Pálmafa Project

Szűzérmék brokkolikrémmel és almás tócsnival

Szeretem az olyan ételeket, amely minden eleme akár külön-külön is vidáman falatozható, de együtt, egy tányéron pedig egy klassz, érdekes és nagyon finom ételt alkotnak. Na, ez ilyen!Vicces, hogy ezt is még karácsony előtt készítettem és most kerítek sort a megosztására, de annyi baj legyen, semmi olyan összetevője nincs, ami miatt csak télen lehetne készíteni. Sőt, friss brokkolival és almával, egy jó kis nyári vacsora is lehet. A brokkolikrém a kedvencem talán erről a tányérról, hiszen a maradék szuper reggelire pirítóson tálalva, illetve a tócsni, bár frissen az igazi, de elfogyott az bizony másnap hidegen is.

Ritkán eszünk sertéshúst, de a szűzérme, azon kevés húsfajták egyike, amit néha szeretek készíteni, nem zsíros, de mégis omlós hús lesz a végeredmény, ha nincs agyonsütve. Természetesen más húsból is elkészíthetitek, de ezt az ételt roston sült hallal is el tudnám képzelni, vagy csak a krémet a tócsnival és kész a vega verzió. Sok lehetőség van benne, tessék kipróbálni így is, úgy is!Hozzávalók:

1 egész darab sertésszűz

só,bors

kókuszolaj

Brokkolikrémhez:

40 dkg mirelit vagy friss brokkoli

1 duci gerezd fokhagyma

5 dkg füstölt kecskesajt (más füstölt sajt is lehet)

1-2 evőkanál natúr joghurt (vagy tejföl)

só, bors

Almás tócsnihoz:

4 db alma

2 tojás

3-4 evőkanál rizsliszt

pár kakukkfű ág v 1 teáskanál szárított

só, bors

kókuszolaj

A brokkolit rózsáira szedtem, forrásba lévő vízbe dobtam kb. 5 percre, majd hideg vízzel leöblítettem. Hozzáadtam a többi hozzávalót és botmixerrel krémesre turmixoltam.

Az almákat lereszeltem (nem muszáj meghámozni), majd összekevertem a többi hozzávalóval és kevés kókuszolaj felforrósítása után, kb. 1 púpos evőkanálnyi mennyiséget, kicsit lelapítva, mindkét oldalán kb. 4-4 perc alatt megsütöttem.

A szűzérmét fél centi vastagra szeltem, sóztam, borsoztam, és forró olajon mindkét oldalán pár percig sütöttem, míg megpirult a külseje.

Almás morzsa

Abszolút gyors desszert, mikor csak az jár az ember lánya fejében, hogy valami édességet kaparintson meg, de iziben, és főleg azonnal, de nincs kéznél, semmi rögvest ehető nyalánkság.Ilyenkor nincs mit tenni, gyors körbetekintés a konyhában hűtőben és általában egy ilyen morzsához szükséges gyümölcs, kevés liszt, cukor és vaj, szinte mindig van kéznél. Muszáj kihasználnom, ha a bébi alszik, viszont gyorsnak kell lennem, mert az “ördög” néha nem alszik mélyen és ha ébred, akkor búcsút mondhatok a desszertnek.

A legszebb az, mikor A férfi is alszik, de álomba szenderülvén még elmormogja az orra alatt, hogy úgy enne valami édességet és mielőtt hozzávágnám, hogy hol található a legközelebbi cukrászda és hajrá…már horkol is. Mire ébred, gőzölög a pulton a langyos, inkább kanalazós csemege, ami ráadásul még gluténmentes is, és a cukrot is kispóroltam belőle. Viszont mégis hirtelen a nap egyik legszebb része lesz, mikor 5 perc nyugiban vagyok és bekanalazok lelkiismeret furdalás nélkül egy jókora adagot belőle.

Rizsliszt helyett, sima liszt is jó természetesen illetve zablisztet is használhattok, bármilyen gyümölcs jó hozzá, a pudingport akár ki is hagyhatjátok, hiszen az eredeti receptben sincs, de nekem volt itthon maradék, így gondoltam felhasználom. A langyos morzsa és krémes gyümölcs a hideg joghurttal vagy ha habzsidőzsi van, akkor fagyival kombinálva jó választás uzsonnaidőben!

Hozzávalók:

Morzsához:

25 dkg rizsliszt

12 dkg vaj vagy kókuszolaj

5 dkg eritrit

csipet só

fél-fél mokkáskanál őrölt gyömbér és kardamom

Almás réteghez:

4-5 db alma

75 gr vaníliás pudingpor

negyed citrom leve

2 deci kókusztej ( v más tej, de víz is jó)

ízlés szerint eritrit v méz

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Az almákat megmostam, kivájtam a magházukat és felkockáztam, majd egy kivajazott sütőforma aljára tettem őket, meglocsoltam citromlével, megszórtam eritrittel, a kókusztejben elkevertem a pudingport és ezt is hozzáöntöttem, majd betoltam a sütőbe kb. negyed órára.

A rizsliszthez hozzáadtam a fűszereket, eritritet és összemorzsoltam az egészet a vajjal. Kivettem az almát a sütőből, mikor félig megpuhult és rámorzsoltam a tésztát, majd visszatoltam kb. még 20 perce, míg a morzsa teteje pirulni kezdett. Hideg joghurttal, esetleg némi lekvárral, langyosan isteni.

 

 

Maradékmentő máglyarakás

Maradékmentés indul! Ez a máglyarakás tulajdonképpen egy kissé elrontott, ízetlen gyümölcskenyérből jött létre, mikor azt hittem, hogy recept nélkül is eltalálom az arányokat, hát nem… Kuka helyett viszont itt a megoldás!Ezer éve nem ettem máglyarakást, tökéletes volt erre a célra, de tegnap például maradék mákos bejgli lett az alapja egy csokis sajttortának keksz helyett. Szóval bármilyen unalmas, szárazabb süteményt, kuglófot, de természetesen az eredeti recepthez hasonlóan kenyeret vagy kiflit is felhasználhattok erre a célra.

Új életre kelt vele a sütemény, hiszen lédús alma takarót kapott, a tetején a baracklekváros tojáshabbal. A tojáshabért nem rajongok egyébként, de ez a vékony réteg még nekem is finom, hiszen alatta vannak a lényeges dolgok. Alma helyett nyugodtan használjatok körtét vagy birsalmát, ami éppen kéznél van, biztos, hogy mindegyikből isteni desszert lesz a végeredmény!

Kérdés, hogy rá tudtok-e még nézni az édességekre ünnepek után… Ha nem, vigyétek el ajándékba, adjátok oda rászorulóknak, egy a lényeg, ne kerüljön még ehető étel a kukába!Hozzávalók egy kis tepsihez:

Alsó réteghez:

kb. 8 szelet maradék gyümölcskenyér, kuglóf, bejgli stb.

2 tojás sárgája

ízlés szerint pár evőkanál nyírfacukor, v nádcukor , méz

fél liter kókusztej (vagy tehéntej)

Középső réteg:

2 nagyobb alma

csipet fahéj

pár csepp citromlé

ízlés szerint nyírfacukor ha nem elég édes az  alma

Felső habréteg:

2 tojásfehérje

2 evőkanál lekvár

A gyümölcskenyér szeleteket kézzel kisebb darabokra tördeltem és beleszórtam a kivajazott tepsibe, majd ráöntöttem a kókusztejes, cukros, tojásos keveréket.

Megpároltam az almát, a fahéjjal, citromlével, én cukrot nem tettem hozzá, mert elég édes volt anélkül is. Az egészet rásimítottam a sütis rétegre, majd 180 fokon kb. 20 percig sütöttem.

Eredetileg az almás rétegre tesznek még egy réteg tésztásat és arra pár kanál baracklekvár kerül, de én ezt kihagytam, mivel nem lett volna elég a sütimaradék, a lekvárt pedig csak a habba kevertem.

Szóval miután kivettem a sütőből, kemény habot vertem a tojásfehérjékből, a végén hozzákevertem a lekvárt is, és ezt a habot, egy kanállal ráhalmoztam az almás rétegre, majd nagyjából elsimítottam és a kanál oldalával kissé “összekócoltam”. Visszatoltam a sütőbe kb. 5 percre, míg a hab elkezdett barnulni.

Bélszín borsmártással

Bors rajongóknak ajánlanám ezt az étel, persze nem szigorúan, hiszen itt-ott ki lehet azért spórolni belőle ezt a fűszert és attól még nagyon is finom, elegáns és ünnepi főétel kerülhet a tányérra.

Ez volt az első találkozásom a bélszínnel, még karácsony előtt, aztán a főpróbán ugyebár a nem rég közzétett Wellington bélszíné volt a főszerep. Az történt ugye az ünnepek előtt pár nappal, hogy A férfit elküldtem bélszínért és nem, hogy nem mert hazajönni nélküle, hanem egyből tripla adagot zsákmányolt, mint amennyire szükség lett volna. Ennél nagyobb bajunk nyilván sose legyen, ment a fagyasztóba, illetve egy pár szelet még frissen megsütésre került.

A borsmártásos verzióról már hallottam, illetve a borskéregben sült bélszínről is, aztán végül egy olyan receptre bukkantam, amiben mindkettő szerepel. Annyi az egész, ha kevésbé szeretnétek borsosra, hogy a külsejéről hagyjátok le, vagy csak éppen a szokásos módon borsozzátok kicsit, viszont a borsmártás izgalmas, pláne színes borssal, amit én is használtam hozzá, érdemes kipróbálni.

A sütése ugyebár percek alatt történik, attól függően, hogy véresre, közepesen átsültre, vagy esetleg teljesen átsütött bélszínre vágytok, de utóbbiról lebeszélnélek benneteket, mert akkor rágós és száraz lesz a hús. Szerintem a közepes, rózsaszín belsejű hús a nyerő, állagra és ízre is. Ne féljetek tőle, egy-két szabályt betartva sikerülni fog!

Ilyen hús mellé továbbra is valami zsenge és friss zöldségköretet tudok elképzelni, ezért esett most a választás az almás brokkolisalátára, de igazából bármilyen zöldsaláta vagy párolt zöldség passzol hozzá.

Hozzávalók 2 főre:

4 db vékony szelet (1,5 cm) bélszín v 2 db vastagabb (2-3 cm)

törtbors

olívaolaj v kókuszolaj

Mártáshoz:

1-2 evőkanál színes bors

1,5 deci tejszín

1 deci víz

1 kanál mustár

Köret:

40 dkg mirelit brokkoli

1 közepes alma

1 teáskanál almaecet

1 evőkanál olívolaj

pár csepp citromlé

csipet só

Elkészítése:

A húst kivettem a hűtőből, hogy felmelegedjen kicsit a pulton a sütés előtt. Először a salátának álltam neki, hogy összeérjen, míg a hús elkészül. A brokkolit rózsáira szedve forrásban lévő vízbe dobtam, kb. 5 percre, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem. Az almákat felkockáztam, és meglocsoltam az ecettel, olajjal, citromlével és csipet sót is szórtam hozzá.

A húst, sóztam és beleforgattam minden oldalán a tányérra kiszórt tört borsba. 1 evőkanál kókuszolajat felhevítettem egy serpenyőben, majd minden oldalán lesütöttem 3-3 percig a húszeleteket, végül pihentettem még pár percig őket a pulton. A vékony szeletek, így már nem voltak véresek belül, viszont még nem száradtak ki, pont a határon voltak, szóval, ha véresen szeretnétek enni, akkor 2-2 perc elég nekik. Illetve ha 3-4 cm magas hússzeletekkel dolgoztok, akkor a közepesen átsült állaghoz 4 perc elegendő.

A színes borsot mozsárban kicsit összezúztam. Amíg a hús pihent, a mártás hozzávalóit összeforraltam pár perc alatt a serpenyőben, míg a tejszín sűrűsödni kezdett. A vizet inkább apránként adagoljátok hozzá, nehogy túl híg legyen. Mikor elkészült a tányérra kanalaztam a salátából és a mártásból, majd ráfektettem a hússzeletet is. Csak frissen jó!

Forrás: http://www.nosalty.hu/recept/ir-marha-steak-borsmartasban

Almás, diós derelye

Illatos, fahéjas, mini almás piték egyenesen a sütőből!

