Indítsuk egy jó kis tavaszi levessel a hetet. A fehér spárgát egyetlen módon szeretem csak igazán, méghozzá krémleves formájában és a fehérrépával illetve paszternákkal kiegészítve élvezetes kanalaznivaló született belőle.
Őszintén, hányszor vesztek és esztek fehérrépát egy évben? Húslevesimádók kivételek nyilván, de azonkívül? Én is meg tudom számolni hááát szerintem 1 ujjamon, hogy hányszor, a blogon is alig van recept vele, nagyon alul értékelt zöldség. Pedig finom édes, a hozzá hasonló, csak jóval nagyobb méretű paszternák pedig szintén és amíg sokan még ki is piszkálják egy hús- vagy zöldséglevesből őket, addig ebből nem tudják, sőt szerintem ki sem találják nagyon, hogy benne van. A citromtól és almától közelít ez az étel azért a gyümölcslevesekhez, így bízom benne, hogy nagyobb népszerűségre tehet szert, mint egy átlag zöldségleves.
Hideg, melegen, langyosan, reggel, délben, este is finom!
Hozzávalók 4 főre:
1 csomag fehér spárga
3 db közepes fehérrépa és/vagy paszternák
2 db alma
1 citrom héja
fél citrom leve
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 deci rizstejszín (vagy másik tejszín)
fehérbors
nagy csipet kardamom (elhagyható)
só
kókuszolaj
A vöröshagymát kevés kókuszolajon megpároltam, majd hozzáadtam az apró darabokra vágott fehérrépát, paszternákot. Megvártam, míg kiengedi a zöldség a cukortartalmát elkezd kicsit barnulni karamellizálódni, majd fűszereztem, belereszeltem a citromhéjat és felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi. Ezalatt a spárga végeit letörtem ott ahol el akartak pattanni, mivel a végei fásak, azokat kidobtam, a többit meghámoztam, majd feldaraboltam és mikor a répa félig megpuhult ezt is hozzáadtam a leveshez. 5-10 percig együtt rotyogtak, míg a spárga is megpuhult, majd lehúztam a tűzről és simára turmixoltam az egészet.
Visszatettem a gázra, öntöttem hozzá rizstejszínt és beleszórtam a felkockázott almát is. Újra összeforraltam, majd forrástól számítva kb. 5 perc után el is zártam a gázt, hogy az alma ne legyen túl puha, inkább csak roppanós. Belefacsartam a citrom levét és kicsit kihűtve tálaltam.
Készíthetitek ezt is házi majonézzel, de szerintem a sűrű, krémes, görög joghurtos megoldás egyszerűbb, könnyedebb, nincs benne nyers tojás ugyebár, ha valaki tartana ettől, és egy hétig vígan el van a hűtőben. Igazi görög joghurt híján jóféle tejföllel is működhet. Ez a tesztverzió mondjuk nem érte meg az 1 hetet, mert rákattantunk és reggelire gyorsan elfogyott pirítóssal, friss zöldségekkel, vacsorára pedig sült hús mellé kiegészítésnek is pompásnak bizonyult.
A brokkoli és az alma szuper páros, korábban már volt hasonló sali a blogon, de akkor asszem feta és más zöldség is került mellé, most viszont húsra vót igény, úgyhogy csirkecombfilé hentesnél felnyalábol és irány a konyha. Csirkemell is jó lesz, vagy bármilyen más sült hús maradék, de a combfilé nem szárad ki annyira, szerintem ez a legjobb hozzá. Amúgy hal is lehetne…mondjuk lazac…hmm már tovább is gondoltam. Legközelebb…
És nem csak az ő kedvéért, – bár bízom benne, hogy nekiáll és megsüti-, hanem mert kellett valami magammal hurcolható édességféle az egyik nap, így ez jutott eszembe és a lisztet már automatikusan ki is cseréltem darált dióra. Akár az egészet süthetitek abból, nekem kevesebb dió volt otthon, így rizsliszttel kombináltam, de akár zabliszt is jó, vagy tönköly, vagy ami kéznél van…
Hajdinapalacsintát már sokszor sütöttem, de ilyen vékonyra, így hajtogatva még nem, tojással meg pláne nem. Sőt, én lepénynek is szoktam reggelire sütni kenyér helyett, de akkor a tésztájába sem kerül tojás és vaj se. Úgy egy kicsit masszívabb lesz és max. félbe lehet hajtani, mert könnyebben törik. Az ízén azonban az sem változtat, bármilyen fűszer mehet bele, az én kedvencem a kurkumás, római köményes.
Hozzávalók 2 db-hoz:
Az eredeti recept linkjét legalul találjátok, ezt azért hangsúlyoznám, mert én kicsit eltértem tőle, hiszen nem tettem bele útifű maghéjat. Azt hittem van otthon, de tévedtem….no para, helyette több rizslisztet szórtam hozzá és ugyanaz a végeredmény.
Úgyhogy egy álmos hétköznap délutánon, elhatároztam, hogy összegyűjtök pár ződ alapanyagot és ilyen salit fogok ropogtatni este. Persze hajlamos lettem volna itt is túlzásokba esni, mert majdnem hozzárepült a kivi is, meg az avokádó, meg dió, és tökmag és és és…..
Még ünnepek előtt történt, hogy barinős hétvége közepén elhangzott a mondat rám kacsintva enyhe célzással, hogy “úúúúgy ennék valami édeset….van alma….” Próbáltam másfelé nézni hirtelen, mintha ott sem lennék, nem is hallottam vóna a kávémat szürcsölve a felkiáltást, 3 órás fagyos séta után, de a szúrós tekintet a hátamba mélyedt, így nem volt mit tenni… Úgyhogy természetesen örömmel és boldogan térképeztem fel a terepet, hogy segíthetnék én. És tényleg volt óma, jó sok, viszont már elég száraz, kicsit nyomi, de legalább bijó és édes példányok figyeltek a kosárban. Pont jó lesz egy zabpelyhes tócsnihoz gondoltam én.
Az alma, zeller páros mindig jó kombó, sokat használom őket, levest készítettem tavaly belőlük, sőt a csicsóka is belekerült már abba is. Most viszont friss és nyers saláta után ácsingóztam, figyelt némi avokádó is az ablakban, hát beleszeltem azt is, hogy egészséges zsírok is kerüljenek a bendőmbe, na meg a szép zöld színe is vonzott, de ezt tényleg el is hagyhatjátok belőle.
Nem titkolom, a Zanyukámmal együtt enyhén paráztunk ettől a kis madárkától, nem szoktunk egyben sütni ekkora példányt és hát nem volt tesztsütés, akárhogy is ennek az asztalra kellett kerülnie még aznap. Így korán keltünk, bevertünk pár szelet bejglit és előkerült a konyhapulton az ebéd fénypontja is.
Hozzávalók:
