Nálam ilyen egy hétköznapi vacsora, természetesen nem mindig tofuval, azt azért nem túl gyakran eszem, de a sok zöldség az adott, aztán vagy mozzarella, vagy tojás, vagy hal vagy csirke kerül rá, vagy egy kisebb marék dió.
Rohanósabb napokon ez a legegyszerűbb, ha rám tör az éhség a lakásba beesvén, és meleg van, nincs kedvem a tűzhely mellett állni és az amúgy viszonylag hűvös lakásban feltolni a hőfokot, úgyhogy max. 5 percre vagyok hajlandó a gázt belobbantani ilyenkor.
Még hogy a saláták unalmasak…kóstoljátok meg ezt, imádnivaló és laktató is, de ha mégsem eléggé, akkor A férfinak például én egy adag rizstésztát szoktam még “főzni” mellé vagyis leforrázok egy nagy maréknyit és 5 perc múlva leszűröm, majd összekeverem a salátával, így ebédre is tökéletes megoldás. Finom és zsenge céklát kapni ilyenkor a piacon, sajnos hiperszuperekben ehhez ritkán jutok hozzá, oda valahogy szinte mindig csak a nagyobb és fonnyadtabb példányok jutnak el, azokból én sem szeretek nyersen salátát csinálni. Egyébként zellert is lehetne még használni, ízlés kérdése.
A szójaszósztól ugyebár kínai jellege van, így már a gyors kajáldák kínálata sem fog hiányozni, ráadásul ez így olcsóbb frissebb és nincs tele tömve cukorral. Salátát enni menő!
Hozzávalók adagonként:
1/3 zacskó tofu kockázva
1 kis fej cékla
1 db sárgarépa
1 db őszibarack
1 szál újhagyma
pár csepp citromlé
1 teáskanál szójaszósz
só, bors
kókuszolaj
pár csepp olívaolaj a tetejére
friss petrezselyem
A céklát, répát lereszeltem, hozzáadtam a felkarikázott hagymát, sóztam, borsoztam, meglocsoltam olívaolajjal és petrezselyemmel. Rászeltem az őszibarackot is.
Egy serpenyőben egy kiskanál kókuszolajon pár perc alatt nagy lángon megpirítottam a felkockázott tofut az összes oldalán szép arany barnára, majd löttyintettem rá kb. egy teáskanál szójaszót, átforgattam és el is zártam a gázt alatta. Rászórtam a tofut a salátára és ehető. Frissen a legjobb!
Egyébként volt már a kezemben sertésszűz egyszer. Rövid életű lett. Megvettem a piacon, betettem a hűtőbe, hogy másnap megcsinálom, de ez nem történt meg, így még egy napot töltött fagyasztás nélkül aztán kivettem, hogy na majd most alkotok belőle valamit, de kissé fura szaga volt, így meglendítettem a kuka irányába…
Hozzávalók 4 főre:
A lényeg, hogy legalább kétféle gyümölcs legyen benne, mindegyik puha érett és édes, plusz édesítésnek kiváló valamilyen aszalt gyümölcs, én a datolyát csípem legjobban erre a célra, de tökéletes a nyírfacukor is, és kell egy csipet só, hogy mindezt kompenzálja. Utóbbit most bátran néhány darab maradék szárított, enyhén sós és nem olajban tocsogó aszalt paradicsommal oldottam meg. Senki nem mondta volna meg, hogy paradicsom is került bele amúgy, ez az én titkom maradt.
Hozzávalók 3 adaghoz:
Hogy mik az extra ízek? Rozmaringos olívaolaj és baconchips kérem szépen, de annyira nem is meglepő, hiszen a sárgadinnyét sokszor kínálják prosciutto-val az olaszok például. Eszméletlen finom, egy hónapja nyaralás alkalmával egyik nap ebédre is ez került elő a strandtáska rejtett bugyraiból, felkockázott dinnye és szárított dalmát sonka, csak így egymagában rusztikusan, kézzel tépkedve nyammogva.
Rizstészta ment alá, ebből célszerű a szélesebb verziót választani a boltban, de nekem most csak a vékony cérnametélt volt itthon, persze az ízén ez nem változtatott, de a másik jobban magába tudja szívni a szaftot. A kacsamell nagyon átsütve szerintem nem jó, erre megint csak rájöttem, mikor egy étteremben ilyen ételt kértem nem rég és cipőtalpszerű száraz húsdarabokat kaptam, amit aztán győztem elrágni. Egy fél kacsamellnek tényleg elég volt most is bő negyed óra a serpenyőben, hogy kívül ropogós legyen belül pedig szép rózsaszín, de nem véres, mert azt már én sem szeretem.
Hozzávalók 2 főre:
Ettem volna valamit pirítóssal reggelire, és kellett valami kenhető cucc, ami nem vaj. Ilyenkor általában valami zöldséges krémet gyártok, abból ami éppen kéznél van, így most ez a kombináció ugrott be. A szezámmag krém tulajdonképpen a csicseriborsókrém vagy más néven hummus egyik összetevője is, tahini néven lehet a boltokban is kapni. Csicserit most nem volt kedvem, sem időm főzni, így ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Szuper finom lett, a szezámmag telt, kissé füstös íze, ahogy találkozik a krémes barackpéppel, a római köménytől és a citromtól pedig életre kelnek az ízek. Ehettek mellé meg sajtokat, vagy jóféle vékonyra szelt szárított sonkát is akár.
Eredetileg csak paradicsommal és sárgabarackkal terveztem készíteni, de aztán figyelt a hűtőben egy picit már kókadozó répa, így gondoltam mehet bele az is. Szemöldökfelhúzós kombináció, de aki megkóstolta, annak ízlett. Tökéletes reggelire, pirítósra kenve, sajttal, vagy sós kekszekhez partifalatokhoz akár, de sült húshoz is elfalatozható, sőt én palacsintába töltve is szívesen megkóstolnám, meg fogom kóstolni…
Ez egy tökéletes előétel lehetne mondjuk egy nyári vacsora vagy ebéd alkalmával. Nem mintha egy szimpla kényeztető reggelinek nem lenne szuper… Pofonegyszerű, flancosnak tűnik, pedig nem az, a hozzávalók színeitől lesz mutatós. Süthettek kisebb és nagyobb palacsintákat, akár fel is lehet tekerni őket, vagy félbehajtani.