Hétvégén vizualizáltam magam előtt egy tálca gőzölgő almás pitét, majd rápillantottam a pulton felhalmozott almakupacra és kerestem a varázspálcámat, hogy megúszam a napot tésztagyúrás nélkül, mert azonnal szükségem volt legalább egy falatnyi pitére. Nos, “A hogyan teremtsük meg egy szemvillanás alatt álmainkat?” sztorira még gyúrnom kell, jelen esetben egy tésztát minimum…

Szóval nagy duzzogva nekiláttam, de nem a hagyományos verziónak. Valahonnan beugrott a derelye ötlete, aminek amúgy burgonya az alapja és nem sütik, hanem főzik, de ez most nem számított. És amúgy is megtaláltam a Nagymamámtól örökölt derelyevágómat, úgyhogy almáspitederelye készítésbe kezdtem. Az is mindegy volt, hogy a szép, cikk-cakkos minta a sütés után sajnos nem látszik a tészta szélén, de az íze kárpótolt, még langyosan, na jó forrón nekiestem, aztán A férfi is becsatlakozott. Természetesen rögtön kért hozzá valami lekvárt, vagy kencét, hogy jobban csússzon, de az valahogy mégis a tányér szélén maradt, és azóta is elégedett fejjel falatozza egymagában a maradék derelyéket.

Mostanában a sütikhez eritritet használok, de ennek a mennyiségét is visszafogom, szóval a tölteléknél kóstoljatok, mert ami nekem már elég édesnek tűnik, az lehet nektek még nem, és a tésztában sincs cukor, ízlés szerint édesítsétek.

Volt otthon maradék darált dióm, ez külön jót tett neki, de helyette mák is jó ötlet lehet, illetve természetesen csak az almával is finom lesz. Masszív, de mégis sokáig eltartható és puha kis csomagok lettek, reggelire is tökéletesek a tea vagy kávé mellé!
Hozzávalók kb. 18- 20 darabhoz:

30 dkg liszt (nálam fele teljes kiőrlésű fele fehér tönkölyliszt)

150 gr kefir (tejföl v joghurt is jó)

2 db tojás (kisebbek inkább)

1 mokkáskanál szódabikarbóna

Töltelékhez:

4 db kicsi alma

1 teáskanál fahéj

fél hüvelyujjnyi reszelt gyömbér

3-4 evőkanál darált dió

1 teáskanál citromlé

kb. 3 evőkanál eritrit v más cukor, ízlés szerint lehet édesebbre is készíteni

Elkészítése:

Először elkészítettem a tölteléket, az almákat lereszeltem egy edénybe, a gyömbérrel együtt, hozzáadtam a fahéjat, citromlevet, eritritet, majd megpároltam, amíg az almának nagyjából elfőtt a leve. Ezután belekevertem a diót és állni hagytam.

A lisztet egy tálba szórtam, belekevertem a szódabikarbónát, hozzáöntöttem a kefirt, beleütöttem a két tojást, megszórtam sóval és összegyúrtam.

Jó tanács: kezdjétek kb. 25 dkg liszttel a gyúrást, aztán attól függően, hogy milyen állagú a tésztátok, – ami függhet attól, hogy milyen lisztet használtok, mekkora a tojás mérete -, lassan adagoljátok a többi lisztet hozzá, amíg könnyen összegyúrható, és nyújtható rugalmas tésztát kaptok.

Kinyújtottam a tésztát lisztezett deszkán kb. fél centi vastagságú téglalapra, ami kb. 30×35 centi méretű lett. A rövidebbik oldalát ránézésre megfeleztem, és az egyik felébe 3 sorban ráhalmoztam egymástól pár centi távolságra 1-1 púposabb teáskanálnyi tölteléket a tésztára.

Ezután ráhajtottam a tészta másik felét a halmokra, kicsit az ujjammal összetapasztottam a tésztát a töltelékek között, hogy kis téglalapnyi csomagokat kapjak, majd a derelyevágóval kivágtam ezeket.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és sütőpapírral bélelt tepsire tettem a kivágott almás derelyéket, a tetejét lekentem egy felvert tojással és kb. 20 perc alatt megsütöttem őket. Mikor szép aranybarna a tetejük, akkor elkészültek.

 

Barna sörös malacsült lilahagyma lekvárral és lencsesalátával

Egy tányéron minden, ami ahhoz szükséges, hogy az újév bőségben, és szerencsében teljen! Lencse, malac, és a sűrű krémes hagymalekvár minden vitt. Legalábbis ez a mondat hagyta el a kóstoló brigád száját ebéd után.

A malacot már évek óta sörrel sütöm, ez fent is van a blogon és most sem sokat variáltam rajta, mert ez így jó ahogy van. Annyi a változás ezúttal, hogy az alma nem a tepsibe került mellé, hanem a lencsesalátába, illetve a sör mellé kapott pár kanál mézet, hogy még jobban piruljon és ez az ízének sem ártott. Hagymalekvárt meg évek óta nem csináltam és eszembe jutott, hogy megenném, viszont most némi aszalt szilva is belepottyant, mert ilyen kedvem volt. Így megy ez nálam.

