összeállítottam a piskótát, vagyis hozzákevertem az áttört túrót, mandulalisztet, lenmaglisztet és az egész tojásokat. Fontos, hogy mielőtt a tojások belekerülnek, már csak langyos legyen a kölesalap, különben a tojás megfő benne. Alaposan elkevertem az egészet, majd sütőpapírral kibélelt tortaformába öntöttem. Körberajozoltam a tortaformát kivágtam, beleraktam a aljába, majd körben egy csíkot is beletettem, de előtte picit megvajaztam a forma peremét, hogy rátapadjon a papír. Ebbe öntöttem a köleses keveréket és 180 fokra előmelegített sütőben, kb. 35-40 perc alatt megsült. Kihűtöttem a formában.
Ezután elővettem a kihűlt 500 g főtt kölest, amihez hozzákevertem a felaprított barackokat, a lekvárt, a habbá vert tejszínt és a zselatinfixet is. Ha nem zselatinfixből csináljátok, hanem a hagyományos zselatinporból, akkor azt fél deci vízben, kevergetve fel kell melegíteni, majd langyosra hűteni, aztán belekeverni a krémbe.
Ezután fogtam piskótalapot, amiről továbbra sem vettem le a kapcsos forma peremét, és ráöntöttem a köleskrémet, majd hűtőben csücsült egy éjszakát. De legalább 3 óra hűtés kell neki, míg megszilárdul.
Másnap kivettem a hűtőből, leszedtem róla a sütőforma peremét, óvatosan lehúztam a sütőpapírt körben. Ezután kivágtam egy torta nagyságú köralakú formát a sütőpapírból és rajzoltam rá egy háromszöget amit kivágtam. Rátettem a torta tetejére, a háromszögbe belekentem a lekvárt, majd lehúztam a papírt, a egy kanállal kicsit megpróbáltam szebbre formázni még a háromszöget (nem feltétlen sikerült) és így haladtam tovább körben. Végül félbevágott barackokat ültettem a szélére és felkockázott étcsokit.
Oldal ajánlása emailben
X
Brutál adagot sütöttem, és másnapra alig maradt csak pár szelet belőle. Na jó, elosztogattam. Tökéletes volt egy olyan napra, amikor rég nem látott barátnőket, családtagokat látogattam és mindenhova vittem magammal egy kisebb tálcányit. Örültek neki, mosolyogtak, megették. Mertek volna mást tenni…