Sok íz van ezen a tányéron na, de nem ütik egymást, egyik sem hivalkodó, és igazán izgalmasak így együtt. Azért is jó ez a triumvirátus, mert mindenki megtalálja a számítását, hiszen  a malacnak van ugyebár zsírosabb része, a ropogós bőréről nem is beszélve, amit a savanykás alma a lencsével kiválóan kompenzál, viszont a hús belseje picit szárazabb, ehhez viszont jól jön a lilahagymás kence. A maradék salátát akár egymagában is elfalatozhatjátok az újév első napjaiban, ha már a fületeken jön ki a hús, és a hagymalekvár is vígan eláll egy ideig a hűtőben, ha valamilyen oknál fogva megmaradna. De erre nem sok esélyt látok…

BÚÉK!

Hozzávalók 4 főre:

Húshoz:

kb. 1,5 kg malachús bőrével együtt (lapocka)

3 deci barna sör

pár db szegfűszeg (elhagyható)

2 fej vöröshagyma

2 evőkanál méz

2 fej fokhagyma

só, bors

kókuszolaj

Lilahagyma lekvár:

6 db lilahagyma

2 evőkanál házi szilvalekvár (cukormenteset használtam)

1 evőkanál balzsamecet

10 dkg aszalt szilva

1-1 rozmaring és kakukkfűág

só, bors

kókuszolaj

Lencsesalátához:

50 dkg lencse

2 db alma (inkább savanykás legyen)

fél hüvelykujjnyi gyömbér

3 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál almaecet

só, bors

Elkészítése: 

A malacot sóztam, borsoztam, egy nagy tepsibe helyeztem, meglocsoltam a sörrel, kanalaztam hozzá kb. 2 evőkanál kókuszzsírt és alufóliával lefedve betoltam a 190 fokos sütőbe 2 órára. Félidőnél ránéztem, meglocsoltam a sörös lével. Mikor lejárt a két óra, egy késsel A férfi bevagdalta a malac bőrét és beleszúrkodta a szegfűszegeket. Azért most, mert ilyenkor könnyebb átvágni a bőrt, mint nyers állapotában. Mellé szórtam két egész fokhagyma gerezdjeit héjastól, ment hozzá pár darab vöröshagyma félbevágva, és most csorgattam a szaftba a mézet is, illetve kb. egy deci vizet is, mert nagyon leredukálódott a szaft. Meglocsoltuk mindenhol a malackát és visszatoltuk a sütőbe fólia nélkül, hogy mindenhol megpiruljon. Kb. 40 percet töltött még így a sütőben, néha meglocsoltam a tetejét.

Mialatt a malac sült, bő vízben puhára főztem a lencsét, leszűrtem, hozzáadtam a felkockázott almát, a többi hozzávalóval együtt és állni hagytam.

A lilahagymát vékonyra szeletelve, kevés kókuszolajon elkezdtem párolni, közben hozzákanalaztam a lekvárt, a kisebb darabokra vágott aszalt szilvát, morzsoltam rá kakukkfüvet, felaprított rozmaringot, sóztam, borsoztam és lefedve hagytam puhulni. Kb. fél óra után hozzáöntöttem a balzsamecetet és lefedve még rotyogott 10 percet, majd botmixerrel kicsit átmentem rajta. Nem kell teljesen simára turmixolni, csak úgy nagyjából.

Mikor elkészült a malac, A férfira bíztam a szeletelést és jóízűen elfalatoztuk a lekvárral és a lencsesalátával.

 

 

Márton napi libasült lila édesburgonyával

Izgalmas libacomb receptet kaptok tőlem ma, egyrészt mert közeleg Márton nap, másrészt, mert ez az étel bármilyen ünnepi asztalon, akár karácsonykor is megállja a helyét, sőt kacsából is bátran nekiállhattok az elkészítésének.

Ennek a receptnek a története mégsem a libától és az ő combjától indult el, hanem a körettől vagyis a lila édesburgonyától, amit most kóstoltam először. Nem egy megszokott hozzávaló az ételekben, boltban nem igen kapni, ott még zömében csak a sárga húsú édesburgonyával vagyis batátával lehet találkozni, ami külföldről érkezik, és sajnos nem mindig szép, sőt még drága is. Ez viszont magyar batáta, magyar termelőtől, ráadásul bio, és még az ára is rendben van, arról nem beszélve, hogy mennyire finom. Igen, igen az édesburgonya webáruházból rendeljük több kolleginával egyetemben, így éri meg igazán.

Eddig csak a sárga húsút kóstoltam, gondoltam a lila is biztos olyan, csak más a színe. Nos, nem. Hasonló ugyan, édeskés, viszont meghökkentem, mikor enyhén füstös, szalonnás ízt éreztem benne, aztán A férfi megerősítette, hogy nem hibbantam meg, majd elégedetten ízlelgette, hogy jó ez kolbászos lila izé… Aztán másnap a kolléganőm is heves bólógatásba kezdett a füstös ízt megemlítvén neki. Brutál jó tényleg, érdemes megkóstolni, a színe meg elképesztő. Mondjuk akár céklapüré is lehetne ez a köret, de az még sötétebb és az íze is más, bár tény, hogy azt is imádom, jön is nem sokára egy lazacos recept vele.

De visszatérve libánkhoz, egy külföldi oldalon találtam a receptet, amit aztán enyhén módosítottam, mert ezt a szárnyast is a konfitált kacsához hasonlóan akartam elkészíteni, mert rájöttem, hogy megtérül a sok sütőben töltött idő, hiszen így lesz isteni omlósz. Az eredeti receptben rövidebb idő alatt készül el, és tudom, hogy úgy is átsül, de szárazabb lesz a húsa kicsit, így összekombináltam a dolgokat, mégsem egy olcsó húsról van szó, akkor az legyen tökéletes. Számomra ez az lett, így tokkal vonóval, batátával, narancsal és egy kellemes vörösboros zöldséges mártással együtt. Madeira borom sem volt itthon, de megteszi, bármilyen vörösbor, amit aztán mellé is szívesen elkortyol az ember. Természetesen nem tragédia, ha nem lila batátából készítitek, tökéletes a sárga is, de sütőtökből és répából is bátran csináljatok ilyen pürét és lehet nem fog hiányozni utána a hagyományos krumplipüré.

Hozzávalók 2 főre:

2 db libacomb

2 deci vörösbor

2 deci víz v hús/zöldség alaplé

1 db alma

1 db répa

1 db vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

rozmaring és kakukkfű ág (szárított fűszer is jó)

1 db fahéj v fél mokkáskanál őrölt fahéj

1 evőkanál rizsliszt (v keményítő)

só, bors

kókuszolaj (v libazsír)

Körethez:

3 db kisebb édesburgonya

pár evőkanál natúr joghurt v tejszín

fél narancs leve

Narancsköret:

1-2 db narancs

1-1 kis kanál méz és vaj

Elkészítése:

A libacombokat sóztam, borsoztam, egy tepsibe helyeztem őket. Alá és a combokra is kanalaztam kb. 3-3 evőkanál kókuszzsírt, tettem rá rozmaring és kakukkfűágakat, majd alufóliával lefedve 150 fokos sütőbe toltam másfél órára. Ezután hozzáöntöttem a bort és a vizet, őrölt fahéjat, melléjük tettem a felkarikázott répát, negyedekbe vágott vöröshagymát, almát, és az egész fokhagyma gerezdeket, majd szintén lefedve visszatoltam a sütőbe még egy órára. Ezután kiszedtem a zöldségeket a tepsiből, áttettem egy edénybe, hozzáöntöttem a levet is a libacombok alól. Maradt a tepsiben annyi zsiradék, hogy a további sütéshez elég legyen, de ha nem, akkor egy kevés kókuszolajat még tehettek alá.

Ezután a libát visszatoltam 180 fokra és ráállítottam a sütőt grill funkcióra, hogy megpiruljon a tetejük. Kb. 20-25 perc alatt elkészültek.

Míg a libák pirultak, egy botmixerrel pürésítettem a mártást, és átpasszíroztam egy szűrön is. Ez nem muszáj, de így simább és szebb lesz a végeredmény. Visszatettem a gázra és simára kevertem egy kanál forró levet a mártásból 1 kanál rizsliszttel, majd visszaöntöttem a mártásba, hogy besűrűsödjön, majd elzártam a gázt alatta.

Feltettem közben az édesburgonyákat is főni, ezt lehet héjastól vagy hámozva karikákra vágva, utóbbi fő meg gyorsabban, de amúgy is sokkal hamarabb puhul, mint a hagyományos burgonya. Leszűrtem,  hozzákanalaztam a joghurtot, fűszereztem, belefacsartam a narancs levét és krémesre botmixeltem ezt is.

Végül meghámoztam a narancsot, felkarikáztam, és egy kiskanál vaj és méz keverékén mindkét felén hagytam pár percig sülni, míg karamellizálódni kezdett és szép barna színt kapott.

Ezután tálaltam a combot, mellé a pürét, narancskarikákat, a comb alá pedig kanalaztam a mártásból is.

Forrás: https://www.bavaria.by/goose-leg-with-a-honey-and-madeira-sauce

 

 

Póréhagymás almás kence

Nem lehet megunni a zöldségkrémeket, sosem készül két egyforma, mégis mindig finomak.

Ezt a verziót hirtelen felindulásból készítettem. Történt ugyanis, hogy véletlenül a kezembe került egy fantasztikusan igényes női magazin, már ingyen osztogatja a postás, annyira jó.  Ezeket általában így tovább is hajítom a kuka irányába érdeklődés hiányában, esetleg a recepteket lesem meg. Most is így történt felcsillant a szemem, mert két egész oldalt szántak az ilyen kencéknek, gondoltam, biztos tudok még ötletet meríteni én is. A pórés-almáson akadt meg szemem és buzgón olvasni kezdtem a receptet, de mikor megláttam, hogy 3. összetevő az alma és a póré után a leveskocka, na akkor lendítettem meg a kuka irányába végleg az újságot. Leveskocka?? Minek?? Nem hiszem el, hogy nincs otthon még véletlenül se bármilyen más szárított fűszer, de ha nincs is, só és bors tuti van minden háztartásban és az is jobb, mint a műanyag leveskocka, ami arra jó, hogy minden levesnek egyforma ízt adjon és elvegye a friss hozzávalók aromáját.

Miután kidühöngtem magam, belehajtogattam a ridikülömbe egy póréhagymát és hazasétáltam, majd megcsináltam ezt. Annyira belejöttem, hogy rögtön a maradék kelkáposztát is hozzádobtam, ezt kihagyhatjátok ugyan, de nekem így tartalmasabb lett és még zöldebb is. Nem főztem agyon a zöldeket, maradjanak csak roppanósak és így egy kissé darabos rusztikus kence lett a végeredmény, ami tökéletes sós palacsintákhoz, pirítósra, vagy húsok, hal mellé is.

Hozzávalók:

1 v 2 szál póréhagyma

negyed kelkáposzta (elhagyható)

1 db nagyobb zöld alma

2-3 szál kakukkfűág (szárítottból 1 mokkáskanál)

fél csokor petrezselyem

1 mokkáskanál mustár

negyed citrom leve

só, bors

kókuszolaj/olívaolaj

A hagymát kevés kókuszolajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a felcsíkozott kelt, majd megvártam, míg az is összeesik és kicsit elkezdenek barnulni. Ezután egy mély edénybe tettem őket, fűszereztem, belekanalaztam a mustárt, csorgattam rá citromlevet, hozzáreszeltem az almát is és leturmixoltam botmixerrel. Darabosra hagytam, de ha szeretnétek akkor kanalazhattok hozzá kevés joghurtot és úgy egyszerűbb krémesebbre turmixolni. Üvegbe kanalaztam és hűtőbe tettem, kb. 1 hétig eláll.

Almás cukkinis kenyér

Visszatértem a fedélzetre jelentem alásan, két hete sós cukkinis tortával léptem le búcsúzóul, úgyhogy indításként, pihe-puha cukkinis kenyeret hoztam nektek, amolyan igazi nyammognivaló, amikor rátok tör az édesség utáni vágy, de mégsem habos krémessel szeretnétek teletömni magatokat. Éljen a cukkini!

Kezdő konyhatündérek is szeretik az ilyen keverem-kavarom típusú sütiket, tényleg minden izzadságcsepp nélkül elkészíthető pikk-pakk. A kiegészítő magokkal, aszalványokkal, vagy netán csokidarabokkal pedig ízlés szerint még feldobhatjátok vagy ki is hagyhatjátok ezeket, anélkül is finom lesz. Ideális reggelire, magatokkal vinni és egy pohár teával vagy kávéval jól megenni.

Az előnye, hogy nem fog kiszáradni, mert az alma és a cukkini nedvességtartalma puhán tartja, így süthettek egy egész adagot csak magatoknak és majd jól beosztjátok a hét folyamán. Ha tudjátok, mert eteti magát…

Hozzávalók:

25 dkg zabliszt

10 dkg eritrit

3 tojás

1 db cukkini

3 kis-közepes alma

1 teáskanál fahéj

2 teáskanál sütőpor

fél mokkáskanál só

1 marék aprított dió (vagy csoki,aszalt gyümölcs)

A cukkinit és az almákat lereszeltem, a zablisztben elkevertem a fahéjat, sütőport, csipet sót, diót. A felvert tojásokat pedig összekevertem az eritrittel, majd belekevertem a reszelt cukkinit és almát, végül a liszttel is összeforgattam az egészet.

Egy hosszúkás kenyérsütő formába (de őzgerinc is jó), kivajazás után beleöntöttem a masszát, majd 180 fokra előmelegített sütőben közel 1 órát sütöttem, kivettem, és hűtés után szépen felszeleteltem.

Almás karfiolos pulyka

Egy igazi hétvégi ebédet kaptok ma tőlem sok szeretettel, amiből egyszerű nagy adagot varázsolni az asztalra, és tökeletes bárkinek. Annak is aki diétázik, hiszen húst és zöldséget ehet bátran, aki tartalmasabbra vágyik, az pedig kanalazzon mellé rizst és fejelje meg egy klassz kapros öntettel.

Vagy válasszátok a harmadik opciót, ahogy én is tettem, hiszen a hús, zöldség, öntet kombót választottam, és bőven jóllaktam, A férfi pedig elégedett ábrázattal majszolta a rizses verziót. Sőt, mondok még jobbat, a vegák is szeretni fogják a zöldséget az öntettel és a rizzsel. Mindenki jól jár! Bár ők néha reklamálni szoktak, hogy a zöldség és a hús együtt sült…Hát rajtuk most nem tudok segíteni sorry… Pont az volt a cél, hogy mindent lehet egyszerre sütögetni, és ne legyen vele sok meló, mert akadt bőven más tennivalóm otthon.

Nagyon szeretem az alma karfiol párost, jól kiegészítik egymást, hamar megpuhulnak és színt visznek egy egyszerű húsos ételbe is. Igen, répát is tettem bele, mert volt pár darab kókadozó példány, amit még kidobni sajnáltam, így viszont roppanósra puhultak a másik két főszereplő mellett, de amúgy ki is hagyhatjátok ezt belőle. A citromos, kapros, pár csepp mézzel megbolondított öntet, pedig nyomába sem ér akármilyen zacskós változatnak és 2 perc alatt elkészül.

 

Hozzávalók:

1 kg pulykamell

1-2 nagyobb alma

1 fej karfiol

pár db répa (elhagyható)

1 nagy fej vöröshagyma

6 gerezd fokhagyma

2-2 rozmaring és kakukkfű ág (jó a szárított is)

só, bors

pár evőkanál kókuszolaj

Köretnek:

főtt rizs

Tetejére:

1 nagy doboz kefir

mokkáskanál méz

1 bio citrom reszelt héja

egy csokor kapor

só, bors

A pulykát szeletekre vágtam, enyhén kiklopfoltam, sóztam, borsoztam mindkét oldalát, majd vékonyan kiolajozott tepsibe fektettem őket és 200 fokra melegített sütőbe dugtam a nagy darabokra vágott hagymával és a fokhagymákkal együtt, amit nem pucoltam meg. Mikor félig megpuhult a hús és kicsit lepirult mindkét oldala, kb. 20 perc után, a tetejére pakoltam a rózsáira szedett karfiolt, nagyobb cikkekre vágott almát héjastól, rozmaring és kakukkfű ágakat és a vékonyra szeletelt répát, öntöttem alá pici vizet, lefedtem egy alufóliával és kb. még fél órát sütöttem az egészet együtt, majd a végén levettem a fóliát és még így is kapott 10 percet. Tálaláskor mehet még rá friss fűszer, só, bors, ha szükséges.

Ezalatt megfőztem a rizst, kikevertem az öntetet a kefirrel, aprított kaporral, mézzel, citromhéjjal, pici sóval és borssal.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!